Annyira, de annyira büszke vagyok Rátok!!!!!!!!!!!!:))))))))))))
Ezelőtt kb. 3 évvel, amikor eljöttetek hozzám érdeklődni a leonbergerről,nem gondoltam volna, hogy hozzátok kell fordulnom, ha a kutya nevelésével kapcsolatban kérdésem támadna! Eszméletlenül nagy utat jártatok be ez alatt a 3 év alatt, azt kell mondjam, példaértékű!
Floydból, aki lássuk be, nem egy minta kutya, eléggé konok, nehezen kezelhető leonberger fiú, megpróbáljátok kihozni a maximumot, több szntű engedelmes vizsga van mögöttetek, most a nyomkövetést tanuljátok én meg csak kapkodom a fejem!!!
Bocs mindenkitől a kitérőért, de úgy érzem, ezt le kellett írjam!:)))
Továbbá had ragadjam meg az alkalmat és kicsit előbb, de mindenképpen elsőként köszöntsem a Marcali-szépe F almot, azon belül is sok szeretettel Floydot 2. születésnapján, ami január 31-én lesz!
Elképzeltem, hogyan adtátok Floyd szájába a saját fülébe csavart ujjatokat. Persze ehez speckós kutya kell, mondjuk egy spániellel könnyebb, mint egy német juhásszal. Persze a leok még erre is alkalmasak.
Erről jutott eszembe, a két leonk harapás erőssége sem egyforma. Emlékszem az első szép tisztára rágcsálta, nyalogatta a lábszárcsontokat, a Napóleon meg úgy eltünteti sicc-micc, mintha nem is lett volna. Egyedül a marhalábszárból hagy egy egészen kicsi csövecskét. :o)
"Szocializáció az az interakciós folyamat, amelynek révén a személy (ezesetben kutya) viselkedése úgy módosul, hogy megfeleljen a csoport tagjai által vele szemben támasztott elvárásoknak."
Magyarul otthon legfeljebb magatokhoz tudjátok szocializálni, amennyiben ti vagytok a csoport. Szóval mindenképp ki kell mozdulni vele, hozzá kell szoktatni a környezeti ingerekhez, zajokhoz, járművekhez, idegen emberekhez és állatokhoz. De legfőképp más kutyák közé kell vinni, mert egymástól is rengeteget tanulnak. Eközben meg kell neki tanítani azokat a szabályokat, amik a társas együttéléshez szükségesek. Erre való a kutyaovi. Szerintem, ha nincs túl nagy kutyás tapasztalatotok, akkor ne magatoktól kísérletezzetek, mert ahhoz, hogy a kutyát tanítani tudjátok, előbb nektek kell megtanulni a kutyák nyelvét! Ehhez kell a szakemberek segítsége. A kutyatársaság mindenképpen szükséges és megkerülhetetlen. De mint már korábban írtam, csak miután a kölyökkori oltási programja befejeződött!
Jónak biztosan nem jó, hogy 6 hetesen hoztátok el, de ezen már nem lehet változtatni. A 6-8 hetes kora közti időszak nagyon fontos a szocializáció szempontjából. Többek között ilyenkor tanulja meg azt is az anyjától és a testvéreitől, hogy csak finoman szabad harapni. Persze ezt később nektek is gyakorolnotok kell vele, ha erősen harap, faképnél kell hagyni. Akkor megtanulja, hogy csak úgy van játék, ha óvatosan csinálja. Mi belecsavartuk a kutya fülébe az ujjunkat és azt adtuk a szájába. Így, ha erősen harapott, az neki is fájt. Gyorsan megtanulta, hogy nem szabad. A labradorokra szokták mondani, hogy puha harapásuk van, ehhez képest Floyd tavaly húsvétkor kivitt az asztalról a kertbe egy kifújt tojáshéjat úgy, hogy semmi baja sem lett a tojásnak!
Ahogy Snapszli is írta, a fajtatiszta leokölykök súlyára azt szokták mondani, hogy körülbelül annyi kiló, ahány hetes. (10 hét - 10 kg) Persze nem grammra pontosan és egyedenként is vannak jócskán eltérések. Viszont a Ti kutyusotok keverék, így nem lehet tudni, hogy kitől mit örökölt. Valószínűleg nem a leó méretet örökölte, mert nagyon kicsi, de az csak később fog kiderülni, hogy mi lesz belőle. Ha probléma van a fejlődésével, azt az állatorvos úgyis jelzi, hiszen ilyen korban egyébként is kéthetente látnia kell a kutyát... A mozgásigénye megintcsak sokváltozós egyenlet, fajtánként de azon belül egyedenként is eltérő lehet. Majd látjátok, hogy mi kell neki, ha testileg és szellemileg is lefárasztjátok, akkor nem lehet baj.
Úgy gondolom első sorban az egészségére kell eleinte nagyon odafigyelnetek. Megfelelő orvosi ellátás, tanácsok (oltások, egyebek) meg a minőségi kutyaeledel. Kipróbáltunk sokféle etetési módszert az évek során, és a legpraktikusabb és ellenőrizhető kaja a minőségi prémium tápok kornak és méretnek függvényében. Aztán ha minden ok és a doki is áment mond rá keressetek neki kutyatársaságot, mert tőlük olyant is tanulhat amit az emberektől nem.
Azt írtad lakásban tartjátok, de ez azt jelenti hogy nincs egyáltalán udvari rész? Mi vidéken, kisvárosban lakunk, jó nagy udvarral és nálunk a lakás tabunak számít az állatok számára. Nem azt mondom hogy sosem voltak bent, de nem jellemző, pláne a leonál. Mi nem vagyunk híve a lakásban tartott szőrös állatoknak, nem csak a higiénia szempontjából, hanem mert igazából szerintem nekik is sokkal egészségesebb a "szabadság". Persze tudom, nem mindenkinek adatott meg ez a lehetőség. Azt tudom, hogy keresztlányaimnak van egy panelban tartott beagle kutyusuk, aki szegény epilepsziás, sajnos. Nem tudom hogy ebben közrejátszik-e maga a kutyatartás vagy csak simán a divatos fajta "túltenyésztése", vagy akár véletlen is lehet.
Ha sokat mozogtok, kirándultok vele, pláne kutyasuliba jártok majd, mint Floydiék nagy esélyetek van egy jólnevelt, egészséges, szerető kutyatárshoz.
És az mennyire baj hogy 6 hetesen hoztuk el. Milyen hátrányai lesznek. Kihat a felnőtt korára. Ja és hogy lakásban tartjuk de mint mondtam nagy mozgás lehetőséget biztosítunk neki nem fog kicsit "bekattani"?
A kutyus súlyával kapcsolatban szerintem nincs összehasonlítási alap, még tán akkor sem ha ismert a vérében keveredő fajták kiléte. Ha vidám, egészséges, virgonc, akkor nagy baj nem lehet. A leonk kiskori súlyát nem tudom már, főként mert ha jól emlékszem 10 hetes kor körül hoztuk el (tenyésztő fiatalabb kutyát oda sem ad) és általában ők 10 kg körül vannak ilyenkor. Nem vagyok sem tenyésztő sem szakember, csak gyerek korom óta gazdi, és ő a második leonk.(Volt jagdterryer, német és skót juhász is előtte.)
A picik valóban nagyon szertelenek tudnak lenni és ez idő tájt tanulják meg anyjuktól, testvéreiktől mi az a gátolt harapás. Ami nem fájdalmas. Erre a tiéteknek sajnos már nincs lehetősége, de tőletek is meg tudja tanulni, ha rávezetitek. Jelezzetek neki határozottan ha fájdalmat okoz. (Ez lehet erősebb hangnem, egy kis grabancrázás, mindenesetre hogy kétséget kizáróan tudja miért kapta. (Ütni tios, és nem is értené meg, ezt figyelmetekbe ajánlom!)
Első gazdisok vagytok? Nagyon sok jó és olvasmányos kutyatartásról szóló könyv van a piacon. Még nem késő egyet-kettőt áttanulmányozni. A Jan Fennell-féle Hallgassunk a kutyánkra és Tanuljunk meg kutyául címűeket tudnám jó szívvel ajánlani, de a neten is találtok rengeteg hasznos információt.
Sziasztok leonbergi keverékünk a pár hozászólással ezelőtti kutya. 7 hetes 3,3 kg ez sok vagy kevés? És amikor elmegy vagy jön valaki nagyon izgatott lessz és le kell nyugtatni. És amikor játszunk egyre erősebbeket harap ezekkel mit lehet csinálni? Meg marad felnőtt korában?
Jelentem: Baranyában pár centi hó, az is olvadófélben, szerencsére csak kevés volt az utánpótlás. Kutyák pofája természetesen fehér :o) Túrják azt a keveset is amit találnak.
Szia! Jópofa kis fekete szőrcsomó! Vajon melyik szülője a leonbergi??? Ha "kisebb lesz az átlagnál", akkor arra tippelek, hogy az egyik szülő kisebb lehetett, tehát valószínűleg az apa. (Ha nem, akkor rosszul logikáztam. :-) ) A házban tartás csak szoktatás kérdése, ha kielégítitek a mozgásigényét, akkor jól fogja érezni magát. A futást viszont ne eröltessétek, amíg kicsi! Annyit futkározzon, amennyit önszántából szeretne! Ha felnő, akkor majd látjátok, hogy végülis milyen testalkatú és mekkora súlyú lesz, azután el lehet dönteni, hogy jó-e neki a futtatás vagy sem. Az okosságnak nem sok köze van a fegyelmezéshez, mindenesetre (főleg, ha első kutyások vagytok,) érdemes lehet beíratkozni vele egy kutyaiskolába, és akkor mindkét igényetek teljesülhet. Mindenképp vigyétek más (kis)kutyák társaságába, amint befejeződött az oltási programja! Én egy kutyaovit javasolnék szakértők felügyeletével, hogy pótolni lehessen a korai elválasztásból adódó hiányos szocializációt.
Van egy egy keverék 6 hetes leonbergi kutyánk. Valószínűleg kisseb lessz az átlagnál. Mi házban szeretnénk tartani. szerintetek jó ötlet-e . Szeretnénk megfegyelmezni, hogy okos legyen és hozzászokatni a 56m2 lakásunkhoz.lenne időnk naponta többször több órára elmenni vele futni mozogni. van e valami javaslatotok ?. Ha igen azt megköszönném.
Most először fordult elő, hogy együtt aludtak (legalábbis eddig nem kaptuk rajta őket). Ezért is videóztam le. Korábban, amikor a cica elfoglalta Floyd helyét, akkor Floyd nem feküdt mellé, hanem kicsit odébb, a betonon telepedett le. Mérges is voltam, hogy a macska kitúrja őt a helyéről. Most viszont szépen, óvatosan ő is mellé feküdt, először félig lelógott a matracról, aztán lassan arrébb kúszott egyre közelebb a cicához. Örülök neki, mert a másik cica attól a pillanattól utálja őt, ahogy hazahoztuk. Pedig Floyd mindig próbált vele barátkozni, de fújáson és karmoláson kívül mást nem kapott. Most végre van egy saját cicája. :)
Hála égnek Castorkám egyre jobban van, sokat van kint és már megfogja a kezem (szokása és igényli is hogy kézen fogva hozzon be a lakásba), jól eszik és már stabil a járása is.
Úgyhogy már nyoma sincs a rosszul létnek.
Nagy valószínűséggel Sziladekorral öntötték le,mert ahogy mostam le a kádban ennek a szaga csapta meg az oromat és olajos,ragacsos volt a bundája.
Azt mondta a doki,hogy bőrőn keresztül nem szívódik be a vegyszer,de ha lenyalogatja az tudhat gondot okozni.
Azt tudni kell Castorról,hogy egy nagyon kiegyensúlyozott, békés és szeretet teljes kutyus,nagyon érzékeny lelkű. Minden ilyes fajta támadást nagyon nehezen él túl,a kis korában elszenvedett,majdnem vaksággal járó támadást is marha sok idő volt amíg kiheverte.
Nem a szervi baj volt a legnagyobb gondunk akkor sem,bár az sem volt annyira egyszerű.
A szívpróblémáját most is a stressz okozhatta, de azért mindenképpen meg kell vizsgálni,ahogy tudok valamit mindenkit értesíteni fogok.
Sziasztok!!!
