Keresés

De akkor biztos arra van ötleted, hogy az alán fejedelem Dule hogyan lesz magyar kapitány majd méltóság Gyula...

 

 

Szerintem épp elegendő annak a párhuzamnak a felismerése, hogy az Árpád-kori magyar aranybullákon ugyanezeket a motívumokat alkalmazták, ráadásul vannak olyan érmék Csácsból, ahol még az elrendezés is teljesen egyező

Remek megfigyelés.

Még valamit leszűrtél? Kéne még egy kis időbuzerálás?

Tényleg érdekes, csácsocsicsá népe ismerte a napot a holdat és a fako lovat.)

Szintén Csácsból, a VII–VIII. századból

 

Tömeg: 1,7–2,5 g

Átmérő: 18,6–23,5 mm

 

Felirata: pny tk' ryttpyr c'cynk 'a tk' ryttpyr kormányzó pénzérméje'

Ezt az ötletet kihagynám...

Megint valami időugrás...?

"Gyula szavunk akadémiai nyelvészeink szerint is fáklyát jelentett..."

 

Ha mégsem, akkor inkább Gyufa...

(Barlangokban azzal is lehet világítani)

A másolók elvétettek egy betüt.)

Ezeket az érméket a magyar szakirodalomban tudtommal még sehol sem közölték...

Olcsó tárhelynek használod a topikodat?

a Képes Krónika Dulja a magyar gyula méltósággal kapcsolatba hozható."

 

Még véletlenül sem.)

Shamsiddin Kamoliddin (Üzbég Tudomáyos Akadémia, Taskent)

 

On the Origin of the place-Name Buxārā*

 

This work is executed as a result of the scientific researches lead by the author in the British library (London) and the library of SOAS (London university), thanks to the special grant, given to the author in 2004 – 2005 by the Committee for Central and Internal Asia of the Cambridge university (Great Britain), for what the author brings to this university and its committee his sincerely gratitude

 

1. rész

 

There are several ancient place-names in Central Asia such as Āmū, Chāch, Xīwa, Samarqand, Chaghāniyān and some others, the origin of which till now remains unknown. Name of Buxārā, which is one of largest cities of the region, also belongs to this number. This name was mentioned for the first time on the earliest copper coins of Buxārā (4th – 5th c. AD) [Naymark, 1995, p. 37] with Sogdian inscriptions in forms Pugar (pwγ’r) and Puxar (pwx’r) [Smirnova, 1981, p. 34 (792 – 796); Smirnova, 1982, с. 143],. In the Sogdian sources (early 8th – 9th centuries AD) it was mentioned in forms Puγar (pwγ’r) and Puxar (pwx’r) [Sogdiyskie dokumenty, p.182; Henning, 1940, p. 10], and in the inscription of Kül-tegin (early 8th c. AD) – in form Buqar (buqar) [Malov, 1951, p. 19 – 20].

 

It was supposed, that this name originated from the Sanskrit word vihara, that means "a Buddhist monastery" [Frye, 1956, p. 106 – 119]. However, according to the norms of the Sogdian language, this name could not be transformed from a word vihara for which in the Sogdian used the word βrx’r [Lurje, 2004, p. 20]. In the New Persian language this word is transferred in form ﺭﺎﺨﺭﻓ farxār [Baevskiy, 1980, p. 88] or ﺭﺎﻬﺑ bihār [Hudūd al-‘ālem, f. 27A; Hudud al-‘Alam, p. 108], and in Arabic – in form ﺭﺎﻬﺑﻟﺍ al-bahār or al-buhār [al-Khowarezmi, p. 34]. Consequently, the writing pwx’r transfers the name sounding as buxar (buγar, buqar) or puxar (puγar, puqar), formed on the basis of a word of non-Sogdian [Tremblay, 2004, p. 122], probably, the Hephtalit origin [Livshits, Каufman, Diakonov, 1954, c. 155, 157]. There is a place-name Puxar in Siberia originated from the word (puxar), which in the Yeniseic languages (hanty) means "an island" [Мurzaev, 1984, p. 470]¹.

 

In this connection the data of some sources which can throw light on a true origin of this word are of interest. According to Juwayni, the word ﺭ ﺎﺨﺑ (buxār), underlying the name Buxārā (ﺍﺭ ﺎﺨﺑ), meant in the language of the Mughs (ba-lug’at-i muγān) «the assembly of a science» (majma‘ ‘ilm), and in the language of the Buddhists (ba-lug’at-i but-parastān), the Uighur and the Chinese, it used for a designation of their temples where their idols (ma‘ābid ishān ke mawzi‘-i butān) were located. Therefore this city was named Buxārā, and formerly its name was Banuğkath بنجكث [Juwayni, vol. 1, p. 76; Bartold, 1963, p. 214]. In the old Uighur language the word ﺭ ﺎﺨﺑ (buxār) had a meaning "a temple" or "a chapel" [Budagov, 1869, vol. 1, p. 285]. Маhmūd Kāšgharī marked, that the city of Buxārā was named so because of the Buddhists temple, which was located there [Kašgarli, p. 111].

 

From these data follows, that name of the city of Buxārā could be originated from the word buxār, which was not a Sogdian, but a Turkic (Uighur) transfer of the Sanskrit word vihara (a Buddhist monastery). Consequently, it is possible to assume, that occurrence of this name has been connected with activity of some Turkic ruler, who reigned in pre-Islamic time in the Bukhara oasis.

 

¹ There is an opinion, that many ancient place names of Central Asia have the Yenisei origin, and carriers of the Yeniseic languages made a significant part of the pre-Indoeuropeic population of Central Asia. See: Yaylenkо, 1990, p. 37 - 49.

Bronzból vert érme Csács államból a VII–VIII. századból

 

Tömege: 1,1–1,6 g

Átmérője: 18,3–19,1 mm

 

A szarv és a csillag vagy napkorong ősidőktől fogva az uralkodói hatalom jelképe. Vö. az érmét az egyiptomi Ápisz-ábrázolásokkal.

 

Tömeg: 1,6–2,5 g

Átmérő: 18,2–20,7 mm

Bronzból vert érme Csács államból a VII–VIII. századból

 

1,1–1,4 g

 

16,9–18,4 mm

Bronz pénzérme Csácsból

 

VII–VIII. század

 

2–2,3 g

 

20,4–21,3 mm

Tömege: 1,6–2,5 g

 

Átmérője: 18,3–20,3 mm

 

Felirata az előbbiével megegyező

II. András 1222. évi aranybullája

 

 

 

II. Endre magyar király 1233. évi aranybullája

 

Közli: Horvát István: Magyarország régi pólyás címeréről; in: Tudományos Gyűjtemény 1831, a 81. és 82. oldal közötti tábla, bal fölső kép

 

 

 

Bronzból vert érme Csács államból a VII–VIII. századból

 

Tömege: 1,6–2,5 g

Átmérője: 18,3–20,3 mm

 

Felirata jobbról balra: ZNH pny tk’yn c’cynk xwβw ’Csács teginjének, kormányzójának pénze’

Itt pedig mintha egy fénysugár övezné a napkorongot

 

Tömeg: 0,6--0,9 g

Átmérő: 11,9--13,6 mm

Ezen a VII--VIII. századi, bronzból vert érmén pedig lehet, hogy egy táltos paripát ábrázoltak: felette egy napkorongot (?) átfogó hold sarlója látszik

 

Tömeg: 1,6 g

Átmérő: 16,4 mm

A fáklya nyilván a hold jelképe, amely éjjel, a sötétben világít

Egy újabb bronzból készült érme Csácsból a VII--VIII. századból

 

Tömeg: 1,5--2,4 g

Átmérő: 17,3--18,1 mm

Ízelítő egy másik sorozatból, még mindig az ős-Taskentből:

 

 

VII--VIII. század

 

Anyaga: bronz

Tömege: 1,4--1,9 g

Átmérője: 17,7--19,4 mm

 

Hátoldalán egy tűzoltárral

...mármint más feliratos érmék is

VII--VIII. századi érme Csácsból

 

Tömege: 3 g

Átmérője: 24,8 mm

 

Ebből a típusból szintén vannak feliratosak...

Vályi András írja Csácsról: "Magyar falu Szala Vármegyében, birtokosa a’ Szalavári Apátúrság, lakosai katolikusok, fekszik a’ kissebb Kapornaki járásban, ámbár borait leg jobb áron eladhattya; de mivel közép termékenységû földgye van, a’ második Osztályba számláltatott."

"Az óbolgár királylista Dulója, Kézai Dulája és a Képes Krónika Dulja a magyar gyula méltósággal kapcsolatba hozható. A tisztségnév jaula alakban kusán feliratokon, később eftalita pénzeken is előfordul."

 

Gyula szavunk akadémiai nyelvészeink szerint is fáklyát jelentett...

 

 

Dzsajháni khorezmi – a régi mohamedán értelmiség túlnyomó többségéhez hasonlóan nem arab, hanem helyi bennszülött származású – államminiszter X. század elején készített munkája nyomán Ibn Ruszta és Gardézi írja a magyarokról:

 

„Vezetőjüket k.n.d.h-nek hívják. Ez a név uralkodójuk megkülönböztető neve, mert dzs.l.h a neve annak a férfiúnak, aki [ténylegesen] uralkodik felettük. Minden magyar arra hallgat, amit a gyulának nevezett fejedelmük támadás és védelem dolgában és másban parancsol nekik.”

 

E híradás szerint tehát a szűkebben értelmezett magyar – méd – népnél kettős királyság volt. (A magyarság fogalma természetesen nem azonos még a XI. században a Kárpát-medence teljes népességére kiterjedő népnévvel!)

 

Nem ok nélkül hozták kapcsolatba már sok évtizeddel ezelőtt ezt a híradást a kazár kettős királysággal. A kazároknál a szakrális uralkodót k.n.d.r-nek hívták (Isztakhri, Ibn Haukál, Ibn Athir, Ibn Ruszta, Ibn Fadlán stb.). A kende/kündü méltósága nemzetségen belül öröklődött, de elfogadása nem volt kötelező. Ha a jelölt vállalta a méltóságot, figyelmeztették jogaira és kötelességeire, az uralkodása alatt elkövethető hibákra és mulasztásokra. Ha mindezek után is kötélnek állt, fojtogatni kezdték, s közben megkérdezték tőle, hány évig kíván uralkodni. Ha elérte az általa megjelölt évet, vagy uralkodása éveinek száma 40 lett, megölték. Halál lett osztályrésze a népet ért csapásokért is.

 

Ibn Ruszta szerint a seregük élén vonuló főkirály előtt egy napkoronghoz hasonló tárgyat hordoztak a kazárok. Gardézi viszont a tényleges hatalommal rendelkező kazár királyról azt állítja, hogy egy viaszból készült fáklyát visznek előtte meneteléskor.

 

Ibn Fadlán: „Amikor a helytartó [a második király] a főkirály elé járul mezítláb, egy nyaláb fát [fáklyát] tart a kezében, s midőn üdvözli, a nyalábot előtte meggyújtja, aminek megtörténte után a királyi székbe tőle jobbra ül.”

 

Akárcsak a kazár szakrális uralkodó jobbkezének számító második uralkodót, vékony faágak, vesszőnyalábok illették az etruszk királyokat is a régi Rómában. Ez valószínűleg bíráskodási jogkörükkel függött össze, erre következtethetünk legalábbis abból, hogy később, a köztársaság idején ezt a méltóságjelvényt az egyaránt bírói funkciókat is gyakorló consulok és praetorok előtt hurcolták a lictornak nevezett törvényszolgák. (Az etruszk királyok, majd a consulok előtt 12, a praetorok előtt a falakon belül 2, azokon túl 6, a dictator előtt 24, az utóbbi helyettese, a magister equitum előtt pedig 6 lictor menetelt.)

 

A kundur (k.n.d.h, kündü, kende) méltóságnevet a török kün ’Nap’ kifejezésből származtatják, a gyula (jyla, jula, dzs.l.h) jelentése pedig ’fáklya, csillag’. Vö.: magy. gyúl, gyullad. A ghulok a háborúság szellemei voltak a perzsáknál, akik csillagokból születtek.

Hasonló érmék:

 

 

Tömege: 1,5--1,6 g

 

Átmérője: 18--19,6 mm

 

 

 

Tömege: 2,3 g

 

Átmérője: 20 mm

 

Felirata jobbról balra: twn cp γw γ’γ’n pny ’Tun dzsabgu (jabgu = jobbágy?) kagán pénze’

 

 

 

Vö. Annales qui dicuntur Einhardi, a 782. évnél a var-khunokról:

 

„...Gaganus et Jugurrus, principes Hunnorum...”

Bronzból vert érme az ősi Csács városából (a mai Taskent elődje)

 

VII--VIII. század

 

Hátoldalán egy tamga látható, előlapján viszont ugyanazok a nap- és holdjelképek övezik az uralkodót, mint amelyek némely parthus érméken vagy II. Endre bulláin megfigyelhetők...