Szó sincs róla, hogy egy folyamat végkifejletéhez értünk volna, ez a dolgoknak csupán a kezdete. Az adófizetők pénzéből kitenyésztett cigánycsürhe száma nap mint nap gyarapodik. Ha bárhol cigányasszonyokat látunk, az első ami feltűnik, hogy szinte valamennyi terhes. Körülöttük koszos babakocsikban a már világrajött purdék. A cigányt mint emlősállatot, a gyors növekedés, a korai érés, és a rendkívüli szaporodóképesség jellemzi. Ezt ismerték fel "Cion bölcsei". Elősegítve a szaporítást, olyan helyzetet teremtettek, hogy az ivarérett cigány mindég jó erőben legyen, és a nap huszonnégy órájában készen álljon a közösülésre. Erre nekünk napi tizenkét óra munka mellett csupán néhány óra jut. A második törvény a projekt kiagyalóitól az lett, hogy a cigánygyereket az "államnak" kell eltartani. Azaz nekünk, adófizetőknek. Így, amíg a magyar anyák egzisztenciális okokból nem, vagy csak igen későn szülnek, a cigánytenyésztés gőzerővel folyik. Valóságos iparág. A világ páriáit tovább erősítik azok zsidótörvények, amelyek nemcsak teljes körű védelmet biztosítanak egy idegen, genetikailag a bűnözésre leginkább hajlamos primitív előembernek, hanem a megtámadottat jogilag is megfosztják a védekezéstől. Így állhat elő az a képtelen helyzet, hogy a megtámadott személy, aki legtöbbször magára marad saját fajtája közönye és gyávasága miatt, nemcsak fizikailag bocsátkozik egyenlőtlen küzdelembe, hanem még a törvény által is súlyosan fenyegetett. A parazita hordák erejét tovább növeli, hogy mind otthon vannak, rádiótelefonon keresztül gyorsan megszerveződnek, és pillanatok alatt képesek nagy számú, felfegyverzett tömeggé egyesülni. A szétzüllesztett rendőrség keményebb tagjait, akiket még nem fertőzött meg a cigánybűnözők által zsebükbe gyömöszölt néhány húszezres bankó, erőteljesebb fellépés esetén saját parancsnokaik büntetik meg, és passzivitásra ösztönzik. A rendőr gyorsan rájön, hogy sokkal veszélytelenebb az autósoknál az elsősegély csomagot vizsgálgatni, mint esetleg veszélyes helyzetekben lőfegyvert használni. Az emberek, az ország állampolgárai, magukra maradtak egy fenyegető térben. Mint már az elején is írtam, ez csak a dolgoknak a kezdete. Igen rövid intervallumban számolni kell a társadalomra zúduló hihetetlen mértékű bűnözési hullámmal, tehát a ma már minden napra jutó bűnelkövetések száma hamarosan többszörösére emelkedik! Ne legyenek illúzióink, ha a sportoló fiúk lemészárlása nem idegen országok állampolgáraival történik, csak mondjuk három magyar fiatallal, azt mélységes hallgatás övezné, és a cigány elkövetőket nem fognák el. A nagy gyorsaság ebben az esetben inkább annak köszönhető, hogy a bűnözőket a zsidó olajbűnöző Draskovics nyomására, "védőörizetbe" kellett helyezni, mert várható volt a szerb félkatonai szervezetek azonnali visszavágása. Így legkésőbb három év múlva, ezek a szörnyetegek ismét rászabadíthatóak a társadalomra. Ugyanis ha a csetnikek bukkannak rájuk, nagy valószínűséggel ízekre tépik őket. A paraziták megerősödését szolgálja továbbá a sajtó álszent magatartása, a sajnáltatás, a képtelenségnek tűnő "pozitív diszkrimináció" állandó szajkózása, valamint a radikális portálok cigánytémái, jajgatása, és a velük való foglalkozás. Ellenkező előjelekkel ugyan, de mindenki azon mesterkedik, hogy egy szervezetlen csürhét félelmetesnek mutasson be. Tudni kell pedig, hogy amivel szemben állunk, az a világ leggyávább népsége, a történelem minden cigányellenes intézkedése arra utal, hogy a bolygó ezen sakáljait minden időben megfelelő határozottsággal a helyére tették és félelemben tartották. A polgárháborúról szóló zagyválások nem kevesebbet állítanak, mint, hogy polgárok állnak egymással szemben, ráadásul közel egyenlő erőkkel. Nos, a cigány az nem polgár. Ez az elnevezés ugyanúgy nem érvényes rá, mint a Homo Sapiens gyüjtőfogalom. Ez az egyik dolog. A másik, az erő megoszlása. Magyarország őshonos lakossága megközelítőleg kilencszeres túlerővel rendelkezik. Bár államiságát átmenetileg elvesztette, rendőrsége pedig a szervezett politikai bűnözés kiszolgálója lett, a létszámfölény így is több mint elégséges. A fosztogatók és gyilkosok megállításának fő mozgatórugója a jelen helyzetben az összefogás, földalatti büntető kommandók létrehozása és a lincselés bevezetése. Fontos, hogy mindenki megfelelő mértékben fegyverkezzen fel, és akár szabadságának átmeneti elvesztése árán is harcoljon vagyonáért, családjáért, önmagáért, vagy társaiért. A zsidótörvényeket figyelmen kívül kell hagyni, de nem szabad elfelejteni, hogy politikai fordulat után össze tudjuk fogdosni azok megalkotóit. Mindenki vegye tudomásul, hogy az államiság megszűnt. Az állam igazi feladata a többségi társadalom védelme, és a közfeladatok szervezése. Egy olyan állam, mely közpénztolvajok alávaló működésével nyíltan a bűnözés mellé áll, ellehetítleníti a bűnüldöző szervek munkáját, amely jutalmat tűz ki bűnöző cigányok gyilkosainak kézre kerítésére, de szabadon hagyja egy tizennégy éves magyar lány megerőszakolóit és gyilkosait, az nem nevezhető államnak! Politikai fordulat esetén a problémákat helyükön kell kezelni. Itt a Jobbik elnökének nyilatkozatában foglaltakat csak helyeselni tudom: halálbüntetés, kényszermunka, csendőrség. A cigányság közpénzen történő tenyésztésének kiagyalóit nemzetellenes bűncselekmények miatt haladéktalanul bíróság elé kell állítani, és a legsúlyosabb büntetéssel kell súlytani. Amíg ezek nem történnek meg, az emberek szervezzék meg azt a védelmi vonalat, amely ellenáll a bűnöző paraziták korlátlan hatalmának! Ne tartsuk természetesnek kirabolt és alávaló módon meggyilkolt, megcsonkított anyáink látványát, ne fogadjuk el, hogy gyermekeinket a nyílt utcákon leszúrják egy mobiltelefonért, ne nyugodjunk bele kislányaink megerőszakolásába, ne fogadjuk el otthonaink kifosztását és ne menjünk el szó nélkül bántalmazott embertársaink mellett, hanem harcoljunk! Ki így, ki úgy! A beletörődés időszakának vége. Most az ellenállás következik!
Olyannyira, hogy asszony pont tegnap mesélte, hogy már a korábban vérvörös kolléganője is teli szájjal szídja őket. Gyönyörű, csak az a baj, hogy miatta (meg "elvtársai") miatt tart most itt az ország. Akik megszavazták nekünk ezt a bandát.
Nagyon az az érzésem, hogy a szarnak csak a legtetejét látjuk, a többire most rádobták a leplet (IMF-hitelnek hívják), és bedobták a gyeplőt a lovak közé (hogy teljes legyen a képzavar).
Semmi jel nem mutat arra, hogy pártunk és kormányunk a legcsekélyebb erőfeszítést is tenné az ország helyzetének javítására. Sőt, nagyon úgy tűnik, hogy halvány fingjuk sincs arról, hogy mit kellene tenni. Illetve de, mégis: a lehető legtöbb pénzt szétlopni, még amíg ők vannak a zsírosbödön mellett. Félek tőle, hogy itt még sokkal komolyabb bajok lesznek.
Pusztán arra próbáltam felhívni a figyelmet, hogy azért ne essünk át a párosujju tuloldalára.
Véleményem szerint a kialakult helyzetért elsősorban a cigány vezetők a hibásak (Kolompár Orbán mint a cigányság első embere?!) a hazai jogvédők, és mi magunk is.
A cigány vezetők, mert szar korrupt kutyák, akik szarért-hugyért eladják a népük, a hazai jogvédők, mert hülyék ahhoz hogy felfogják: aki bűnözőnek áll, az már nem áldozat, így nincs jogalapja a védelmének, ezért tevékenységük irritáló és igazságtalan, és mi magunk, mert tűrjük, hogy pár szarházi terrorizáljon minket.
Jó, de most mit akarsz mondani ezzel? Senki sem akar semmi rosszat R. Évinek és a hozzá hasonlóknak. Nekem is volt (fél)cigány osztálytársam, hentes, nem egy atomfizikus, viszont tisztességes, becsületes gyerek.
Ettől a tények még tények maradnak. Feleségem ma három ügyben tárgyalt a PKKB-n (lopás, rablás és sts), mit ad Isten, mind a három vádlott cigány.
Senki nem a cigányság likvidálását, "kollektív bűnösnek" kikiáltását kívánja, hanem a létező és egyre nagyobb probléma megoldását. Egy problémát pedig lehetetlen úgy kezelni, hogy nem ismerjük el a létezését, sőt, nem is beszélünk róla. Attól ez nem fog megoldódni, hogy azt szajkózza ez a szarházi Draskovics, hogy nem szabad bőrszín alapján megkülönböztetni az elkövetőket. Persze, hogy nem szabad. Nem értenek semmit a társadalmi elvárásokból. A rendőrség megerősítése ehhez kevés, sokkal átfogóbb intézkedéssorozatra van szükség. És itt van a baj, mert ezek nem hajlandók elismerni, hogy fennáll a probléma, így megoldási javaslatuk sem létezhet.
Cigány származású, pedagógusként végzett, majd óvónőként dolgozott évekig, aztán egy árvaházban helyezkedett el, és próbált embert faragni a sok szerencsétlen kis lurkóból.
Kollégái nagy része már rég feladta, és más munkahelyet keresett.
Az általa felnevelt gyerkőcök a mai napig sűrűn látogatják, elmesélik ügyes-bajos dolgaik, tanácsot kérnek tőle.
Éva végül otthagyta az árvaházat, és három diplomával elment inkább takarítani, mert kiutálták erdélyből érkezett kolléganői.
Az volt az összes bűne, hogy nem engedte verni a gyerekeket, és mikor sorozatosan talált a kicsiken kék-zöld foltokat, akkor jelentette a feletteseinek.
Szegény Péntek Évi nevét már kiírhatom, mert neki már senki nem tud ártani. Évi újpesten élt egy panelben. Súlyos motorbalesetet szenvedett, az agya megsérült, rá három évre meghalt. Nála jobb szívű, tisztességesebb embert nem ismertem, mindenki imádta aki ismerte.
Az ember háza ott állt a dombon és uralkodott. Uralkodott a kerten, fákon, bokrokon és veteményeken. Uralkodott a szántóföldeken, réteken és legelőkön, és uralkodott az erdőn is, amelyik a domb mögött kezdődött és felnyúlt egészen a hegyekig. A fák gyümölcsöt teremtek, a gyümölcsöt leszedte az ember, aki a házban élt, és eltette télire. Összegyűjtötte a veteményt és a pincébe rakta, hogy ne érhesse a fagy. A szántóföldekről begyűjtötte a gabonát, a rétekről a szénát és az erdőből a tüzelőfát. És mindent úgy helyezett el a házban, vagy a ház körül, ahogy az a legcélszerűbb volt. Tél kezdetén beterelte állatait a legelőről, meleg istállókban adott szállást nekik és gondoskodott róluk. Így élt az ember. Meg tudni kell azt is, hogy a ház kéményén tavasztól őszig gólyák álldogáltak, s az eresz alatt egy fecskepár fészkelt. Tudni kell, hogy tavasszal rügyező nyírfák illata vette körül a házat, s nyáron madárdal és sok virág. A háznak nagy vaskos falai voltak, s az ember évente egyszer fehérre meszelte őket, kivéve ott, ahol vadrózsa kúszott reá. Ez a vadrózsa június derekán virágzott, s olyankor a szélesre tárt ablakon keresztül az illat beömlött a szobákba. Így élt a ház és benne az ember, sokáig. Egy borús őszi napon, mikor az eső zsinóron lógott az égből, valahonnan két kis ázott szürke patkány érkezett. Messziről jöttek, fáztak és éhesek voltak. Meglátták a házat, besurrantak a nyitva hagyott ajtón és elrejtőztek a pincében. Ennivalót bőven találtak, jóllaktak és hamarosan hízni kezdtek. Télen már fiaik voltak s tavaszra megint. A fiatal patkányok, akik ott nőttek fel, már otthonuknak érezték a házat, és úgy futkostak a pincében, mintha övék lett volna. Az ember eleinte meg sem látta őket. Később észrevette ugyan, hogy valami eszi a veteményt, de nem törődött vele. Volt elég. Jutott belőle annak, aki éhes. Egyszer aztán meglátott egy fal mellett elszaladó patkányt. Milyen apró és milyen félénk - gondolta. Éljen hát ő is, ha akar. És telt az idő, és a patkányok szaporodtak. Először feltúrták a pincét. Aztán ásni kezdték a falakat. Kanyargós, mély lyukakat fúrtak belé, keresztül-kasul, és itt-ott már a szobákba is eljutottak. Az ember csóválta a fejét, mikor szobájában az első patkánylyukat meglátta. És mert nem szerette a rendetlenséget: betömte, és bemeszelte a nyílást. Másnap reggelre újra ott volt. Az ember háromszor egymás után tömte be, és a patkányok háromszor egymás után fúrták ki megint. Akkor az ember legyintett, és azt gondolta: - Ők is kell, hogy éljenek. s ha nekik csak így jó, hát legyen. És attól kezdve nem tömte be többé a lyukakat. A patkányok pedig rohamosan szaporodtak tovább, és szaporodtak a lyukak a ház falában is. Már nemcsak a pincében, hanem a kamarában, a padláson, sőt éjszakánként a szobákba is besurrantak, és megrágtak minden megrághatót. Egyszer aztán, amikor az ünneplő csizmáját kezdték rágni, az ember megharagudott, és odasújtott botjával. Az egyik patkányt fejbe találta éppen, s a patkány kimúlt. Vérig sértve röffentek össze erre a patkányok. És azonnal kihirdették, hogy az ember ellenség, aki nem hagyja őket élni, szabadságukat korlátozza, jogaikat mellőzi, gyilkos, gonosz és önző. - Nem leszünk a rabszolgái tovább! - visította a főpatkány egy zsírosbödön tetejéről. - Követeljük a szabadságunkat, és a jogainkat. - és a patkányok elhatározták, hogy harcot kezdenek az ember ellen. Az ember minderről nem tudott semmit. Haragját hamar elfeledte, vett más ünneplő csizmát magának, és nem törődött a patkányokkal tovább. Pedig akkor már rengeteg sokan voltak. Megették a pincében az összes veteményt, a kamarában az összes lisztet és az összes sajtot, sőt már a szalonnát is rágni kezdték, pedig tudták, hogy az az ember legféltettebb kincse, amiből még a kutyájának sem ad. Az ember, mikor ezt észrevette, fogta a megmaradt szalonnát, rúdra kötözte, s a rudat a dróttal fölakasztotta a gerendára. Ebből lett aztán csak igazán nagy felháborodás a patkányok között. - Szemtelenség, gyalázat! - kiabálták, mikor rájöttek, hogy nem férkőzhetnek hozzá. - Elrabolja az élelmünket, kifoszt, kizsákmányol! Nem tűrjük tovább! - és föllázadtak. - Mienk a ház - hirdették ki maguk között -, mienk is volt örökké, csak megtűrtük benne az embert, amíg jól viselte magát! De most elég! S egy éjszaka, amikor aludt, rárohantak az emberre, összeharapták, kikergették a házból, messzire elüldözték, s aztán büszkén kihirdették a kertnek, a fáknak, az állatoknak és a madaraknak - még a virágoknak is -, hogy a ház ezentúl nem emberország többé, hanem patkányország, jog és törvény szerint. S azzal uralkodni kezdtek patkánymódra. Mindent felfaltak, ami ehető volt, és mindent megrágtak, ami nem volt ehető, de szemük elé került. Kiürült rendre a pince, a kamara és a gabonás. Elköltöztek a madarak, elpusztultak a virágok, a ház fala omlani kezdett és megfeketedett, fák és virágok illatát bűz váltotta föl. A vetemény ott pusztult a földben, mert nem szedte ki senki. A gyümölcs megérett, lehullt, és elrohadt. A gabona aratatlan maradt, kimosta az eső, és kicsépelte a szél. És eljött a tél, és a patkányok addigra már megettek mindent, ami ehető volt, megrágtak mindent, ami rágható volt. A falak tele voltak lyukakkal, a tetőről lehullott a cserép, ablakok és ajtók alatt öles nyílások tátongtak. És akkor éhezni kezdtek, mert nem volt egy szem gabona több, és az ajtók hasadékain, meg a falak odvain besüvített a szél, a megrongált tetőn behullott a hó, és nem tudtak segíteni magukon. Először veszekedni kezdtek, marták és ölték egymást, rágták és ették egymást, de végül is nem tehettek egyebet: fölkerekedtek és otthagyták a tönkretett birodalmat. Az ember pedig tavaszra szépen visszajött megint, rendbe hozta a tetőt, kitakarította a házat, a falakat megigazította, kimeszelte, a földet felszántotta, vetett és ültetett, s mire megjött a nyár, újra virágillat és madárdal vette körül a házat. Őszire ismét megtelt a pince, a kamara és a gabonás, és mire jött a tél, olyan volt már minden, mintha semmi sem történt volna. Azonban elrejtőzve maradt mégis néhány patkány a falakban, vagy a pince gödreiben. És amikor az ember észrevette, hogy újra szaporodni kezdenek, hosszasan elgondolkodott, hogy mit is tegyen velük. Ti is gondolkodjatok, s aszerint cselekedjetek!
"A Magyar Hírlap hétfői számában megjelent "Betelt a pohár" című cikket követően Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is azt gondolja, hogy betelt a pohár, arra kéri valamennyi állami intézményt és állami tulajdonú vállalatot, hogy szüntesse meg a lap előfizetését.
Mindemellett az illetékes vagyonkezelő szervezeten keresztül a kormányfő arra utasítja az érintett állami vállalatokat, hogy szüntessék be a fizetett hirdetések és a reklámok megjelentetését a Magyar Hírlapban.
Gyurcsány Ferenc arra utasítja Draskovics Tibor rendészeti és igazságügyi minisztert, hogy készítse elő a megfelelő sajtóetikai, vagy jogi eljárást a "Betelt a pohár" című írással kapcsolatban. "
Már úgy hiányzott ez! Te vagy az állandóság az életemben! ... De legalább eljutottunk végre odáig, hogy nem lehet tovább eltusolni, hogy ezek komplett falvakat tartanak rettegésben és az önkormányzatok sem tesznek semmit (függetlenül attól, hogy fideszes vagy mszp-s) mert jól lehet mutyizni a cigányok után járó pénzekkel.
Na, majd Mefike "minnyá" elővesz, hogy nekem nincs beleszólási jogom, mert nem vagyok orbánista, de nem tudom megállni, hogy ne tegyek észrevételt, miszerint nem csak a Gyurcsány félékkel van baj, hanem a Bayer félékkel is! Amikor a "népszabiban" találta meg a napi betevőhöz valót akkor oda írt, ha a "narancsban" akkor oda, ha "hírtv" akkor az stb. stb. Nekem már egyszer költöznöm kellett a cigók miatt, el kellett adom egy házat amit szerettem, nem állt mellém senki! Fülem-farkam behúzva kellett "menekülmöm" egy két éves gyerekkel! Bayernek mindegy, ő pártkatona, nem él a mi világunkban! Nem fogja megoldani a cigány-magyar kérdést sem. mert nem is akarja és napi parancsot teljesít! Amíg azon acsarog mindenki, hogy te jobbos vagy te meg balos, te szar, te jó, addig ne is reméljünk változást! Pontosan erre játszik rá minden politikai oldal! Ha a Jobbk oldja ezt meg, oldja meg, de ne paktáljon le egyik parlamenti erővel sem!
De azért lenne ideje az ország valódi problémáira épkézláb válaszokat adniuk,mert hiába nagy most a mellényük a közvéleménykutatási eredmények miatt,mert ha betelik az embereknél a pohár,akkor rohadtul nem fogják a politikusok tagkönyveit nézegetni,hanem egytől-egyig felakasztják az összes politikust a villanyoszlopokra.
Azért egy politikus valóban tud tenni valamit, (pláne egy pártelnök, és még inkább pláne egy milliós támogatottságú párt elnöke) ezzel szemben egy publicista jóval kevesebbet.
Kb.36 órán belül megérkezik az első balos-liberális cikk, amely "bebizonyítja" hogy B.Zs.nem européer, viszont szélsőséges, és Weimar és a marhavagonok, stb, stb....
Nekem meg elegem van a Bayer Zsolt-félék írásaiból. Mind csak arra valók, hogy az emberek indulatait levezesse, de ne történjen továbbra sem semmi. Az ilyen jellegű szövegeket/beszédeket OV vitte mesterfokra (lekerül a lakat a miniszterelnök szájáról, nem hagyjuk veszni az eddig elért eredményeket, addig nem megyünk haza, amíg GYF le nem mond (72 órán belül ugyebár), Erdély autonómiája nélkül nem szavazzuk meg Románia EU tagságát, a magyar föld nem eladó és sorolhatnánk napestig).
Nem, ne beszéljenek nekem többet ezek az emberek, mert teljesen hitelüket vesztették ők is.
