“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
Á, nem volt itt nagy hideg egész télen sem, már egy hete kabát nélkül mászkálunk. Nagyon porhanyós volt, inkább a sok gazzal gyűlt meg a bajom. Nem dolgoztunk ma túl sokat, 3 órát ástunk. A kincs viszont nem lett meg.
Egyébként ma kultiváltunk, vagy valami olyasmi, én egy ásóval, Balu egy kapaszerűséggel, és elvileg eperföld lesz a végén belőle. Fáj is a hátam, mint az állat.
Ez egy komoly üzlet, akkor mászhatsz ha kifizeted az engedélyt és kaució is van, akkor kapod vissza ha végén leellenőriztek, betartottad e az előírásokat.
Volumenkorlát van. 900 esetből már fényesen megél a doki, nem is igen vesznek fel mások többet. 1500 felett már nem fizetik a teljes összeget, de évente meg is kell kérvényezni, hogy túlléphessük, és 1700 felett nem is fizetnék. Nekünk van engedélyünk 2500-ig meg két orvos van, és már 1700-nál tartunk... Márciusban lehet, hogy be kell majd zárjunk, mert ingyen nem dolgozunk.
