(1) ne játssz pályázatosdit, ha úgyis megvan az embered (2) ne üzengessünk előre, hogy te-meg-te nem kellesz, akkor pláne ne, hamég nem vagyunk jogi státusban
20adrangú részletkérdés hogy a nemzeti színház zrt-nek ki a ceo-ja. szerintem mégcsak színésznek sem kell lennie, egy kultúréletben mozgó menedzser legalább annyira jó. track recordot nézve, Jordánról is lekaptátok pro és kontra a kereszvizet. De Jordán nagyon profi volt - távol tudta tartani a nemzetitől a politikát, amikor betette a lábát nem úgy nyitott hogy kirúgott 17 embert. 2002-ben ráadásul a nemzeti egy vérremenő státus kérdése volt. alföldiről élményeim danubius rádiós műsorvezetései kapcsán vannak - se több se kevesebb. minden esetre a 7i7 beli ópusai miatt kissé nehezebb dolga lesz atéren, hogy ne legyen a nemzeti átpolitizált....
Szerintem minden szinház vagy mozi a szorakoztatasrol szól. Legfeljebb a Nemzetinek nagyobb a költségvetése es pénzigényes darabokat is zászlajára tüzhet.
Egy Nemzetiben azért inkább a művészet kerüljön előtérbe, a szimpla szórakoztatás nem hiszem, hogy az ő feladatuk lenne.
Szerintem az igazán érdekes, izgalmas, eredeti, eseményszámba menő előadások nem annyira a nagyszínházakban mennek nálunk, mint inkább a stúdiókban.
Pl. Spiró is panaszkodik, hogy az ő darabjait stúdiókban játsszák - szerintem egyébként ne panaszkodjon, mert 6 vagy 7 színdarabja megy eygszerre, szerencsére! (Kedvencem.) (A cikk egy része itt olvasható.)
Én a magam részéről nem is várok olyan sokat a "nagy" Nemzetitől, elég nekem az Örkény, a Kamra, a Gobbi Hilda stúdió, a Shure, stb.
Nézd, egy kis vidéki színházban azt hiszem, mindenki tudni kell kiszolgálni. Korábban ezt Sopronban elég jól művelték. Voltak elgondolkodtató, meg útkereső előadások és voltak olyanok, amik csak a szórakoztatásról szóltak. Bár volt társulat, a produkciókat gyakran másik színházzal közösen hozták létre és így olyan színészek is előfordultak a színházban, akiket nem láthatott volna másképp a helyi bérletes.
Egy Nemzetiben azért inkább a művészet kerüljön előtérbe, a szimpla szórakoztatás nem hiszem, hogy az ő feladatuk lenne.
Az előadásx@r volt (sokat hibázó főszereplőkkel, és szintén dilettáns rendezéssel)
Csurka írói kvalitásait nem vitatva, nem azért kéne egy darabját előadni, hogy demonstrálhassanak a szerző politikai munkássága mellett, hanem mert amit írt, az érték. Itt most ez az utóbbi le volt x@rva.... (Ha nem így lett volna, akkor megbukik az előadás a premieren. )
Amig budapesten van 10 vagy akarmennyi szinház addig egy megyeszekhelyen joesetben 1 es annak az egynek kell lielégitenie a szinhazbajaró közönségnek a vagyálmait. Pesten aki imadja az operettet az odajár akinek tetszik a nézőre kikacsingatós mikroszkóp szinpad az arra valt jegyet. Vidéken meg kell találni azt a középutat hogy "ne dobja ki a taccsot" az sem akinek berlettel egy operettet meg kell néznie.
Ahogy olvastam a finanszirozás olyan hogy a közönségfilm is csak akkor hoz hasznot ha legalább 300-400K ember megnézi. Magyarul tamogatás nélkül eltartja magat. De akkor mar nagyon izzadni kell a színészeknek es nagyon ott kell lenni mindenkinek hogy ez tartható legyen. Talán utoljára a csak szex mas semmi lehetett ilyen.
Tegnap éjszaka erről (is) beszélt Kern a Kultúrházban.
Lehúzta a művészfilm-központúságot, ő is a középutat javasolta, a "középpfajú filmet", amelyik sem ügyefogyott, bárgyú hülyéskedés, sem 16 órás Sátántangó, hanem élvezhető, szórakoztató, jól megcsinált, igényes film, ami még mond is valamit.
Pl. a Woody Allen-filmek ilyenek, nekem. (A legutóbbi, a Kasszandra álma is zseniális.)
Azert szelesíteni lehet a témát avval hogy mi a jódarab rosszdarab közönségfilm művészfilm .... Az a jó film amit 600-an látnak, es természetesen a legnagyobb tamogatást az kapja (művészfilm) vagy amit 360K ember nézmeg (közönségfilm) es támogatás nélkül készül ... Lehet-e kompromisszumot kötni ....
Nem tudom, melyik Csurka-darabról beszélsz, már régen nem írt semmi újat (tudtommal), de amiket addig összehozott, azok remekek. Pl. a Házmestersirató.
Inkább ilyesmivel foglalkozott volna, mint politikával!
Nem emlékszem, hogy amikor tavaly, a soproni színházból NemcsákKárolyné, a frissen kirúgott igazgató helyébe semmi perc alatt odainvitált igazgató úrasszony lapátra tette a társulat fiataljainak nagy részét - hogy aztán a helyükre csupa szépkorú, általában nyugdíjas kebelbarátot hozzon - akkor hányan sivalkodtak a kirugdalt fiatalok védelmében.
Eperjes, Nemcsák, Cseke ...Csurka-darab - a szerző a pocsék premier ünnepelt sztárja -, és nacionalista borongás, némi gagyival....Ez kell.
Ha Alföldi beállna a sorba - játszana Wass Albertet szakványba, Koltay Gábor rendezhetne busongó-sírós sorstragédiákat,( kellemes operett-beütéssel, zenéjét szerezte Szörényi Levente) és legfeljebb azért járna be a munkahelyére, hogy előre köszönhessen Eperjes Károlynak -, akkor mindjárt másképpen néznének rá.
Miért kellene természetesnek találni azt, hogy kormányváltáskor változik a Nemzeti koncepciója és egyszer "balost" egyszer "jobbost" neveznek ki egy ilyen pozícióba?!
Ez csak a jobbosoknak természetes. Ettől függetlenül még tény. Ha meg tény, akkor ezzel számolni kell.
Akkor egy kicsit had szomoritsalak el annyiban örulök hogy aki ugy erezte amiatt nyeregben van hogy egy irányba elkötelezte magat es belekerült a szórásba az most rosszul jarthanem nem jart jól ...
Jönnek mennek az igazgatók de a tehetségek azok maradnak. Feltéve ha tulságosan nem elik bele magukat a politikánkba. Húzónevek meg mindig kellenek egy szinházba mert noname szinészekkel megha tehetségesek is nem lehet igazi nézőszámot elérni.
"Ha ez a koncepció nektek faj akkor csak arra tudok gondolni hogy azert mert olyan emberek kerültek partvonalra akik nektek kedves ami mindjárt nem a művészi teljesitmény miatt az."
Ez csak a te gondolkodásmódodról állít ki szegénységi bizonyítványt.
