Azért arra kíváncsi lennék, hogy Balog Zoli, hogyan tudná ellátni a magyar piacot. Még ezer Zoli se, arról nem is beszélve, hogy szerintem nincs még 100 hasonló színvonalú sem.
Tökmindegy a méret, ha kiszolgálja összességében a piacot, nyereséget termel jó (mondom: jó) borral. Úgy tűnik, ma, Mo-n a kisebb méretek adnak jó bort. Mert, bárki bármit is mond, a Vargabor szar.
A gazdaságban x *10 <> 10x
Ezt nem értem pontosan, ezzel mit szerettél volna mondani. Mire érv ez?
Két külön téma van. Az egyik a biztos megélhetés, a fenntartható alapok és a másik a fejlesztés.
Az alapokhoz, vagyis ahhoz, hogy az adott állapotban elketyegjen a rendszer a belföldi piac elegendő. De mint mondtam egy zárt rendszerben nem értelmezhető a fejlődés fogalma. A bal zsebedből job zsebedbe pénz átrakásával nem lehet fejleszteni. Úgy lehet fejleszteni, hogy valaki ad neked pénzt amit te zsebre raksz :)
"nem lehet egy ország borágazatát 4-8 hektáros kisbirtokokra pozicionálni"
Miért is nem?
"Csak a logisztikát képzeld el 20 ezer kistermelő exportjánál."
Még a végén kiderül, hogy a logisztikai iparágnak is jót tenne :)
Pont ez a lényeg. A sok kistermeelő sokkal több embernek ad munkát mint a gigavállalatok. Ez persze többletköltséggel jár, de ezt lefedi a magasabb hozzáadott értékű termék.
mert mindig az a nem lényeg, amiről éppen szó van vagy nem igazolja az aktuális elméletet.
Minden méretre szükség van: kicsire és nagyra. Akkor lesz jól működő az egész vertikum.
A gazdaságban x *10 <> 10x, nincs linearitás. És ez független attól, hogy BZoli kedveli-e a Vargabort vagy sem. Vagy ő éppen milyen gazdasági modellt választott.
Én pedig pontosan abban hiszek, és minden más országban is ez valósult meg, hogy előbb a belföldi piacot kell meghóditani mert ez adja a biztos alapot.
Utána lehet terjeszkedni.
Tudom a te példád pont nem ezt bizonyítja de nem lehet egy ország borágazatát 4-8 hektáros kisbirtokokra pozicionálni. Csak a logisztikát képzeld el 20 ezer kistermelő exportjánál.
Te a kivételek egyike vagy, mert megvan hozzá a képzettséged, nyelvtudásod, ismertségi köröd. Ugyanezt Józsi bácsiról nehezen képzelem el :)
Nem kétezernek, de húszezernek is lehetne elegendő területe. Magyarországon 80 ezer hektár szőlőültetvény van. Harminc éve ez 140 ezer hektár volt. Az 1960-1970-es években pedig volt 220 ezer hektár is.
Az egyediség mindenhol adott ha tisztán és tisztességesen művelik a szőlőt és készítik a bort. A technológia pedig adott. Abból elég 2-3, de akár egy is.
A kérdés politikai. Inkább a családi méretű 2-10 hektáros kisbirtokokat vagy az 50-200 hektárros nagybirtokokat preferáljuk. Akárhogy is nézem én azt látom, hogy jó áron értékesíthető, exportképest bort a 200 hektáros nagybirtokok nem tudnak készíteni, ameddig a külföldi piacon jelen levő és a magyar bor hírnevét építő borok bizony jellemzően a kisebb pincészetekből kerülnek ki.
Mondom.. beszédesek a vargabor adatai. Cirka 5-10 szereséért adják elll exportra a kisebb birtokok a boraikat mint ezek a giga-gazdaságok.
"nincs akkora hírneve, nimbusza a borainknak, hogy kiszorítsák abból a százezer vendéglőből a kaliforniai, délafrikai vagy francia borokat. Gondolom ez szerinted is irreális."
Nemcsakhogy nem irreális, hanem pontosan és tapasztalatból tudom, hogy erre minden lehetőségünk adott.
Csak az USA-ban úgy félmillió étterem van. Globálisan ha a vendéglátásról beszélünk akkor 10-20 millió vendéglátó helyről beszélünk.
"a hazai borfogyasztásban is van szerintem bőven potenciál "
Nincs. Lásd az Arisztid-Tasziló viccet. A belföldi piac a pénz jobb zsebünkből a bal zsebünkva való átrakása. Egy zárt rendszeren belül maximum szinten tartható az állapot a belső fogyasztással. Ez is fontos.
De a magyar bor egésze csak úgy tud fejlődni ha többet bevételhez jut. Ez a bevétel persze lehet állami dotáció (hahaha) vagy akár EU-s támogatás (hehehe) vagy marad az exportból származó bevétel.
Én erősen kételkedem abban, hogy lenne Magyarországon 2000 kistermelőnek való termőhelyi sajátossággal és technológiával rendelkező terület.
Ez az egyik korlát. A másik, hogy nincs akkora hírneve, nimbusza a borainknak, hogy kiszorítsák abból a százezer vendéglőből a kaliforniai, délafrikai vagy francia borokat. Gondolom ez szerinted is irreális.
Azonban a hazai borfogyasztásban is van szerintem bőven potenciál és ha megfigyelted anno a délafrikai bor is az igen olcsó kategóriában kezdte és onnan hozza magát szépen felfelé.
Szerintem van létjogosultsága a két méretnek egymás mellett.
Mondok egy gyors viccet aztán elmagyarázom, hogy mi is a lényeg :)
Arisztid és Tasziló sétálnak az utcán. Meglátnak egy lócitromot, azt mondja Arisztid Taszilónak, hogy te, adok neked tíz pengőt ha megeszed annak a lócitromnak a felét. Tasziló gondolkodik, de hát tíz pengő az nagy pénz így szépen megeszi a lócitrom felét és zsbre is teszi a tíz pengőt. Majd azt gondolja, hogy próbra teszi a cimboráját és azt mondja Arisztidnak, hogy ha te megeszed a másik felét akkor én adok neked tíz pengőt. Arisztid gondolkodás nélkül befalja a lócitrom maradékát és elégedetten zsebrecsapja a tíz pengőt. Majd tovább sétálnnak. Egyszer csak Tasziló megáll és a homlokára csap, hogy drága barámot, mekkora marhák vagyunk mi, hiszen tök ingyen megettünk ketten egy egész lócitromot. Erre Arisztid azt mondja, hogy valóban, de legalább volt húsz pengő forgalmunk.
Namost a gazdaságban pont ez a helyzet.
Minden régió felemelkedésének, fejlődésének az elsődleges feltétele az, hogy a régió határain túl értékesítse termékeit, szolgáltatásait. Ha a Somló hegyet tekintjük régiónak akkor azzal nem leszük bejebb ha a Tornai az én boromat vásárolja tőlam és éna bevételből pedig Tornai bort veszek. Ahogy ha az egász magyar borgazdaságot nézzük akkor a cél az, hogy minél nagyobb mennyiségben és minél magasabb áron exportájunk bort.
Én egyedül nem tudnék eladni 15 millió palack bort. De nem azért mert ügyetlen vagyok, nem is azért mert olyan drága a borom, hanem mert az én vevőim nem ebben a mennyiségben utaznak. De a globális piac hatalmas. Én kiszolgálok 4-5 külöldi céget és rajtuk keresztül pártucat éttermet, párezer fogyasztót. De a világon van több tízezer borkereskedő és több százezer étterem és több tízmillió borfogyasztó. Vagyis én nem tudom 15 millió palack értékes bort eladni, de 2000 termelő külön-külön már tudna. Az is sok meló és nagyon ügyesnek kell lenni. Nekem is benne van bő tíz évem abban, hogy borvidékkel rendlekező városokba exportálom a borainkat.
De 2000 velünk egy kaliberű magyar borászat cirka 35 milliárd forintot hozna be a magyra borágazatba ameddig ha a Vargabor az összes szar borát exportálná a mostani árán akkor 5 milliárdot.
Röviden, két dolga van a magyar borászatnak. Egyrészt kiszolgálni a belfölid igényeket, másrészt pedig minél több pénzt behúzni az exportról. Mert fejleszteni és előre lépni csak az exportból lehet... lásd Arisztid és Tasziló történetét. A belföldi borpiac kiszolgálása szép dolog és fontos is. De nem az a progresszió kulcsa.
Amikor előkerül a vita, hogy a nagy- és kisgazdaságok közül melyiket is lenne érdemes stratégiailag támogatni akkor pont az ilyen adatok a beszédesek.
A Vargabor hektáronként 0.4375 embert foglalkoztat mi pedig 1.33-at. Az 5 milliárd bevételt hozó 15 millió palackkal ez 333Ft/palack nettó árat jelent. A mi árkatóriánkban ennek úgy hétszeresét hozzuk.
Tehát a kisgazdaságok jobb foglalkoztatók és magasabb hozzáadott értéket állítanak elő.
Nyilván nem várható el, hogy mindenki úgy és azt csinálja mint mi. De a számok azt mutatják, hogy mégiscsak a mi modellünket lenne érdemes erősíteni.
Az EU-belül ugyanazokkal a papírokkal megy minden bort mint itthon.
Elvileg a címkére és az azon szereplő azonosító kódra ugyanazok a szabályok érvényesek mint itthon.
Ugyanakkor az ilyen regulált piac külön érdekes az EU-n belül. Ugyanis nehezen tudom elképzelni, hogy egy esetleges német hatósági ellenőrzés esetében a német hatóság hogyan fordulna a Nébih-hez egy termék beazonosításáért. Felmerül a kérdés, hogy egy német hatóság ellköltene egy kalap pénzt a sok magyar papír hiteles fordítására ha egyszer maga a termék nem mérgező.
Nekem mindig is volt egy olyan gyanúm, hogy magyar termelők szemrebbenés nélkül és minimális kockázat nélkül adhatnak el az EU-n belül minden származási és forgalombahozatali engedély nélkül bort. Rá kell nyalni egy létező bor lajstromszámát és haccójon...
Igen, erre gondoltam, amikor azt írtam, hogy nincs olyan gazdaság ahol az esszencia mint termék lenne a cél. Még az is marha kockázatos lenne ha valaki csak az asúkészítésből akarna megélni.
Egyik erős magyar szállal rendelkező lengyel kereskedés (Rafa) legjobban fogyó borai, a saját kategórizálásuk alapján:
20 zł ~ 1500Ft
Csernyik borok kedvelőinek jó hírek.
Ha minden igaz, akkor a héten eljutok a boltjukba, megnézem mennyi az annyi (igazából grúz és moldáv borok beszerzése a cél, de ha van még Csernyik 2015-ös Zenitjük és nem szálltak el árban, akkor reexport lesz)
Sűrű anyag, gyümölcsös, finom savakkal és szerkezettel. Egyben van, a magasabb sem alkohol nem lóg ki.
Szilva, meggy, fekete ribizli, gazdag gyümölcsösség, csoki. Kerek, tanninokban gazdag.
A Bruno Paillard chardonnay volt életemben talán a 6. champagne. De a legemlékezetesebb. Szilveszterkor ittam és kiváló választás volt. Fantasztikus illat, sok apró és fickós buborék, krémesség. Illatában barack, alma, grapefrút. Az illat intenzitása a kortyban folytatódik, nincs szakadék, mint sok eddig kóstolt bornál sajnos. Amit ígér illatban azt nyújtja és többet is...Krémes, széles korty, kiváló savszerkezet, kerek minden, egyensúly...alma barack, kellemes citrusok, pici briós és hosszú lecsengés. Az alkohol nagyon diszkrét. Élmény volt, csupa nagybetűvel. Sokkal emlékezetesebb volt, mint a testvére anno, pedig arról is szép emlékeket őrzök.
Az jobban almás volt ez inkább barackos citrusos.
A Kreinbacher Rose még lecsúszott később, ha ünneplünk csináljuk rendesen, de most ízlett a legkevésbé. Talán már negyedszerre kóstoltam.
A gyümölcsök, eper, ribizli, málna fantasztikusak ahogy megszoktam, de a savak most bántóak voltak és kilógtak.
Talán a zseniális sámpány után volt nagy a kontraszt vagy ebben az évjáratban még brutálabbak, mint rendesen.
Azt is tegyük hozzá, hogy nem biztos, hogy minden évben van aszúszem, vagy ha van is, lehet hogy nem I. osztályú. Meg ott a kockázat, hogy a kinthagyott szőlő mégsem begyűjthető. A matek része stimmel amúgy, csak ugye mezőgazdaság ..
