Főleg Európa népeinek genetikai összetételéről, ami történelem során folyamatosan változott szól a topik. A neandervölyiektől kezdve. A történelmi összefüggéseken van a hangsúly.
https://en.m.wikipedia.org/wiki/Genetic_history_of_the_British_Isles
A wikis cikk szerint is volt későbbi kelta bevándorlás is a kontinensről, de ez inkább csak Dél-Angliát érintette. Tehát közel se volt olyan jelentős mint a Bell Beaker hullám. Mindenesetre az írásos forrásokból is tudjuk hogy belgae kelta törzsek szinte közvetlen a római kor előtt vándoroltak be, szóval nem zárult le a Brit-szigetek genetikai története a Harangedényes bevándorlás után :)
Mellékszál. Hogy látom a zsugorított temetkezéseket a különböző kultúrákban, az a mezei gondolatom támadt, hogy ennek a kivitelnek nem rituális, hanem kizárólag praktikus okai voltak: kisebb sírgödröt kellett ásni, mintha nyújtott helyzetben temetnének ...
Igen, ők egy indoeurópai nyelvet beszélhettek, szerintem a kelta és italikusz nyelvek ősét, azután volt még egy vagy kettő kelta bevándorlási hullám az időszámításunk előtti néhány évszázadban.
Más topikokon már biztos előkerült a téma, de bedobnám ide is. 4-4500 éve a Brit-szigetek lakossága 90%-ban lecserélődött a harangedényes kultúra (Bell Beaker culture) képviselői által. Minden bizonnyal ők már az Ukrajna/Oroszország területéről szétterjedő indoeurópaiak lehettek, talán a gael és briton nyelvek ősét is ők hozták a szigetekre(ha csak nem egy későbbi kontinsről érkezett hullám volt ezért felelős).
A 48 ezer évben nem vagyok biztos, a wikipédián volt, azt meg hosszú évek óta változatlan, azóta voltak új kutatások, lehet hogy sokkal kevesebb a kora. A neolitikus földművelők öröksége, ők nem tudni, hogy milyen nyelven beszéltek.
Akkor a végén az R-U152 az Italo-Kelta ( nekem is ez van ).
A kelták és italikuszok közös ősei közt alakult ki az Alpok térségében a U-152, ennek egyik alcsoportját a Z-36-ot vitték az italikusz bevándorlók a bronzkorban Itáliába Kr.e 1200 körül.
Az R-U152 hordózóinak többsége az R-L2 haplocsoportba tartozik ( nekem is ez van ), ez a Alpok környékén alakult ki, vsz Dél-Németországban. Akkor egy térkép az R-U152 elterjedéséről.
Amikor a kelták ősei Franciaországba érkeztek, az L-21 és a DF-27 hordozói voltak. Az L-21 Észak-Franciaországon és Belgiumon keresztül átkerült a Brit szigetekre. Az R-DF27 elterjedt egész Franciaországban és dél felé terjedt. Azután még a bronzkorban elterjedt az Ibériai félszigeten.
Akkor nézzük a P-312-öt, ennek sok alcsoportja van, a három legfontosabb a következő, a R-L21 az Atlanti- kelta, az R-DF 27 az Ibero-Atlanti és az R-U152 az Italo- Gall.
Akkor először a R-L21 alcsoport.
Az indoeurópaiak első hulláma, az italikusz-kelta-germán nyelvek ősét beszélők valószínűleg az L-21-et hordozták.
Norvégiába és Izlandra a vikingek által került, akik ír és skót rabszolgákat hurcoltak haza a támadásaik után, az izlandi férfiak 20 %-a hordozza a R-L21-et.
Franciaországban Bretagneban és Normandia alsó részén nagyon gyakori, ide az angolszászok elöl menekülő britek vitték az 5.században.
Az R-M269 egyik alcsoportja a P310, amit az italikusok, kelták és germánok is hordoztak, ennek két fő alcsoportja van az R-U106 amit a germánok ősei hordoztak és a P-312 amit az italikuszok és kelták ősei hordoztak.
Akkor először az R-U106. Észak-Németország és Hollandia területén gyakori, itt alakulhatott ki, innen került Skandináviába még a bronzkorban. Ez volt a nyugati germán törzsek domináns haplocsoportja. A germán törzsek vitték Európa más részeire. Az angolszászok és frízek Angliába, a frankok Franciaországba és Belgiumba, a burgundok Kelet-Franciaországba, a szvébek a spanyol Galíciába és Portugália északi részébe, a langobárdok Olaszországba. A gótok terjesztették Kelet-Európában, a szlávokkal a balkáni népekkel keveredve, ezenkívül Olaszországban, Franciaországban és Spanyolországban is. A középkorban és az úkorban német kivándorlók is terjesztették Kelet-Európában. A Baltikumban a svédek és a dánok is terjesztették amikor az uralmuk alatt volt a terület egy része. A térképen az U-106 elterjedése látható.
Az R1b az indoeurópaiak egyik jellemző haplocsoportja volt, ezen belül az R-M269, gyakorlatilag ez a alcsoport terjedt el egész Európában, az indoeurópaiak vitték Európa nyugati részére a bronzkorban.
Akkor most jöjjön Európa leggyakoribb férfi haplocsoportja az R1b, 110 millió európai férfinak van meg, Európa nyugati felén domináns, de nemcsak Európában található meg, nagy területekre terjed ki Ázsiában és Afrikában is megtalálható egy alcsoportja. Nagyjából 18 ezer éve alakult ki, vsz Közép-Ázsiában. Rengeteg alcsoportja van. Erről a haplocsoportról most többet fogok írni, mert néhány alcsoportját is külön ismertettem. Először a földrajzi elterjedéséről akkor. A legnagyobb arányban Írországban, a skót Felföldön, Walesben, Franciaország atlanti partvidékén, Baszkföldön és Katalóniában található, eléri a 80 %-ot, Gyakori Anatoliában, a Kaukázusban, Oroszország egyes részein, Közép és Dél-Ázsiában. Európa Északi-tengeri és Atlanti óceáni partvidékén és az olasz Pó folyó völgyében 70 % feletti a gyakorisága. A baskiroknál 50 %, Örményországban 35 %, Türkmenisztánban 35 %, az afganisztáni hazaráknál 35 %, a kínai ujguroknál 20 %. Az afrikai Kamerunban a férfiak 60-95 %-nál megtalálható az R1b-V88 afrikai alcsoport.
Akkor először egy térkép az R1b óvilági elterjedéséről.
Az R1a Európában a szláv területeken a leggyakoribb, Lengyelország 57,5 %, Ukrajna 40-65 %, Oroszország 45-65 %, Belarusz 51 %, Szlovákia 42 %, Csehország 34 %, Horvátország 24 %, a balti nyelvterületen is gyakori, Lettország 40 %, Litvánia 38 %, a germán nyelvterület egy részén, Norvégia 27 %, Ausztria 26 %, Kelet-Németország 24 %, Svédország 19 %. Ezenkívül jelentős még, Magyarország 32 %, Románia 18 %.
Az R1a egy elég nehéz haplocsoport, vitatott a kialakulási helye, rengeteg alcsoportja van és hatalmas területen terjedt el. Nagyjából 25 ezer éve alakulhatott ki az R hapcsoportból, ahogy az R1b is abból származik, vsz Közép-Ázsiában. Az indoeurópai népek északi csoportjában, a balti-szláv népek közt jelentős volt az aránya, az ezt hordozó férfiak részt vettek a germánok etnogenezisében is. Az indoiráni népekre is jellemző volt a haplocsoport, így elkerült az Indiába is. Az indoeurópai népek vándorlásaik során eljutottak Mongoliáig és Kínáig keleten, az ujgurok közt 30 % az R1a és 20 % az R1b aránya, az ujgurok eredetileg egy indoeurópai nép voltak. A most török nyelvet beszélők többsége eredetileg indoiráni nyelveket beszélt így köztük is jelentős az R1a aránya.
Egy másik ritka férfi haplocsoport, a Q, nagyjából 35 ezer éve alakult ki Közép-Ázsiában, két alcsoportja volt, a Q1a az amerikai indiánok egyik haplocsoportja, a Q1b a Közel-Keletre vándorolt.
A leggyakoribb területei Európában: Svédország déli részén 5 %, ezenkívül jelentősebb területei: Franciaország: Rhone völgye, Szicília, Dél-Horvátország, Észak-Szerbia, Lengyelország, Ukrajna.
