A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
Ami anyagból van, az nem gyorsul c-nél tovább. Az univerzum két átellenes pontjának távolodása, a megfigyelőjéhez képest 2 c-nél nem több. Ekkora gyorsulást azonban nem hinném, hogy mértek egy korai galaxisra vonatkozóan.
Az Univerzum felbukkanása, egy inflációs kitágulás a végtelen téridő halmazában. Vegyük olybá, hogy az anyag/energia, teljesen kitölti az univerzumot, annak kvázi „téridejét”képezve. Ez tud tágulni, zsugorodni a valódi téridőben. Viszont az anyag, anyaggal való kölcsönhatása csak fénysebességgel történik.
"de Ti mondjátok, hogy egy végtelen térben, valahol 1 pontból indult ki az egész."
Ilyet senki se mond azok közül, akik értik, hogy miről is szól az univerzum általános relativitáson alapuló modellje!
Ilyet csak a felületes tudású laikusok mondanak, mert ilyen módon képzelik el maguknak azt, amit az ismeretterjesztésben hallottak, de nem értettek meg.
„de Ti mondjátok, hogy egy végtelen térben, valahol 1 pontból indult ki az egész.”
Szerintem, a végtelen diszkrét téridőben lokálisan „túlgerjesztett” halmazok, anyagi univerzumok keletkeznek, majd elenyésznek az idő múlásával. Az alapgerjesztett téridő-struktúra potenciája teszi lehetővé az „ideiglenesen túlgerjesztett” univerzumok létezését. Ezek energiája az, ami nem marad meg, mert az idővel lecsillapodik a túlgerjesztés. Megmaradó, az eredeti, alapgerjesztett végtelen téridő. Már utaltam arra, hogy a túlgerjesztés oka, a szinergia, ami egyidejű téridő-kvantumok létezése, összegződése. Ez ad alapot egy anyagi univerzum kialakulásának. Mivel megfigyelő függő a valóság, egy univerzum akkora méretű és mértékű térben és időben, hogy a homogenitáson és irányfüggetlenségen nem lehet túllépni az időkorlát miatt, amit a véges terjedési sebesség a c okoz.
„bezzeg az Ősrobbanás-közeli galaxisokat még épp látjuk.”
A vélhetően legrégebbi galaxisok, valójában már annyira szétszóródtak, hogy azok nem térben, hanem időben vannak közel az ősrobbanáshoz. Már ha ragaszkodunk egy teremtésgyanús kezdethez.
Szerintem nincs olyan, hogy üres halmaz. A téridő diszkrét elemekből álló struktúra, az univerzum, pedig az anyag korpuszkuláris és sugárzó formájával, valamint a kölcsönhatási mezőkkel van tele.
„de kérdem én, akkor miért nem nem-látjuk sehol azokat?”
Mondhatnám azt is, hogy a fától nem látjuk az erdőt. Mivel akkora anyagmennyiség vesz körül bennünket, hogy a leg távolibbakról nem jut el hozzánk foton, vagyis információ. Még az eseményhorizontig sem látunk el, nemhogy azon túlra.
A „fal” az eseményhorizont, ami elválasztja egymástól a két halmazt. Ez viszont nem azt jelenti, hogy az eseményhorizont egy szabályos statikus gömb, mint egy karácsonyfadísz. Az anyag/energia dinamikája, befolyásolja az alakját. :)
A diszkrét téridő kvantum a létező legkisebb, a belőle álló közeg a létező legsűrűbb. Az anyag elemi részecskéje, jóval nagyobb, így az anyagi közeg „ritkább”, a hullámtermészetével együtt. A buborék fala olyan „vastag”, mint az anyag legkisebb megnyilvánulási formája.
szerintem (sőt! tudomásom szerint) a tér maga tágul, kitöltve a galaxisokkal.”
Mindenki abban hisz, amiben akar!
A végtelen téridő halmazában, van egy „buborék”, az univerzum, ami lehet táguló, zsugorodó egyaránt. A benne lévő anyag/energia, meg ritkuló és sűrűsödő. Az univerzumból nem lehet kilátni, mivel az eseményhorizontja, a buborék fala nem átlátszó. Az egy sötét fal, amin még a neutrínók sem hatolnak át. :)
