ugyanerre gondoltam én is, mondjuk eleve nem értettem, hogy miért a végtelenségig önző Dróth kap lehetőséget Madarász helyett, ráadásul amikor kezdtek összezuhanni a kapott gólok miatt, pont Madi lehetett volna, aki a pályán felrázza őket, ha már Kozmának csak ilyen "lőjetek többet"-féle hülyeségekre telt :(
Persze, hogy nem a mentalitással volt a gond, a lelkesedés vitte őket végig, azért, is tudtak vezetni, meg egyenlíteni. Csak gondolom nem tudták higgadtan kezelni a helyzetet, lehetett elbizakodottság, pánik vagy meglepődés az ellenfél taktikaváltása miatt. Esetleg simán elfáradtak. De azt hiszem nem is az volt a cél, hogy a hazai pálya segítségével végigverjék Európát, hanem hogy népszerűsítsék a sportágat, magukra vonják a figyelmet, és azt ilyen meccsekkel lehet elérni.
Sztem semmi gond nem volt a mentalitassal, egyszeruen piszok mazlija volt a cseheknek a birokkal (meg nem adott golunk, az o utolso goljuk), a 6 goljukbol 3 lecsorgo, lepattano potya labdabol szuletett...ennyi... + a rossz taktika, hogy gyorsan atengedtuk a teruletet, pedig voltak percek, amikor az o terfelukon tartottuk oket, es igy nem tudtak kapust cserelni....az, hogy ezt nem csinaltuk vegig v eronleti, v taktikai problema, de max ez rohato fel a fiuknak...en akkor is koszonom nekik a tegnapit! Hajra magyarok!:)
Így jött ki a lépés. Ha viszont igaz, amit Horti mondott, hogy az ugyanúgy 10 milliós cseheknél 35 ezer igazolt futsal játékos van, míg nálunk a nőkkel együtt ezer, akkor általában így jön ki a lépés. Egyszerű matematika, hogy a másik oldalon lesznek a sportra mentálisan és fizikálisan alkalmasabb figurák, csupán a természetes kiválasztódás miatt.
4 gólos előnyt így leadni amatőrség. De ők valószínűleg büszkén vállalják, hogy azok. És mennyivel emlékezetesebb meccs volt így, mintha unalmasan kibekkelik a második félidőt és marad pl. a 2-0. Ugyanezt élhették meg a is finnek '97-ben. Utána meg minket tömtek ki a Jugoszlávok, ahogy most a cseheket fogják az olaszok.
...a mieink gyenge mentális képességekkel bírnak... ...versenyzőink nincsenek rendesen felkészítve... ...turáni átok...
Ehh. Kifogások ezek mind egy szálig... Egyszerűen, most így jött ki a lépés. Csak vizsgáljuk meg milyen sok olimpiai, világbajnoki, stb. aranyat szereztünk mióta a sport a világ rivaldafényébe került kb. 1898 óta. Sokkal többet, mint azt egy 10 milliós nemzettől elvárhatná az ember. Teljesen természetes, hogy előfordulnak bakik... de mindig van egy legközelebb, ahol javítani lehet.
Nem sorsról van szó. Kérlek, felejtsük el. Azzal hogy ez ömlik szurkolóktól, médiából, szakemberektől, egyszerűen beleivódik mindenkibe, hogy így van. Nem, nem ez van, hanem gyenge mentális képességek. Ahogy giornalista is mondta a 131377-ban fejben nem voltunk/vagyunk felkészítve. A magyarok nem mentally strongok, ahogy Wenger mondaná. 131404-ben tökéletesen leírja mi jár(hat) a játékos fejében, és azt ami bevonzza a bajt. Már nincs ott fejben a meccsen, inkább agonizál a „mi van ha…” világában. Ekkor kell egy kis idő és valaki, aki helyre teszi a játékost. Belső hang (csk, edző, valaki, aki lelkileg ösztönzőleg tud hatni az emberre és kizökkenti őt a gödörből.) Ez a készség, szemléletváltással fejleszthető. Kezdjük azzal, hogy MENTÁLIS KÉRDÉS az egész!
" Vízilabdában engem például az zavar, hogy a szerbek állandóan megszivatnak minket(és többször a sírból hozták vissza"
Igen, a szerbeknek híresen nagy pszichés erejük van (büszkeség, tartás, elhatározás, hit). Akarni kell.
Inkább kapjunk ki így, minthogy brazilokat kelljen néznem címeres mezben... Részemről büszke vagyok a magyar fiúkra! Senkire sem cserélném el őket. HAJRÁ MAGYARORSZÁG!
És ez nem is feltétlen csak a pénz hiánya miatt van így. Hiszen a szerbek sem valami gazdagok. Ahol több a pénz, ott értelemszerűen a verseny is nagyobb és mentálisan is jobban ott kell lenni.
Ott van komoly gond ahol pénz van úgy összességében. Ott jó esetben 1-2 kifutott eredmény van csak, Míg a szomszédos nemzetek azokban is stabilak évtizedeken keresztül is akár. foci, tenisz, kerékpár, kosárlabda, autó-motorsport stb. Jó ezt a pólót mindig elővenni, de a többség számára pont ugyanolyan komolytalan, mint számodra a futsal.
nem vagyok lélekbúvár, de nem tudom nem észrevenni az összefüggést. leírom, én hogy látom...
jól kezdtünk, önbizalommal, tiszta fejjel, 7000 néző támogatásával. elkezdtük rugdalni a gólokat, ez egyre jobb játékot hozott elő a csapatból. a játékosok élvezték, hogy 7000 ember tombol mögöttük.
megkaptuk az első gólt, de nem foglalkoztunk vele. már lőttünk négyet nekik, most 4-0 vagy 4-1, tök mindegy. aztán megkaptuk a másodikat.
és elkezdtünk attól fosni, hogy nehogy leégjünk a 7000 ember előtt, a további gólokkal pedig egyre erősebb lett ez a görcsös "csak el ne basszuk, te jó isten, 4-0-ról?!" érzés a játékosokon.
ahelyett, hogy mondjuk azt mondták volna, hogy "na jó, lőttetek kettőt, de mi a faszom van itt, itthon vagyunk gyerekek, vagy nem!? előre!!"
aztán lehet nem így volt. de látva a meccset, ismerve az eredmény alakulását, a helyszínt, a végeredményt, látva az arcokat, nekem bizony erősen ez a benyomásom.
Nyilván a vízilabdával úgy vagyok, hogy "a jóhoz könnyű hozzászokni", ezért maximalista vagyok, de amit abban a sportágban művelünk, tényleg példa nélküli.
Kezdetek meggyőzni egyébként, nyilván csak ki kellett írni magamból a dühöm. Mondjuk még mindig a fejem fogom, ha arra gondolok, hogy 4:0-ról sikerült szívni. Friss az élmény.:/
jól is teszik! amatőr, lelkes emberek, akik megmutatták, mit tudnak, és senkit sem hagytak cserben. engem legalábbis nem.
a futsalt aranyos bohóckodásnak tartom, főleg magyar szinten, ahol ha 700 játékos közül lehet válogatni.
közel álltunk hozzá, nem sikerült. ha tanulunk a kudarcból, már megérte. a jégkorongosok többször is az A-csoport kapujában álltak, egyszer pedig minden összejött, nem roppantak össze és megcsinálták.
itthon nem sikerült, a világ másik felén viszont igen. erre is utaltam a Fradi-topikban, amikor azt írtam, hogy ha Svájcban van ez a mai meccs, nem 7000 hazai néző előtt, sokkal jobb esélyeink lettek volna.
de eljutott addig a döntetlenig, nem? lehet, hogy nem ő volt a jobb. sőt, szinte biztos. egy fasza sakkozó, világklasszis, nagy gondolkodó, de Kramnyiknál nem jobb. mint mond ez róla és a magyar sorstragédiáról? csak a világ 2. legjobbja? ez nem tűnik annyira rossznak...
ha Baumgartner Zsolt veszít el úgy vb-címet, mint Massa (hazai pályán, 2 kanyarral a vége előtt), ünnepelt hős vagy magyar áldozat?
a szerbek megszívatnak minket sokszor, sok helyen. de az is biztos, hogy pólóban az olimpia a csúcs, a többi versenyt pedig arra használjuk, hogy 4 évente meglegyen az a csapat, amely újra és újra elhozza nekünk az aranyat. háromszor sikerült zsinórban: ez világraszóló bravúr egy egyre erősödő (jugoszláv utódállamok, USA, stb.) mezőnyben!
ha kézifanatikus vagy, érthető, amit gondolsz... ott tényleg gyakran szopunk esélyesként... de ennek is van "normális" magyarázata, ráadásul nagyon nem igaz a többi sportágra ez a fajta állítólagos "sorstragédia"
Ezekben mind igazad van, és jó szívvel is tudok emlékezni rájuk... De pl. a legutóbbi Olimpián valakire emlékszem, aki vívásban jókora előnyből bukott.
Egy szó, mint száz, jelenleg világvége hangulatom van, és elismerem, hogy emiatt nem teljesen objektív, amit írok. De jelenleg akkor is így érzem.
