Téma: Feri és Klára, magyar szappanopera
Mottó:
"Ez olyan, mintha vitatkozol a barátnõddel négy év együttélés után, és azt
mondod neki: 'Drágám, nem érted? Az életünk egy nagy semmi! Elkúrtuk az
életünket!' De ez nem jelenti azt, hogy az a négy év nem jelentene semmit.
Ez nem jelenti azt, hogy te nem szereted õt. Ez azt jelenti, hogy változást
szeretnél, és javítani szeretnéd a kapcsolatotokat."
(részlet a Washington Post Gyurcsány Ferenccel készült interjújából)
1. rész
A lebukás
Feri 4 éven át, miközben menyasszonyának - Klárának - otthon azt hazudta,
hogy éjt nappallá téve dolgozik, Klára pénzén ivott és kurvázott a
haverjaival. Hogy Klára ne gyanakodjon, többször kölcsön kért a
szomszédoktól és abból pótolta a tivornyákra elszórt pénzt.
Klára gyanított ezt-azt, kétségtelenül voltak aggasztó jelek - a szomszédok
többször érdeklõdtek Ferinél, hogy mikor óhajtja visszafizetni az adósságát,
ilyenkor Feri zavarba jött és igyekezett metakommunikálni, hogy a kérdés
felvetésére a szituáció - így az esküvõ elõtt - nem alkalmas. A szomszédok
megértõek voltak, nem is erõltették a dolgot, legalábbis Klára elõtt
semmiképpen sem.
Klára maga is igyekezett meggyõzni magát, hogy rémeket lát és hát az érzései
is tompították éleslátását: szerelmes volt Feribe, élvezte ahogy udvarol,
olyan jó volt hallgatni, ahogy csak beszélt, beszélt nagy hévvel,
meggyõzõdéssel kettejük közös jövõjérõl, a nagy terveikrõl, ha majd egybe
kelnek.
Feri igyekezett is kitenni magáért, mert idegesítõ gyakorisággal tûnt fel a
környéken Viktor, akinek régebben kapcsolata volt Klárával. Feri joggal
aggódott, hogy Klára érzései nem múltak el nyomtalanul Viktor iránt, és az
idõ ugye megszépíti az emlékeket...
Viktor minden tõle telhetõt meg is tett, hogy visszakapja Klárát. Sokszor
mondogatta neki: Klára! ez a Feri egy hazug, ez nem dolgozik, ez kurvákra
költi a pénzt és az ágyhuzatot is hitelbõl vette, meglásd ha hozzámész,
kiderül majd, hogy egy vasatok sincs és egy csapásra vége lesz a jólétnek!
Magadra maradsz egy aljas gazemberrel és nyögheted majd az adósságot!
Az expasi azonban beszélhetett akármit, ígérhetett fût-fát, nem hatotta meg
Klárát.
Viktort elzavarta, gyõzött a Feri iránti szereleme és amikor Feri végül az
oltárhoz vezette, felelõssége teljes tudatában mondta ki a boldogító igent.
Feri és az ivócimborái hatalmas lagzit csaptak, folyt a sör, a bor, cipõbõl
itták a pezsgõt és kétpofára zabálták a narancsos buktát.
Aztán eljött a másnap. Szinte alig száradt meg a tinta a házassági
szerzõdésen, Feri máris megváltozott. Nem hozott haza több pénzt, sõt
közölte, hogy el kell adni az új ágyhuzatot, sõt a tévét is, amit Klára még
Vikitõl kapott. És hogy jobb lesz, ha Klára leszokik az étterembe járásról,
mert egy normális háziasszony tanuljon meg fõzni.
Klára nem igazán értette, mindennek mi az oka, és érdeklõdött Ferinél az
anyagi helyzetüket illetõleg. Feri tépelõdött és valami olyasmit motyogott,
hogy hát az esküvõ elõtt nem bontotta ki teljes mértékben az igazság minden
részletét, és hogy felvett némi kölcsönt a szomszédoktól.
De persze nagyon szereti Klárát és mindent csakis õ érte tett tisztán
szerelembõl, hogy együtt építhessenek egy szebb jövõt. Klárát ellentmondásos
érzelmek lepték el és - bár a szép szavak még mindig ott viszhangzottak a
fülében - felerõsödött benne az érzés, hogy talán mégiscsak a Vikit kellett
volna választania.
Telt múlt az idõ.
Klára egy szép napon elhatározta, hogy meglepi a férjét és vacsorát visz a
munkahelyére, merthogy szegényke olyan fáradhatatlanul dolgozik az éjszaka
közepén is a szebb jövõjük érdekében. Egy kocsma elõtt elhaladva azonban
döbbenten hallotta ám, hogy az õ hites ura erélyes hangjától visszhangzik az
utca. Feri éppen nagy hévvel próbálta megértetni az ivócimboráival, hogy õ
nem tehet mást, kénytelen egy idõre kimaradni a tivornyákból, mert elkúrta,
elfogyott a pénze és idegesek a szomszédok, akik kölcsön adtak, és hát
Klárának sem lehet örökké hazudni, elõbb-utóbb rájön mindenre az a kurva
felesége és akkor õ ki lesz penderítve a haverjaival együtt.
Klára feldúlt állapotban várta haza hitvesét.
Feri gyorsan felfogta a helyzetet. Nem tagadott, helyette ellentámadásba
lendült és kioktatta Klárát: hogy hallhatta Klára, hogy õ szakítani akar a
hazugsággal, meg hogy a Viki is kurvázott, persze bizonyítani nem tudja, de
az ivócimborái között ez a pletyka terjed a Vikirõl, tehát biztosan igaz. És
különben is minden férfi disznó, jobb lesz, ha a Klára beletörõdik, úgysem
talál jobbat, neki nincs alternatívája és õ legalább beismeri, hogy disznó,
nem úgy mint a Viktor, aki a fõdisznó. Azt is hozzátette a Feri, hogy az
öszes szomszédnak tartoznak és azok csak benne bíznak, és ha Klára kirúgja
õt és visszamegy a Vikihez, akkor azonnal elárverezik a házat.
Klárában vadul kavarogtak az érzések: mindenek elõtt elöntötte a harctéri
indulat, hogy úgy pofán veri a Ferit, hogy kifolyik a szeme. Másrészt
viszont - akárhogy is kûzdött ellene - még mindig szerette és igyekezett
mentségeket keresni a számára, sõt belül mélyen még kicsit imponált is neki,
hogy mekkora egy bevállalós csibész ez a Feri. Végezetül felmerült benne a
kósza gondolat, hogy azért a Viki mégsem csinált ilyeneket és talán
mégiscsak vissza kellene mennie hozzá.
"Összetett probléma" gondolta Klára búsan elmerengve.
Aznap este sokat kiabált a Ferivel, és pár tányért is a földhöz vágott. A
nagy zajra átjött Viki, és megmondta, hogy igaza van a Klárának és õrá
mindig számíthat, ha ott akarja hagyni a férjét.
Feri erre begurult: a Viktor csak fogja be a száját és ne bújtogassa a
Klárát, és õ azért sem kér bocsánatot, mert õ legalább ki mert állni az
igazsággal és amúgy is minden férfi disznó, de a Viktor a fõdisznó.
Viszont vegyék tudomásul, hogy civilizált hölgyek nem üvöltöznek a
férjeikkel és különben is nézd meg Klára, micsoda rendetlenséget csináltál,
csupa törmelék minden. Ilyen ganajban akarsz élni? Látod ez az eredménye, ha
a Viktorra hallgatsz!
Azzal átviharzott a szomszédba.
A szomszédok helyzetüktõl függõen értékelték az eseményeket. Akiknek Feri
sokkal tartozott, azok bíztatták: menj vissza, majd csak lenyugszik a
Klárika, esetleg szólunk pár szót az érdekedben, beszélünk a fejével, a
lényeg, hogy ne feledd az adósságod!
Akiknek nem tartozott annyival, kissé kritikusabban fogalmaztak: te Feri!
Mégis mire számítottál? Elkurváztad a pénzt, dolgozni nem jártál, annyi
kölcsönt vettél fel, hogy az unokáid is azt fogják fizetni, majd lebuktál,
ahogy éppen a haverjaidnak magyarázod, hogy mennyit hazudoztál a Klárának?
Örülj, hogy a Klára nem vert úgy pofán, hogy kifolyik a szemed. Ha másért
nem hát legalább azért, mert lekurváztad a haverjaid elõtt.
Feri több megértésre számított a szomszédoktól és hebegett-habogott, hogy
hát összetettebb probléma ez, meg hogy õ legalább ki mert állni és szakítani
a hazugságokkal, meg nem szabad részleteket kiragadni, meg minden férfi
disznó, de a Viktor a fõdisznó.
Végül aztán kénytelen volt hazamenni.
Feri és Klára jelenleg itt tartanak.
Klára kissé nyugodtabb már, bár belsõ dilemmáját nem sikerült feloldania.
Továbbra is sûrûn beszólogat Ferinek, aki viszont nem enged, és csak
mantrázza a "minden férfi disznó, de a Viktor a fõdisznó" dumát, meg
hogy "ha a Viktorra hallgatsz, akkor tányértörés lesz a vége", stb., stb..
"Úgy tûnik utelágzodásadosázhoz érkeztem" - gondolta Klára. (Ahogy ez a
nehéz szó átvillant az agyán, egy kósza pillanatig elragadták a nosztalgikus
érzések. Petire gondolt, aki miatt elhagyta a Viktort. Majd eszébe jutott,
hogyan robbant be az életébe Feri, Peti legjobb haverja és miként hagyta el
Petit Feri kedvéért, mert már képtelen volt elviselni Peti beszédhibáját.)
Klára eként tépelõdött:
Vagy ismét gyõz benne az oktalan, vak szerelem és lesütött szemmel
eltakarítja a törött tányérokat, vagy gyõz benne az önbecsülés, kirakja a
szûrét Ferinek, kinyögi valahogy az adósságot és egy ideig biztos, hogy
messze ívben kerül minden férfit. Aztán egy idõ múlva esetleg felhívja a
Vikit. Vagy valaki mást.
Klárában lassan, de biztosan kezd elhatalmasodni az a szorongató érzés, hogy
akármit is tesz, a Ferivel való házasságának vége. Mert ha megbocsát a
Ferinek, az újra hazudni és kurvázni fog. Miért is ne tenné, ha eddig is
következmények nélkül megúszhatta minden balhéját, bízván abban, hogy a
haverjai meg a szomszédok majd ismét telebeszélik a Klára fejét, õ ismét
elgyöngül és úgyis marad minden a régiben?
Klára számára - bár nem sikerült megnyugtatóan megszabadulnia belsõ
kételyeitõl - egy dolog végképp bizonyossá vált: ez volt a Feri utolsó
húzása. Akár elküldi, akár nem, ha ez a Feri mégegyszer átveri, õ elõkapja a
kredencbõl a konyhakést és hirtelen felindulásból olyat tesz, hogy... és ez
az indulat annyira megrémítette Klárát, hogy bele se mert gondolni, hogyan
pontosan mit is tenne.
Feri most éppen a haverjaival beszélget. Próbálják meggyõzni a konok fejét,
hogy talán nem kellene megvárnia, amíg Klára elõveszi azt a kést.
Jobb a béke.