A Götz jelentése elsősorban "bálvány", etimológiailag összefüggésben van a Gott - isten szóval.
A Sauer jelentése savanyú, a Weberé - szövő, takács.
A Kellner szerintem a pince jelentésű Keller szóból származik.
A Fritz keresztnévi eredetű, a Friedrich keresztnév becézett Fritz alakjából.
A Friedrich ősi, kételemű ógermán név, a Fried, Friede elem jelentése béke, a Rich elem a Reich szó régebbi alakja, jelentése "birodalom, hatalom, uralom, királyság", de melléknévként a reich jelent gazdagot is.
Bár a Grimm-féle Német mondák utószavában a fordítók azt írják, hogy a reich melléknév jelentése a középkorban, kora újkorban még elsősorban az volt, hogy hatalmas, nagy hatalmú, a gazdag jelentés későbbi fejlemény.
Azért én is szívesen olvasnám LvT fejtegetéseit, nem csak ezekkel a német nevekkel, hanem a Garagullyal és a Karakassal kapcsolatban is. :-)
Engem a Garaguly és a Karakas családnevek eredete érdekelne.
Garaguly nevű ismerősöm a Nagykunságból, Kisújszállásról származott és azt állította, hogy a családneve kun eredetű és hogy ő egy ősi kun család leszármazottja.
A Karakasról azt hallottam, hogy az is valamilyen török nyelvből származó családnév, a ’kara’ tagról tudom, hogy feketét jelent, no de vajon a ’kas’ mit jelent a török nyelvekben?
Lehet, hogy a Garaguly is eredetileg Karakuly, azaz ’kara kuy’ volt, azaz fekete ’kuy’, vagy netán ’kara köy’- ’fekete falu’?
Egyébként a mai kunságiak túlnyomó többsége magyar családnevet visel, de tudunk-e olyan családneveket, amik valóban kun eredetűek, mármint hogy az egykori kipcsak-török kun nyelvből magyarázhatóak?
"Az utóbbi kérdésre itt nem adok választ, mert nem vettem az elszánást, hogy mintát vegyek Kiss Lajos földrajzi névszótárából, és megvizsgáljam az adatolható, ill. nem adatolható személynévi előzmények arányát."
Jaj, pedig milyen jó kis kutatási projekt lehetne ez valakinek! Már látom is a címét: "A Kárpát-medence településnevei, mint egyes Árpád-kori személyneveink adatolásának kizárólagos forrásai". Vagy valami ilyesmi. :)
"Egyelőre arra utalnék, hogy az Árpád-korban is több százezer lakosa volt az országnak, akik bízvást több tízezer egyelemű személynevet viseltek, és ezek töredéke jelenik meg a korabeli forrásokban (egyrészt, mert az írásbeliség szintje alacsony volt, másrészt pedig azóta vesztek el források)."
Oké, értelek: tehát ez feltehetőleg egy olyan személynévre vezethető vissza, amely elég gyakori volt ahhoz, hogy országszerte több település névadójává is váljon, de még így sem volt annyira elterjedt, hogy a megmaradt írásos forrásokban fennmaradjon. (Vagy akár gyakoribb is lehetett néhány fennmaradt névnél, de míg azokról maradtak írott források, erről -- és sok másikról -- nem, mert vagy megsemmisültek a források, vagy akár soha nem is került számos név leírásra.)
"Arra feleljen kend, talján-e kend vagy sem?" (Lúdas Matyi rajzfilm)
"Mint minden népnév, akkor is ragadványnévvé, abból családnévvé lett, ha a személynek semmi köze nem volt a névben jelölt néphez, de ahhoz hasonló ruhát viselt, hozzájuk hasonlóan viselkedett, beszélte a nyelvüket, vagy csak egyszerűen arról a vidékről származott, környékükről költözött új lakhelyére." (Hajdú Mihály: Családnevek enciklopédiája – Olasz címszó, [PDF] 260. old.)
Ha a logikádat követem, akkor a vásárhelyi "Olasz" nevűek az őseiket (legalábbis ez lehet a legvalószínűbb) a románok közt kereshetik, hisz földrajzilag ők a legközelebbi újlatint beszélő népcsoport.
Ezzel csak az a gondom, hogy a románokra régen és régebben az "oláh" megnevezést használták, a mi szintén az alap "vlah" (vagy hasonló) szó leszármazottja.
Nyilvánvalóan előfordulhat, hogy két nyelvben egymástól függetlenül kialakul azonos írásképű családnév (vö. az évekkel ezelőtti Murray vs. Muray szálat itt), valamint Amerikába Norvégián keresztül is kitántoroghatnak egyesek.
Itt azonban szerintem más a helyzet. Ha megnézzük az eredeti irat fotokópiáját {1}, akkor a 252279. sz. bejegyzésben találtható Burgely Andreas (68 éves), de a megelőző 252278. sz. bejegyzésben szintén egy norvégiai családfő található, akinek a neve Burgley Andreas (38 éves). Szerintem egyértelmű, hogy itt apáról és fiúról van szó, és a két névalakból legalábbis az egyik elírás.
Ha a Burgley-t vesszük korrektebbnek, akkor a pl. Borgøy /burjöj/ sziget {2} neve (tkp. ’Vár-sziget’) idéződik fel, ha a Burgely-t, akkor pedig a borglig /burjli/ ’várbeli’ köznév. De ilyen neveknek a nyomán nem találtam (a Burgely-nek és a norvég Burgley-nek sem). Egy Wikipedia-oldalon {3} szerepel viszont a Bergli, amely vélhetően a berglig /berjli/ ’hegyi, sziklás’ közszó egyszerűsödött írásmódja.
[LvT] > Így a g > gy változást az bizonyíthatja, ha további g > gy változásra hozunk példát. — Lehet, hogy van ilyen, de én eddig nem tudtam ilyet felidézni, ezért fogadom szkepszissel a magyarázatot.
Most magamat fogom cáfolni, mert úgy találtam, hogy a román érintkezési zónában és német, valamint latin etimológia esetén előfordul g > gy változás. ezek (pl.): Gyimes < gímes ’gímben [rőtvadban] gazdag hely’, Gyergyó < régi (1695.) Gijergijo < (1332-7.) Gorgio ~ ? Görgő hn., ill. Gyimót < német Germut személy- és családnév, Gyirót < német Gerolt név, valamint Gyermely < régi (1322.) Gyermen < latin Germanus személynév.
Ezek magyarázhatók úgy, hogy a román érintkezési területen a románba átkerült magyar nevek (Ghimeş, Gheorgheni) lágy [gʲ]-je hatott vissza a magyar ejtésre, a német esetén pedig voltaképpen nem [g], hanem [j] ejtésből kell kiindulnunk. Ez utóbbi még német ejtési sajátosság lehet, vö. Georg ~ Jörg alakpár, amelyből a magyar j > gy affrikálódással (vö. jó : gyógy-, jer : gyere és Jakus szn. > Gyákos hn.) lett gy. Erre mutatna, hogy a Germanus név első magyar említése 1273-ból Iarmanus írásmódú. A latin alakok esetén az olaszos dzs-zést imitáló hanghelyettesítés is szóba jöhet.
A fentiek azonban nem magyarázzák meg a szlovákiai Gyerk példáját, amelynek párhuzamos szlovák Hrkovce neve mutatja az eredeti [g]-t (és egyben az ószlovák Grk ’görög’ személynévvel való összefüggést). Itt tehát egyértelműen magyar fejleménynek látszik a g > gy, amely megengedi, hogy az ehhez nem messzi Gömör és Gyöm(ö)rő neveket ezzel mégis összekössük.
[Mezőbándi] > Ha tehát elfogadjuk a személynévi eredetet, akkor lennie kellett legalább 4 ilyen nevű birtokosnak (vagy 1 országos jelentőségű személynek, aki az ország 4 táján kapott birtokokat) -- ami egy viszonylag elterjedt személynévre utal. Ám ennek ellenére maga a személynév nem adatolható. Szóval, ezért kérdeztem, hogy mennyire gyakori (vagy esetleg milyen analógiák vannak), hogy földrajzi neveink egy amúgy nem adatolható személynévre vezethetők vissza.
Az utóbbi kérdésre itt nem adok választ, mert nem vettem az elszánást, hogy mintát vegyek Kiss Lajos földrajzi névszótárából, és megvizsgáljam az adatolható, ill. nem adatolható személynévi előzmények arányát.
Egyelőre arra utalnék, hogy az Árpád-korban is több százezer lakosa volt az országnak, akik bízvást több tízezer egyelemű személynevet viseltek, és ezek töredéke jelenik meg a korabeli forrásokban (egyrészt, mert az írásbeliség szintje alacsony volt, másrészt pedig azóta vesztek el források). A települések egy részéről is csak az alapításuk (és vélhető elnevezésük) után emberöltőkkel van említés. Az sem ritka, hogy a településnév korábbról adatolható, mint a megfelelő személynév (és persze itt felmerül a tyúk vagy a tojás dilemmája).
Mivel tipológiailag a korai képző nélküli helynevek esetén a személynévi eredet az egyik legjelentősebb rétegnek tetszik a biztos[nak vélt] etimológiák alapján, ezért interpolációval gondolhatjuk azt, hogy ez igaz a bizonytalan, ill. fel nem derített etimológiákra is.
Bartus: Magyar személynévi eredetű képzőtlen apanév. Az alapszemélynév a Bertalan egyházi személynév régi Bartalan formájának rövidülése a magyar -us kicsinyítő képzővel.
Cselkó: Vö. szlovák Čelko családnév, amely a čelo ’homlok’ szó továbbképzése a személynévképzői funkciójú -ko kicsinyítő képzővel, így külső tulajdonságra utaló ragadványnévről van szó.
Gáspár: Az azonos alakú egyházi személynévvel megegyező képzőtlen apanév. Bár a teljes alakú személynevek családnévvé válása a keleti országrészre jellemzőbb (ide értve Erdélyt is), Hajdú szerint ez a név a Tiszától nyugatra gyakoribb és a protestáns vidékeken ritkább volt. L. ezen kívül még a 9719-es hozzászólást.
Kívés: A magyar Kévés vezetéknév í-ző nyelvjárási alakja. A név a magyar kéve ’levágott gabonából összekötött nyaláb’ szó –s melléknévképzős származéka. Így kévekötőt, azaz ebben gyakorlott, ill. az aratáskor nem kaszáló, hanem kévét kötő személy megkülönböztető neve volt.
Krizner / Knizner: Német családnév magyaros formái, az alakok elsődlegességében etimológiailag nem lehet dönteni, mert mindkettő létezik. (1) A Knizner német formája a Kniesner, amely a középfelnémet knüs(s)en ’(meg)lök, (meg)üt’ ige déli nyelvjárási (ü > i illabializációt mutató) formájának továbbképzése -ner személynévképzővel. Így belső tulajdonságra utaló ragadványnév lehet. — (2) A Krizner előzményéül szolgáló Kriesner lehet (a) –ner képzős alakulat (i) az alemann (délnyugat-német) kries(e) ’cseresznye, meggy’ szóhoz termelőt vagy kedvelőt jelölve; (ii) északi eredet esetén, esetleg, lakosnév lehet a német Krieseby, Kriesow településekre utalóan. (b) Előállhatott fonetikai egyszerűsödéssel a Kriestner < Christner névből, amely a német Christian ’Krisztián, Keresztély’ egyházi személynév rövidülésének apanávi formája.
Kukolya: Úgy vélem, szlovák névről (ill. annak magyarosodásáról) van szó, de a kiinduló alak bizonytalan. (1) Adódik a kúkoľ ’konkoly’ gyomnövénnyel azonos családnév. A régiségben ez nőnemű (is) volt, így kaphatott egy sztereotip -a végződést, bár ez a névforma ma nehezen mutatható ki (a létező ritka Kukola magyar alak is lehet). — (2) Lehet a szlovák Kukuľa (Kukula) vezetéknév elhasonult formája, ez vélhetően a kukulienka ’kakukk’ madárnévvel áll kapcsolatban.
(3) Felmerült bennem a magyar eredet is, mert alakilag az is lehetne, de megfelelő etimológiai alapot nem találtam. Pl. a kukora ’göndör (szőrű), konkorodó (farkú), összehajló (szarvú)’ melléknév r > l hangváltó formáira nem leletem adatot.
Malicsek: Vö. szlovák Malíček családnév, amely közszói eredetű ragadványnév: malíček ’kisujj; kis emberke; kicsike (kedveskedő megszólítás)’.
Mata: Több etimológia is lehetséges. (1) Képzőtlen magyar apanév a Máté egyházi név rövidült alakjának -a kicsinyítő képzős származékaként. — (2) Szlovák családnév a köznyelvi mäta ’menta’ növénynév nyelvjárása máta ~ mata alakjából.
Osztafin: Ostafin alakban ma főként Kis-Lengyelországban előforduló vezetéknév. Ez az Eustachius (< görög Ευστάχιος / Eusztakhiosz <: ευ- / eu- ’jó, valódi, igazi’ + στάχυς / sztakhüsz ’kalász’) egyházi név régi lengyelesedett formája (Eustachy > Ostafy > Ostafin), amely szervetlen -n-nel kiegészülve illeszkedett be a névkincsbe (mintha birtokos képzős alak lenne).
Pifkó: A jelenkori elterjedtsége alapján magyar névnek tűnik, jóllehet a vegyes hangrend ennek ellentmond. Ugyanakkor a hangalakja legalább ennyire nem is szláv. Jobb híján azt vélem, hogy a mai német Pfeifer ’furulyás, sípos’ foglalkozásnév középfelnémet phīfer (ill. ī [ie] > ei ditongálódást nem mutató nyelvjárási) alakja rövidülhetett meg, és kaphatta meg a magyar -kó* vagy [magyarországi szlávok közt] a szláv -ko kicsinyítő képzőt. (* A magyarban a hangrendi eltérés talán az alapnév idegen voltának köszönhető, vö. német Ziel > magyar cél > céloz.)
Puhala: Vö. a Szepességben gyakori szlovák (ruszin) Puchala családnév. Ez vagy a szlovák puchnuť, ukrán пухнути /puhnuti/ ’(meg)dagad, (fel)duzzad, (fel)puffad’ ige tövéből, vagy az ukrán пух ’pehely, pihe; bolyh, szösz’ főnévből, vagy a régi szlovák puch ’lehellet, bűz; pihe, pehely’, pucha ’kőműveskalapács’ szavakból képződött -ala (-aľa) kicsinyítő, ill. cselekvőnévképzővel.
Sidló: Vö. morva-szlovák és nyugat-szlovák Šídlo vezetéknév. Ez a jellemző eszközzel megnevezett foglalkozásnév, vö. nyugat-szlovák šídlo ’ár (cipészeszköz)’.
Stork: Német Storck ~ Stork családnév, amely több név egybeesése. (1) A német Storch név alakváltozata, amely azonos a Storch ’gólya’ madárnévvel. Ez lehet (a) egyrészt metonimikus ragadványnév (pl. hosszú láb, jellegzetes járásmód), (b) másrészt gólyáról elnevezett ház lakóját jelölhette. — (2) Képzőtlen lakosnév a hesseni Stork településnévből. — (3) A Stark ’erős’ ragadványnév nyelvjárási változata.
Strubel: Német vezetéknév, amely (1) -(e)l kicsinyítő képzős származék az elnevezett hajviseletére vagy jellemére utaló középfelnémet strūbe ’meredező, fölmeredő; nyers, erős, mogorva’ szóból, esetleg a középfelnémet struve ’cukrozott, borzas hatású sütemény’ főnévből mint pék vagy az ételt kedvelő ragadványneve. — (2) A Strobel név mellékformája.
Strobel: Német családnév, bajor-osztrák írásformájában Strobl, amely Stróbl-ként magyarosodott. Ez a hajviseletre utaló ragadványnév a középfelnémet strobel ’bozontos, borzas, kócos’ melléknévből.
Szlovencsák: Vö. a Rimaszombat környékén gyakoribb szlovák Slovenčák vezetéknév. Ez a XIV–XV. sz.-ban kiavuló szlovák Slovien ’szlovák / szláv férfi’ népnév helyébe lépő egyik régi szinonima, tehát a mai Slovák egykorú riválisa. Vélhetően egy áttelepülő kaphatta ragadványnévként, mert ő akkor ezt a népnévi megjelölést alkalmazhatta magára, miközben az új lakóhelyén más alak dívott. — NB. Ugyanez eredményezte a magyar Magyar családnevet: ilyet pl. székelyek közt kaphatott más helyről származó magyar.
Vanó: Etnikai meghatározásra kevéssé alkalmas név, mert mind a környező szláv nyelvekben, mind a magyarban létrejöhetett az Ivan ~ Iván ~ Jovános ’János’ egyházi név csonkolásával, valamint a szláv -o végződéssel, ill. a magyar -ó kicsinyítő képzővel.
Vitai: Magyar lakosnév, amely a veszprémi Nemesvita (a XIX. sz. előtt inkább csak Vita) településről történt elszármazásra, az oda való kapcsolatokra, esetleg az ottani birtokra utal.
Zachar: Vö. szlovák Zachar családnév, amely a Zachariáš ’Zakariás’ egyházi személynév rövidüléséből lett képzőtlen apanév. — Magyar párhuzama a Zakar.
Zám: (1) Régi magyar személynévből lett képzőtlen apanév. — (2) Képzőtlen lakosnév a magyar Zám településnevek egyikéből (Hunyad vm., Hortobágy).
Smidróczki: A RadixIndex.com a Smidróczki, (Smidroczki), Smidroszky, Smidrovski formák mellett ismer Smigrocky, Smigroczki, Smigróczky, Smigrodski, Smigrotzky névalakokat is, szerintem ez utóbbiak lehetnek az eredetibbek, és valószínűleg csak a Schmid-féle nevek hasonlították a gr hangkapcsolatot dr-ré. A kapcsoltságra utal, hogy a RadixIndex.com a hevesi Nagyivánban együtt kimutatja a Smidrovski és a Smigrotzky neveket
Így a véleményem szerint a lengyel Żmigrodzki, esetleg a szlovák Žmigrodský családnév magyaros írásmódjáról, ill. részben magyarosodott alakjáról van szó. Ez a név a lengyel Żmigród (szlovák Žmigrod) nevű településről történt elszármazásra, az oda való kapcsolatokra utaló szláv lakosnév. A forrás elsősorban az a lengyel településpár lehet, amely ma Nowy Żmigród néven található a Kárpátaljai vajdaságban, és amely Lengyelország utóbbi felosztása után a Monarchiához is tartozott. A másik lehetőség a szintén lengyelországi alsó-sziléziai Żmigród.
Ez a településnév összetett, az utótagja a lengyel gród ’vár(os)’ az előtagja pedig vagy az ólengyel zwnieć ’harangozik, cseng(et), zeng’ ige tövével (ebben az esetben az orosz Zvenyigorod értelmi egyenértékűje), vagy a lengyel żmij(a) ’sárkány, kígyó’ főnévvel azonos. — Nowy Żmigród német neve népetimológiával Schmiedeburg ’kovácsvár’, tehát a d > g változás már itt fellépett, és lehet, hogy ez tükröződik Smidróczki formában.
Nowy Żmigród esetén szlovák, ill. kárpátukrán (ruszin) közvetítés is elképzelhető.
A Smidróczki név eredetére lennék kíváncsi. A szüleim szerint talán lengyel eredetű lehet. Én meg a -czki végződésből kiindulva arra gondoltam még, hogy esetleg egy helynévhez köthető, de nem jutottam így sem az egyről a kettőre.
Az olasz jelentése nem feltétlenül itáliai, hanem egyéb újlatin nyelvet beszélő is lehetett. Akár - mint írod - vallonok, akár más francia nyelvjárás beszélői, akár esetleg vlach, román. A vallonok Mátyás koránál jóval hamarabb is betelepülhettek.
Maga a szó a vlach - újlatin nyelvű balkáni népek - nevének többesszámú alakjából származik (vlasi), és így az oláh (~vlach) népnévvel rokon.
Mindkét szó délszláv közvetítéssel jutott a magyarba, végsősoron valamely kelta nép megnevezésére szolgált, és Wales nevével áll kapcsolatban.
Létezik Vásárhelyen (Hódmező) egy viszonylag gyakran előforduló név: Olasz. (van a felmenőim között is..) Jelentése gondolom nem kérdés, de az felvetődik, hogy hogy kerültek Vásárhelyre olaszok. Nekem eddig az volt a laikus ötletem, hogy a reneszánsz korában Mátyás király kezdeményezésére érkezhettek olasz építészek és egyéb iparosok (?) Magyarországra, (bár ez lehet hogy hülyeség, hisz Vásárhely környékén nem sok reneszánsz kastély található...) .
Nemrég viszont arról olvastam, hogy az Olaszi helynevek az Árpádok idejében ideköltöző vallonokkal kapcsolható össze. (ezt sem nagyon értem, hisz a vallonok egy fajta - talán északi - franciák)
És maga az "olasz" szó honnan származik, hisz magukat az országról (Italia) nevezik, de hát az országuk is csak a 19. század 60-as éveiben "állt össze". ?
Lumniczer: Nyilvánvalóan német név. A tátrai Lomnici-csúcs első említése 1719-ből való Lumnitzer Spitze alakban, így a név a szintén kimutatható Lomniczer ~ Lomnitzer alakváltozata, amely valamelyik német Lomnitz településnévhez alkotott -er képzős lakosnév. Ilyen település a tátrai Kakaslomnicon (németül Großlomnitz) kívül sok helyen előfordul, így nem feltétlenül tátrai cipszer eredetre mutat: https://de.wikipedia.org/wiki/Lomnitz
NB. Ezek a településnevek szláv eredetűek a lom ’törés; (kő-) fejtő, bánya’ szó -nica képzős származékaként. Eredetileg általában patak neve, a tátrai esetben is a Kő-patak régi szlovák neve volt a Lomnica (első említése 1285: Superior Lumpnitza). A szláv lakosságra telepedő németség a nevet Lomnitz alakban honosította.
Gundhart: Azonos német személynévből lett német családnév. Az összetett alapszemélynév az alábbi elemből áll: Gund- < ógermán *ġunþiz ’harc, csata’ és -hart < ógermán *harduz ’kemény, erős’.
Theiss (Theiß): Német név. (1) A Matthias ’Mátyás’ (esetleg névtévesztéssel a Matthäus ’Máté’) személynév rövidülése. Ilyenformán képzőtlen apanév, azaz az elnevezett leszármazottai kaptán megkülönböztető névként.
(2) Képzőtlen német lakosnév az azonos település- vagy víznévhez. Ez nemcsak a magyarországi Tisza folyóra utalhat, hanem az alsó-ausztriai Gedersdorfhoz tartozó Theißre is.
> én norvégiában találtam ilyen nevűeket, meg Tarnaörsön.
.no domén alatt nekem a Google nem adott találatot a Burgely-re. Ennek ellenére lehet, de azt is érdemes figyelembe venni, hogy Svédországban viszont Ibrahimović nevűeket találhatni.
Fenákel: Ilyen formán az elterjedése alapján magyar névnek tűnik, a hangalakja azonban kétségkívül nem magyar. Talán a mai német Fenchel ’édeskömény’ növénynév ófelnémet fënachal formájának átvételéről van szó, amely magyar névadás alapja lett. A német Fenchel (Fenchl) családnévről azt írja az irodalom, hogy fűszerkereskedő vagy gyógyszertáros foglalkozásneve, mert az édesköményt a középkorban és a népi gyógyászatban gyógyszerként alkalmazták.
Geleta: Közszói eredetű vezetéknév, amely a magashegyi pásztorkodás szókincsébe tartozik, és mint ilyen a románból bekerült a környező nyelvekbe. Vö. román găleată ’vödör, fejősajtár’ > szlovák geleta ’bödön, sajtár’, ukrán гелета (geleta) ’ua.’, lengyel galeta ~ gielata ~ gieleta ~ gilata ’ua.’, magyar galeta ~ galjáta ~ galáta ~ geleta ~ geljáta ’juh fejésekor használt fasajtár’. Adott hangalakú családnévként szlovák (Geleta) vagy ukrán (Гелета / Geleta) eredetre lehet gondolni.
Haszpra: Továbbra is úgy tartom, hogy az etimológiája nem szláv, mert a szláv fonotaktikai szokásokkal ellentétes a hangalakja. Az persze lehet, hogy a viselői már századok óta szlovákok (vagy magyarok).
NB. A Gáspár név formájára a fentieken kívül több okból sem gondolni. Egyrészt ez nem bibliai név, csak később „tapadt rá” az egyik háromkirályokra. Így a XIII. sz.-ra datálható felsőszorb-cseh-szlovák-ukrán-belorusz g > h változás előtt a kultusza nem terjedt el a területen, így ez a név nem vehetett részt ebben a változásban. utána pedig az érintett területen a K-val kezdődő formája terjedt el (vö. a cseh Kašpárek-ből az osztrák Kaschparek közvetítésével elterjedt monarchiabeli név, illetve bábfigura). A szlovákban a Gašpar alak magyar hatásra terjedt el. — A másik, hogy az -a végződés, ha nem képző része, akkor rövidült-csonkolt névformához járul. A szlovákban van Gaša, amely Gaš- töve a Gašpar-ból rövidült, de már *Gašpa nincs, ugyanis ezek a rövidülések – a muta cum liquida eseteit (főként a -tr-t) nem számítva – egy mássalhangzóra kell végződjenek.
Rinyu: A RadixIndex.com az ország északkeleti szögletéből adatolja. Erre is igaz lehet az, amit a 14378-esben a Biszku kapcsán leírtam: egy -o-ra végződő forma helyi alakváltozata lehet. Tímárról ugyanez a forrás hoz is ez Rinyó nevet.
A várt alakú szláv vezetéknevet (pl. szlovák Riňo / Ryňo, ukrán Ріньо / Риньо, lengyel Rzynio / Rynio) nem sikerült adatolni. Azonban egyrészt a Riňo ritka, de kimutatható szlovák becenév, és továbbképzett alakjai megjelennek szláv családnévként, mint szlovák Riňák, lengyel Ryńko stb., így korábbi, ill. helyi létrejötte feltehető. A lengyel források a Ryń- tövet a Grzegorz ’Gergely’ személynév régi rövidülésének tartják, de szóba jöhet a Rein- kezdetű német személynevek rövidülése is. Szlovák részről ehhez hozzátenném a Ri- kezdetű személynevek (főként Richard) rövidülését is -ň tőzáró képzővel.
Szóval szerintem szlovák, (kárpát)ukrán, esetleg lengyel eredetű név lehet, amely személynévből alakulhatott ki a jelenlegi magyarországi elterjedési területén.
-----
Nem méltó, de azért leírom, hogy amikor a bejegyzésedben az utolsó két kérdezted nevet együtt megláttam, elsőnék az jutott eszembe, hogy „I should Rinyu (re-new) my opinion about Haszpra…”
Biszku: A RadixIndex.com Márokpapiból és Tiszacsomáról (Чома / Csoma, Ukrajna) adatolja. A volt kommunista miniszter is Márokpapiban született. A névalak és a településtörténet együtteset kárpátukrán eredetet sejtet. Volt már korábban is olyan -u végű név, pl. Rezsu, Herczku, amelyek leginkább szláv eredetűnek tűnnek, jóllehet az -u végződés ott atipikus. Egyre inkább úgy tűnik számomra, hogy ez a kárpátukrán-magyar-román érintkezési zóna jelensége lehet: ez utóbbi kettőben szokatlan a szóvégi rövid -o, ezért ezen a kontaktusterületen ez a szláv névvégi hang hajlamos lehet -u-ra váltani.
Iszkán (Ізки / Izki, Ukrajna) a RadixIndex.com adatolja is a Biszkó név alakot, és Galícia Monarchiának jutott részéről is hozza ez a forrás a nevet. Lengyelországban jelen van ma is a Bisko és a Bysko. Ukrajnában pedig a Бісько (Biszko) és a Бисько (Biszko) mutatható ki. — Ilyen módon feltehetünk egy szláv Bisko / Bysko > Biszkó ~ Biszku magyarosodást (románosodást).
Úgy tűnik, két név egybeeséséről van szó. (1) Ha az első szótagi i a szlávban kemény (lengyel Bysko, ukrán Бисько), akkor By- kezdetű, vagy ilyenre egyszerűsödő személynév rövidüléséről lehet szó -ś (> -s) tőzáró képzővel, valamint -ko kicsinyítő képzővel. Itt elsősorban a *bytъ ’lét(ezés), élet; helyzet, tartózkodás’ (pl. Bytomirъ,Vělebytъ), *bъděti ’virraszt, őrködik’ (pl. Bydgostь), ill. *jьzbyti ’elad, túlad (vmin), megszabadul (vmitól)’ (pl. Zbygněvъ > Bygněvъ) tagot tartalmazó szláv összetett személyneveket lehet kiindulásként venni.
(2) Első szótagi lágy i (lengyel Bisko, ukrán Бісько) esetén az alap az ukrán біс (bisz), régi lengyel bis ’ördög, gonosz lélek’ szó, amely személynévképzői funkciójú -ko kicsinyítő képzőt kapott.
Bajkán: A jelenkori Magyarországon Békésben gyakori, Szerbiában van ritka Bajkanović, viszont a román Baican ezeknél gyakoribbnak tűnik. Összességében úgy vélem, magyar névként román eredetű lehet. A román név az román -an képzővel alakhatott abból az alapnévből, amelynek folytatásaira rátaláltál, azaz a török bay ’gazdag’ szóból lett személynévből.
