Szia kedves Miss Mísz:) Szép estét kívánok Neked. Remélem jól vagy Te is:)))
Edmund Spenser
Homokba írtam kedvesem nevét
Homokba írtam kedvesem nevét, de jött a hullám s rajzom elsöpörte: leírtam újra minden betűjét, de jött a dagály s munkám eltörölte. Hiú ember, hiú vágy - szólt pörölve a lány - megfogni a pillanatot, hisz magam is így omlok egykor össze és nevemmel együtt elpusztulok. Tévedsz! - felelte: - híred élni fog, ami porba hal, az csak földi lom, szépséged a dalaimban lobog s dicső neved a mennybe fölírom. S ott szerelmünk, bár minden sírba hull, örökké él s örökké megujul.
Kedves AnKa, ha nem tévedek, akkor nem régen volt a szüli napod... és ráadásul szép kerek ! Engedd meg, hogy így utólag nagyon boldog szüli napot kívánjak Neked :))) Két komoly fülcimpi huziga mellett:)))D
Szervusz kedves AnKa :)) Mivel régen voltam itt, régen is láttalak. Remélem jól vagy :))
Christopher Marlowe
Első látásra (a Hős és Leander-ből)
Nem vagy ura, hogy gyűlölj vagy szeress, mert vágyad vize hajt, s az végzetes. Ha két futó feszeng verseny előtt, te választasz már vesztest vagy nyerőt. S ha két egyforma aranyrúd világít, úgy érzed, az egyik szebben világlik. Szemünkön át hatol belénk a villám: a vágy, hiába töprengünk a titkán. A habozás csak a szerelem árnya; ki szeretett valaha, s nem első látásra?
Szervusz kedves Ironery :) Már régen jártam itt, és lehet, hogy ezért, de nem láttalak mostanában. Hihetem, hogy jól vagy ugye ?:)))
Robert Burns
John Andreson, szivem, John
John Anderson, szivem, John kezdetben, valaha hajad koromsötét volt s a homlokod sima. Ráncos ma homlokod, John, hajad leng deresen, de áldás ősz fejedre, John Anderson, szivem.
John Anderson, szivem, John, együtt vágtunk a hegynek, volt víg napunk elég, John, szép emlék két öregnek. Lefelé ballagunk már kéz-kézben csöndesen, s lent együtt pihenünk majd, John Anderson, szivem.
Szia kedves Majek:)) Remélem minden rendben van nálatok... Lehet már tudni valamit az allergiával kapcsolatban ?
John Keats Mikor elcsüggeszt
Mikor elcsüggeszt, hogy meghalhatok, s nem gyűjti majd be termését agyam, s nem őrzőm meg - mint csűrök ért magot - feltornyozott könyvhalmokban magam; s mikor eszembe villan, hogy a sors varázskeze már nem soká segít lefesteni nekem a csillagos mennybolt regényes, nagy jelképeit; s mikor felrémlik, hogy többé talán nem látlak már, te illanó csoda, s bűverejét nem sugározza rám egy mondhatatlan érzés - akkor a világ partján megállok s figyelem, mint süllyed el a hírnév, szerelem.
Szervusz kedves Ho-ho-ho:) Remélem jól vagy. Meggyógyultál már ? Gondolom az idő is kijavult. Nálunk meleg van.:)
Christina Georgina Rossetti
Emlékezz
Emlékezz rám, ha tőled messze-messze a hallgatag országba érkezem, s nem foghatod meg többet a kezem, és nem fordulhatok el tévedezve. Emlékezz rám, ha majd magad leszesz te, s nem szólsz jövőnkről, úgy, mint rendesen: csak emlékezz és értsd meg, kedvesem, késő tanács, imádság, minden eszme. De ha felejtesz, s aztán valahogy emlékezel reám, ne búslakodj, mert hogyha Éj s Romlás a szenvedélyt nem ölte meg, mely hajdan bennem élt, százszorta jobb, hogy mosolyogj s felejts, semmint emlékezz és egy könnyet ejts.
Szervusz kedves Jahorka:)) Régen láttalak. Remélem jól vagy :)) Tavaszodik már felétek is ?
William Butler Yeats
Ha ősz leszel s öreg
Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom, s a tűznél bóbiskolsz, vedd le e könyvet, lapozgasd, álmodozz csak régi, könnyed pillantásodról: visszfény volt az árnyon.
Hányan szerették jó kedved sugárát, s imádták hű vagy hamis szerelemmel, de én zarándok lelkedet szerettem és változó arcod szomorúságát.
S az izzó kandalló-rácshoz hajolva, suttogd, kicsit fájón: hogy elszökött a Szerelem, suhan a hegy fölött, s elrejti arcát fátylas csillagokba.
Szervusztok :)) Szép estét kívánok mindenkinek.:)) Elég régen jártam erre, ennek egyik oka az időhiány volt. Remélem Eastwood hamarosan jönni tud, rendben lesz a gépe. Szuszmok is reméljük szintén hamarosan jön.. Én meg már itt is vagyok :)D
"Láttam, hogy az emberek folyton a szabadságra hivatkoznak, holott ezen alapvető joguk mellett, annál inkább rabszolgái szüleik vágyainak, egy olyan házastársnak, akinek annak idején megígérték, hogy "holtomiglan-holtodiglan" kitartanak mellette, az üzlet mérlegének, a rendszernek, félbemaradt projekteknek, szerelmeknek, akiknek nem tudták azt mondani, hogy "nem" vagy, hogy "elég", a hétvégéknek, amelyeken kötelező együtt ebédelniük olyan emberekkel, akikhez semmi kedvük. Rabszolgái a luxusnak, a luxus látszatának és a luxus látszatának látszatának. Rabszolgái egy olyan életnek, amit nem ők választottak maguknak, csak elhatározták, hogy végigcsinálják - mert valaki meggyőzte őket, hogy így lesz a legjobb. És így telnek teljesen egyforma napjaik és éjszakáik, és számukra a kaland csak egy szó valami könyvben és csak egy kép a tévében, ami mindig be van kapcsolva."
"A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra."
A végtelenben felmerülni kész az egyén megsemmisülni: ott elmúlik minden csömör. Sóvár akarat, vágy, igénnyel terhes küzdés, szigorú kényszer helyett a nemlét nagy gyönyör.
Világlélek, hass át lobogva! A Világszellemmel birokra tőled kap erőnk szent jogot: szállunk, baráti szellemekkel, vezérlő legfőbb mesterekkel, Ahhoz ki mindent alkotott.
S a teremtést újjáteremtve, mert máskép holttá merevedne, épít a Tett örök keze: és ami nem volt, tündökölve lesz most az ég új napja, földje: pihenés nincs sehol sose.
Mikor először tűnt elém, drága volt, mint egy tünemény, kit azért küldött életem, hogy egy perc dísze ő legyen. Szeme mint alkony csillaga; s az alkony hozzá a haja: csak ennyi benne az, ami nem májusi és hajnali. Vidám kép, édes könnyűség: meglep, megállít és kísért.
De többször látva: látomány volt ő, és mégis földi lány. Lépése szűzi és szabad. Házias minden mozdulat. Alakja nyájas, tiszta fény. Nyomában emlék és remény kelt: mivel ő sem állt a szív mindennapi és primitív éhei, kis búk, örömök, csók, könny, mosoly, vágy, gáncs fölött.
Azóta híven nézem őt, s lesem élete ütemét. lelket lélegző drága lény: útitárs a Halál felé. Szilárd ész, gyengéd akarat, szívós erő halk báj alatt. Valódi asszony, jó s igaz, intés, parancs, derű, vigasz. Asszony, és mégis valami fényt érzek, ami angyali...
Ne engedj el magadtól, Ölelj szorosan át. Ezernyi kotta hangol, Figyeld a nap dalát. Ezüst rigók kiáltnak, Vöröstorkú madár. Örök ez a vasárnap, Akár a nyári sár.
Akár a víz, a tenger, S a nagy papírhajók. Játszunk-e szerelemmel Ha kimondtad a szót? Lássunk-e még csodákat Valódit, foghatót? Akár a víz, a tenger... Mondd, jól esik a csók?
Üde tavaszi ősz van, Az egész föld beteg. Lábadozik az erdő, Ringasd el gyermeked. Ölelj lágyan szívedre, Aztán föltámadok. Napsugaras az este, Az éjszaka nagyobb.
Nagy napok vándorolnak, Erős-e még hited? Ha kikötött a csónak Úsznak-e a szelek? S ha elfárad a szél is Szívedre borulok. Elalszom kedves én is, Hajtsd ide homlokod.
Élek, halok; kigyúlok s vízbefúlok. Didergek s azonközben lánggal égek. Túl édes és túl érdes is az élet. Csüggedt, elúnt vagyok, de egyre boldog.
Fölnevetek s egyszerre könnyet ontok. S a gyönyör is már gyötrő, szörnyü méreg: az öröm elfut, nem rak soha fészket; elszáradok s kihajtok, mint a lombok.
Így hány szerelmem, így vet erre-arra; s ha várom: most jő csak a fájdalom, váratlanul már túl is estem rajta.
Aztán, ha felvitt a vágyott magasba és boldogságom bizonyos nagyon, a mélybe ránt megint nehéz bajom.
most ilyen korszak van ez már a harctér nincs nyegle smúzolás nincs antik arcél most már kisírom semmi nem riaszt el hogy én: szeretlek légy te bárhogy ezzel a Föld is lakható hely lett miattad épp csak nem veled - te aztán megadtad ez van s hogy mennyi tartást várhatsz tőlem nem tudom: erőm szivárog belőlem de oly rég tartom ezt a mérlegformát kezemmel egybeforrt az égő korlát így te csak nyugodtan értékeld másképp nem estem még le s nem húzódtam hátrébb bár mint az öngyilkos cseléd a gangról hozzád ki mernék lépni önmagamból
Jó estét! - Hallva ezt szívem mélyén öröm kel, soha, valahányszor csattan az éji zár, vagy reggelünk újabb találkozóra vár, köszöntés, búcsúzás nem tölt el íly örömmel,
mint most, mikor mindent az este pírja önt el, s szavamtól arcod is édes pirosra vál. Szemed tükrében is kigyullad egy sugár, és boldog sóhajod vegyül az esti csönddel.
Akik együtt élnek, övék a "jó napot", a dolgozó kézé, mely kenyerük kereste; "Jó éjszakát" - köszönj boldog szerelmesekre,
ha telt gyönyörükből szíved vigaszt kapott; s azoknak, kikre a remény hoz holnapot, "Jó estét" - suttogjon szemünk mélyén az este.
Egyszerre minden oly természetes, megbénító, ujjongó félelem, Csak áll, a fénnyel átszőtt ködbe les, Vár. Megmozdul. Nem, nincs ott semmi sem. Szégyenkezik. Elindul hirtelen. A szél megint hűlő szívébe fúj. Fellélegzik: nem, nincs ott senki sem. És fájni kezd, gyógyíthatatlanul.
A józan észt kivételes tehetségként kell fogadnunk. Az érző szívet kiváló tulajdonságként kell ünnepelnünk. Az elme még nem gondolat, ahogy a bölcsesség még nem út. A szív, még nem szeretet, ahogy az érzelem, még nem igazi jóság. Ha azt kívánod, hogy megbecsüljenek, tudj megbecsülni másokat. Nincs oly kiválóság, melynél nagyobb ne volna. Tudd értékelni a jót, és magad se akarj jobb lenni a jónál. A túlzásba vitt jóság bántó és sértő lehet. Ha a jóságot választottad, maradj hű e választásodhoz. Ha a szívedre hallgatsz, megbízhatsz ítéleteidben is – a jó ember ritkán téved.
Rebbenő szemmel ülök a fényben rózsafa ugrik át a sövényen, ugrik a fény is, gyűlik a felleg, surran a villám s már feleselget fenn a magasban dörgedelem vad dörgedelemmel, kékje lehervad lenn a tavaknak s tükre megárad, jöjj be a házba, vesd le ruhádat, már esik is kint, vesd le az inged, mossa az eső össze szivünket.
