A már emlegetett lakkbenzin+tripoliföld. Frissen nemrég lakkozott hangszernél kell vele vigyázni, mert puhíthatja, és akkor beleragad a tripoliföld. Rendesen kikeményedett (1év+) lakknál még nem volt gond, oldja a gyantát, és eltünteti a karcokat polírozással. Még ki fogom próbálni ugyanezt kozmetikai minőségű kaolinporral is (Azúr vegyszerbolt)
Mielőtt elkezdesz lakkozni, be kellene szerezni a Baki Róbert féle könyvet (MEK. OSZK.hu-ról letölthető) mert ott vannak okosságok az egyes anyagok tulajdonságairól, hogy mi mire való, ha azt tudod, akkor saját receptet is tudsz kidolgozni. annyit kell az egészből megérteni, hogy ez nem boszorkánykonyha, hanem fizika. A jó terülést a határfelületi feszültség csökkentése hozza meg, illetve, hogy ne legyen nagy különbség a híg és a tömény oldat határfelületi feszültségében (pl sellakknál ez nagy, ezért csomósodik ha ecsettel kened, ezzel kell számolni, hogy a sellakk kiváló szilárdító összetevő, de rontja a terülést. Azt kell belátni, hogy a lakknak miért kell lassan száradni, és miért kell minél több, minél vékonyabb rétegben felhordani? Nos az történik, hogy felkened a lakkot ,akkor a lakkréteged elkezd száradni, míg már lesz szilárdsága, de még tartalmaz oldószert. Ekkor a további oldószer eltávozása okozta térfogatcsökkenés zsugorodást okoz, ezért húzza a tetőt. Ha azonban teszel még egy másik, lassabban száradó oldószert (pl levendulaolaj, rozmaringolaj) illetve puhító összetevőket (dammár, elemi, perubalzsam, kopaiva balzsam, mastix) akkor az oldószer eltávozásakor keletkező feszültséget leépíti az anyag képlékeny alakváltozásként, illetve a lassan száradó oldószer még évekig puhán tartja a lakkot, és oly lassan zsugorodik, hogy azt a lakk még keményebb állapotban is képlékeny alakulással le tudja követni. A kemény gyanték (sellakk, szandarak, manila kopál ... stb) szilárságot adnak a lakknak, teherbírást és rugalmasságot. Mennyiségüket úgy kell beállítani, hogy amíg hatnak a puhítók, addig ne legyen nagy a hatásuk.
Továbbá a felhordásról még azt is tudni kell, hogy a legalsó rétegekbe nem kell annyi puhító, mint a felsőbb rétegekbe. Ez azt jelenti, hagy miközben kened fel az egyes sorokat, a csészében maradó lakkba minden sor után kell tenni, egy kevés dammárt, perubalzsamot, így a felszínhez közeledve egyre puhább rétegeket hordunk fel, így tuti nem fog soha elrepedni. A terülés javítása érdekében a puhító anyagok közül különösen hasznos a mastix, perubalzsam és az elemi. A kemény gyantáknál adagolásakor úgy javíthatjuk a terülést, hogy az eredeti receptben lévő sellakk mennyiség felét szandarakkal és/vagy manila kopállal helyettesítem. ezzel kiküszöbölöm a sellakk okozta száradási határfelületi feszültség változást. A mínila kopálról annyit, hogy a feloldása nem egyszerű: nem szabad megkavarni, mozgatni. Nejlonharisnyába kell belógatni forró szeszbe, rátenni a tetőt, é hozzá se nyúlni, mígnem teljesen feloldódik. Különben egy adag takony lesz belőle, amit dobhatsz is ki.
A fent leírt rétegről rétegre való puhítást alkalmazni lehet gyári szeszlakk (pl Joseph Hammerl Joha lakk) esetén is, megveszed a lakkot, kiveszel belőle egy hegedűre valót, és kened, kened, és mindig raksz hozzá egy kevés ezt-azt, a legvégén még benzoe-t is (zsírfényű lesz tőle a lakk, de csak morzsányi mennyiségekkel szabad operálni, mert ragadós lehet tőle a lakk). így a gyári lakkal trükközve kiváló minőségű, jól ecsetelt lakkbevonatot tudsz készíteni, amit a legvévén még polírozni sem kell. Teljesen más fénye van a lakknak, ha ecsettel fejezed be, és nem polírozol, sokkal melegebb, olyan, mint a méz, nem mint az üveg. Ecseteléshez nekem a póniszőr ecset vált be, de van aki a marhafülszőrre esküszik, kinek milyen a keze.
Sosem voltam egy "harcias" ember, de már ez is megfordult a fejemben. Nagy károkat okozott ez a termék, noha én is buta voltam, mert egyből felkentem mindhárom hegedűre. Becsapott a szer, hisz első pillantásra gyönyörűek lettek a hegedűk, szebbek mint valaha. Persze nem egyszerű a dolog, mert német és viszonylag nagy múltú cégről van szó, nem ma kezdték. Valószínűleg meglenne a válaszuk: "rosszul használta...." Pedig nem hiszem. Fényesítésre mindig valamilyen viaszos szert használtam és sose volt ebből baj. Ott van például a Super Nikco viaszos ápoló, de említhetném a Luthier és Bella Cura tisztítószereket is. Nagyjából 20-25 hegedűre kerültek rá és semmi bajuk nincs, a lakk se lágyult meg és szépek.
Ami a hegedűket illeti, sikerült egy kis előrelépést elérnem. A lakkok felületéről szépen lejött ez a nyavalyás szer. 600-as csiszpapírral kicsit megcsiszoltam a repedéseket és azok környékét, majd sellakkos ronggyal áttöröltem. Most még kétszer átmentem rajtuk egy olajos-kovasavas (szilícium-dioxid) keverékkel (nagyon jól lehet vele polírozni, de kicsit fátylas lesz a lakk), így teljesen száraz és az olajos sellakkos felesleg is lejött róla. A repedések halványultak, nem annyira dominánsak, de sajnos megmaradtak. A saját hegedűimen még kipróbálom az általad említett puhább réteg felhordását, remélem javít valamennyit esztétikailag.
A Morassi hegedűvel egyelőre még nem tudom, hogy mit kezdek. Nehéz kérdés, mert azt a lakkot hiba lenne lemosni, de javítgatni se jó dolog. Szerencsémre "csak" a káva és a fedlap alja repedezett meg egy egészen kicsit, így talán menthető lesz, noha persze sose lesz már a régi.
Te milyen természetes anyagokkal szoktál fényesíteni, ami nem hagy olajos/egyéb foltokat? A szintetikus anyagokat most elkerülném alaposan....
Értem. Óvatos leszek... Bár, a különféle oldalakat olvasva sajnos nem sok jóval kecsegtetnek. Javasolják a sellakkos megoldást, illetve hozzád hasonlóan egy puhább réteg felhordását, ám elvileg végérvényesen egyik se tünteti el a repedéseket. Nem beszélve arról, hogy a későbbiekben a jó ég se tudja, hogy mi fog még történni a lakkal. Az is elképzelhető, hogy további repedések keletkeznek rajta. Ha nem működik a puhább lakkréteg se, akkor a legjobb megoldás valószínűleg az újralakkozás lesz, ami természetesen az én két hegedűm esetében nem akkora kár - habár munka az lesz vele bőven és ebből a lakkból már nincs több nekem - de sajnos egy 1978-as Morassi hegedűt is érint a probléma........ "Öröm az ürömben", hogy saját tulajdonom a Morassi hegedű, így legalább magyarázkodnom nem kell majd a tulajdonosnak....
Tiszta sellakkot ne kenj a felszínre - csak ha már régi a lakk és jól megkeményesett (több mint 20éves) különben repedezik. Nem úgy mint most, hanem úgy hogy a felszínen repedések lesznek, de az alatta lévő rétegbe nem megy bele, hanem széthúzza, szétkeni a kemény réteg repedése az alatta lévő puhát, így kinyílik a repedés akár 2mm-re is. Ha régen lakkoztad, akkor bejöhet a sellakk, de nbagyonb vékony rétegben hordd fel, ne ecsettel, hanem lenvászonba csomagolt gyapjúlabdával. Az paraffin olaj nem kell csak a legvégén, ha már csak fényezni akarszm, de nekem anélkül szokott inkább sikerülni, az olaj okozta foltokkal meggyűlik a bajom mindig.
A hajszálvékony repedéseket valami francos oldószer okozhatta a viaszos ápolóban. Tipikusan úgy néz ki, mint amikor egy agresszív vegyszer átjárja és elridegíti a lakkot.
Rendben, kipróbálom. Egyelőre még (...) bírom pénzzel. A french polish -t javasolták még, hogy próbáljam ki. Ez ugye alkoholban feloldott sellak némi olajjal, állítólag jól fedhetőek ezzel a repedések. Viszont ezek hajszálvékony repedések.... Erről mi a véleményed?
Gondolom azt elfelejtették ráírni, hogy milyen hangszerlakkra gondoltak, merthogy az ahány, annyiféle, de főképpen szeszlakk és olajlakk felosztásuk ismert. Úgy látom, hogy az oldószer csinálhatta a dolgot, szerintem keverj ki valamilyen jó puha szeszlakkot, és egy finom c siszolás után kend át vele, hátha befolyik a repedésekbe.
Gumi elemi, dammár, és egy kis szandarak meg sellakk, hogy legyen teste is, ha bírod pénzzel akkor nagyon jó még bele a mastix, Ezekből nagyjából azonos arányt rakhatsz, mehet bele késhegynyi perubalzsam és morzsányi benzoe, pár csepp levendulaolaj. Ebból lesz neked egy jól terülő, lassan szilárduló überlack, ami jó átlátszó és puha. Ez fontos, mert akkor nem reped később, az hogy jól terül, azért fontos, hogy szépen tudd ecsetelni, meg hogy beszívja magát a repedésekbe. Meleg szobában kend fel, az sokat számít.
Nem közvetlenül azután, eltelt egy kis idő. Talán egy nap? De egyébként nem bútorápoló ez, kifejezetten hangszerlakkokhoz ajánlják és még csak nem is olcsó... sajnos...
Sajnos már nincs abból a lakkból, nagyon kevés volt, két hegedűt tudtam lelakkozni vele és épphogy elég volt....
Nagyon érdekes ám ez a repedezés. Lefotóztam volna, de nem sikerült, nincs elég jó fényképezőm hozzá. A lakk felszínén egyáltalán nem érezni, hogy meg lenne repedezve, de ha jól megnézzük, akkor látható, hogy tele van repedezés szerű csíkokkal a lakk. Talán olyan, mintha erősen meg lenne karcolva, nagyon érdekes ez, sosem láttam még ilyet. Láttam már repedezett lakkot, de annak a felszínén is lehetett érezni, hogy repedt.
akkor szokott megrepedezni a lakk, ha keményebb réteget kensz puhábbra. Nemtudom van-e még abból a lakkból, amivel lakkoztál? Mert ha van, akkor megteheted, hogy érzésre egy keveset teszel bele elsősorban dammárt, meg levendulaolajat, meg egy nagyon pici morzsányi benzoe mandeln-t, de ez utóbbi elhagyható. Ha egy finom csiszolóval átcsiszolod a felszínt (szappanosvizesen), utána ezt a puhított lakkot rákened mint befejezőréteget. A puha réteg jól terül majd, és kitölti a repedéseket. Nem garantált a siker, de ennél rosszabb már nem lesz. Legrosszabb esetben újralakkozod. Van egy módszer a szeszlakk leszedésére, akkor működik jól, ha olyan porlós, spröd a lakk:
fogsz egy akkora rongyot, amibe bele lehet csomagolni a hegedűt, meg egy akkora nejlonzsákot, amibe berakva rongyostul, el tudod kötni a száját. Felitatod denszesszel a rongyot, és rátapasztgatod a lakkra lehetőleg mindenhol. Bele teszen így a zsákba, és vársz negyed órát. Mikor kiveszed, megpróbálod óvatosan letépni a rongyot, ha szerencséd van, lejön a lakk, mert jobban tapad a rongyhoz, mint a fához.
Mindenképp kipróbálom, legalábbis a tripoliföldet biztosan, mert abból van nekem. Köszönöm a tippet!
Egyébként, ez egy érdekes lakk. Még néhány évvel ezelőtt kaptam egy üvegcsével, nagyrészt szesz, de van benne egy kevés olaj is. Sajnos ugyan a puhulást még megállíthatom, de ahogy nézem, kissé megrepedezett a lakk "húsa", így szép már sosem lesz....
Ahogy így olvasgatom, amit írsz, szeszlakkod lehet neked, amit a viasz oldószere akár meg is lágyíthatott. Ha a viasz nem ette be magát a lakkba, akkor még van remény, ha beleoldódott, lakk anyagába, akkor azt nem szeded ki többé onnan. Talán ha vársz, és az oldószer elillan - ha elillan - akkor még így is jó lehet. Az a baj, hogy nem tudom mit kentél rá, és most hiába mondasz márkát, mert biztosan valami szintetikus cucc, amiket nem lehet józan ésszel kiismerni, legalább vegyésznek kell lenni, hogy eligazodj közöttük.
Még egy tipp: Überol
Ezeket a Szép Mesterségek Boltjában tudod beszerezni, a tripoliföldet is, a kaolint meg onnan nem messze az Azúr vegyszerboltban, ezek Budapesten vannak a nyóckerbe, a 32-esek terétől nem messze.
Próbálkozz tripoliföld és lakkbenzin keverékmasszájával. A gyantát le szokta szedni, szerintem a viaszt is le fogja, és fényez is a lakkon. Autófényezős waxos cuccok mind felejtősek, csak az abrazív finomszemcséket tartalmazó polírpaszták jöhetnek szóba. Mostanában gondolkodok, hogy még a kaolint is ki lehetne próbálni
Sajnos most nagyon pórul jártam. Veszélyesek a különféle tisztító/polírozó szerek. Egy héttel ezelőtt Németországban jártam és vettem néhány prémium viaszos lakktisztító folyadékot. Nos azt tanácsolom, ha tehetitek, mindenképp kerüljétek ezeket. Elsőre úgy tűnt, hogy fantasztikusan szépek lesznek tőle a hegedűk, de hamar kiderült, hogy ez csupán a látszat. Úgy sejtem, hogy megpuhította a lakkot, mivel azóta a porszemek, amik ráhullnak a hegedűkre, szépen beledolgozzák magukat a lakkba, továbbá "maszatos" a felület, gyűjti az ujjlenyomatokat. Talán, ha a felületéről le tudnám "mosni" az anyagot, akkor még megmenthető lenne a lakk, de egyelőre ötletem sincs, hogy mivel tudnám leszedni róla....
ilyen anyag nincs. Újra és őjra be kell kenni, közben egy párszor beázik és a nyál szárazanyagával is telítődik. Előtte lehet próbálkozni fenyőgyantás sellakkal, viaszokkal, és szikkatívmentes lenolajjal, illetve ezek megfelelő keverékével. Mindezek előtt először kálivízüveg néhányszor beereszteni. Fontos, hog mielőtt újra kened valamivel, hagyd megszáradni az előző réteget rendesen (2hét is lehet) és ugyanez érvényes az első használat előtt. Telíteni kell a rostokat minél mélyebben, minél többféle anyaggal, de előbb utóbb úgyis átázik, és egy párszor meg kell ismételni az egészet, de mindig kevesebbet fog beinni és előbb-utóbb dagadás és beázásmentes lesz a dugó.
Tudna valaki tanácsot adni, hogy fa fúvókát mivel lehetne felületkezelni, amiből nem oldódhat ki egészségtelen anyag és elég ellenálló a nyálnak, nem oldódik/ázik fel, tartós bevonatot ad?
Vettem egy régi cimbalmot (Mogyoróssy féle, 1902), de nincs meg rajta a pedál és annak teljes szerkezete. Az alján a rögzítés helye megvan, de semmi egyéb.
A kérdésem az lenne, hogy hogyan néz ki a szerkezet a húrok felől. Azt Google-s képekből látom, hogy a pedál hogyan mozgatja a felső "rudakat" (mi a hivatalos nevük?), de azt nem értem, hogy a rúd hogyan áll meg a helyén?
A rugólemez gondolom csak támaszkodik. A rugólemezben lévő csavar alsó pontja is csak támaszkodik? (Nyomát sem látom a cimbalom, hogy hol lett volna.)
A "rudak" harmadik feltámasztási pontja az alúlról a pedál felől érkező rúd lenne?
Hogyan maradnak a rudak a helyükön, mi biztosítja, hogy nem csúsznak el?
Ha nem taposom a pedált, akkor a húrokra támaszkodnak a "rudak"?
Hogy kellene működnie? Pár magyarázó képet hálásan megköszönnék.
Egy másik kérdés, hogy több képen is láttam, hogy maga a cimbalom belső szerkezete és a külső kerete nem alkot szerves egységet, így elképzelhető, hogy a keretet le tudom szerelni anélkül, hogy a cimbalom szerkezetében kárt tennék?
amikor a lélek annyira kinyomja a tetőt az f-lyuknál, ahogy írtam, hogy éppen érezni lehet tapintással, hogy kinnebb van, akkor még eléggé könnyen megy be, ha nehezen megy be,akkor vagy túl hosszú, vagy túlnyomtad. A lélek pontos illesztését a léleknek egy finom reszelővel szoktam befejezni, de lécre ragasztott csiszpapír is jó. Fontos, hogy kicsi rányomással, gyengéd mozdulatokkal reszeld a végét, nehogy megnyomódjon a rostok vége, vagy nehogy belemorzsolódjon a csiszoló szemcse. Egy ici-pici nüansznyit lehet domború. Ha résmentesnek látszik minden oldalról, kellő megvilágítással, akkor még lehet hiba az illeszkedésben, de csak annyi, hogy egy-két nap alatt elmúlik, mert a fa idomul, ugyanígy a húrlábnál. Ha a fát vízüvegezték, akkor hajlamosabb a zizegésre, és jobban kell figyelni a tökéletes illesztésre. A húrlábtalp illesztésére két módszerem van, egyik a faragás, másik a csiszolás. A csiszolásnál egy finom csiszpapírt a hegedű tetejére fektetek, és rajta óvatosan oldalirányba mozgatom a húrlábat, így ki lehet alakítani a pontos dőlésszöget és ívhajlást, amikor már csak kicsi hiba van, de így mindig egy kicsit párnás lesz, ezért faragással kell befejezni, és előtte a nagyolást is azzal kell csinálni.
A faragáshoz kell egy keskenyre hegyesedő pengéjű kicsi faragókés, sniccer, mely mondjuk 6mm szélességről kb 3 cm hosszon elkeskenyedi 1-1,5 mm-re. az oldalát kicsit domborúra kell fenni, és nagyon élesnek kell lennie. Ilyen kést lehet csinálni egy régi bicskaborotvából. Az ilyen késsel könnyen lehet faragni kicsi belső íveket, tulajdonképpen, ha magad csinálod az egész húrlábat, de ha boltit veszel, akkor is ezzel a késsel meg lehet csinálni az egész készrefaragást.
Visszatérve: A hegedű tetejére ráfektetek egy papírt, és puha grafitceruzával jó feketére satírozom a húrlábtalp várható helyén, majd megmozgatom rajta a húrlábtalpat. Ahol befogta a talpat, onnan kell lefaragni. Ezt egészen addig lehet finomítani, míg egyenletesen az egész talpfelületet befogja a grafit. Ha szép sima és jóállapotú a lakk a húrláb alatt, és nem nyomta még be a húrláb, akkor be is lehet a lakkot kenni finoman, vékonyan rúzzsal, vagy szemceruzával. Ahol befogja a húrlábtalpat, onnan kell lefaragni, addig míg végül az egész húrlábtalpat egyenletesen befogja. Ha kész az illesztés, akkor le lehet törölni a rúzst a lakkról egy ruhával A húrlábtalpat úgy kell illeszteni, hogy a háta, melyet hegedüléskor látsz, merőleges legyen a tető érintőjére a felfekvési helyen. A húrláb készrefaragása azonban nincs készen a húrlábtalp illesztésével. A következő lépés a a húrmagasságok beállírása, ha ez kész utána kell vékonyítani 4,5-5mm vastagságra a talpnál, fent pedig az él 1-1,2 mm vastag legyen. A húrok helyénél az élet egy vékony kerek tűreszelővel be kell reszelni, hogy a húrok átmérőjük feléig belesüppedjenek - vigyázz ez csökkenti a húrmagasságot. A vékonyítást pici gyaluval és finom reszelővel lehet csinálni. Ha a vékonyítás is kész, akkor karcsúsítani kell a talpak fölötti keresztgerenda részt. Először a talpakat kell felülről is elvékonyítani egészen 0,3-0,5mm-re, majd a bokáknak fölfelé is hosszabbodnia kell a keresztgerenda rész boltosításával - annyira kell kivékonyítani, amilyen erős a húrozat, ha erősebb akkor olyan 7mm-re kell meghagyni, ha gyengébb, akkor 5,5-6mm-re. A középső lyukat lefelé is és oldalra is tágítani kell, hogy a két fanyak vékonyodjon, ennek érdekében a két oldalsó gallér lyukat is befelé kell faragni szép ívesen. A fanyakakat is a húrersségnek megfelelően kell vékonyítani, erősebbnél 6mm, gyengébbnél 5mm. A kunkori gallérok aljál fel kell faragni, hogy a bokák fölött lévő rés nőjön, mert különben a terhelés hatására felütközhet bokák tetején, ha ez is megvan, a gallér csúcsát el kell keskenyíteni és csőrszerűen ferdé le kell vágni, hogy kecsesen hegyesedjen. A húrláb ilyen kialakítása kellő rugózó mozgást biztosít a rezgés átadásakor, így zavarszűrő funkciót lát el, kiszűri a csörgést, csattogást, a hegyes gallér is erre hivatott, mert a fában terjedő hanghullám egy bizonyos frekvencián kimegy a gallér csúcsára, és mivel az hegyes, onnan nem tud visszaverődni, így elnyelődik. Ezzel (is) arra törekszünk, hogy a voló által keltett cikk-cakk alakú jelalakot simítsuk, ezáltal a hang kellemesebbé váljon. A húrláb kellő megfaragása, vékonyítása továbbá azt a célt is csolgálja, hogy a húrláb minél kisebb tömegű legyen.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire "hosszúra" kell hagyni, meglep. Még 2003-ban egy cremonai látogatásom során beszélgettem Stefano Coniával, ő akkor azt mondta, hogy a lelket mindig úgy méretezi, hogy nyomás nélkül olyan lazán, könnyedén behelyezhető legyen, de mindenképp stabilnak kell lennie.
Egyébként a húrlábtalp látszólag jól illeszkedik, de szerintem a látszat csal. Mivel szoktad a talpat a tetőhöz igazítani? Úgy értem, az utolsó simításokat, a lehető legpontosabb illeszkedést mivel éred el?
Akkor még hosszabb kell, annyira kell feszülni, hogy az f-lyuk felső részén a belógó kis fanyelv tapinhatóan kiemelkedjen a felületből, mikor rajta a húr akkor már visszanyomódik, de még akkor is kicsit kiáll.
Ha vastag a tető meg a hát, attól nem lesz karcos a hang, hanem vékony lesz, cincogó, mint a Szokol rádió, nem lesz hangereje, de könnyen szól, könnyű a vonóval bánni. Ilyen a túl vastag hegedű. Ha karcos, akkor olyan, mint amikor énekel az ember úgy, hogy a foga majdnem összeér, és akkor a hangnak megfelelő frekvenciával összecsörren a fog, és így zizeg. Ez van a hangszerben is: valamilyen alkatrész amjdnem összeér, ami ragasztóelválásra, vagy illeszkedési hibára utal. Vastag hangszernek is lehet ilyen. A húrlábtalp jól illeszkedik? kisebb illesztési hibák idővel al szoktak tűnni, ha nyomott felületek között van, mert összeidomul a fa felülete, ha nem tűnik el, az repedés, vagy elválás olyan helyen, ahol nincs szorítóerő, hanem valami más igénybevétel. Így látatlanba meg hallatlanba ennyit tudok mondani.
Sajnos nem a lélek volt a probléma. Habár nyilvánvalóan azzal is probléma volt, mert jobb lett a hang, de alapvetően még mindig karcos, zajos. Arra tippelek, hogy túl vastag a tető. Nagyon merevnek, keménynek tűnik és jól láthatóan vastag is. (A hangszer súlya is arra utal, hogy nem vékony darab).
Most csinálom neki az új lelket, de ezzel mindig hadilábon állok. Ha nincs nyomás a tetőn - mivel kivettem a farszeget is - akkor mindig kiesik a lélek. Túl laza, pedig hosszabbat csináltam neki.
Lehet húrláb illesztési probléma is, de a lélek illeszkedése is lehet rossz, meg lehet, hogy kigödrösödött a tető e léleknél. Ha kiveszed a farszeget, bele tudsz nézni és onnan jól látszika lélek illeszkedése felül is. Nekem abból amit így leírtál, illeszkedési problémának tűnik, esetleg még szóba jöhet valami ragasztáselválás, mondjuk gerenda. Lehet, hogy egy új lélek megoldja a problémát, nem annyira bonyi megcsinálni.Az is lehet, hogy csak simán elfordult a lélek, és akkor nem jó irányba ferdül vége. ha három éve használják a hangszert és még nem cseréltek benne lelket, akkor tuti, hogy az már nagyon érik. Új hangszernél kinyúlik a tető meg a hát, ezért egy év után mindig cserélni kell a lelket.
Van egy hegedű, amivel nem tudok mit kezdeni. Gyönyörű hangszínnel rendelkezik, félelmetesen szép a fa, de egyszerűen túl kemény, „reszelős” a hangja. Nehezíti a dolgot, hogy olyan formában kemény, amivel még nem találkoztam. Az alaphang jó, de sok a mellékzörej. Zizeg, karcos és emiatt nem mondanám, hogy minőségi hatást kelt a szólása. Elvileg - és minden bizonnyal gyakorlatilag is - játszottak már közel 3 évet rajta, gyengébb húrokat is próbáltam, de eredményt nem hozott. Ha a lelket nagyon távol helyezem a húrlábtól (5-6 mm), akkor már közelít a megfelelő hanghoz, de még az se elegendő. Szerintetek mi lehet a lehetséges oka?
