Feleségem ultimátumot adott nekem, hogyha most már nem építek azonnal-de-rögtön egy terepasztalt mert nagyon óhajtana villanyvasutazni (amiért mellesleg egy jó ideje nyúz már) akkor rettenetes dolgok fognak történni, amiket én nem óhajtottam megtudni, hogy micsodák, inkább építettem egyet.:-) Szeretném ha ez egy olyan topik lenne, ahol képes beszámolókkal, építési leírásokkal, ötletekkel, trükkökkel ismertetnénk meg egymást és jómagam szívesen olvasnék, néznék meg hasonló építési leírásokat mint amibe én fogtam.
Meg egyszer: ahogy somytomy is írta, a Roco-nál ez DIREKT így van (gyakorlatilag a futófelület és a karima is érintkezik egyszerre a keresztezésnél), hogy szépen fussanak (ne döccenjenek) a (megfelelő nyomkarimás kerekű) járművek a keresztezésen. Tehát ha leszeded onnan a festéket, valószínűleg nem lesz gond az áramszedéssel sem.
Ez egyébként - mármint, hogy a jármű a nyomkarimán fut - a valóságban is mindennaposan alkalmazott dolog, gyakorlatilag ilyen majd az összes villamos kitérő keresztezése, de nagyvasúton is jellemző normál/keskeny nyomköz keresztezésénél.
Mint például a szívószál? Minden kritika nélkül szívesen megnéznék egy ilyen módszerrel lefestett vágányzatot. Úgy gondolom, nagyon nehéz lenne beállítani, hogy milyen magasságig fedje a festék a sínszálat. Aztán a sínkorona külső élét sem takarná a festék. Nekem ez inkább elméleti módszernek tűnik.
Mindig tanul az ember. Egy plusz indok, hogy a továbbiakban miért felejtem el pályaépítéshez a Roco vágányanyagot. Azért megoldhatták volna, hogy ne nyomkarimán fussanak a járművek, még akkor is ha egy piciny szakaszról van szó. A többi gyártónak sikerült...
"Az említett szív rész mivel egy részből áll (és fénylik mint az arany) akkoriban azt találtam ki, hogy lefestem feketére az alját. Nem tartott sokáig, karcolások jelentek meg rajta. Ebből azt gondolom valóban leért a nyomkarima. Pedig többségében Roco járművek futottak rajta. Azt viszont nem tudom, hogy konkrétan ez okozhatta-e a gondot..."
Én azt hiszem, ez nem bug, hanem feature. Azaz a Roco kitérő úgy működik, hogy a keresztezésen átmenő kerék a nyomkarimán fut, így nem "esik be" a keresztezző nyomvályúba. Természetesen ehhez az kell, hogy a nyomkarima megfelelő magasságú legyen, azaz csak NEM-profilú kerekek futnak szépen rajta. A kevés RP25-ös kerékkel szerelt vagonom ugyan nem siklik, de kicsit megbillen a keresztezési csúcson áthaladva.
Bár a Peco Code83-ast nem fényképezted ide (kb. a Roco 2.1-esnek felel meg), de nálam a kitérőknél döccen a kerék. Ott RP25-ös profilra képezték ki a szívdarabot.
Hangdekóder csak a motorhang miatt kell, ezen úgy csattognak a kerekek, mint az igazin.
Igen ez így van. A sínkorona belső éle, közvetlenül a fújás után le lett tisztítva a felső felületével együtt. Csak ezt nem taglaltam részleteiben. De ha nem lett volna, a tapasztalatom az, hogy elég hamar lekopik (inkább lepattog) a festék a vágányzat azon pontjairól ahol érintkezik a kerékkel. Ez a kezdetekkor nem némi szikrázást okoz(hat), és miután lepattogzott nem valami szép látvány. Ezt az első ilyen próbálkozásomnál a 2000-es évek elején megtapasztaltam és a saját káromon meg is tanultam. A szóban forgó asztalnál ezért fújáskor ez a rész is vissza lett törölve, de a Roco 2.1-es kitérőkön a szív és az átmenő sínszálakon nincsen ez a bizonyos felső él. Max a sínszál belső oldalát lehet némileg törölni.
Az említett szív rész mivel egy részből áll (és fénylik mint az arany) akkoriban azt találtam ki, hogy lefestem feketére az alját. Nem tartott sokáig, karcolások jelentek meg rajta. Ebből azt gondolom valóban leért a nyomkarima. Pedig többségében Roco járművek futottak rajta. Azt viszont nem tudom, hogy konkrétan ez okozhatta-e a gondot...
Ezen a fotón talán jól látszik miről beszélek. A felső egy Tillig kitérő, az alsó pedig Roco 2.1. Látható, hogy a Tillignél külön sínszálakból áll a pirossal jelölt rész, míg a Roconál egy "fémdarab" az egész. Az utóbbinál a nyomkarima mélysége itt nem 2.1 hanem valamivel kevesebb - nem tudom mennyi soha nem mértem le.
Csak alátámasztani tudom. Még olyan 4 tengelyes gépek is lehetnek kényesek mint a Jagerndorfer Taurusok. Nem értettem pár hónapja amikor kész lettem a festéssel, hogy miért akadozik. Ez volt az oka. Olyan a kerékprofilja, hogy jobban megérezte, mint mondjuk egy Fuggerth csörgő.
A sínszálak ugyan festve voltak, de a sínkorona nem.
Annak idején a Digit-topikban előjött ugyanez a sínfestés téma. Nazareth Topiktárs írta le, hogy nem elég a sínkorona tetejét megtisztítani, hanem a sínkorona belső, átforduló felső oldalát is kell pucolni - ami érthető is. A kerék nem a sín tetejére ül fel, mint egy úthenger, hanem ívelten ér hozzá a sínhez. Ha az a rész nem tiszta, akkor is jöhetnek ezek a problémák.
Igaza van, én is kipróbáltam. Lefújtam egy sínszálat, csak a tetejét megpucoltam radírral, meg benzinnel. Akadozott rajta a kéttengelyes mozdony. Után 45 fokos szögben következett a belső oldal radír, majd benzin. A mozdony ugyanúgy járt kelt, mint fújás előtt. Váltóknál ez fokozottabban előjön.
Az áramszedés az egyik legkritikusabb pontja a vasútmodellezésnek. Komolyan kell venni, mert sok bosszúságot fog okozni.
A hang több esetben újraindult a kitérőkön, aminek hangos üzemben egyenes következménye volt a vonat megállása. Nem mindegyik kitérőnél és nem mindegyik mozdonynál jelentkezett ez és nem minden esetben. Már csak azért is értetlenül álltam a dolog előtt, mert a kitérők át voltak forrasztva pont az ilyen esetek elkerülése érdekében. A szervomotorok váltották a szív polaritását is... elméletileg mindennek jól kellett volna mennie. A sínszálak ugyan festve voltak, de a sínkorona nem. Gondolom ez irreleváns is.
Egy digi fórumon rákérdeztem erre a dologra és azt az ötletet kaptam, hogy meg-megbillenhetnek picit a mozdonyok sebességtől, váltó állásától függően (talán ezért nem mindig jelentkezett a gond) és ez okozhat pillanatnyi áramkimaradást amitől újraindul a hang. Mivel a Roco 2.1 sínkorona elég alacsony, a szív résznél ez a rész a kialakítása miatt még alacsonyabb. Talán nem sokkal, de elég lehet ahhoz, hogy egyes gépek nyomkarimája "leérjen" és picit megbillentse a mozdonyt. Ez a teória részemről soha nem nyert bizonyítást, ezt ellenőrizni, bárhogyan mérni nem tudtam. A problémás gépek hangdekóderébe annó kondenzátort raktam, ez viszont orvosolta a problémát.
A 2.1-es sínkorona magassága véleményem szerint sokkal élethűbb mint a 2.5-ös, de az üzembiztonság érdekében most inkább az utóbbit választanám. Talán egy szépen megépített környezetben nem annyira feltűnő a 2.5mm.
De a lényeg: Köszönöm a tanácsot! Most hátul a vasútüzemi részt csinálom (azt már én :) ), megfogadom, van is ilyen homok, úttest, domboldal alapozására, majd használom itt is:
Csak előbb még át kell építeni a kocsilekapcsolókat asztal alattira.
Köszi. Csak azért kérdeztem, mert mostanság állok neki egy új asztal építésének, és hát... nem is tudom milyen vágányzatot szerezzek be. Eddig Roco 2.1-est használtam, nincs vele bajom leszámítva a kitérők szív kialakítását. Nem tetszik, hogy egy darabból áll és a hangdekóderekkel szerelt mozdonyokkal az üzemi tapasztalataim is vegyesek voltak vele az előző asztalon. Az elmúlt hetekben több vágányból vettem egy-egy síndarabot vizuális és üzemi tesztelésre, még PECO 75-öst is. Nagyon filigrán, de ennek 1.9mm a sínkorona magassága. A járműveim közül úgy néz ki mindegyik elmenne rajta, de a hajszálamat nem tenném a síncsavar imitációja és a kerék nyomkarimája közé. Nem lennék nyugodt egy-egy új modell megvásárlásakor, vajon elmegy-e, vagy kopogni fog a talpfákon. És szerintem nem is mutat jól, max metró vagy villamos modellje alatt. Most a PECO code 100-ason vacilálok.
Tegnap futottam bele egy japán asztalos videóba amit pár napja raktak fel, ahol az öreg mester kilószám használta az enyvet. Nekünk még általánosban Politechnika órán tanították, és a kerti búturokhoz nem ajánlották az általadd leírt ok miatt. Volt egy kivétel: - Ha mégis használtad kint, menjél rá többször lakkal vagy méhviasszal.
Való igaz, ami nem látszik, az nem számít... Vagy tán mégis?... Néha nem árt, ha legalább úgy kb. első próbából látom annak az "emelkedő-lejtő"-nek a szögét, ha csak százalékban is...
Szia. Hogy mik nem jutnak eszedbe.:-) Mi nagyon sokat használtuk, klószámra. Egy kicsit macerásvolt. Duplafalu edénybe kellett felfőzni, különben leégett és az iszonyú büdös volt. De akkor ez volt.:-) Különben nagyon jó ragasztó volt az asztalosok fához mi festékekhez használtuk. Egy nagyhátránya még volt és pedig az hogy a nedvesedést nem bírta, azonnal elengedett és begombásodott. Még most is van egy kilónyi, őrizgetem vagy tizenöt éve. De jó volt a bőrenyv és a kazeinenyv is no meg a glutolin. De ezeket kiszoritották a modern ecetsavas ragasztók és az igazság hogy jobbak is. Én gyakorlatilag csak a fehér ragasztókat használom, amelyek víztisztára száradnak. Mindre ráírják hogy száradás után vízhatlan, de én eddíg még mindett vissza áztattam.:-)
Nagyon teszik az ágyazat és a kavics szemcse nagysága és színe is. Én csak anyit módositanék legközelebb, hogy mielőtt a kavics ágyazatot elkészítenéd, előtte szórd fel homokkal. Sok technika van nekem ez bevált, így már lesz egy alapod.
Nekem bőven vannak olyan kocsijaim, amik szemmel nem látható lejtést is ki tudnak mutatni, azaz egész egyszerűen elgurulnak. Persze tulajdonképpen így is okafogyott a vízszintezős kocsi, hiszen ami vágányon a legkönnyebben guruló kocsi állva marad, az vízszintes és kész :-)
