Szeretném, ha ide mindenki szabadon leírhatná, mit gondol a Bibliában szereplő állításokról. Lehet ellenvélemény, beszélgetés, vita, bármi. Senkit nem szeretnék kitiltani, letiltani, dirigálni egyet nem értés esetén, durvább vélemények is beférnek. Egymás személyét viszont kérném tiszteletben tartani.
Van-e 2 olyan ige a Bibliában, amelyek szerint azok, akik kereszténynek vallják magukat, ország-világ elé tárhatják és ott tárgyalhatják a gyülekezetek belső ügyeit, meg saját gyülekezeti sérelmeiket, ha gyülekezeten belül nem nyertek orvoslást a bajukra, vagy nem találtak megoldást? Esetleg ez a követendő a Biblia szerint?Nem köztörvényes bűnökre gondolok, azok bíróságokra tartoznak.
Swedenborg Isten küldötte volt. Akinek megmutatta elragadtatások közepett, hogy mi van odaát, a mennyben kit tartanak istennek, mi a menny, mi a pokol, és egy sor olyan dologról felvilágosították, ami szükséges az igei tisztánlátáshoz.
Ahogyan Jézusra is mindenféle hazugságot, és gonoszságot ráfogtak, ráfogják mindarra akit valóban küldött.
Swedenborg nem volt szabadkőműves. Az lehet, hogy az üzeneteit felhasználták, és alapoztak rá különböző szerveződéseket, és egyéb tanokat. De ő semmi ilyesmit nem csinált. Mint ahogyan Krisztus sem alapított Katolikus, Reformáus, Baptista, Adventista, stb. egyházat, hanem lelki népet ismer sajátjának, akik az igazságot magáért az igazságért keresik, és szereik. Ézért hajlandók elhagyni minden egyebet, ami ennek útjában áll. Swedenborg is ilyen volt!
Hogy Krisztus az Isten egy személyben látta a mennyben. Hallotta az angyalok bizonyságtételét erről, és leírta.
Idézet a Swedenborg Emanuel: Az Isteni háromság c. művéből: (A tisztánlátás miatt a töbi részt is ajánlatos elolvasni! (http://emanuelswedenborg.tripod.com)
"...Ezen igeszakaszokhoz hozzátéve megjegyzendő, hogy az Úr imádkozott Atyjához, és beszélt Róla és Vele, és azt mondta, hogy Ő fogja elküldeni a Szent Lelket, és Ő el is küldte. Továbbá, az Apostolok leveleikben gyakran említik az Atyát, a Fiút, és a Szent Lelket. Ezekből a megjegyzésekből világos, hogy létezik az Isteni Háromság, amit az Atya, a Fiú, és Szent Lélekből alkot.
165. De hogyan kell értenünk ezeket a verseket? Vajon három Isten van, akik lényegükben és nevükben egy Istent jelentenek, vagy mint az egy Istennek három tulajdonságát vagy magatartását, vagy valamilyen más módon kell értelmeznünk, amit a magára hagyott ész sehogyan sem tud felfogni? Hová forduljunk tanácsért? Nincs más lehetséges út, hogy az ember eljuthasson az Üdvözítő Úr Istenhez, mint hogy az Ő befolyása alatt olvassa az Igét, mert Ő az Ige Istene; és akkor megvilágosodik az ember, és meglátja azokat az igazságokat, amelyeket értelmével meg is érthet. Ha azonban nem az Úrhoz közeledünk, akkor olvassuk bár ezerszer is az Igét, elismerve és felfogva az Isteni Háromságot, és az azon belüli Egységet is, szükségképpen mindig arra a meggyőződésre fogunk jutni, hogy három Isteni Személy van, akiknek mindegyike különállóan Isten, és hogy ezért három Isten van. Mivel azonban ez az elképzelés ellentmond minden józan értelmű ember közös felfogásának, ezért, hogy elkerülje a szégyent, kitalálta azt a dogmát, hogy bár valójában három Isten van, a hit mégis azt követeli, hogy ne három Istent mondjanak, hanem egyet. Továbbá pedig, nehogy elborítsa őket a bírálat, kimondták, hogy az értelmet, ez esetben különösen, meg kell béklyózni, és a hit iránti engedelmességben kell tartani; és hogy ezután erre kell alapozni a Keresztyén Egyház rendjének törvényeit.
Ez volt a bénító eredménye az Ige olyan olvasásának, amit az Úr vezetése nélkül végeztek; mert mindenki, aki nem így olvassa, az a saját értelmének vezetése alatt olvassa, s az olyan vak, mint a bagoly nappal, abban a lelki világosságban, ami az Egyház összes lényegi dolgát megvilágítja. Ezért amikor egy ilyen ember az Igének a Háromsággal kapcsolatos szakaszait olvassa, azt a véleményt alakítja ki, hogy bár azok hárman vannak, de mégis egyek, s ez úgy tűnik számára, mintha egy jós válasza lenne, amit az zavarosan elmotyogott, s ezért meg sem érthette. Mert ha megvizsgálná ezt, rejtélynek tűnne számára, és minél inkább próbálná megoldani, annál homályosabbá válna; míg végül értelme használata nélkül kezdene gondolni e válaszra, ami olyan, mintha a szem használata nélkül próbálna látni. Röviden, akik a saját értelmük vezetése alatt olvassák az Igét, miként mindazok teszik, akik az Urat nem ismerik el a menny és föld Istenének, s akik nem egyedül Hozzá közelednek, és nem Őt imádják egyedül, az ilyenek olyan játszó fiúkhoz hasonlíthatók, akik zsebkendővel kötik be a szemüket, és megpróbálnak végigmenni egy egyenes vonalon. Sőt, azt is képzelik az ilyenek, hogy ezt meg is teszik, habár minden lépésüknél hol erre fordulnak, hol arra, és végül egy kőben megbotolva elesnek.
Az ilyen embereket az iránytű nélkül vitorlázó tengerészekhez hasonlíthatók, akik a hajójukat sziklákra és homokzátonyra vezetik, és így elpusztulnak. Az olyan emberhez is hasonlíthatók, aki egy széles síkságon megy sűrű ködben, és meglátva egy skorpiót, azt feltételezi, hogy az egy madár; és miközben megpróbálja elfogni és kezébe venni, halálos sebet kap. Hasonlíthatók egy kormoránhoz vagy sirályhoz is, amely a víz fölött repülve megpillantja egy nagy hal hátának kis részét, és lecsap rá, rögzíti benne csőrét, a hal pedig a víz alá merülve lehúzza, és megfullad. Olyan emberhez is hasonlíthatók, aki vezető vagy vezérfonal nélkül lép be egy labirintusba; minél messzebbre hatol, annál inkább irányt téveszt. Egyszóval, aki nem az Úr vezetésével olvassa az Igét, hanem a saját értelmének vezetésével, az ugyan olyan éles szeműnek is képzelheti magát, mint egy hiúz, és azt is hiheti, hogy jobb szeme van, mint Árgusnak, mégis, lényegileg egyetlen igazságot sem lát, csak azt, ami hamisság. És amikor meggyőzi magát, hogy az igaz, akkor az úgy tűnik fel előtte, mint a sarkcsillag, amihez mérten irányítja minden gondolatát. Ezután pedig már éppúgy nem látja az igazságot, mint a vakond a fényt; és amit mégis észrevesz, azt elferdíti, hogy saját téveszméinek kedvezzen, és így kicsavarja és meghamisítja az Ige szent dolgait..."
Erre a fajta kicsavarásra, és meghamisításra jó példa ösztöke változata.
(A Károli fordításban a Róma 9.5 így hangzik: "Rm 9,5 A kiké az atyák, és a kik közül való test szerint a Krisztus, a ki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen.")
Ösztöke írja: "Tudtommal a Róma 9.5 tudtommal így is lehet fordítani:
" akiké az atyák és akikből van a Krisztus a test szerint, az pedig akik mindenek felett van az Isten, áldott a világkorszakokba nyúlóan, Ámen"
Ezen fordításban jól látható az a törekvés, hogy Jézus egyedüli Isteni voltát megtorpedózza az általa bevett tan érdekében. (a fordító nyílván ismerte a közismert fordítást, ami minden nyelven egyforma értelemmel bír!).
Jézus egyedüli isteni mivolta a Károli fordításban nyilvánvaló, és ez megerősíti azt amit Ézsaiás próféta prófétált Krisztus felöl, erős Istennek, és örökkévalóság atyjának nevezve őt! Erről maga Jézus is nyilván szólt, amikor kijelentette ezekkel egy értelemben, hogy ő az Atya ("Én és az Atya egy vagyunk.Jn 10,30"): "Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának (azaz Jehovának, mert örökkévalóság atyja senki más nem lehet csak Jehova!), békesség fejedelmének!(Ézs 9,6)
A teremtett embernek a lelke is teremtett:"...És megesküvék Sedékiás király Jeremiásnak titkon, mondván: Él az Úr, a ki teremtette nékünk e lelket,(Jer 38,16)" Mivel teremtett ezért nem öröktől való, hanem kezdete van, és csak istentől fenntartott!
Nem úgy Istennek a lelke, mert tudjuk, hogy ő örökkévaló, mert élete van önmagában.
Ilyen önmagában való élet csak egy van, mert ez mindenható, mindenütt jelenvaló, mindenttudó és két mindenható, nem lehet mert akadályoznák egymást a mindenhatóságban.
Jézus azt mondta, hogy: "Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában.(Jn 5,26 )"
Ezzel nyilvánvalóvá tette, hogy ő, és az atya egy és ugyan az a személy, azaz ő az Isten mert önmagában való élete van!... Vagy amikor Jézus saját lelkéről esik szó máshol: "Mennyivel inkább Krisztusnak a vére (élete), a ki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek.(Zsid 9,14)". Nem csak a fogantatása körülményeiből, hanem ebből is világosan látszik, hogy a lelke, maga Jehova isten volt, akitől fogant.
Mivel Isten lélek, és Isten lelke Jézus saját lelke volt, ezért mondta azt, hogy az Atya benne van.
Ezen lélek által tudott győzedelmeskedni a földi élete során, az anyjától örökölt bűnös természet, és az abből adódó kisértései fölött. Így az emberi bűnös temészetet levetve, erre a megtisztított emberijére felöltözte az isteni szent (jó, és igaz) természetet. Ezért ő ember, és Isten egyszemélyben. Ö a mindeség Ura, akinek a lelkét hívják a mennyben atyának, a testét fiúnak, és a kettőből kiáradó hatást, vagy cselekedeteket szentléleknek.
Mindegyik alkotóelemről lehet külön beszélni, de ezek nem külön isteni személyek, hanem együtt alkotnak egy személyt. Mint ahogyan a képére és hasonlatosságára teremtett embernek is van lelke, van teste, és van a kettőből kiáradó, hatás, vagy cselkedetek, amiből az embert minősítik. Ezek az emberben, és az Istenben is megkülönböztethetően egyek. Mert Isten a legigazibb ember! Ezért van az, hogy Istenre emberként gondolunk.
Az átlag teremtett emberek üres edények csupán. Önmagukban nem istenek, hanem bűnösök. Istenek csak akkor lesznek, ha az Isten beszédét befogadva megcselekszik Isten akaratát. Ezért cselekedeteik nem a magukéi, hanem istenéi, rajtuk keresztül. Csak úgy látszik, mintha az övéké lenne. Ilyen értelemben isten a teremtett ember.
Mihelyt elfordul az Úrtól, és a magáét cselekszi, vagy mondja, rögtön Sátán (Antikrisztus) lesz. Mint amikor Péter sátánná avanzsált amint a magáét mondta.
Ma nagy tömegben ez látható, mert a magukat hívőknek,vagyis "lelki királyoknak nevezők" az Antikrisztust támogatják:
"Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt összeesküsznek az ÚR ellen és az ő Krisztusa (felkenje) ellen:
Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:
Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!" (Zsolt.2)
Jézus a testben megjelent isten a királyok királya, az uraknak ura, vagyis a felkent, vagyis a Krisztus. A felkenetés a Sion hegyén jelenti Istennek a Bűn fölötti totális győzelmét emberként. Ezért Ö az elsőszülött fiú, az Isten egyszülött fia, az Isten aki az Istenek között áll, és ítéli öket: "Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;(Jn 5,22)"
Amikor az ember ezt megérti, és Krisztust felemeli oda ahol eddig a fenevad (a szívét elfoglaló hamis tan) terpeszkedett: " Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg)...(Mt 24,15), és elfut onnan a "Sion hegyére" azt mondja neki az Úr:
"Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged." Így isten fiává, azaz istenné válik, de nem abszolút értelemben, mert az üdvözült emberben a saját bűnös fenntartott lelke is benne marad, és az állandó felügyeletre szorul, azaz "halálban" kell tartani: "Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. (Gal 2,20)". Abszolut értelemben egyedül Jézus Isten, mert a lelke abszolút értelemben jó, és igaz, azaz szent!
Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek (elohim) között.
Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? Szela.
Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot!
Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt;
(A szűkölködő, és szegény itt az Urat jelenti, akit megfosztottak egyedül isteni mivoltától, ezért szegénynek látszik, aki megvetett szamáron, azaz buta igeértelmezésen lovagol, fehér paripa helyett, amin a megfosztói a saját igeértelmezésüket értik (holott az a veres, pusztában veszteglő sárkány, hátán a parázna feleséggel)
Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstényszamárnak vemhén.(Zak 9,9)
A nőstényszamárnak vemhe, a kivirágzó igazság igérete. A Sion leánya pedig a bárány menyasszonya, aki fehér paripán lovagló győztes, hős királyfinak látja istenét.)
a gonoszok kezéből szabadítsátok ki:(Zsolt 2.)
("Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat...Szabadítsd meg lelkemet a kardtól (az Ige betű szerinti, és nem lélek szerinti értelmezésétől), s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből. (Zsolt22.17,21)".
Nem tudnak, nem értenek, setétségben járnak; a földnek minden fundamentoma inog.
Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Magasságos fiai mindnyájan:
Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely főember.
Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet,(a hívőket) mert néked jutnak örökségül minden (istenfélő) népek.(zsolt.82)...
...Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.
Azért, királyok, (a bűneik fölött uralkodó istenfélő emberek a bibliai királyok, és nem azok akik másokon uralkodnak.) legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
Csókoljátok a Fiút (Krisztust, azaz Istent), hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!(zsolt.2)
De igen, ráhibáztál. Pontosabban, egy a szabadkõmûvesek által létrehozott vallás iranyzat (ha jól emlékszem Teozófia vagy mi a szösz) alága, amit ez a Swedenborg ember létrehozott.
>>"az Antikrisztus lelke, ha nem azok összessége, akiknek tanai így, vagy úgy Jézus egyszemélyes Isten, azaz Krisztus voltát ellenzik, elhomályosítják, vagy tagadják."
A Krisztus azt jelenti: Felkent. Úgyhogy az "azaz" nem állja meg a helyét, mert nem sajátmagát kente fel Isten, Aki van, volt és eljövendő, a Mindenható, hanem a Fiát, hogy uralkodjon és hogy örökségül kapja a népeket:
Zsolt 2.
Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt összeesküsznek az ÚR ellen és az ő Krisztusa (felkenje) ellen:
Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
Az egekben lakozó neveti, az ÚR megcsúfolja őket.
Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:
Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.
Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!
Amúgy az Isten és az Emberfia azonosítása vagy egyenlősége (nem egységük tagadása), teljesen téves tanítás (István csaknem tévedett, amikor megkövezték és látta a megnyílt eget Apcs. 7:56, vagy János, aki az Istent látja a trónon és a Bárányt mellette, aki elveszi könyvet a kezéből stb.), abból kifolyólag, hogy Jézus is Elohim, azaz Isten, mégpedig Izrael Istene (elohim-ja) (az "elohim"-ot viszont emberekre és angyalokra egyaránt mondja az írás, amire Krisztus is utal: Jn. 10,30-36->Zsolt 82*), de nem az az Egy, Aki elküldte Őt aki mindenek felett áldandó, hanem a Fia az Egynek (1Tim 2,5), hogy lehetne Ő maga is egyben, aki elküldte? Magát küldte? Én sem vagyok ugyanaz az apámmal, habár egyek vagyunk: egy csomó mindenben, pl.: ő is szakállas. Ha történetesen elküldene a hivatalba egy meghatalmazással és a Nevében járnék el, attól sem lettem ő, sem miután visszatértem hozzá!
*Konkordancia, amire Jézus hivatkozik:
Zsolt. 82.
Isten (Elohim) áll az Istennek (El) gyülekezetében, ítél az istenek (elohim) között.
Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? Szela.
Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot!
Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt; a gonoszok kezéből szabadítsátok ki.
Nem tudnak, nem értenek, setétségben járnak; a földnek minden fundamentoma inog.
Én mondottam: Istenek (elohim) vagytok ti és a Magasságos fiai mindnyájan:
Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely főember.
Kelj fel, oh Isten (Elohim), ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek.
Nem mindig egyfoma a hívő ember vágyakozása az Isten után. Vannak rossz időszakok amikor az Istentől el, és magunk felé fordulunk, és vannak, amikor kifelé jövünk a sötét hullámvölgyből, és kezd kisütni a nap! A tapasztaltja tudja miről beszélek, és alig várja már a "hajnalpírt"!
Amikor a homályban vagyunk, hamar elesünk, hajlamosak vagyunk bevenni az Úr nevében tálalt meséket, söt magunk is sok rossz következtetésre jutunk! A mikor mászunk már kifelé, a meredélyen, akkor is előfordul, hogy a kígyót kapunk el kapaszkodó gyökér helyett, mert csak félszemmel pillantottunk rá, és nem ismertük fel!
Mint ahogyan egyszer ez apámmal meg is történt fiatal korában. Gondolhatod, hogy nem okáig szorongatta!
De, ha mindig csak a jót markolnánk, nem tudnánk különbséget tenni a jó, és a rossz között. Ezért ez a színuszgörbe az örökkévalóságon át kísér.
Az elején még nagyon nagyok az amplitúdók, amik mindinkább kisímulnak, és ha ebből a kezdeti helyzetből nézzük az angyalok állapotát, (mert az angyalok, és az ördögök is az embei nemzetségből származnak) az egyenesnek tűnik elöttünk, de előttök jól látszanak a saját hepehupáik!
Így közeledik a megtért teremtmény állandóan a teremtőhöz, bár azt soha el nem érheti, mint ahogyan a hiperbola közelít állandóan a tökéletesen egyenes érintőjéhez de azt soha el nem érheti (mert görbe önmagában). Mégis azt mondjuk, hogy a végtelenben találkozik vele, mint ahogyan azt is mondja az Ige, hogy "hasonlókká leszünk Ő hozzá (1Jn 3,2)", miközben tudjuk, hogy "hozzáférhetetlen világosságban lakozik; (1Tim 6,16)"
Az egészséges lelki fejlődéshez hozzátartozik a téveszmékbe való belecsúszás, és az abból való keserves kijutás, amelyekre odaát is emlékezni fogunk, és mementóként állnak májd a következőkre nézve!
Mert az ember abban különbözik az állattól, hogy nem születik bele az ismeretekbe, hanem minden ismeretre meg kell tanítani.
Az állatba bele van programozva az ismeretanyag.
Tudja mit kell megennie, A sok fű közül kiválasztja a számára megfelelö, nem mérgezőt, feláll a lábaira magától születése után, megkeresi az emlőt, tudja hogy bújjon el, hogy épitse a fészkét, stb. Csak ezeket a dolgokat tudja, és ezeket akarja, vagy szereti, ezek fölé a neki adott egyetlen "természeti" szintje miatt képtelen felemelkedni.
A haláluk után nem emelhetők fel a szellemi világba a lelki értelmesség hiánya miatt. Ezért a pusztulásuk egyenlő a teljes megszűnéssel! (A szellemvilágban feltűnő állatok, nem a földön elpusztult állatok lelkei!)
Az állatokkal szemben az ember teljes tudatlanságba születik, az azonnali tanulás képességével!
Segítség nélkül nem találná meg, nem is keresné az emlőt, ott maradna ahol van, és elpusztulna. De az egészséges csecsemő rögtön fölsír, jelezve, hogy segítségre szorul, és ahogyan van az nem jó neki. Miután ellátták elhallgat, és elalszik (becsukja a szemét, azaz sötétségbe borul, és ezzel alindul benne a fent említett színuszgörbe csecsemőfokon) a következő igénye jelentkezéséig.
Ez a sírás, miután felnő, és magáról már gondoskoni tud, átmegy imába, ahogyan a lelke is éhezni kezd.
Az emberben az állat egyetlen lelki-természeti szintjével ellentétben három lelki szint van: természeti, lelki, és mennyei. Ezek a szintek úgymond kapukkal vannak bezárva, és csak akkor nyílnak fel, ha az ember ezt akarja is! Ennek megfelelően három menny van: Természeti menny, szellemi menny, és mennyei menny.
A természeti menny kezdetben, azaz kisgyermekkorban nyitva van az emberben, és mivel az Úr a mennyben lakik Ő láható a kicsik kedves ártatlan gyermekdedségében. De ahogyan felnő az ember becsukja ezt az ajtót, és a maga (istentelen saját, azaz pokoli) természete kezdi átvenni a terepet. A helyzet csak akkor változik meg, ha megtér:
Először a természeti mennyei szintje nyílik fel, amikor is Istennek engedelmesen viselkedik természeti módon: Nem paráználkodik, öl, csal,lop, stb. De a szellemi dolgok nem érdeklik különösképpen.
Ha a szellemi mennye kapuját is kinyitja, szellemi emberré válik. Itt már látja, hogy a bűn tönkreteszi a másikat, ezért nem paráználkodik, öl, csal, lop, stb. Tehát a felebarát iránti szeretetből kifolyólag tartja magát távol a bűntől, és nem csak a törvény betűje miatt. Ebben az állapotban az Igazságérzete dominál, és így az Ige belső értelme is megnyílik előtte.
Ha a harmadik mennye kapuját is megnyitja, mennyei emberré válik. Itt az Úr iránti szeretete tölti be teljesen, és ebből gondolkozik, és cselekszik. Ezért, mint az Úr teremtményére tekint felebarátjéra, és mnden dologban látja annak az Úrtól rendelt hasznát, és azért nem tesz bennük kárt, és tudja szeretni azokat. Ebben a harmadik vagy végső, vagy mennyei állapotban a jó iránti szeretete dominál, és ezért bölccsé válik. Erre az állapotra mondja az Úr, hogy "Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába. (Mt 18,3)" Itt az ember újra a gyermekdedség kedves, és ártattlan állapotában van, de már bölcsességgel felruházva.
Ezen három szint isten ismerete annyira különbözik, hogy nincs átjárás a mennyek között, mert nem értik egymás megfeleléseken alapuló beszédét, mert más szemszögből látják. Ahogyan az érem három oldala más más képet mutat, annak megfelelően honnan nézik.
Pl: A bárányn szó esetén a természti gondolkozásban magára az állatra gondolnak. A lelki gondolkozásban a lelki nyáj, vagy eklézsia egyik tagjára. A mennyei gondolkozásban pedig egyedül Isten bárányára, azaz a testben megjelent Istenre, azaz Krisztusra és abból kiindulva értelmezi az állat minden tulajdonságát mennyei szintű megfelelésekbe öltöztetve, úgy hogy közben az állatra magára nem is gondol.
Eképpen tűnnek fel az állatok, mint tünemények a szellemvilágban.
A mennyben szelídek, és jó természetűek amelyekkel lehet játszani megsímogatni, szépségükben gyönyörködni, együttélni, peig azok a szóban forgó dolgok, vagy jelenlévő személyek, vagy gyülekezetek, vagy mennyei országok lelki milyenségének kiábrázolásai lelki testben.
A poklokban ragadozó ártalmas, mérges rovarok, növények, fenevadak.
De a szellemvilágban a lakhelyek, bútorok és a kertek is ilyen lelki kiábrázolása tulajdonosaiknak! (ilyenek a Bibliában kiábrázolt hétfejű fenevad, a sárkány, a fehér ló, a lelkes állatok, de ilyen beső képviselettel rendekeznek a földi állatok is, csak ezek rögzítettek ebben a földi világban.)
Pl: A kutya, amely nem mehet be a mennybe: "De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.(Jel 22,15)".
Ha csak egy kicsit is gondolkozik az ember, láthatja, hugy egy oktalan állat önmagában nem szólja a hazugságot, tehát az eb szó itt valamilyen személyt jelöl, amely a hazugok között keresendő. Az ebet vadászatra, házörzésre, és nyájterelésre használják a legelterjedtebben. Itt ezen közismert használhatóságuk miatt, olyan emberek képe akik vadásznak, falaznak, a hamis tanoknak, akkor is , ha látják, azok bűbáj mögötti hamiságát. Közéjük, még maga az Úr sem tud bemenni ezek vad acsargása, és ugatása miatt, holott névleg jézus nevében jönnek, csak áll az ajtajuk (nevesített egyházuk ajtaja) előtt, és zörget, hát ha meghallja valaki odabent!
Ezek lelki paráznák is egyben, mert ugyan Jézust mondják "férjüknek", de a valóságban maguk faragta tantételükhöz, vagy dogmáikhoz, mint lelki bálványokhoz adják magukat.
Sokfajta "eb" van (Kívülről szépek): Legtöbbjük jellemzője, hogy Krisztust, és Istent két, vagy három személyben láttatják, alattomban becsempészve ezzel a többistenhitet mint imádott szellemi hamis bálványt, amit megtámogatnak az Ige betűszerinti, és nen lélekszeinti jelentésével.
Vagy ami még rosszabb, egyszerűen tagadják Jézus Isten voltát.
Swedenborg látta, a mennybéli elragadtatásai közben, amint a szentháromság tanban (Atyaisten, Fiúisten, Szentlélekisten=isteni személyek háromsága tan) erősen gyökerező, és így félrevezetett keresztények haláluk, és Krisztussal találkozásuk után keresni kezdték az Atyát, mint főistent, és mivel nem találták, megbotránkozva elfordulva a Mennytől, a Pokolba kötöttek ki, a szellemi övéik között, ahol ez a félrevezető tan dívik.
Csak kevés keresztényt tudtak már ott meggyőzni az angyalok arról, hogy Jézus az Atya!
Az általad idézett Igékben, a testben megjelent Krisztus, nyilván jelenti a testbenmegjelent Istent:
-"Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét: valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van;(1Jn 4,2)".
-"És valamely lélek nem vallja Jézusttestben megjelentKrisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus lelke, a melyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már.(1Jn 4,3)".
-"Mert sok hitető jött e világra, a kik nem vallják aJézust testben megjelentKrisztusnak. Ez a hitető és az antikrisztus.(2Jn 1,7)".
Tehát itt a bibi, nem az egyéb, vagyis nem keresztény vallások Krisztust nem ismerő Krisztustagadásáról szól! Hanem arról a szomorú valóságról, ami mostanra elterjedt a bibliaforgatók között, megkérdőjelezve Krisztus egyedüli Isten voltát. Anti, azt jelenti, hogy ellentétes. Mi az Antikrisztus lelke, ha nem azok összessége, akiknek tanai így, vagy úgy Jézus egyszemélyes Isten, azaz Krisztus voltát ellenzik, elhomályosítják, vagy tagadják.
Az igazi, törzsgyökeres keresztény hitvallás a személyében egy Istenről ez: "A kiké az atyák, és a kik közül való test szerint a Krisztus, a ki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen.(Rm 9,5)" Amiből egyértelműen látszik, hogy Krisztus és a testben megjelent Isten egy, és ugyan az a személy! Megerősitve az Ámennel, ami azt jelenti: Úgy van!
Vagy husznöt évvel ezelőtt volt egy Mohamedán kollégám, akivel tudtam istenről beszélgetni. Egyszer elhívtam hozzánk, és ott négyszemközt azt mondta: Ha én kereszténnyé lennék, otthon a családom megölne! Ebből megláttam, hogy akik szívből keresik az igazságot, és elérhetetlenné teszi azt számukra valami áthághatatlan akadály, ha az leomlik, futnak az Igazsághoz azaz Jézushoz. Ha előbb nem a haláluk után!
Isten látja ezeket a dolgokat, és sziveket ő vizsgálja. Elképzelhetetlen, hogy kárhozatra teremtene sok millió embert, kiút nélkül, és csak azért, kellene elveszniük, mert olyan helyre születtek, ahol Krisztusról nem is hallanak, vagy ha hallanak is nagyon keveset! Talán még jobb a helyzetük, mint annak aki ma a meghamisított keresztény tanok közé születik!
Az utlsó idő a Bibliában a lelkében újjászülető ember utolsó szellemi állapotát jelenti. Azt amikor mennyei polgárrá válik, (vagy az Úr házának hegyévé, vagy a Jákób istenének házává, vagy Sion hegyévé, vagy Jeruzsálemmé, ami ugyan az.) Ez a legtöbb hívő embernél a haláluk után következik csak be, így az Istentkereső, és szerető pogányoknál is.
Igy már érthető az alábbi ige:
"És lészen: az utolsó időben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek reá. Pogányok is sokan mennek, és mondják: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az ő útaira, és járjunk az ő ösvényein! Mert Sionból jő ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálemből.
Mint mondtam a nyelv csalafinta jószág, nem véletlen a nyelvvel által csalatott meg (pl.: vajon tényleg ezt és ezt mondta?) az ember és nem véletlenül mondja, hogy bár kicsiny tag, nagy dolgokkal kérkedik. Gondoljuk ezt meg proletárok és azt is, hogy hogyan szól: "adta volá néki paradicsomut házoá" (ez is magyar). Szóval mint mondja: paradicsomot, de mi a paradicsom? Tán gyümölcs? :) Távol legyen, hanem kert, bekerített dolog, már az eredete, az óperzsa szó is erre utal: "kerítés" ebből "körül kerítés". és itt az Éden jut valahogy eszembe. Viszont Ábrahám atyánk (Áb=atya) kebelébe vágyunk még "ma" (ha azt mondja "ma", ha az ő szavát halljuk, meg ne keményítsük, mert csalárdabb az mindennél), mi kebelbarátok (Jézus kebelére hajolt ama tanítvány is), és ki asztalánál kap helyt, az vele együtt eszik, azaz közösségben van vele (ígéret is, hogy addig nem eszik velük és nem iszik a szőlő gyümölcséből míg...), mint írva van, sokan jönnek és letelepednek vele, e-nemzettség viszont kivettetik a külső sötétségre. Tehát világosság, azaz élet van ott, hol Ábrahám atyánk van (kinek Istene, nem a halottaké, hanem az élőké.) Test nélkül viszont ehetünk-e? Távol legyen. Ha van test, lehet van miért enni, és nem csak kenyérrel él az ember és mindenkinek lesz is újra teste, ha a biblia igaz, csak nem az, ami volt, a földi, és nem most, még nem, mint ahogy írva van, hogy vágyunk felöltözni amaz égit (=mennyeit), csakhogy ugye az is van, hogy nehogy felöltözötten is mezítelenül találtassunk, mert azon az éjszakán 2 asszony lesz, az egyik felvétetik a másik ott hagyatik és 2 asszony őröl a malomban az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik és ahol a dög oda gyűlnek a keselyűk is lakomázni.
OK:) Én olyasmikre gondoltam, hogy ahol a görögben a paradicsomként fordított szó szerepel, az vajon Ábrahám kebele-e, egyértelműen. Az vajon egyértelműen hol lehet? A lator, akit Jézussal együtt feszítettek meg, pl ide kellett kerüljön, meg az addig elköltözött bűnösnek nem számítók is, mert ugye Jézus nyitotta meg a Mennybe az utat, a kaput. Na, ezt is jobban elkezdem keresgélni, nem világos teljesen:) hehe, egyáltalán. Az erről szóló tanításokat ismerem, de pontosítani fogom "agyilag".
Ha a földiekről írok és nem hisztek... :) és ugye amit tudunk, azt mondjuk (és most rész szerint van az ismeret), és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot, bizony. Nem tudom mire vagy kíváncsi (tudom én csak ilyen röviden szoktam irkálni, de a nevem is ilyen, ha lehet légyszives írd kisbetűvel), és nem is biztos, hogy szavakkal el tudnám mondani, és amúgy sem akarok tanítani (mert ahhoz kevés vagyok), meg a tanítóknak nagyobb ítélete van. Az viszont szerintem megáll, amit mondtam, hogy ég=menny és mennyek(=egek) vannak, mint hogy Pál is mondja vannak földi és ÉGI-testek, vagy más néven MENNYEI-testek és ez a két fogalom is felcserélhető, ha jobbam megnézed, és ugye azt is érdekes, ha a pl. a Nap-ot vesszük, hogy egyes tudományosok Nap-SZÉL-ről beszélnek, minthogy szelek fújnak ott, ahol LÉG van (de ha nincs hogy van?), mintahogy az is érdekes, hogy LÉG-körről beszélünk sok esetben (érdekes a nyelv is ebből a szempontból sok esetben elválasztja azt ami u.a. lenne) a földön, minthogy az ÉG=Lég, levegő, ami körülvesz és nem érzed, hogy benne vagy, csakha fúj a SZÉL(=lég), mert akkor mozdul és nem tudod, honnan és hová, csak hallod a zúgását érzed az erejét stb.
Maga az "ég és a "menny" szavak felcserélhetőek, és egek vannak (hogy pontosan mennyi arról nem ír, de 3-nál valószínű több lehet) ezért is fura megállapítás, hogy csak a harmadik ég a Menny. (holott mindegyik az mert menny=ég) A harmadikra ráadásul azt mondja Pál, hogy a paradicsom, nem azt hogy Isten trónja, vagy hasonló.
Igen, valahogy így lehet talán. Nekem az is furcsa (lenne), ha a gonoszság jelképeként említett állatok a Mennyben lennének, de ez csak olyan álmodozás:) Mert ugye Isten nem személyválogató az állatok közt sem ebben a tekintetben:) Vagy akkor azok nem Isten teremtményei lennének? :DDDD
Valójában azonban nem lényegi kérdés az ember üdvössége szempontjából, lesznek-e állatok a Mennyben. Az örökkévalóságban a földön valószínűleg lesznek. De ez se üdvösségi kérdés. Így aztán nem is ír erről a Szentírás.
Az emberi lélek önmagában nem kerülne be a Mennybe. De a kérdés nem is olyan könnyű: 7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké. Jó lenne tudni, ez az élet lehelete mit jelent. Talán a szellemét. Az emberre meg azt írja, hogy így lett élő lélekké. Máshol ezt élőlényként fordítják. Így aztán nem csupán lélek az ember. Az állat viszont élőlény, de nincs szelleme. Az állati lélek vajon hova kerül? Megsemmisül?
Angol nyelvűből inkább használd ezt: http://www.skepticsannotatedbible.com/index.htm
Van benne széljegyzet dögivel, tematikus keresési lehetőségek garmadája. Plusz az oldal alján saját oldalához kereső (nem sok értelme van), fórum (van állandó tag aki tud héberül, Daystar-t keresd), meg a BlueLetter Bible keresője: http://www.blueletterbible.org/search/translationResults.cfm?Criteria=fghfh&t=KJV
Abban millióegy keresési mód van és vagy 10féle angolnyelvű biblia. A legnagyobb előnye a könyvenkénti és szekciónkénti keresési lehetőség.
Sajnos nem jutok el könyvtárba, semmilyenbe, egy egy szóért meg van ismerősöm, de kevés:( Ez egy jó, bár egyszerű oldal, de ez is kevés: http://www.ehf.hu/ujszov/
Meg van egy a telefonomon, PDA-Biblia, elég jó, lehet szavakra keresni angolul és görögül, de nem annyira jól kezelhető,amennyire sietnem kell néha:) Meg folyton lemerül a telefon:)
De köszi a segítséget, az angol nyelvűt nézegetni fogom.
Sajna a fenti szótár magyarul nem tud, ógörögül nem tud, és pusztán fordításra lehet alkalmas, neked meg nem az kell, hanem egy szómagyarázó görög-görög szótár leginkább.
Én Nóra7 is vagyok egyben, meg volt Hit gyülis, és többször olvastam a Bibliát, sok könyvet is. Ha tudnál valami jó görög online szótárt, annak örülnék, mert eddig nem találtam. Én inkább a kipróbált dolgok alapján mondok véleményt, kevésbé tudományos alapon.
Ha akarod tudok adni pár tuti forrást, amik segítségével pár év alatt (minimum 1 ha saját magad akarod az eredetit mind végigszenvedni) viszonylag könnyen megértheted az egészet. (Genealógiai áttekintések, prófétikus képek magyarázatai, mindenféle lehetséges ellentmndások és egyéb érdekességek kiemelése keresztreferenciákkal, különféle fordítások - amit csak akarsz.)
