Köszönöm, hogy válaszoltál. Kézsebész azt mondta előrehaladott állapotú kézsorvadásom van. Tavaly júliusig semmilyen panaszt nem okozott, így tudomásom sem volt róla. Jövő héten műtenek.
Nekem muszáj volt a sérvet, mert (bár már jó ideje megvolt), egy rossz mozdulatnál "úgymaradtam" és nem volt más lehetőségem, vittek a mentők. Nekem nem vizesek, csak lemerevednek járás közben hamar.
Az ödéma, vizes láb nem hinném hogy kapcsolódik az érszűkülethez, az valami más.
Ha beutalóval mégy időpontra a Városmajoriba, nem kell fizetni egy fillért sem, és lelkiismeretesek. De mindent a háziorvosoddal kell kezdeni mihamarabb, kérj mindenhova beutalót, és vizsgáltasd ki magad.
Lehet attól is, hiszen mindkettő gátolja a normális vérkeringést. Nekem is műtötték a porckoronsérvem, de most az érszűkület mellett a gerincproblémám is belejátszik a nehéz járásba, hideg végtagokba, stb..
Én a Dr Szeberényinél voltam a Városmajor úti érsebészeten, de nagyon hosszú ideig kell várni, mikorra időpontot kapsz, és ahhoz először egy beutaló is kell a háziorvosodtól.
Én tegnap voltam a Városmajor utcában Dr. Szeberin Zoltánnál. Nagy kő esett le a szívemről, "műtét intervenció most nem javasolt", más gyógyszereket kell szednem az érszűkületre, mint eddig, s a járásnehézség pedig a gerincműtétemmel lehet még kapcsolatos véleménye szerint, majd hétfőn lépek ez ügyben. Továbbra is olvasgatok itt, figyelek! Lábatlankodó, várom a te beszámolóid is!
Van fénykép a kezelés előtti állapotróll. Kb. 8 bejegyzéssel lejjebb tettem is fe egyet. A műtét után 5 hónapin semmi jele nem volt az ekcémának. Majd "hirtelen" a műtét unán érzéketlen maradt bőrfelületen pirosodás jelentkezett. Kicsit kiemelkedve a bőrfelületből. Úgy nézett ki, mint a jól ismert pitiriázis. Nem éreztem, hogy viszket-e, mert ugye pont érzéketlen helyen jelentkezett. Aztán egy hét alatt megnőtt a területe és sebesedni kezdett. Ekkor ijedtem meg és mentem a bőrgyógyászatra. A kezelés hatásos.
Szaktársak, egy hét kenceficés kezelés után "eltűnt" a szörnyűséges fekély. Azaz a kiszáradásos ekcéma. Természetesen a három hetes kezelést elvégzem és megyek kontrollra.
Te ebben nagyon tévedsz! Most jöttem ki a városmajori érsebészetről, hatágyas szobában öten neteztünk, úgy általában, hárman meg bent is. A legfiatalabb 65 éves volt. :-)
Én a magam részéről azért nem irogatok, mert össze-vissza kérdésekre, érthetetlen kór előzményekere nem lehet válaszolni. :-(
Úgy legyen, hogy nagyobb legyen az ijedtség, mint a baj. Félő, hogy én is kalap-kabát-ot mondok, aztán majd ha visznek...
Nem a fájdalomtól félek, mint elején is mondtam, hanem az "érfestés"-től, mert ugye mikor régebben próbálták, akkor ugyan még elavultabb módszerek voltak, de kiderült, hogy allergiás vagyok a kontraszt anyagra, és súlyosan, majdnem elpatkoltam.. Azóta húzom, halasztom, már igen régóta a vizsgálatot.
szóval mostanában a vérnyomásom sem megy le, ahogy közeleg az idő, pedig szedegetem a gyógyszereket még pluszban is, de makacsul 170-180.
Azért milyen jó, hogy ilyennek is örülhet az ember fia, hogy nem fekélyes, csak ekcémás a lába....
Kettős válasz: Kedves Rita! Nekem teljesen ismeretlenek voltak azok a kezelések, amiket írtál. biztos vagyok benne, hogy valaki már járt ugyanebben a cipőben, csak még nem talált ide az oldalra.
Tibbe kolléga, a papa, akinek a "behatolás" helye megvastagodott halmozottan beteg volt, de nem volt elesett öregember. Cukor betegsége és szívbetegsége is volt. No meg ugye a kor...
A szörnyűségesen hangzó behatolás az nálam is megtörtént, az érfestésen. Előtte egy évvel a műtőasztalon mondtam ugyanolyan szúrásocskára, csak a jobb felkaromon, hogy kalap-kabát, nekem elég volt a tudat is.
Aztán amikor a lábamban elzáródott az ér, szükség volt az érfestésre, a klinikán nem variáltak sokat. Lágyékhajlati artérián keresztül szúrtak meg. az érzéstelenítő injekciónál elgondolkodtam, biztosan jó helyen fekszem-e, de kiderült, hogy fájdalmatlan. Utána pár napig éreztem a helyét, de azóta semmi nyoma.
Mopet kolléga! A lábam szerencsére nem lett nagyon csúnya. Csak képeken láttam milyen egy valóban előrehaladott, agyon-vissza vakart, elfertőződött ekcémás láb. No, az "valódi szépség volt".....a legyeknek, gondolom én. Mivel laikus vagyok, nem tudtam mi lehet az a gyanús pirosodás. Egyből a legrosszabbra gondoltam. Szerencsére legtöbbször nagyobb az ijedtség, mint a baj.
Köszönöm válaszod. Nagyon el voltam havazva az elmúlt pár napban, még most sem dúskálok szabadidőben.
Köszönöm a bíztatást, hát úgy még sose' volt, hogy valahogy ne lett volna. Voltaképpen lehet ezt a másik oldalról is nézni..., csak pozítívan kell hozzáállni.
Azért azt elgondolkodtatónak tartom, hogy több fórumban feltett "segélykiáltásomra" - várt választ nem kaptam. Nem tudom elhinni, hogy én vagyok az egyetlen, aki ilyesmi megoldás után kutakodik, még ha eredménytelenül is. Mert negatív válasz sem jött. Olyasmi, hogy ilyen megoldás nincs, vagy hogy valaki más is végégjárta volna ezt a Canossa-t velem együtt. Még arra tudok gondolni, hogy az érintettek már nem fiatalok, és a nagyon nem fiatalok alig-alig neteznek.
Hát, a lábszárad nem éppen szép, de az szerencse, hogy minden remény megvan rá, hogy meggyógyuljon. Milyen lehetett, ha most szép? :)
Ez a behatolásos dolog (vagyis az "utóélete) megint pánikot kelt bennem, félek előre, hogy mit mond az orvos, mondtam anno, hogy jan. 3-ra kaptam időpontot a Városmajor utcába. Az idő közeleg..
Az öreglegény szobatársam a klinikán a megelőző időszakban már kapott sztentet, valamelyik érszakaszába. Azt persze nem tudom pontosan, hogy melyikbe, de azt hallottam, hogy a combhajlati ütüerén keresztül történt a "behatolás". annak a nyoma, maradványa vastagodott meg.
A lábamon az ekcéma "nagyon szép". Írtak fel rá Elocom nevű kenőcsöt. Három heti kencefice után kell visszamennem a bőrgyógyászatra. Bár érzéketlen bőrfelületen található, mégis éreztem, ahogy enyhén "megcsípte" a kencefice. Úgy látszik mégsem szörnyű fekély és nem kell nyű- kezelésre mennem.
"A Városmajor Utcai Klinikán volt egy szobatársam, 73 éves, vagy 74 éves férfi. cukorbeteg. Neki a combhajlatába tettek be egy sztentet, mert egy valamikori behatolás nyoma "megvastagodott"."
Sziasztok! Bár nem örülök neki, hogy másnak is súlyos problémái vannak, de örömmel üdvözöllek a körünkben Rita! A leírt alternatív gyógymódokkal kapcsolatban semmi információm nincs, még nem is hallottam róluk. Valószínüleg kerestem volna őket, ha szükség lett volna rájuk. Az, hogy egy láb mitől tud kisebesedni "rejtély'. Úgy olvastam, hogy a nyirokkeringés hiányosságától. A műtétem után a lábamon maradtak érzéketlen részek. A képen berácsoztam a leginkáébb érzéketlen területet. Fehér nyíl mutat oda, ahol elkeződött egy kisebesedés jellegű bőrjelenség. Valójában nem seb, hanem olyan, mint a pitiriázis. Természetesen megmutatom az orvosnak, mert hamarosan megyek hozzá. Nem érsebész, hanem háziorvos. Minden nap mégsem akarok odarohangálni.
Viccelődök vele itthon, hogy szörnyű fekélyek közepedte fogják lecsapni tőből és akkor hülyén mutat madj kipreparálva. (Ezért az asszonyka nagyon le szokott baxni) A feleségem művese osztályon dolgozik. Halmozottan beteg embereket látnak el. A vese elégtelenség mellé, vagy azt megelőzően cukorbetegsé is párosul. Megkérdeztem, nem fekélyes a lábuk és nem kell nekik lecsapni. Az érszűkület is egy "járuléka" a cukorbetegségnek, de semmivel sem súlyosabb formájú, mint a dohányosoké, vagy mint az én esetemben, amikor még érfal sérülés is megelőzte a "dugulást". (csak a bal lábamon, a jobbnak semmi baja)
Természetesen én is tartottam a műtéttől az enaurizmám ügyében. Tudtam, hogy előbb-utóbb meg kell csinálni, de valami "egyszerű kis lyukra" gondoltam, amin kiveszik a megvastagodott részt, és a kanyarokat felhasználva megnyújtják és összevarrják a két véget. Igen nagyot tévedtem. Utólag átgondolva a műtét nagyon logikusan történt és igen jó a végeredménye.
Faternak annak idején nagyon súlyos érszűkülete volt. Ő apró gyerekkorától fogva dohányzott. Valószínüleg hajlamai volt az érelmeszesedésre. Azt hiszem 55 éves kora körül kapott mindkét lábába mű eret. Az akkori honvéd kórházban végezték a műtétet. Ez olyan 1988. körül történt. Ennyivel előzött meg engem és neki is jól sikerült. Időközben elhunyt, de nem azért és nem abban.
A Városmajor Utcai Klinikán volt egy szobatársam, 73 éves, vagy 74 éves férfi. cukorbeteg. Neki a combhajlatába tettek be egy sztentet, mert egy valamikori behatolás nyoma "megvastagodott". Keetőnk között, a koron kívül annyi volt csupán a különbség, hogy kicsivel több gyógyszert és kifli helyett zsömlét kapott. (Ez utóbbit egyszer meg is reklamálta, hogy nekem miért kiflit hoztak. Ez legyen a legnagyobb problémánk, ha már betegek vagyunk.)
No, akkor megpróbálom idetenni a képeket, a lábam mostani állapotáról. előtte kicsinyíteni kell őket.
15 éve vagyok inzulinfüggő cukorbeteg. Mára aggasztóvá vált a lábaim állapota, érszűkület miatt. A Dopler UH a bal oldalon 0,64, a jobb oldalon 0,84. Rettegek. Még nem lila, még nem sebes, még nem fekélyes, de talán nemsokára az is eljön. Mindez a közelmúltban derült ki, azóta keresek tanácsot, segítséget, fórumot.
Most találtalak meg titeket.
Igazából azt sem tudom, milyen szakorvoshoz fordulhatnék, ki foglalkozik ezzel a problémával. Az érsebész azt mondta, akkor jelentkezzem nála, ha kisebesedik. Na persze! Ő sebész, nem a prevenció érdekli, nem abból él.
Alternatív gyógymódokat keresek. A műtétet szeretném elkerülni, vagy legalább késleltetni. Erre jó (pszichés) okom van. Az utolsó nagy műtétem után, „átszöktem a túloldalra”, onnan hoztak vissza, pedig akkor még jóval fiatalabb és egészségesebb voltam. Felborult a cukorháztartásom, leállt a légzésem. Lélegeztető-gépen ébredni nem felejthető élmény!
Van-e saját, vagy hozzátartozó kapcsán tapasztalata valakinek a Mofettával, Sonoterápiával, Nashwan-Parasound eljárással kapcsolatban. Esetleg bármi más lehetőség, amiről még nem is hallottam.
Nagyon örülök, hogy javultál és volt értelme a műtétnek. Csak úgy mentél folyamatosan, és nem merevedett le a lábad, ami miatt meg kellett volna állni időnként.. Ez számomra ad némi perspektívát.
Természetesen nem futottam, hanem csak úgy mentem...A futást régebben is utáltam. Most, hogy elhangzott a kulcs-kérdés, meg is kéne próbálnom. Persze nem utcán, hanem a gyakorló, 20 méteres folyosón, ahol az első tétova lépéseket megtettem.
