OFF Rémlik, de nem vagy gyakori vendég; ugyanakkor más topikokban gyakran látlak, úgyhogy megleptél most is. ON
„Van tipped hogy mikor kerülhetett a magyar nyelvbe?” Tippelgetni nem szeretek, adatom gyakorlatilag nincs régebbi időkből (csak olyanokból, amikor már mindketten hallhattuk füllel is). Van egy adathivatkozás, ami azt sugallja, hogy 1901-ből van adata, de nagyon nem világos, úgyhogy ez is már inkább tipp. Hogy volt bauzi alakváltozata, az biztos, de lehet, hogy bázi is, az megint csak homályos nekem.
A cucc vsz. hangfestő. Nyelvjárási szó lehetett (az Új magyar tájszótár egyetlen adatot hoz, az vmi kásaféle étel), ami például a világháborúk alatt vagy az ötvenes években belső migrációval kerülhetett be a köznyelvbe.
(ennek igeneve például a ’fűvel fedett föld’, azaz a mező)
Én is így tanultam, bár ha jól rémlik, az -(ᴈ)γ képző régen sem volt befejezett aspektusú? Ami ugye kissé gondot okozna a szemantikai magyarázatban ([fűvel] fedett [föld]). Vagy rosszul emlékszem?
A bazi etimológiájára utalást kizárólag a Jasszok, zsarók, cafkavágók című szlengszótárban találtam, az a német Baseit ’nagy, testes tárgy’ szóból származtatja.
A jel finnugor alapnyelvi örökség, az alapalak *jälke, a jegy szóhasadással különült el tőle a magyar önálló életében.
Az általad kérdezett mez nyelvújítási elvonás a meztelen, mezítelen melléknevekből, ami viszont az ugor kori mez ’(ruhát) ölt; fed’ igéből [!] származik (ennek igeneve például a ’fűvel fedett föld’, azaz a mező).
A jelmez mint az utótag korából kiszámítható, szintén aránylag friss, nyelvújítási összetétel.
Csak kiegészítés: rakonca most is létezik, vasutasoknál naponta használt szakkifejezés. Így nevezik a vasúti pőrekocsik oldalára szerelhető függőleges rudakat, amelyek feladata, hogy oldalirányban megakadályozzák a rakomány lecsúszását.
rakonca – ‘szekértengely végére szerelt, az oldalakat tartó rúd, lőcs’; ‘‹régen› gát, korlát’: rakoncátlan, rakoncátlankodik. Déli szláv eredetű szó: szerb-horvát rukunica, szlovén rokunice (‘nyél, fogantyú’); ezek valószínűleg az ősszláv *ronka (‘kéz’) származékai. A magyar szó a hangrendi illeszkedés és a két nyílt szótagos tendencia, valamint nyíltabbá válás alapján formálódott ki: rokunice đ rokunica đ rokunca đ rakonca.
Melyik a "helyes" kifejezés: "nagy kalappal" vagy "egy kalappal"? Én az elsőre tippelnék, de egyre többször hallom a második változatot is (aminek szerintem nincs is értelme). Honnan ered, mi köze a sikernek a kalaphoz?
Ezt nem tudom megűberolni . . . De állítólag a szó azt jelentetTE , hogy ukrán . Halics . Hal--od amit ondók ? Amondó volnék , Eszter gál itt nékem egy megoldást majd .
Van egy-két nagyszótári példa, tehát 1772 után is létezett még. Idézem az egész 4. jelentést, árnyalataival együtt (a formázásokat elhagyva): 4. (birtokszóként) (rég) ’minden létező változatlannak tekintett lényege; szubsztancia, állag’ ❖ A’ testen tehát … Krisztus Testének substantziáját, állatját, és valóságát kell érteni; nem pedig billyegét, jelét (1775 Molnár János C3194, 7) | valamint a’ vetemények magva a’ palántáknak minden leg kiſsebb réſzetskéiböl veſzi állattyát, úgy veſzi a’ barom állatok magva is azoknak tagjaiból a’ maga mivóltát (1786 Tolnay Sándor ford.–Wolstein 7351014, 31) | Az Isten állatjában, azaz természetében egy, személyében három (1804 Bessenyei György¹ C1079, 147). 4a. (rég) ’vmely dolog (anyagának) jellemző minősége, állaga, állapota’ ❖ annak [ti. a kelésnek] állatja szerént való tulajdonságai mindenkor megegyeznek (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 491) | Szuszió ötet ismét előbbé állatjában helyeztette (1773 Kónyi János ford. C2741, 63) | A’ Tsontoknak állattya háromféle: keményen öszve veretett; spongiás; és rostás (1782 Rácz Sámuel ford.–Plenck C3565, 5) | Anyagbul és szellembül áll az ember, és csak addig ember, míg ezen állata föl nem bomlék (1839 Vajda Péter C4662, 111). 4b. (rég) ’alak, forma, külső’ ❖ tagjoknak hasonló állattyok (1779 Miháltz István ford.–Vanière C3100, 76) | [Az üstökösök] nem ollyan terméſzetek, mint a’ többi bújdosók; De testeknek állatjai ’s útjok tsudálatosok (1791 Pálóczi Horváth Ádám 7143024, 81) | [a fehér liliom] mind ſzagára, mind ſzínére nézve Királyja minden egyéb virágoknak; azért állatját, illatját nem ſzükség hozasan le írnom (1798 Veszelszki Antal 7375002, 275).
Van egy olyan érzésem, hogy a "kütyü" eufémia, hiszen nem ritka, hogy közelebbről nehezen meghatározható tárgyak láttán felkiált a szemlélő: "mi a lófasz ez?"
Napok óta töröm a fejem, hogy hol hallottam már ehhez hasonló "etimológiát", most végre rájöttem: hajdanában egy tanár-diák bulin egy egyetemi tanár tanszékfoglaló előadást tartott a frissen felállított fallológiai tanszéken. Ő mondta, hogy amikor a kalandozó magyarok megérkeztek a Kárpát-medencébe, a szűkös viszonyok miatt kénytelenek voltak összehúzni a a nadrágszíjat. Ez a fallosz szó hangalakjában is változásokat eredményezett, ugyanis a szó közepe kiesett, és jelzőként elékerült.
