Miért nem sikerült 20 év alatt egyik kormánynak sem elérni érdemi eredményeket - kérdeztük az 1990-es években még szociológusként esélyegyenlőségi kutatásokat végző Lévaitól, aki jelenleg az Európai Parlament szocialista frakciójának romaügyi szóvivője.
Szerinte a többségnek nagyobb a felelőssége, ugyanis a magyar társadalom nagy része nem képes előítélet és diszkrimináció nélkül elfogadni és befogadni romák más életformáját, állítja a volt miniszter. "Erre nincs kormányzati eszköz, ezt meg kell tanulni az embereknek" - fogalmazott.
A magyar társadalom nagyon patriarchális Lévai szerint, és nem befogadó a cigányokkal, de ugyanúgy létezik szerinte diszkrimináció a fogyatékosokkal és a nőkkel szemben is. A volt miniszter közölte: "Úgy néz ki, hogy 20 év se volt elég erre, sőt ha megnézzük, hogy mi van ezekben a hetekben, akkor árokásás folyik a cigányok és a nem cigányok között, ami nagyon rosszat tesz mindenkinek. A magyar társadalom jelenleg nem tűnik alkalmasnak a cigányság integrálására" - fogalmazott Lévai Katalin.
Köszönjük szépen, képviselő asszony.
Alkalmatlanok vagyunk, rasszisták, előítéletesek, és meg KELL tanulnunk befogadni és elfogadni. És miénk a felelősség nagyobbik része.
Tessék bennünket átnevelni. Valahol egy tábor a tundrán jó lesz nekünk.
Tenisz: zárt kapuk előtt játsszák svéd-izraeli Davis Kupa-meccset
Biztonsági okok miatt nem engednek be a nézőket a március 6. és 8. között rendezendő Svédország-Izrael férfi tenisz Davis-kupa-mérkőzésre. A Világcsoport malmöi nyolcaddöntőjének időpontjára több Izrael-ellenes megmozdulást terveznek, ezért döntöttek úgy a szervezők, hogy üres lelátók előtt tartják meg a négy egyes és egy páros találkozót.
Aki még nem olvasta, érdemes. Rostás Gergely:hullámverés (Bába és tsa kiadó) A kékcédulás választásról, aminek a Csongrád megyei egyik irányítója Bolgár György ávós százados volt. De a megyei nagyfőnök az a Komlós János votl.
Mi meg azt hittük, hogy Csemely poénkodik. Hát tessék, drága jó Albán úr újabb gyöngyszeme:
" Orbán úr többször is bepanaszolta a kormányt Európánál, talán én is tehetek rá panaszt Önöknél" Bolgár György: Feljelentés az Európai Néppártnak Wilfried Martens elnök úrnak, az Európai Néppárt elnökének
Tisztelt elnök úr!
Mivel politikai pályája során Ön mindig különös figyelmet fordított Magyarországra, és már Kádár Jánossal is szívélyes viszonyt tartott fenn – értékelve a magyar szocializmus óvatos külön útjait –, feltételezem, hogy kíváncsi arra, mi történik ma Magyarországon. Már csak azért is, mert Ön személyesen is részt vett az itteni események alakításában, például akkor, amikor 2006. október 23-án a lehető legnagyobb belpolitikai feszültség csúcspontján részt vett és felszólalt a Fidesz nagygyűlésén, az Astoriánál. Látszott, hogy nemcsak követi a magyarországi eseményeket, hanem bele is akar azokba szólni, mert beszédében egyértelműen a szocialista miniszterelnököt tette felelőssé az akkori válságért, amelyhez azóta sajnos újabbak is társultak. Lehet, persze, hogy Ön most is ugyanazt a receptet ajánlaná a magyar társadalomnak, vagyis hogy a miniszterelnök távozzék, és ettől megoldódna a gazdasági, a szociális, az erkölcsi, valamint az újabban kirobbant etnikai válság, de végül is hol van az megírva, hogy egy kereszténydemokrata vezetőnek szeretnie kell egy szocialistát? Éppenséggel az ellenkezője van megírva, a rögtön kínálkozó szocialista-ellenes recept pedig felírva, ahogy az már a politikában lenni szokott.
Úgyhogy ismerve ugyan az Ön politikai vonzalmait, valamint jó kapcsolatát Orbán Viktorral, a Fidesz elnökével, az Európai Néppárt egyik alelnökével, mégis arra kérem, fontolja meg a Fidesz Magyar Polgári Szövetség felfüggesztését az Európai Néppártból. Ha az európai szocialisták ezt tették szlovák tagpártjukkal, amiért az együttműködik egy szélsőséges nézeteket hangoztató, magyarellenes párttal, akkor Önök is megtehetik ugyanezt egy olyan párttal, amely nem egyszerűen elfogadja mások szélsőséges nézeteit, hanem maga is vállalja azokat.
Fent nevezett párt elnöksége ugyanis legutóbbi ülésén olyan állásfoglalást tett közzé, amelyet feltételezésem szerint egyetlen tagpártjuk sem engedne meg magának. Egy cigánymaffia által elkövetett felháborító gyilkosságból odáig jutottak, hogy a bűnözést etnikai alapon ítéljék meg. Bár Magyarországon nem tartják nyilván a bűncselekmények elkövetőinek származását, az elnökség tényként állapította meg, hogy a cigányok által elkövetett súlyos bűncselekmények száma aggasztó módon megszaporodott, tápot adva ezzel az amúgy is erős cigányellenes előítéleteknek. Tudom, hogy egy olyan országban, ahol Ön él, és amelyet két különböző nyelvet beszélő nép, a flamand és a vallon alkot, különösen érzékenyek az óhatatlanul meglévő előítéletekre, és a mértékadó politikusok arra törekszenek, hogy az ellentéteket csökkentsék, ne pedig élezzék. Lehet, hogy tévedek, de a magam részéről nehezen tudnám elképzelni, hogy az Ön pártja mondjuk a vallonokat vagy akár az arab bevándorlókat nevezze meg a Belgiumban feltűnően gyakori és világszerte döbbenetet kiváltó pedofil gyilkosságsorozatok rendszeres elkövetőiként. És amikor jó néhány éve egy magyar lelkész szörnyű sorozatgyilkosságaira derült fény Önöknél, feltehetően egyetlen kereszténydemokrata vagy szocialista párt sem adott ki nyilatkozatot az idegenek növekvő bűnözéséről.
El tudná képzelni, hogy az Európai Néppárt spanyol tagpártja (szintén Néppártnak hívják) például az amúgy gyakori baszk merényletek nyomán a következő közleményt adná ki: „Itt az ideje az őszinte beszédnek. Ki kell mondani: a baszk származású emberek által elkövetett súlyos bűncselekmények száma aggasztóan növekszik. Követeljük, hogy a kormány a bűnelkövetők származás alapján való mentegetése helyett kerítse kézre az elkövetőket, és biztosítsa az áldozatok jog- és érdekvédelmét.” Ugye, elképzelhetetlen, hiszen a terrortámadásokat nem baszk származásúak hajtják végre, hanem baszk terroristák, akikkel a baszkok többsége sem ért egyet. Vagy lehetségesnek tartaná, hogy Sarkozy elnök pártja, a francia UMP közzétegyen egy olyan elnökségi állásfoglalást, amely sürgetné az őszinte, egyenes beszédet a franciaországi arabok által elkövetett súlyos bűncselekmények számának aggasztó növekedéséről, valamint arról, hogy az arabokat ne mentegesse senki a származásuk alapján. Pedig valószínű, hogy vannak olyan bűncselekmények, amelyek az arabok körében gyakoribbak. Mellesleg ugyanakkor az is érdekes volna, ha bárki bárhol azt állítaná, hogy a baszkoknak, araboknak, cigányoknak inkább szabad bűnözniük, hiszen ők már csak ilyenek, értsük meg őket. Tudtommal azonban nem állítja.
Tisztelt elnök úr! Tudom, hogy az Önök számára fontos tagpártjaik sikere, és Ön nyilvánvalóan értesült arról, hogy a Fidesznek óriási esélye van a következő választások megnyerésére Magyarországon. Nem szeretné tehát semmi módon akadályozni a párt térnyerését, csökkenteni népszerűségét. Abban is biztos vagyok, hogy az Önök pártjai többé-kevésbé egyetértenek egymással politikai, társadalmi, ideológiai kérdésekben. De azt is merem feltételezni, hogy az Európai Néppárt, mint az egységesedő, demokratikus Európa egyik fontos pártalakulata, a hasonló érdekek és a hasonló nézetek ellenére sem hajlandó szemet hunyni a szélsőséges nézetek terjedése fölött saját táborában. Önök nyilvánvalóan tudják, hol a határ, és tisztában vannak azzal, hogy ennek a határvonalnak az átlépése beláthatatlanul súlyos és veszélyes folyamatokat indíthat el Magyarországon, de a hasonló problémákkal küzdő egyéb európai országokban is. Ön jól ismeri a világot, bizonyára az Egyesült Államokat is, hiszen egykori belga miniszterelnökként szoros kapcsolatokat kellett fenntartania az amerikai kormányzattal. Valószínűleg tehát őszinte megdöbbenéssel fogadta volna, ha bármelyik amerikai elnök vagy a pártja a fenyegető négerbűnözésről, a néger származásúak által elkövetett súlyos bűncselekményekről adott volna ki nyilatkozatot, holott mindannyian jól tudjuk, hogy az amerikai nagyvárosi gettók munkanélküli, képzetlen, drogos, és túlnyomórészt fekete lakói egész városrészeket tartottak rettegésben, és hogy a szegénységből, munkanélküliségből, képzetlenségből fakadó hátrányok még ma is sokakat löknek a bűnözésbe.
Éppen ezért arra kérem Önt, hogy ezekben a válságos időkben, amikor Európa békéje és nyugalma ugyancsak veszélyben forog, a lehető leghatározottabban figyelmeztesse eltévedt gyermekét és alelnökét, aki ezzel az állásfoglalással beállt Európa Le Pen-jei közé. Gondolom, Önök nem akarják fölvenni tagjaik sorába Le Pen és a hozzá hasonlók pártjait, így azt is meg kell mutatniuk, hogy ezt az alapállást a Néppárt elutasítja. A magam részéről nem vagyok feljelentő típus, de ha már Orbán úr többször is bepanaszolta a kormányt Európánál, talán én is tehetek rá panaszt Önöknél. Várom megnyugtató válaszát. Bolgár György
Pedig régen, még a Demokratás korszakában nagyon szellemes cikkeket írt. Még 2000 előtt. Volt egy rovata, azt hiszem, 1 perc volt a címe, szétröhögtem magam rajta mindig.
Csermely Péter: Tiranai lepel – Küllő 2009. február 13. 09:07
MNO
És volt képük elvinni a fess Hunvald Polgármester Urat is, drága, aranyos Albán Úr, aki szomorúan nézett maga elé a kezeik között, nem szégyellem, hogy bőgtem a csalódott keserűségtől. Milyen derék, szép fiatalember volt, és tessék, ki tudja, mikor látjuk megint, felkészül Verók. Gazemberség, amit a Fidesz csinál, hogy láncon hurcolják el a baloldal színe-virágát, míg a Gyurcsány Ferenc Miniszterelnök Úr a társadalom aljas indulatai ellen harcol a gazdasági válság hullámai közepette. A szerencsétlen Weiszenberger Úr már ott senyved a cellában, öt évet kapott ötmillió forintért cserébe, amit valaki ellopott, tehát akkor a Zuschlag Úr nyilvánvalóan hetvenöt évet fog kapni, pusztán azért, mert ki mert állni a baloldali értékek mellett, és fiataloknak szervezett táborokat, miközben eltűnt a pénz, a Hunvald Úrnak meg még a dédunokái is a börtönben születnek majd meg, mert a Hunvald Úron már annyi milliót keres az igazi tettes, a Fidesz, hogy kimondani is sok. Nézze, vitéz kis Albán Úr, ezek a dolgok nem lehetnek igazak, az a helyzet. Én kínnal-keservvel művelem magamat minden téren, hogy kulturálódjak, a múlt vasárnap például fondüt főztem itthon, mert az nagyon előkelő, igaz, a végén egy bicikliküllővel ettem meg a lábosból, mert olyan hivatalos hegyes evőpeckem nincsen. Tehát azt akarom ezzel mondani, hogy halad az önképzésem, zökkenőkkel persze, de alapjában véve nem panaszkodom, megállok én a mások lábán. Mindenesetre annyi már ragadt rám, hogy a végsőkig tagadjam a Fideszt, mert ezt a romlást, amit ők hoztak az országra, nem lehet büntetlenül hagyni. Én emberileg nagyon sajnálom a kézzel labdázó román fiatalembert, és a két jugoszlávot is, akiket megvertek, de látni kell, hogy kik szítják az indulatot ebben az országban, hogy kik ragaszkodtak ahhoz, hogy minden külföldi kapjon magyar állampolgárságot, ami miatt ez a három ember is idejött szerencsét próbálni, elvéve a magyar kézilabdák munkahelyét, nyugdíját és gyógyszerét. És akkor a tettesekről, de, igenis, beszélek róluk, durcás kis Albán Úr, ne sziszegjen, szinte látom, ahogy mérgesen toppant a kis lábával az asztal alatt. Mert azt sem nehéz kitalálni, hogy a hatalomra kerülés érdekében ki bujtogatja ezeket a gyilkos c… Mi? De igenis kimondom, nehézkes Albán Úr, frissítsen, nézzen utána, már a Gusztos Úr is kimondja, meg a Gyurcsány Ferenc Úr is kimondja. Ki is kell, hiszen a szemünket kiszúrja az összefüggés, hogy ugyan a Fidesznek melyik mostani elnöke való azokból? Régi, csodálatos téma ez minden haladó, baloldali összejövetelen, a harmadik sör után, olyan vidám légkört teremt, különösen kampányban, amikor rá lehet firkálni a plakátokra az igazat. Szóval, drága Albán Úr, maga se hüledezzen, nem kell az ilyen illedelmes viselkedés, nem olyan időket élünk, hanem fel kell vennünk a kesztyűt, ha másért nem, akkor a boldogtalan Hunvald Úrért, akit talán e percben is vallatnak a Fideszes pribékek, hogy hová tette azt a sok házat, pedig csak ki kellene menni a címekre, és látnák, hogy ott van mindegyik, hiánytalanul.
Szó sincs róla, hogy egy folyamat végkifejletéhez értünk volna, ez a dolgoknak csupán a kezdete. Az adófizetők pénzéből kitenyésztett cigánycsürhe száma nap mint nap gyarapodik. Ha bárhol cigányasszonyokat látunk, az első ami feltűnik, hogy szinte valamennyi terhes. Körülöttük koszos babakocsikban a már világrajött purdék. A cigányt mint emlősállatot, a gyors növekedés, a korai érés, és a rendkívüli szaporodóképesség jellemzi. Ezt ismerték fel "Cion bölcsei". Elősegítve a szaporítást, olyan helyzetet teremtettek, hogy az ivarérett cigány mindég jó erőben legyen, és a nap huszonnégy órájában készen álljon a közösülésre. Erre nekünk napi tizenkét óra munka mellett csupán néhány óra jut. A második törvény a projekt kiagyalóitól az lett, hogy a cigánygyereket az "államnak" kell eltartani. Azaz nekünk, adófizetőknek. Így, amíg a magyar anyák egzisztenciális okokból nem, vagy csak igen későn szülnek, a cigánytenyésztés gőzerővel folyik. Valóságos iparág. A világ páriáit tovább erősítik azok zsidótörvények, amelyek nemcsak teljes körű védelmet biztosítanak egy idegen, genetikailag a bűnözésre leginkább hajlamos primitív előembernek, hanem a megtámadottat jogilag is megfosztják a védekezéstől. Így állhat elő az a képtelen helyzet, hogy a megtámadott személy, aki legtöbbször magára marad saját fajtája közönye és gyávasága miatt, nemcsak fizikailag bocsátkozik egyenlőtlen küzdelembe, hanem még a törvény által is súlyosan fenyegetett. A parazita hordák erejét tovább növeli, hogy mind otthon vannak, rádiótelefonon keresztül gyorsan megszerveződnek, és pillanatok alatt képesek nagy számú, felfegyverzett tömeggé egyesülni. A szétzüllesztett rendőrség keményebb tagjait, akiket még nem fertőzött meg a cigánybűnözők által zsebükbe gyömöszölt néhány húszezres bankó, erőteljesebb fellépés esetén saját parancsnokaik büntetik meg, és passzivitásra ösztönzik. A rendőr gyorsan rájön, hogy sokkal veszélytelenebb az autósoknál az elsősegély csomagot vizsgálgatni, mint esetleg veszélyes helyzetekben lőfegyvert használni. Az emberek, az ország állampolgárai, magukra maradtak egy fenyegető térben. Mint már az elején is írtam, ez csak a dolgoknak a kezdete. Igen rövid intervallumban számolni kell a társadalomra zúduló hihetetlen mértékű bűnözési hullámmal, tehát a ma már minden napra jutó bűnelkövetések száma hamarosan többszörösére emelkedik! Ne legyenek illúzióink, ha a sportoló fiúk lemészárlása nem idegen országok állampolgáraival történik, csak mondjuk három magyar fiatallal, azt mélységes hallgatás övezné, és a cigány elkövetőket nem fognák el. A nagy gyorsaság ebben az esetben inkább annak köszönhető, hogy a bűnözőket a zsidó olajbűnöző Draskovics nyomására, "védőörizetbe" kellett helyezni, mert várható volt a szerb félkatonai szervezetek azonnali visszavágása. Így legkésőbb három év múlva, ezek a szörnyetegek ismét rászabadíthatóak a társadalomra. Ugyanis ha a csetnikek bukkannak rájuk, nagy valószínűséggel ízekre tépik őket. A paraziták megerősödését szolgálja továbbá a sajtó álszent magatartása, a sajnáltatás, a képtelenségnek tűnő "pozitív diszkrimináció" állandó szajkózása, valamint a radikális portálok cigánytémái, jajgatása, és a velük való foglalkozás. Ellenkező előjelekkel ugyan, de mindenki azon mesterkedik, hogy egy szervezetlen csürhét félelmetesnek mutasson be. Tudni kell pedig, hogy amivel szemben állunk, az a világ leggyávább népsége, a történelem minden cigányellenes intézkedése arra utal, hogy a bolygó ezen sakáljait minden időben megfelelő határozottsággal a helyére tették és félelemben tartották. A polgárháborúról szóló zagyválások nem kevesebbet állítanak, mint, hogy polgárok állnak egymással szemben, ráadásul közel egyenlő erőkkel. Nos, a cigány az nem polgár. Ez az elnevezés ugyanúgy nem érvényes rá, mint a Homo Sapiens gyüjtőfogalom. Ez az egyik dolog. A másik, az erő megoszlása. Magyarország őshonos lakossága megközelítőleg kilencszeres túlerővel rendelkezik. Bár államiságát átmenetileg elvesztette, rendőrsége pedig a szervezett politikai bűnözés kiszolgálója lett, a létszámfölény így is több mint elégséges. A fosztogatók és gyilkosok megállításának fő mozgatórugója a jelen helyzetben az összefogás, földalatti büntető kommandók létrehozása és a lincselés bevezetése. Fontos, hogy mindenki megfelelő mértékben fegyverkezzen fel, és akár szabadságának átmeneti elvesztése árán is harcoljon vagyonáért, családjáért, önmagáért, vagy társaiért. A zsidótörvényeket figyelmen kívül kell hagyni, de nem szabad elfelejteni, hogy politikai fordulat után össze tudjuk fogdosni azok megalkotóit. Mindenki vegye tudomásul, hogy az államiság megszűnt. Az állam igazi feladata a többségi társadalom védelme, és a közfeladatok szervezése. Egy olyan állam, mely közpénztolvajok alávaló működésével nyíltan a bűnözés mellé áll, ellehetítleníti a bűnüldöző szervek munkáját, amely jutalmat tűz ki bűnöző cigányok gyilkosainak kézre kerítésére, de szabadon hagyja egy tizennégy éves magyar lány megerőszakolóit és gyilkosait, az nem nevezhető államnak! Politikai fordulat esetén a problémákat helyükön kell kezelni. Itt a Jobbik elnökének nyilatkozatában foglaltakat csak helyeselni tudom: halálbüntetés, kényszermunka, csendőrség. A cigányság közpénzen történő tenyésztésének kiagyalóit nemzetellenes bűncselekmények miatt haladéktalanul bíróság elé kell állítani, és a legsúlyosabb büntetéssel kell súlytani. Amíg ezek nem történnek meg, az emberek szervezzék meg azt a védelmi vonalat, amely ellenáll a bűnöző paraziták korlátlan hatalmának! Ne tartsuk természetesnek kirabolt és alávaló módon meggyilkolt, megcsonkított anyáink látványát, ne fogadjuk el, hogy gyermekeinket a nyílt utcákon leszúrják egy mobiltelefonért, ne nyugodjunk bele kislányaink megerőszakolásába, ne fogadjuk el otthonaink kifosztását és ne menjünk el szó nélkül bántalmazott embertársaink mellett, hanem harcoljunk! Ki így, ki úgy! A beletörődés időszakának vége. Most az ellenállás következik!
Olyannyira, hogy asszony pont tegnap mesélte, hogy már a korábban vérvörös kolléganője is teli szájjal szídja őket. Gyönyörű, csak az a baj, hogy miatta (meg "elvtársai") miatt tart most itt az ország. Akik megszavazták nekünk ezt a bandát.
Nagyon az az érzésem, hogy a szarnak csak a legtetejét látjuk, a többire most rádobták a leplet (IMF-hitelnek hívják), és bedobták a gyeplőt a lovak közé (hogy teljes legyen a képzavar).
Semmi jel nem mutat arra, hogy pártunk és kormányunk a legcsekélyebb erőfeszítést is tenné az ország helyzetének javítására. Sőt, nagyon úgy tűnik, hogy halvány fingjuk sincs arról, hogy mit kellene tenni. Illetve de, mégis: a lehető legtöbb pénzt szétlopni, még amíg ők vannak a zsírosbödön mellett. Félek tőle, hogy itt még sokkal komolyabb bajok lesznek.
Pusztán arra próbáltam felhívni a figyelmet, hogy azért ne essünk át a párosujju tuloldalára.
Véleményem szerint a kialakult helyzetért elsősorban a cigány vezetők a hibásak (Kolompár Orbán mint a cigányság első embere?!) a hazai jogvédők, és mi magunk is.
A cigány vezetők, mert szar korrupt kutyák, akik szarért-hugyért eladják a népük, a hazai jogvédők, mert hülyék ahhoz hogy felfogják: aki bűnözőnek áll, az már nem áldozat, így nincs jogalapja a védelmének, ezért tevékenységük irritáló és igazságtalan, és mi magunk, mert tűrjük, hogy pár szarházi terrorizáljon minket.
Jó, de most mit akarsz mondani ezzel? Senki sem akar semmi rosszat R. Évinek és a hozzá hasonlóknak. Nekem is volt (fél)cigány osztálytársam, hentes, nem egy atomfizikus, viszont tisztességes, becsületes gyerek.
Ettől a tények még tények maradnak. Feleségem ma három ügyben tárgyalt a PKKB-n (lopás, rablás és sts), mit ad Isten, mind a három vádlott cigány.
Senki nem a cigányság likvidálását, "kollektív bűnösnek" kikiáltását kívánja, hanem a létező és egyre nagyobb probléma megoldását. Egy problémát pedig lehetetlen úgy kezelni, hogy nem ismerjük el a létezését, sőt, nem is beszélünk róla. Attól ez nem fog megoldódni, hogy azt szajkózza ez a szarházi Draskovics, hogy nem szabad bőrszín alapján megkülönböztetni az elkövetőket. Persze, hogy nem szabad. Nem értenek semmit a társadalmi elvárásokból. A rendőrség megerősítése ehhez kevés, sokkal átfogóbb intézkedéssorozatra van szükség. És itt van a baj, mert ezek nem hajlandók elismerni, hogy fennáll a probléma, így megoldási javaslatuk sem létezhet.
Cigány származású, pedagógusként végzett, majd óvónőként dolgozott évekig, aztán egy árvaházban helyezkedett el, és próbált embert faragni a sok szerencsétlen kis lurkóból.
Kollégái nagy része már rég feladta, és más munkahelyet keresett.
Az általa felnevelt gyerkőcök a mai napig sűrűn látogatják, elmesélik ügyes-bajos dolgaik, tanácsot kérnek tőle.
Éva végül otthagyta az árvaházat, és három diplomával elment inkább takarítani, mert kiutálták erdélyből érkezett kolléganői.
Az volt az összes bűne, hogy nem engedte verni a gyerekeket, és mikor sorozatosan talált a kicsiken kék-zöld foltokat, akkor jelentette a feletteseinek.
Szegény Péntek Évi nevét már kiírhatom, mert neki már senki nem tud ártani. Évi újpesten élt egy panelben. Súlyos motorbalesetet szenvedett, az agya megsérült, rá három évre meghalt. Nála jobb szívű, tisztességesebb embert nem ismertem, mindenki imádta aki ismerte.
Az ember háza ott állt a dombon és uralkodott. Uralkodott a kerten, fákon, bokrokon és veteményeken. Uralkodott a szántóföldeken, réteken és legelőkön, és uralkodott az erdőn is, amelyik a domb mögött kezdődött és felnyúlt egészen a hegyekig. A fák gyümölcsöt teremtek, a gyümölcsöt leszedte az ember, aki a házban élt, és eltette télire. Összegyűjtötte a veteményt és a pincébe rakta, hogy ne érhesse a fagy. A szántóföldekről begyűjtötte a gabonát, a rétekről a szénát és az erdőből a tüzelőfát. És mindent úgy helyezett el a házban, vagy a ház körül, ahogy az a legcélszerűbb volt. Tél kezdetén beterelte állatait a legelőről, meleg istállókban adott szállást nekik és gondoskodott róluk. Így élt az ember. Meg tudni kell azt is, hogy a ház kéményén tavasztól őszig gólyák álldogáltak, s az eresz alatt egy fecskepár fészkelt. Tudni kell, hogy tavasszal rügyező nyírfák illata vette körül a házat, s nyáron madárdal és sok virág. A háznak nagy vaskos falai voltak, s az ember évente egyszer fehérre meszelte őket, kivéve ott, ahol vadrózsa kúszott reá. Ez a vadrózsa június derekán virágzott, s olyankor a szélesre tárt ablakon keresztül az illat beömlött a szobákba. Így élt a ház és benne az ember, sokáig. Egy borús őszi napon, mikor az eső zsinóron lógott az égből, valahonnan két kis ázott szürke patkány érkezett. Messziről jöttek, fáztak és éhesek voltak. Meglátták a házat, besurrantak a nyitva hagyott ajtón és elrejtőztek a pincében. Ennivalót bőven találtak, jóllaktak és hamarosan hízni kezdtek. Télen már fiaik voltak s tavaszra megint. A fiatal patkányok, akik ott nőttek fel, már otthonuknak érezték a házat, és úgy futkostak a pincében, mintha övék lett volna. Az ember eleinte meg sem látta őket. Később észrevette ugyan, hogy valami eszi a veteményt, de nem törődött vele. Volt elég. Jutott belőle annak, aki éhes. Egyszer aztán meglátott egy fal mellett elszaladó patkányt. Milyen apró és milyen félénk - gondolta. Éljen hát ő is, ha akar. És telt az idő, és a patkányok szaporodtak. Először feltúrták a pincét. Aztán ásni kezdték a falakat. Kanyargós, mély lyukakat fúrtak belé, keresztül-kasul, és itt-ott már a szobákba is eljutottak. Az ember csóválta a fejét, mikor szobájában az első patkánylyukat meglátta. És mert nem szerette a rendetlenséget: betömte, és bemeszelte a nyílást. Másnap reggelre újra ott volt. Az ember háromszor egymás után tömte be, és a patkányok háromszor egymás után fúrták ki megint. Akkor az ember legyintett, és azt gondolta: - Ők is kell, hogy éljenek. s ha nekik csak így jó, hát legyen. És attól kezdve nem tömte be többé a lyukakat. A patkányok pedig rohamosan szaporodtak tovább, és szaporodtak a lyukak a ház falában is. Már nemcsak a pincében, hanem a kamarában, a padláson, sőt éjszakánként a szobákba is besurrantak, és megrágtak minden megrághatót. Egyszer aztán, amikor az ünneplő csizmáját kezdték rágni, az ember megharagudott, és odasújtott botjával. Az egyik patkányt fejbe találta éppen, s a patkány kimúlt. Vérig sértve röffentek össze erre a patkányok. És azonnal kihirdették, hogy az ember ellenség, aki nem hagyja őket élni, szabadságukat korlátozza, jogaikat mellőzi, gyilkos, gonosz és önző. - Nem leszünk a rabszolgái tovább! - visította a főpatkány egy zsírosbödön tetejéről. - Követeljük a szabadságunkat, és a jogainkat. - és a patkányok elhatározták, hogy harcot kezdenek az ember ellen. Az ember minderről nem tudott semmit. Haragját hamar elfeledte, vett más ünneplő csizmát magának, és nem törődött a patkányokkal tovább. Pedig akkor már rengeteg sokan voltak. Megették a pincében az összes veteményt, a kamarában az összes lisztet és az összes sajtot, sőt már a szalonnát is rágni kezdték, pedig tudták, hogy az az ember legféltettebb kincse, amiből még a kutyájának sem ad. Az ember, mikor ezt észrevette, fogta a megmaradt szalonnát, rúdra kötözte, s a rudat a dróttal fölakasztotta a gerendára. Ebből lett aztán csak igazán nagy felháborodás a patkányok között. - Szemtelenség, gyalázat! - kiabálták, mikor rájöttek, hogy nem férkőzhetnek hozzá. - Elrabolja az élelmünket, kifoszt, kizsákmányol! Nem tűrjük tovább! - és föllázadtak. - Mienk a ház - hirdették ki maguk között -, mienk is volt örökké, csak megtűrtük benne az embert, amíg jól viselte magát! De most elég! S egy éjszaka, amikor aludt, rárohantak az emberre, összeharapták, kikergették a házból, messzire elüldözték, s aztán büszkén kihirdették a kertnek, a fáknak, az állatoknak és a madaraknak - még a virágoknak is -, hogy a ház ezentúl nem emberország többé, hanem patkányország, jog és törvény szerint. S azzal uralkodni kezdtek patkánymódra. Mindent felfaltak, ami ehető volt, és mindent megrágtak, ami nem volt ehető, de szemük elé került. Kiürült rendre a pince, a kamara és a gabonás. Elköltöztek a madarak, elpusztultak a virágok, a ház fala omlani kezdett és megfeketedett, fák és virágok illatát bűz váltotta föl. A vetemény ott pusztult a földben, mert nem szedte ki senki. A gyümölcs megérett, lehullt, és elrohadt. A gabona aratatlan maradt, kimosta az eső, és kicsépelte a szél. És eljött a tél, és a patkányok addigra már megettek mindent, ami ehető volt, megrágtak mindent, ami rágható volt. A falak tele voltak lyukakkal, a tetőről lehullott a cserép, ablakok és ajtók alatt öles nyílások tátongtak. És akkor éhezni kezdtek, mert nem volt egy szem gabona több, és az ajtók hasadékain, meg a falak odvain besüvített a szél, a megrongált tetőn behullott a hó, és nem tudtak segíteni magukon. Először veszekedni kezdtek, marták és ölték egymást, rágták és ették egymást, de végül is nem tehettek egyebet: fölkerekedtek és otthagyták a tönkretett birodalmat. Az ember pedig tavaszra szépen visszajött megint, rendbe hozta a tetőt, kitakarította a házat, a falakat megigazította, kimeszelte, a földet felszántotta, vetett és ültetett, s mire megjött a nyár, újra virágillat és madárdal vette körül a házat. Őszire ismét megtelt a pince, a kamara és a gabonás, és mire jött a tél, olyan volt már minden, mintha semmi sem történt volna. Azonban elrejtőzve maradt mégis néhány patkány a falakban, vagy a pince gödreiben. És amikor az ember észrevette, hogy újra szaporodni kezdenek, hosszasan elgondolkodott, hogy mit is tegyen velük. Ti is gondolkodjatok, s aszerint cselekedjetek!
