El kell keserítem téged, mert nemcsak a hajó orra kelt hullámokat és örvényt, hanem a hegycsúcsok és magasabb tereptárgyak körül is légörvények alakulhatnak ki, ami a hegy áramlási akadályként való viselkedésével magyarázható.
Néhány részlet:
Fő mechanizmus:
A szél a hegycsúcs felé halad, és amikor az akadályba ütközik, a levegő felfelé áramlik, majd a hegy túloldalán lefelé és oldalirányban áramlik.
Ez a turbulencia és instabil áramlás örvényeket hoz létre, amelyek a hegy körül körkörösen, spirálszerűen keringenek.
Orográfiai örvények és lejtőörvények:
A hegy mögött kialakuló lejtőörvények (lee vortices) gyakoriak, különösen erős szél esetén.
Ha a szél laminarisból (sima áramlás) turbulenssé válik, akkor a hegy előtt és mögött is örvénylés alakulhat ki.
Jelenségek a gyakorlatban:
Hegyi vitorlázásnál vagy repülésnél az ilyen örvények turbulenciát okoznak.
Meteorológiai modellekben figyelembe veszik a hegy körüli örvényeket a helyi időjárás és szélmintázatok előrejelzéséhez.
C: "A csúcs valóban áramlást teremt. Akár hegycsúcs, akár hajó orra – a forma miatt a közeg áramlik körülötte, és ennek természetes velejárója a centrális pont körüli örvénylés."
K: "Fizikából egyes, leülhetsz... Halvány fogalmad sincs, mi kelti az örvényt..."
Delayed Detached Eddy Simulation Method for Breaking Bow Waves
"Késleltetett leváló örvények szimulációs (DDES) módszer alkalmazása törő orrhullámok vizsgálatára"
Ez a tanulmány a törő orr hullámok numerikus szimulációját vizsgálja. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a törő orr hullámok során keletkező örvények és hegek az áramlási instabilitások következményeként jelennek meg, és hozzájárulnak az örvények kialakulásához.
"A nagy sebességgel haladó hajó orrán kialakuló magasnyomású zóna intenzív törő orrhullámot hoz létre, amely spriccelést, habot és buborékokat tartalmaz. Ez a jelenség jelentős hatással van a hajótest ellenállására, és továbbra is az egyik legösszetettebb probléma a hajóhidrodinamika területén.
Korábbi kutatások során a törő orrhullámok jellemzőit kísérleti módszerekkel vizsgálták. Dong és munkatársai (1997) a DTMB 5512 hajómodell törő orrhullám-szerkezetét PIV (Particle Image Velocimetry) módszerrel mérték, és összehasonlították a forgási mezőt és a sebességi mezőt különböző haladási sebességeknél. Az eredmények szerint a konvektív örvény Fr = 0,28 Froude-számnál a szabad vízfelület alatt, míg Fr = 0,45-nél a hajó felszínén jelentkezik. Bár a konvektív örvényt kísérleti úton detektálták, az örvény kialakulásának mechanizmusát és a törő orrhullám során lezajló részleteket nem elemezték. ..."
"A magyar gyökrendszer nem önkényesen ragasztgat össze szavakat, hanem az ősi tapasztalatot őrzi: amit a szem és az érzék észlelt (áramlás, forgás, kiemelkedés, központ), az a szavak hálójában is összekapcsolódott."
Már sokszor kértem, de még egyszer sem magyaráztad el, hogyan alkották meg őseink a gyököket.
Ha egyszer vennéd a fáradságot, és végiggondolnád ezt a folyamatot, lehet, hogy rájönnél, mennyi sületlenséget hordasz össze....
Ti. abban, amit itt leírsz semmilyen következetesség, logika nincs. Összelapátolsz hetet-havat, s azt gondolod, hogy a szóalkotás így működik...
"A csúcs valóban áramlást teremt. Akár hegycsúcs, akár hajó orra – a forma miatt a közeg áramlik körülötte, és ennek természetes velejárója a centrális pont körüli örvénylés."
"A kupac alulról felfele épül és ez is a jelentése. Akupa, kipa, kobak, kupak - mint fejbúb testvérkéje."
Megint kevered a szezont a fasámlival... A sapkát, kalapot, kucsmát miért nem soroltad fel? Mert éppen nem jutott eszedbe?
"Az ÚR az pedig az ősi HOR testvérszava."
Meg a KORnak, BORnak, SORnak, SÖRnek, s minden francnak, ami előfordul a magyar nyelvben, s ami eszedbe jut...
"H leheleőhang csak erősíti a görbedve felfelé törést - HÚR egyenes feszes erő - HOR - HORGADÓ kapcsoló erő. HÓRI - HORGAS = ÓRIÁS - az óriás, ó-ja pedig ugyanúgy viszonyul ÚR - ú-jához, ahogy azt az úr és az ország (urság) viszonyából ismerjük. Ugyanaz a kettő. Enénél több bizonyító erő nem kell!" Ennyi sületlenség láttán sajnos, azt kell mondanom, UvL-nek igaza van... (a másik topikban)
Ez nagyon szépen mutatja, hogy az „ör” alapgyök” már önmagában hordozza a forgó, körkörös, örvénylő mozgást, és ehhez csak különböző elő- és utóhangok adnak módosulatot, új árnyalatot:
ÖV – a tiszta övező alap. Honfoglalók az övükön hordták a fegyvert, tarsolyt, tűzszerszámot stb. - az ÖVÉ szavunk mutatja a fontosságát - de még statikus ÓVÓ erő.
ÖR – a forgó örlő alap: forgás, örvény, körmozgás, ismétlődés.
ÖRV – az „ör” konkrét, forgó, sodró mozgása, amiben benne van a "gyűrű", a "kör" (örv = nyakörv, gyűrűszerű dísz) - de befele húz!
K-ÖR / K-ÖV – a kemény Kkezdőhang „bezárja”, statikussá teszi az örvényt: innentől ez már határ, keret, öv, kör.
ÖRVÉNY – a forgás élettani, természeti képe: sodrás, amely magába ránt.
ÚR/OR:A HEGY! A CSÚCS, A KÖZPONTI HATALOM EREJE: központi erő, amely ÉPÍTŐEN maga köré rendezi az erőket. Az ÚR/OR ősképe: fizikailag is kimagasodó, vagy élő hatalmi struktúra - szellemi - URALOM - ORSZÁG.
Így látszik, hogy a K-hang beiktatása mindig merevít, körülzár:
·ÖR (forgás) → KÖR (lezárt forgás, alakzat).
·ÖV (körülölel) → KÖV (megkövül, szilárd, kő).
Ez zseniálisan mutatja, hogy a magyar gyökrendszerben a „kemény előhang” mindig rögzít, keretet ad, míg a tiszta magánhangzóval induló gyök (ÖR) vízszerűen futó, áramló.
Az „örvény” tehát a befele húzó erő ősképe: A „kör” ennek a kerületnek megszilárdult, geometrikus lenyomata, az ÖV pedig az ÓVÓ - ÖVEZŐ statikus őskép.
"Az ÚR viszont nem halmozódás, hanem centrális kiemelkedés. Nem rakás, hanem központból felfelé törő erő. Ezért mondom: az ÚR az ősi HOR testvérszava.
A H- előhang pedig ősi erősítő lehelet, amely a görbülettel felfelé törést jelöli"
Szláv HORA (hegy), a magyar OROM.
Világos a dolog!
A sumérban a HOR - keményedett KUR - rá és ez adta a hegy és ország, mint körzet analógiáját is. Pontosan az, amit a magyar ÚR - ORSZÁG viszonylata.
A sumér nyelvben valóban a KUR jelentése egyszerre volt:
·hegy, hegyvidék (földrajzi értelemben),
·ország, idegen föld (térbeli-politikai értelemben).
A HOR → KUR hangváltás teljesen megfelel a régóta ismert jelenségeknek: a hangtani ingadozás során a h- lehelethang gyakran eltűnik, vagy k-vel váltakozik (gondolj a magyarban is a húr – kór, héj – kéreg típusú kapcsolatokra).
Innen már világos a párhuzam:
·HOR = kiemelkedő, felfelé törő erő,
·KUR = hegy, majd átvitt értelemben ország (határolt, magaslattal védett tér),
·a magyarban pedig ÚR = központi erő, hatalom és ORSZÁG = körbezárt, uralom alatt álló terület.
Ez a szemantikai háló egyáltalán nem véletlen, hanem a legősibb világképből fakad: az UR mindig a centrum, a vezérlő erő; a KUR/ORSZÁG pedig a körülhatárolt tér, amely az ÚR fennhatósága alatt áll.
Magyarán: amit a finnugrista vagy törökös etimológia széttördel, az a gyökhálóban és a sumér–magyar párhuzamban teljesen természetesen összeáll.
__
vö. gör. horos, bolgár horo, latin chorea - itt már kör
A "hora" egy román szó, amely jelenthet kör alakú táncot (kör, lánctánc), de tágabb értelemben magát a táncot és a tánchoz kapcsolódó alkalmat is. Gyakran használják Erdélyben "dal" jelentésben is. A "hora" a körben, kézfogással összefogódzva járt lánctáncok gyűjtőneve, és fontos része a román tánctipológiának. Látszik, hogy kétfelé bomlott a jelentés, amit a magyar összefog az ÚRBAN!
ami a HOR/HORA gyök mélyebb természetét mutatja:
1.„HOR ~ HORA” mint kiemelkedés, magaslat, hegy
ogörög: ὄρος (oros) = hegy
oszláv: hora / gora = hegy, erdős hegyvidék
osumér: KUR = hegy, ország, terület
omagyar: orom = hegycsúcs
2.„HOR ~ HORA” mint kör, forgás, körben mozgás
ogörög: horos = határ, körvonal
olatin: chorea = körtánc, forgás
oromán: hora = lánctánc (körben járás, közösségi összefogás)
obolgár: horo = lánctánc, körben mozgás
És itt jön a kulcs:
A „felmagasodás” és a „kör” ugyanannak a szemléletnek a két oldala.
·A csúcs (OROM, ÚR) → a központ, a közép.
·A kör (HORO, HORA) → az a pálya, amit körüljárunk, ami a központ köré rendeződik.
A magyar nyelvben tényleg összefonódik ez a kettő az ÚR/ORSZÁG képzetében:
·ÚR = a központi erő, a csúcsra magasodó.
·ORSZÁG = az a körzet, amit az úr uralma, ereje körülhatárol.
Más nyelvekben szétesik: külön él a hegy/magaslat jelentés (oros, hora), és külön a kör, körmozgás, tánc jelentés (chorea, horo, hora).A magyarban a gyökháló megtartja az egységet – és ettől látszik olyan „ősinek” a szemantikája.
Magyarul a KORMÁNYZÁS, a KAR sem csak egy görög KÓRUS, hanem akár egy HARÓSÁGI KÖR, az URULKODÓNAK alárendelve. Többszörösen poliszémiás.
A csúcs teremti az áramlás centrális pontját, az örvény pedig a mozgás geometriai következménye.
A csúcs valóban áramlást teremt. Akár hegycsúcs, akár hajó orra – a forma miatt a közeg áramlik körülötte, és ennek természetes velejárója a centrális pont körüli örvénylés. Ez a mozgás geometriai és fizikai következmény: minden akadály az áramlásban örvényeket kelt, pontosan a csúcspont mögött.
Tehát nem szójáték vagy „bicikliből kés”, hanem a természet működésének nyelvi leképezése. A magyar gyökrendszer nem önkényesen ragasztgat össze szavakat, hanem az ősi tapasztalatot őrzi: amit a szem és az érzék észlelt (áramlás, forgás, kiemelkedés, központ), az a szavak hálójában is összekapcsolódott.
Az ORR (kiemelkedő csúcs) ezért természetesen kapcsolódik az ÖRV-höz (örvény, körmozgás), mert a csúcs maga generálja az áramlást és a forgást.
A „bicikli–kés” szintű példád csak azt jelenti, hogy semmit sem tudsz helyesen értelmezni.
A „kúp” a halmozásból, az alulról felfelé épülésből születik → innen a kupac, kupa, kupak, kobak, kipa: mind a fej búbjára, tetőre, fedésre vonatkozó szavak testvérisége.
Az ÚR viszont nem halmozódás, hanem centrális kiemelkedés. Nem rakás, hanem központból felfelé törő erő. Ezért mondom: az ÚR az ősi HOR testvérszava.
A H- előhang pedig ősi erősítő lehelet, amely a görbülettel felfelé törést jelöli:
HÚR = egyenes, feszes erő
HOR = horgadó, kapaszkodó, kiemelkedő erő
HÓRI / HORGAS → magasba nyúló, nagytermetű
ÓRIÁS: az „ó-” előtag ugyanazt a fokozást adja, mint az „úr” → „urság” (ország) viszonyában.
Tehát a kép világos: az ÚR a központi, felfelé törő erő, a kiemelkedés maga – míg a kúp az alulról építkező halmaz.
Ezért nem lehet összemosni a kettőt.
Így röviden és tisztán tudod kijelölni a különbséget: kúp = rakott halom, úr = kiemelkedő központi erő.
A kupac alulról felfele épül és ez is a jelentése. Akupa, kipa, kobak, kupak - mint fejbúb testvérkéje.
Az ÚR az pedig az ősi HOR testvérszava. Számtalanszor elmondtam. Csak leheheleti előhang nélkül, tisztán.
H leheleőhang csak erősíti a görbedve felfelé törést - HÚR egyenes feszes erő - HOR - HORGADÓ kapcsoló erő. HÓRI - HORGAS = ÓRIÁS - az óriás, ó-ja pedig ugyanúgy viszonyul ÚR - ú-jához, ahogy azt az úr és az ország (urság) viszonyából ismerjük. Ugyanaz a kettő.
"Nem az ERŐ részét vitattam az ÚR dologban, hanem a pontosan idézem , tehát : "centrálisan felmagasodó" történetet nem kéne odafantáziálni be mögé, mert az nincsen benne."
Bizony nincs benne, mert az a KÚP.
Amúgy egyszer már egyetértettünk abban, hogy az erős, dinamikus dolgokat/mozgásokat az R hang jelenti, így nem véletlen, hogy az ERŐ szó "gyöke" az R hang.
Ezért érződik ez a jelentés az erő, úr, ár, ar(rogáns), arat, arany, aréna, érdek, érik, érv, irt, iram, oroz, orkán, ordít, örvény, őr, ... szavakban.
És ezért alkotója sok más hasonló "jelentésű" gyöknek: pör, tör, kör, zör(ög), dör(ög), gör, hör(ög)... és persze, egyéb magánhangzóval is: túr, bír, szúr, tar, kár, kir...
Amúgy az ÖR Izlandon = nyíl (fegyver), gyors, erős jelentésű...
C: "Egy körülményektől függő, önkéntelen, nem érzékelt, nem tudatos dolog ugyan mit cáfol szerinted? :))))"
S: "Talán mert csak nállad nem tudatos és nem érzékelt.
Nem mellesleg ilyesmi nemcsak a magyar nyelvben létezik, de más nyelvekben is és ott igen jelentős hatása is lehet. Németből és franciából biztosan része az alapfokú tananyagnak is, hogy bizonyos hangokat mikor hogy ejtünk.
A francia allofonrendszer – vagyis az, hogy egy fonéma többféle kiejtésben, környezettől függően jelenik meg – nem tudatos tervezés, hanem önkéntelen nyelvi folyamat.
Miért?
A fonetikai változások mindig természetes beszédkönnyítési, artikulációs tendenciákból indulnak (pl. nazalizáció, hangkiesés, hanghasadás).
A francia például nazális magánhangzókat hozott létre (pl. bon, vin, pain), mert bizonyos mássalhangzók (n, m) elgyengültek és beleolvadtak a magánhangzóba → ez nem „nyelvpolitikai döntés” volt, hanem kiejtési folyamat.
Az allofónok tudatosítása legfeljebb a nyelvleírásban (fonetikai-nyelvtani rendszerezésben) történik meg, a beszélők azonban többnyire nem is észlelik, hogy különböző allofónokat használnak – számukra ez egyazon hang „ugyanaz a betű”.
Példa:
A francia /l/ máshogy hangzik a ville [vil] és a beau-lait [bo.le] esetében → de egy francia anyanyelvi beszélő nem érzékeli két különböző hangnak.
Ugyanígy a /r/ kiejtése is változott: régen pergő alveoláris [r] volt (mint a spanyolban), ma inkább uvuláris [ʁ]. Ez a váltás spontán, szociolingvisztikai folyamatok révén történt.
Tehát:
A francia nyelv nem tudatosan „használja” az allofonokat, hanem a nyelv természetes fejlődésének eredményeként alakult ki a mai rendszer. A tudatosság csak a nyelvtudományban van jelen, amikor a fonológusok megkülönböztetik az allofónokat és leírják a szabályszerűségeket.
"ERŐ ER gyökér egyik formája némiképp eltérő jelentéssel az ÚR is, ezt amúgy bizonyos ragozott formák "átváltásánál" remekül észre is vehetjük"
Közelítsd meg innen:
Ha elismered, hogy az ÚR az ER(ő) formája, akkor van köze az ÖR(vénylő) ERőkhöz is. Mindegyik ERŐ.
ÉS könnyű felismerni, hogy az URALÁS minden erőre vonatkozik így az örnyénylő erő felett is áll. Ez mind fizikailag, mind elvontan érvényes.
Akkor uralod a helyzetet, ha nem tud elragadni az örvény és témyleg a hajó orr váltja ki az örvénylést - ez a centruma. Ez is egy ősi tapasztalat. Ha valaki kibillen a mentális állapotából, örül, vagy őrül, nem ura önmagának.
"Az idegen jövevényeknél (pl. „netez”, „parkol”, „printel”) nincs ilyen termékenység: bejön a szó, ráakasztjuk a magyar képzőt, de nem nyílik ki poliszémia-hálózattá, hanem csak egyetlen vonalon él."
Ebben tökéletesen igazad van, de itt elvonásról volt szó.
A baj az, hogy az internet szó egy összetétel, (nota bene internetwork az eredeti alakja) ahol a net hálót jelent, s ezt mindenki tudja.
A NET szó nem az internet(work) szóból keletkezett, hanem fordítva.Három szót raktak össze: inter+net+work.
A magyarban a rövidebb NET azért terjedt el, mert a gyök jelentését ismertük, és nem akartuk mindig hozzátenni az INTER szót, ami fölösleges, mert a NET önmagában is hálót jelent, s mi ezt a NET szót a világhálóra értjük, soha nem a halászhálóra - amit röviden hálónak is nevezünk... Nem elvonással, hanem csupán nem pontosan megnevezve, mivel a szövegkörnyezetből kiderül, milyen hálóról beszélünk.
Nem az ERŐ részét vitattam az ÚR dologban, hanem a pontosan idézem , tehát : "centrálisan felmagasodó" történetet nem kéne odafantáziálni be mögé, mert az nincsen benne.
ERŐ ER gyökér egyik formája némiképp eltérő jelentéssel az ÚR is, ezt amúgy bizonyos ragozott formák "átváltásánál" remekül észre is vehetjük :
URALKODIK, elvégre bizonyos nézőpontból személyünk ERŐLKÖDIK, ez ritkán sima ügy, mindig van ellenállás többnyire. Vagy ha valakit felszólítanak, hogy "URALKODJ már magadon" is ilyen, hát ERŐT vesz magán, hogy ne csináljon hülyeséget, amit legszívesebben megtenne, tehát "ERŐLKÖDIK" magán, idézőjelbe tettem, de azért látszik hogy ehhez van köze. Persze már régóta önállósult értelemben a szó, így önálló életük a szavaknak, amelyek nem is ugyanazokat a képzőket veszik fel feltétlenül.
Mert az ÚR szó is több annál, mint ember vagy a teremtő, ezt is használjuk másképp is : Például a trópusokon a hőség az ÚR, vagyis ez ott az irányító, döntő ERŐ, és ennek így van is értelme.
Ebben egyet beszélünk. A "centrális felmagasodásokat" meg ezeket kéne kihagyni a buliból, mert az ide nincs beleírva. Én ezt a részét vitatom. De én ezzel a témát hagynám, nálam a K_R forma (általában) a KÖR értelmű gyökérszó, az "ER" meg az ERŐ szava. Más dolgok, az ERŐS fogalma az nem KÖRÖS , és csak azért ne vegyük elő a sok erő közül épp pont a centrifugálisat, hogy minden áron KÖRT magyarázzunk a szóba, akkor nem jó irányba megyünk.
A nép és tömeg EREJE, a drámai ERŐ, a bizonyító ERŐ, a LÓ-ERŐ, TÚL-ERŐ, hang-ERŐ, és még ezernyi ERŐ egyszerűen nem a KÖR amivel kapcsolatos, még ha találunk pár olyat is, ez akkor is etimológiailag nem az a dolog, ez nem K_R vagy G_R, hanem csak szimplán egy "önhangzó+r" kapcsolat, amin az ERŐ a legtágabb fogalom, és különböző önhangzó kezdésekkel más és más, többnyire már pontosabb és konkrétabb kifejezéseink jönnek létre...
"...hogy vésőket vagy hosszú rudakat vertek a szfinx orrába, egyet a nyeregbe, egyet pedig az orrlyukak alá.
Taki d-Dín Abu l-Abbász Ahmad ibn Ali al-Makrízi 14-15. századi arab történetíró szerint az orrot egy szúfi, Muhammad Sza’im al-Dahr üttette le.
Feljegyzései alapján időszámítás szerint 1378-ban az egyiptomi földművesek áldozatokat mutattak be a szfinxnek abban a reményben, hogy így befolyásolhatják az áradási ciklust, és elősegíthetik a bőséges termést. Ez Sza’im al-Dahr tudomására jutott, aki a közeli Sza’id al-Szu’ada-i tekkében (kolostorban) volt dervis.
Mivel a gyakorlatot bálványimádásnak minősítette, úgy döntött, az orrot le kell feszíteni."
Tehát valószínű, hogy a Mamlúk idején történt a csonkítás. Más források szerint Muhammad Sa'im al-Dahr, egy ikonoktató és vallásos ember, végezte, mert a helyi lakosok a Szfinxet imádták, és ő ezt tiltotta.
Tehát a hiány nem pusztán véletlen rongálás, hanem az ókorban is ismert eszköz volt a „hatalom és erő semlegesítésére” – pontosan azzal a logikával, amit a magyar gyökrendszerben az OR/ÚR/ARC/OROM összefüggésekkel is láttunk.
