antológia (gör.) 'szöveggyűjtemény', a görög szó eredeti jelentése 'virágfüzér'.
Ez legyen olyan szempontból is szöveggyűjtemény, hogy lehet szövegelni is! :)
Csodálatos volt a tegnapi napom!:-) Szeretett Családomtól olyan ajándékot kaptam, hogy szavakkal nem lehet kifejezni, mit éreztem!:-) Hálásan köszönöm Nekik, s Mindenkinek, aki felköszöntött e szép kerek évfordulón!:))
Szervusz Bajkálifóka, jó reggelt, szép napot Neked!:-)
Tóth Árpád
Ó, ÉDES NAPSÜTÉS!...
Ó, édes napsütés! felém ragyogva fordul A sok-sok bús dolog s a sok bús szürke hely, Megannyi drága serleg, szinültig telt kehely, Melyből a habzó, dús fény részeg bőséggel csordul - És részegít a látás, szeszéllyel kitalált Eszmék tánca agyamban bódult karnevált rendez, És csak iszom a fényt... szomjas, szegény szememhez Emelem az ömlő fény egyetlen italát...
Szia Parsifal Hendrix, jó reggelt, szép napot Neked!:-)
Sokan voltunk Illés-rajongók!:-)
S nem véletlen ma ez a szám, valóban nem vagyok már kisleány...:)))
Illés-együttes
Oh, kisleány
Dalszöveg
1. Ó, kisleány, te nem vagy kis leány, Gondolom, hogy tudod már miért, igen. Ó, kisleány, te nem vagy kis leány, Jól tudod, hogy mit miért teszel velem.
R. Gyere, gyere s felejtsd el, hogy szerettél már mást, Talán én is elfelejtem a sok-sok csalódást-ó igen Gyere, gyere, szoríts meg és legyél nagyon jó, Amit nékem te tudsz adni, az ki nem mondható.
1., R.
2. Ó, kisleány, drága kisleány, Úgy látom, hogy megértjük egymást, igen. Ó, kisleány, te nem vagy kis leány, Jól tudod, hogy mit miért teszel velem.
Szövegírók:Bródy János, Illés Lajos Zeneszerzők: Bródy János, Illés Lajos
Nyáréji tó. Jegenyék, álmodók. Sugársokszögön körben ráng a pók. Öreg ezüstben öreg topolyák. Ünnepély ma a megbűvölt világ s nagy némajáték: éjfél s egy között Árnykúpunk hegye lassan átsöpört az égi Gömbön, s úgy üzent felém, hogy van a Földön túl is esemény. De, lám, a csillag újra gyúl s tovább hinti az űrbe halk álomporát. Bár meg se moccan, rohan minden út. Kúszik rólunk is a fekete kúp. Búcsuzót gügyög a fülemüle. Álommá zsongul a tücsökzene. Majd a legpuhább lepke is elül, a Hold a szomszéd kertbe menekűl s ott játszik tovább, ezüstcsöndü fény, a pók sokszögű tündérlemezén.
a magyar zenében gyakran voltak hatalmas tudással és tapasztalattal bíró emberek, akik ráadásul szívesen adtak is elő. A hőskorszakban például nagyon szerettem Kroó györgyöt, kb. 20 évvel ezelőtt pedig Meixner Mihályt. A Wagner Társaságban minden év első előadása az övé volt. Hihetetlen sokat köszönhetünk nekik.
KB. 15-16 ÉVES KOROMIG NAGY iLLÉS RAJONGÓ VOLTAM.(AZTÁN JÖTTEK A NYUGATI ZENEKAROK LEMEZEI MAGNÓSZALAGRA FELVÉVE).
eGYETEMISTA KOROMBAN BESZÉLGETTEM AZ AKKORI LEGJOBB BARÁTOMMAL AKI FELHÍVTA A FIGYELMEMET, HOGY A SZOCIALIZMUS VAD ÉPÍTÉSE SORÁN, AZ EGYMILLIÓ PÁRTTAG ORSZÁGÁBAN MIKÉNT ENGEDHETTÉK MEG A KILÁTÁSTALANSÁGRÓL , JÖVŐT NEM LÁTÓ KILÁTÁSTALANSÁGRÓL SZÓLÓ SLÁGER MEGJELENÉSÉT. (SZERINTEM A SOK HÜJJE NEM HALLOTTA MEG, HOGY MIRŐL ÉNEKEL AZ ILLÉS. (ÉN SEM -A PANNONHALMI TANÍTÁS KELLETT ENNEK FELISMERÉSÉRE)
HOPPÁ. mOST LÁTOM, HOGY NAGY BETŰVEL ÍRTAM. MOSTMÁR ÍGY MARAD.
Esős Illés rossz, mert áldást nem hoz. Jakab napja vihart szül, Magdolna sárban csücsül. Anna asszony reggele már hűvös, ne játssz vele. Mihelyt a pók széttépi hálóját, Jön a felhő, s rögtön tartós esőt ád.
******
Ma Illés napja van!:-) Isten éltesse a név viselőit!:-)
Illés szekere - szerb festő, 19. század második fele
Előttetek egy ember ment el S utánatok is jön egy ember.
Néhányatoknak mégis fáj a járás S fájnak a földes, iszapos tavak, Hol a verítéket és az út porát Le kell mosni a fáradt tagokról. Irtóznak tőlük s tisztaságra vágynak S tán alázattal fürödnének mindig Kristályvérében a megváltóknak, De nékik az élet iszapos gödör, Boldogtalanság öblögeti őket, Míg patyolat-fehérré facsarodnak, Mint a mosott ruha jó anyám kezében.
Reszketnek a vizek iszapjától És mégis, mégis, tisztátalanul Semmi kedvük sincsen továbbmenni.
Ti boldogtalanok, nem egyedül vagytok, Előttetek egy ember ment el S utánatok is jön egy ember.
Nézzetek apró unokáitokra: Boldog örömmel élik a fogócskát És nézzetek ősz nagyapáitokra: Boldog örömmel ballagnak ők is, Miként azok a katonák, Kik akár vesztett, akár nyert csaták után, Békességet áhító szivekkel Fáradtan, de fütyörészve hazafele mennek.
– Húsz éven keresztül mást sem csináltam. Tizenhat évesen hagytam ott a Földet, és boldogan távoztam – felelte a férfi. – Nem volt ott semmi keresnivalóm, sem neked, sem a hozzánk hasonlóknak. Egyszer sem bántam meg, hogy eljöttem. Itt békére leltünk, és végre fellélegezhettünk. Igyekezz!
Egyenesen az őket váró sötét tömeg felé tartott.
– Willie, Willie, mit fogunk tenni? – kérdezték.
– Itt egy puska – felelte Willie. – Itt van még egy. És még egy. – Határozott és elszánt karmozdulatokkal osztotta szét őket, mintha ütéseket osztogatott volna. – Itt egy pisztoly. És még egy puska.
Az emberek olyan szorosan álltak egymás mellett, hogy egyetlen sötét testnek látszottak, amelyből több ezer kar ágazott szét, és mindegyik a fegyverek után kapkodott.
– Willie, Willie!
Magas felesége némán állt mellette, ívelt ajkát összepréselte, hatalmas szemét elfutották a könnyek, és a tekintetéből szomorúság áradt.
– Te hozd a festéket! – szólt rá a férje.
Hattie keresztülcipelte az öt liter sárga festéket a gyepen egészen odáig, ahol éppen abban a pillanatban lefékezett egy busz. A jármű oldalán a következő szöveg díszelgett: A FEHÉR EMBER FÖLDET ÉRÉSE TISZTELETÉRE. A busz tele volt izgatottan beszélgető emberekkel. Amint kiszálltak, felfelé néztek, és botladozva ellepték a gyepet. A nők karján piknikkosarak fityegtek, a férfiak szalmakalapot viseltek, és feltűrték az ingük ujját. A kiürült busz motorja halkan duruzsolt. Willie felment a lépcsőn, lerakta a festékesdobozt, kinyitotta, megkavarta a festéket, ellenőrizte az ecsetet, elővette a stencilt, és felkapaszkodott az egyik ülésre.
– Hé, maga! – A kalauz megállt a háta mögött. A táskájában csörgött az aprópénz. – Mégis mit művel? Jöjjön le onnan!
– Látja, mit művelek. Ne húzza fel magát!
És Willie a stencillel és a sárga festékkel munkához látott. Kipingált egy F-et, egy E-t és egy H-t, és látszott, hogy rendkívül büszke a munkájára. Miután végzett, a kalauz felpillantott, és elolvasta a frissen csillogó, sárga szavakat: FEHÉREK SZÁMÁRA. HÁTSÓ RÉSZ. Újra elolvasta. FEHÉREK SZÁMÁRA. Pislogott egyet. HÁTSÓ RÉSZ. A kalauz ránézett Willie-re, és elmosolyodott.
– Ez így megfelel? – kérdezte Willie, miközben leszállt az ülésről.
– Tökéletesen megfelel, uram – felelte a kalauz.
Hattie mellére szorított kézzel, odakintről bámulta a feliratot.
Egymás után érkeztek az autók és a buszok, csikorogva kanyarodtak be a rétre a közeli városból. Mind nagyobbra duzzadt a tömeg. Willie visszatért hozzájuk, és felmászott egy ládára.
– Állítsunk össze egy csapatot, amelyik az elkövetkezendő egy órában befesti az összes buszt! Vannak önként jelentkezők?
Kezek emelkedtek a magasba.
– Induljatok!
Elmentek.
– Állítsunk össze egy csapatot, amelyik átalakítja a nézőtereket! Az utolsó két sort kötéllel el kell különíteni a fehérek számára.
Még több kéz.
– Induljatok!
Elrohantak.
Willie körbenézett az embereken. A bőre csillogott az izzadságtól, kimerülten zihált, és büszke volt az erejére. A keze a felesége vállán nyugodott. Az asszony alatta állt, és a földre szegezte a tekintetét.
– Lássuk csak, mi következik! – folytatta. – Ja, igen. Be kell tiltanunk a vegyes házasságokat!
– Úgy van – helyeseltek sokan.
– Ma az összes cipőpucoló fel fog mondani.
– Most azonnal felmondok!
A férfiak közül néhányan izgatottan ledobták a földre a pokrócokat, amelyeket keresztülcipeltek a városon.
– A minimálbérrel kapcsolatban is hoznunk kell egy törvényt, nem igaz?
– De igen!
– Azok a fehérek legalább tízcentes órabért kapnak.
Haj, haj, no! be elfáradtam, Ugyan nagyon megizzadtam, Adjatok egy kis vizet! A nyári napnak hésége Éltünk terhe, veszettsége, Csak, csak ilyennel fizet; Uram, szűntesd a héséget, Mert magunkat is eléget. Tikkasztó kánikulánk Bűnünkért van csapva ránk.
Testünket alig bírhatjuk, Lélekszakadva aratjuk Ami kis termésünk jött; Vetegettük hideg szélbe, Most takarjuk forró délbe Dudva és bogács között; Amit e' még meg nem fojtott, Szipoly és sáskaraj tojt ott, S amit ez is meghagya, Elsütötte a ragya.
A hosszú napnak terhétől, A munka keménységétől Csigázódik életünk. Mégis mindezért végtére Mi a szegény ember bére! Aggunk s alig ehetünk. Mennykő, villám és mennydörgés Mind, amit nyér a könyörgés, Forgószél és jégeső, Ami a munkánkra jő.
Elhunyt Balázsovits Lajos, Balázs Béla-díjas színész, színházi rendező és színigazgató, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a Nemzet Színésze. Nyugodjon békében!
Meghalt Lator László, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar költő, műfordító, esszéista, tanár, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. nyugodjék békében.
Lator László
Testünk felett
Két napon át rekedten kiabáltunk, testünk felett jajgatva álltunk, harmadnap darabokra törtünk, a nyirkos földön elhevertünk.
Most már kicsit se moccanunk, érezzük rothadó szagunk, romlott vérünk fekete tinta, csírák pattognak csontjainkban.
Fekszünk a fényes fák alatt, éj, nap szikrázva ránk szakad, szárnyak suhognak, szél lobog, vonulnak fémkék záporok.
Tornyot sajdít a messzeség, sebezhetetlen kék az ég, zuhog a csillámzöld folyam, a világ héja ránctalan.
