Kultúr-kertes topic, sok-sok érdekes, ám kifejezetten CSAK kertbe passzoló, megvitatásra és tartalmas beszélgetésekre alkalmas témákkal: kerti fotózás, kertépítés, dizájn, tájépítészet, kátyúkertészet, trendek, kitekintők, cikkek, érdekes linkek, ízelítő külhoni kertkultúrákból. Minden, ami esztétikus, elgondolkodtató, új látásmódra inspiráló. Egyszóval, amit hoztok, az olyan legyen, ami kimozdít a napi ügyes bajos, házinyűgök és a taposómalom köréből.
Ide jöhet olyasmi is, ami a többé vagy kevésbé látogatott szaktopicok témájába vág, várjuk szeretettel a máshova nem vagy alig járó (szak)emberkéket is!
Talán öt évvel ezelőtt elcitáltam a családot a vácrátóti arborétumba. Most kövezzetek meg, de nekem csalódás volt. Na jó, az a vérbükk az valami pompás, hihetetlenül szép, de pl. amikor ott álltam a páfrányfenyő előtt, nyakkitörős pózban, és akkor is csak a törzsét láttam, mert kb. méterre tőle már másik fa volt ,és attól méterre szintén, vagyis tulajdonképpen tényleg nem láttam a fától az erdőt. Ezzel nem azt mondom, hogy nem szép, csak én mást vártam.
Kadarkúton a magánarborétum első részén, mivel folyamatosan telepítget az illető, és nyilván az első része a legszebb, ott azok a kb. 20-25 éves növények valami elképesztő szépek voltak. Még a "sima" oszlopos hamisciprus is. A mamutfenyő szoknyája alá beállni, és fölnézni az ágak közé, az meg leírhatatlan. Persze hogy az ember lánya azt mondja, hogy ilyen neki is kell.
Mondjuk fél év múlva, mikor újra mentünk, piszokul nem értettem, mi a fenének kellett felnyírni jó pár gyönyörű szép örökzöldet, köztük a hamisciprust, japánciprust (közel 10 méteres gyönyörűség), ugyan telepített alájuk rhodikat, de mire azok megnőnek! Szerintem szebb volt, amíg talajig zártak voltak az örökzöldjei.
Paktia cédrust én is rendeltem, kb. 20 centis, gondolhatod milyen impozáns, azt olvastam, hogy gyorsan nő, Remélem is! Picea brewerianát a cserkerttől rendeltem, kb. fél méteres, persze, nem nőtt semmit sem, de az mondjuk piciben is formás.
Amire még azért kíváncsi leszek, az a pinus korieansis -nak valami kék, jobban mondva csíkos fajtája, nagyon kis pofás, remélem tavasszal beindul.
Nem, ez a gyanútlan emberek megtévesztése, és elég ocsmány dolog... Ennyi erővel belinkelem az oldalunkra, hogy a Notre-Dame-ot is mi terveztük... Ééérted.
A nép 99%-a valóban nem tudja, milyen növények vannak a képeken, még ha valaki meg is mondaná nekik, akkor is csak tippelni tudnának, hogy eszik-e vagy isszák azt a formiumot meg a dixóniát :)))
Ez a tipikus magyar (de egyébként szlovák is) vállalkozás!
Kertes cég a saját teraszai közé szemérmetlenül tesz fel angliai kertekből ollózottakat is, már a növényanyagról meg a felhasznált építőanyagokról ordít, még ha nem láttam volna egyik-másik fotót az évek alatt belinkelt weboldalakon.... http://www.drkert.hu/html/terasz.html
És Phormium meg Dicksonia egy magyar kertben? Télleg ennyire hülyének nézik az embereket???!!!???????????????
Növényezés: a különlegességekért én is egy időben teljesen odavoltam, de évek alatt sokkal jobban teljesítettek a régi, jól bevált fajok, évelőkből különösen, és inkább a nagy, masszív színfoltot adók, a könnyen szaporodó és problémamentesek mellett teszem le a voksomat most már, mint a pátyolgatni való kényeskék életben tartása mellett....
Tulajdonképpen a növények igényeivel korábban sem volt sok gondom, általában a nekik megfelelő helyet kapták. Inkább a saját igényeim voltak azok, amit eleinte nem tudtam igazán átlátni. Pl. hogy hová, mennyi burkolt felület kerüljön, lesz-e energiám a gyep ápolgatására, mennyire helyezem előterbe a rovarok vagy a növények igényeit, dísznövény vagy tök legyen-e a kerítésen, ilyesmi.
A kedvenc színeim nem sokat váloztak, kezdetben is inkább az élénk, túlnyomóan meleg színeket kedveltem néhány kontrasztos kékeslilával (de mégis tele vagyok rózsaszín virágokkal, mert azért a forma és a későbbi kóró is szemopont), de más növényfajok a kedvenceim, mint eleinte. Kevésbé számít, hogy mennyire különleges, inkább meglátom a közönséges növényekben a szépet. Ami persze egyértelmű lenne, ha nem szoktunk volna már hozzá. Ilyen például a mahónia. Munkába menet minden második kertből ez kandikált ki, tele volt vele a buszmegálló, szinte gaznak tűnt. Pedig milyen szép.
"Sok minden nem olyan lett a végén, mint ahogy kezdetben elképzeltem. Igaz, hogy ez talán főleg kezdő kertészekre igaz, most már inkább tudom, mi fontos, és mi kevésbé, mint eleinte."
Egyrészt a gyakorlat, másrészt a tervezés is könnyebben, gördülékenyebben megy pár év elteltével, amikor már tudod, milyen körümények közé kell a növényeket elhelyezni, meg hogy a kert különböző sarkai mit engednek, mivel kár kísérletezni. Ha én indításnak megkaptam volna, mit lehet, mit nem, talán el sem hittem volna...
Most már könnyedén összeütök bármilyen körülményeknek megfelelő ágyást a mocsáritól a futóhomokig, vagy tavaszi-nyári-őszit külön-külön is... Viszont kellett hozzá az a pár évnyi tapasztalat.
Azért már a Borgiák idejében sem kellett félteni őket attól, hogy a jégkrém (vagy a vaj néhányuk fején) rájuk olvad, nincs új a nap alatt, csak éppen néha jobb az árnyékban... ;-P (Egyébként a tabu-döntögetési kedvencem még anno a Benetton-reklám volt, hogy abból is mekkora balhét csináltak, pedig tökéletes a kép... )
Köszönöm szépen, fel fogom tüntetni a szerző nickjét. :-))))
Még a tegnapi rohanásban kimaradt Csákvár: az arborétum még csak növöget, kicsit rumlis még az én szememmel is, meg én valszleg más dizájnt vittem volna bele, nem csak a tőtávokat tartom egymástól, de ez már csak a morgolódás kategória, mert tényleg jó látni, azok a kis botocskák hova tudnak fejlődni. A Cedrus deodara 'Paktia' pl. ott nyugtatott meg, hogy tényleg szép lesz... Majd. ;-P
Egyébként elég sokminden jött akkor velem, de amire nagyon ráfaragtam, az a Picea smithiana meg a Picea breweriana, sehova sem haladnak, de pl. a Pinus brutia hihetetlen zöldje felüdülés a tűsök zordabb, tompább tónusai között. Persze aki megteheti, ültessen helyette Pinus radiata-t meg Pinus patula-t meg P. montezumae-t a hosszabb tűk reményében, itt ugye esélytelenek... Bejött még a Pinus x holfordiana is, és a már említett P. luchuensis is, nőnek, szépülnek, kb. olyan tempóban, mint a mellettük levő P. wallichiana.
Ne izgulj, én sem vagyok az a tervezgetős típus, ezért aztán a sövényeken kívül nincs is olyan növény talán a kertben, amit legalább egyszer nem ültettem át. De le van fütyülve.
Egyébként is, mi is az, hogy szép kert? Kinek mit jelent vajon? Persze, órákig el tudom nézegetni én is a szebbnél szebb képeket, és tulajdonképpen mindegyikben találni valami szépet. Igazából még azt sem mondhatom hogy nekem csak ez vagy az a stílus tetszik, mert sokféle van, ami közel áll hozzám, kivéve a vonalzó mellett meghúzott szegélyek, pár oszlopos örökzöld + fű, mert ott nincs mit nézni.
De ha falun akár ismerőshöz, akár rokonhoz megy az ember, és a kertet nagyon nehéz lenne bármelyik stílushoz is hasonlítani, mégis, megáll az idő, ellustul az ember lánya, megfogja valami időtlenség, és hangulat, hangulatuk van ezeknek a kerteknek, a gyümölcsfákkal, öreg rózsákkal, évelőkkel, veteményessel.
És igazából ez az ami nagyon nehéz, hangulatot teremteni, egy kis időtlenséget, mert ehhez viszont "idő", vagyis évek kellenek.
Mire a kertem igazán megmutatja majd magát, addigra sajna én már randa vénasszony leszek.
Az ízlés pedig gyakran változik, ilyenkor örül az ember, hogy az elején nem volt mindenre pénz és idő. Sok minden nem olyan lett a végén, mint ahogy kezdetben elképzeltem.
Igaz, hogy ez talán főleg kezdő kertészekre igaz, most már inkább tudom, mi fontos, és mi kevésbé, mint eleinte. Bár a gondos tervezés még mindig nem erősségem, sok minden alakul ahogy esik, úgy puffan alapon, vagy ott lesznek dolgok, ahová a mag éppen szóródott. Sokszor csak csodállak benneteket a gondos kerttervekkel, nekem ez valahogy nem megy.
Jössz, adok egy nagyítót és lehet keresgélni, bár helyben azért szabad szemmel is simán kibukik ez-az, csak azokat nem nagyon szoktam fotózni... ;-D
Azt hiszem, a tökélességre való törekvés és a maximalizmus sehol nem árt, a kert meg elég flexibilis gyakorlópálya, hogy megtaláld a számodra ideális elrendezést és beültetést. Nyilván egy-egy szezonban lehet próbálkozni, a másik felévben meg tervezgetni, aztán szépen lassan összeáll a mozaik, a gáz akkor van, ha öt-tízévente változik az ízlésed... ;-P
Csúnyán hangzik, de egy bizonyos méret felett sajnos igaz. Ha nem ezt tartod szem előtt, akkor csak a munkát kapod és a robot részét, a pihenésből meg a kikapcsolódásból semmit.
Azok a sok-sok acre területű cottage gardenek, amiket mi nyálcsorgatva nézegetünk, egy egész kertészcsapat keze nyomát viselik magukon, nem egy ember tartja karban, nem a háziak művelik minden cm2-ét, szóval itt is meg kell találni az élhető kompromisszumot, és csak annyit adni a fenntarthatóságnak, amivel el is boldogulunk....
Az utolsó sorodat esküszöm, elrakom szlogennek, ha nem bánod.... ;-)))))
Ha az ember lánya a mostani tudásával állhatna neki kertészkedni, ugye milyen jó lenne? Vagy csak az örök elégedetlen szól belőlünk, mert őszintén szólva nagyítóval sem találnék hibát a kertedben. Az enyémben igen, nem is keveset, de már nem bántják annyira a szememet. Lesz amit kijavítok, lesz amit meg nem.
Tetszett a csákvári arborétum? Vettél is tőlük valamit?
Na, ez így csúnyán hangzik! Viszont tényleg hülyeség egy kertet, főleg ha ilyen bazi nagy van, mint nekünk is, olyan növényekkel beültetni, amiket állandóan pátyolgatni kell. Persze, van egypár olyan is, de nem állhat olyanokból az egész.
Nálam a hortenziák élnek, virulnak, a kerti hortikat elrontani nem tudom, most már akkora bokrok lettek mint a csuda. De a tölgylevelű is nagyon szép, tavaly Yvonne nevűt rendeltem, cseperedik aranyosan.
De a davidia szívügyem, mert az anyukám emlékére ültettem.
Lassan azt is ki lehet jelenteni, ami Ágicza kertjében kibírja a telet, azt nyugodtan lehet Magyarországon ültetni.
Csak ezzel is úgy van az ember, mint a jó pap, holtáig tanulja a szakmát, aztán rájön, hogy minél többet tanult, egyre kevesebbet tud az egészről globalice... ;-PPPP
Valóban egyfajta szemléletváltáson megy keresztül az ember, amíg belejön a kertezésbe, hiszen a tapasztalat megtanítja erre-arra az évek folyamán.
Amit én pl. másként csinálnék, és ez a gyümölcsfáidról jutott eszembe, hogy a kert csontvázát kell jófajta, honos, könnyen fejlődő, növekvő növényekből kialakítani, aztán a kényeskék meg a hisztiskék úgy nőnek, ahogy akarnak, nem rajtuk múlik a kert összképe...
Valszleg nálad is megmaradt, Csákvárott is a hegyen elvan jól egy nagyobbacska példány, szóval nem mindenki völgyi mélyben és jégveremben próbálja megtartani a növényeit, szóval neked mindenképpen több esélyed lesz. ;-P
Davidia: z6, magyarul hortenzia-próbás a növény: ahol nem virágzik hortenzia, oda Davidiát is felesleges tenni....
"a földlabda körül be van mulcsozva, meg fenyőágakkal is körbevettem, viszont túlzásba sem akarom vinni a pátyolgatást, mert egy kisebb növényt még betakargat az ember, több méteressel ugyanezt már nem lehet megtenni, szóval csak hadd hulljon a férgese."
Tökéletes szelekciós felfogás, ami nem bírja, annak mennie kell, elvégre a kert van érted, nem te a kertért...
