Én nem tetszelgek, hanem azért vagyok ilyen nyakonöntő, mert csakugyan semmi esélye senkinek, hogy az én hitbeli meggyőződésemet módosítsa. Ezt ugyan nem játszom (valóban kíváncsi vagyok mások véleményére, ezért is járok ide), de észrevettem magamon. Sőt, azt gondoltam, más is így van vele. És a többség csakugyan így is van, el nem ismernének más meggyőződést, nem is engednek, legfeljebb csendben, óvatosan, araszolva. Én meg úgy sem.
No, ha már megfigyeltem, ilyen nyerseséggel el lehet kerülni sok magyarázkodást, úgyis reménytelen.
Tudod, te azt reméled, ahogy látom, hogy meg lehet javítani, meg Isten emberek megvallásai mellé áll.
Én meg azt vallom, Isten természetfeletti, hát illi,, hogy az övéinek természetfelettit adjon, ha keveset is. Azaz, ha nincs természetfeletti, nincs Isten, csak megvallások.
Én pedig semmibe veszem (hit dolgában, nem erkölcsi értelemben!) az emberek vallásos igyekezetét, gonosznak tartom, ha megvallják azt, amit nem is hisznek, csak szeretnék hinni. Lásd, milyen magas normát találtam a presbiterek-vének felett, én kirúgnám-kirugatnám azt a papot, amelyik feladja az utolsó kenetet, és meghal a beteg. Ne vállalja, ha vállalja, akkor meg igenis épüljön meg a beteg! Jézus határozottan törekedett arra, hogy az Írásnak, a próféciáknak eleget tegyen. Hogy mernek utolsó kenetet csinálni hát a betegek megkenéséből? Szégyen! Éppen azt bizonyítják, nem segít Isten, el kell temetni, lemondtunk róla. Szégyen! És mondd, én mit is becsüljek egy olyan rómaiban, aki feladott valakinek utolsó kenetet, aztán a beteg nem felépült, hanem meghalt. Miért vén az ilyen? Tán hamis a Biblia? Nem gondolom. Az ilyen pap hamis, és káromolja Istent. Én ha a helyébe lennék, és meghalna a beteg, ha nincs hitem, bizony nem kennék fel, ordítanék, magamnál különbet hívatnék, vagy megérteném, eljött az órája, sátorát leteszi, és atyáihoz költözik (de akkor sem kenném meg, hogy felépüljön, csak, ha hiszem, hogy fel is épül, mert a hitből való imádság ilyen, bizony!)
És ezt nem kerestem, hanem a hgysek miatt jött elő (a vének egyik melója ez). Ó, mennyi, de mennyi istentelen szertartásotok van, és mennyire elhagytátok az istenit! (Ne vedd magadra, ha nem római vagy, a rómaiakra értem.)
Értsd meg, nem is neked írtam, hogy nem is vén, aki nem ilyen imájú. Nekem egyszerű, egyértelmű vezetésem van, hopgy felismerjem, számomra mi az isteni, és mi nem. Ebben még nem csalódtam, ezért nem vontam vissza, még hitbeli dologban semmit nem vontam vissza (persze polgári dolgokban, szakmámban, stb. tévedek, és vissza is vonok). De nem is mindenről mondom, hogy isteni, mert bennem csak rész szerint van az ismeret, a hit is.
Kiegészítésül, mielőtt félreérted: Persze nem mindenki gyógyul meg, lásd, nem is mindenkiért imádkoztak, hanem beteget ápoltak. De akkor sincs utolsó kenet! (Hehe, ha nem olvastál végig, és már magyarázni kezdtél, magadra vess :-))
Ezzel azt kívántam megmutatni, én lehetetlennek tartom a római szertartású bibliai istentiszteletet, hiszen nem lehet hívő a pap, akkor miért is marad ilyen rémszervezet tagja, sőt, kiszolgálója?
De én nem politizálok, nem akarom visszavenni, amit tőlem eltagadtak (én is rómainak születtem, és a rám eső részt nem adták ki, igaz, nem is kértem, nem is várom), érdekes, a rómaiak visszavárják, amit harácsoltak, de aki elmegy tőlük, nem viheti magával azt, ami az ő része...
Nem kívánok az állam hatalmasaitól sem sokat, csak, hogy mi csendes és nyugodalmas életet élhessünk. Stb. Persze indulat olykor van bennem, emberből vagyok, és olykor külső emberem erős, nincs megfeszítve. De nem ragaszkodom ó emberem irányításához, idővel mindig a szellemi, a belső diadalmaskodott.
Az is a véleményem, aki politizál, nem krisztusi, Ő ugyanis semmit nem szórakozott sem Pilátussal, sem a császárral, pedig azok sokkal szemetebbek voltak, mint a mindenkori magyar kormány. Megadta, ami kell, meg is adatta, ám, ha törődött valakivel, az Isten népe volt, szegények, és kurvák és vámszedők, és farizeusok, és sokféle forgatag, akik Hozzá, mint Úrhoz mentek, hittek benne. Meg ostorozta Isten népét, ha nem ezt tette.
Én nem törtem erre, de mégis ezt teszem a Fórumon. És nincs ezzel bajom, mert erről is azt vélem, krisztusi.
Nem hiszek neked, hogy te láttál krisztusi-bibliai római szertartású istentiszteletet, azt sem hiszem, hogy képes vagy ezt felismerni (azért nem, mert magad római maradtál, azaz eleve kizárt számomra ez a dolog). Nem bántásból írtam ezt neked, mondtam előbb is, nem tudják sokan, mit beszélnek.
De én reménytelennek tartom a vitát erről, mert bárki, aki újjászületett, valóban, nem csak megvallotta, és annak örült, hogy őt szerető tezsvérek közé került, szóval az újjászületettek mind ugyanazt kapták, mint én (egy Szellemmel is vagyunk átitatva).
Ha valaki mást mond, de erősködik, hívő, és krisztusi, adok neki hitelt, és pár évig figyelem, hoz-e gyümölcsöt. Meg kell, hogy mondjam, vagy otthagyta a rómaiakat, vagy az Élő ustent, és megvallásaiba, meg felekezete szertartásaiba temetkezett.
Hibát követsz el, ha egy ostoba ingyenes netes fórumon anonim irogatók hozzászólásai alapján ítélsz meg bármit.
Te szinte kérkedsz, hogy milyen lesújtó a véleményed a történelmi egyházakról. Ezen mosolyogtam egy kicsit, nem cinikusat és nem is bántóat.
Úgy tünik nem én nem itt és nem ebben a formában fogom megváltoztatni a véleményedet. Nem is akarom. Akkor akarnám, ha te is akarnád...de szemmel láthatólag te értéket látsz a te lesulytó véleményedben. Így én esélytelen vagyok :) Sajnálom.
Én mindenestre tapasztaltam teljesen bibliai istentiszteletet történelmi felekezetek szertartásain. Én tapasztaltam őszinte és tiszta hitet a katolikusok között. Ismerek igaz embereket százával a katolikus egyházban.
Mindazt amit te hiányolsz náluk én megtapasztaltam. Mindezt amit te nehezményel én meg tudom bocsátani.
Mást nem tudok mondani...
Én egy felekezetnek nem vagyok a tagja. Gyülekezetbe ugyan járok, de efféle leigazolt tag sehol nem vagyok (tudod, ahol ketten, vagy hárman összejönnek Jézus Nevében, Ő ott van). A gyülekezet, ahova járok, nem is tud főállású tagról, mindenki munkájából, vagy férjének munkájából él. Ilyen állandó hierarchia sincs, ha jól sejtem, én legalábbis nem törődök ilyesmivel, el sem ismerném, de senki el sem várja. Egyszer egyik, másszor másik van fentebb, akinek van, az szól, és teljesen bibliai a mi istentiszteletünk, ilyennek nyoma sem akad a történelmieknél.
Én tehát egyszemélyes szekta vagyok, és roppant lesújtó a véleményem a történelmi felekezetekről, sokkal-sokkal rosszabbak, mint a Hit Gyülekezete. Utóbbiban van még élet, az ajándékok sem haltak még ki, de a történelmiben csakugyan a valóságosan újjászületett keresztények lehetnek egy rövid ideig tagok. Ha tovább maradnának, hitük lehalna, a régi hívőket (most polgári értelemben) tehát vagy nagyon erőtlennek, vagy olyannak tartom, akik nem is tudják, mit beszélnek.
Jómagam ugyan a római felekezetnél vallottam meg először Krisztust hivatalosan, de még nem hittem Benne. Ő viszont úgy látszik, komolyan vette, mert 3 év múlva el is hívott. És nem embertől vettem, hogy szinte azonnal kiírattam magam (írásban is bejelentettem, személyesen vittem a plébániára) a rómaiaktól.
Bennem él Krisztus, semmit nem lohadt, noha ... itt nem is én vagyok a téma, ha komolyabban érdekellek, ott vannak a hozzászólásaim...
Nem adok igazat neked, hogy hitet találna Krisztus történelmi felekezetben.
Ha erről érdekel a véleményem, ehhez fáradj át pl. a református topicba, vagy nézz utánam, és padlót fogsz, mennyire bigott szektás vagyok.
Én azt vélem, az ó tömlőnek esélye sincs, hogy megújulhat, képzeld, én még a Hit Gyülekezetét is ó tömlőnek tartom!
Hát gondolhatod, mit vélekedek a történelmiekről! Sokkal-sokkal rosszabbnak tartom őket a Hgynél!
Fórumkodásom elején jól szembekerültem a római felekezettel, (noha egy-két tagjukat becsülöm, mint embert), mostanában a reformátusokkal, nemrég meg a történelmi babérokról ábrándozó adventistákkal. Meg az unitáriusokról, bármi történelmi felekezetről azt vélem, esélyük sincs, hogy éljenek, megújuljanak, ott kell hagyni őket, kimenni, mert ott csak satnyák, kiskorúak maradnak.
Én egyetlen egy emberöltős gyülekezetet nem ismerek el krisztusinak, sok ilyenben voltam, és nagyon rossz tapasztalataim voltak.
Ha csakugyan kíváncsi vagy, még egyszer szólok, olvasd el régebbi szólásaimat (Cserfa és Cserfa nickem is van), és biztos vagyok benne, többet nem kérdezel.
Ha viszont kérdezel, mindenképpen hozd fel azt a topicot, melyben szóltam, mert én tartom a szólásaimat, hitbeli dolgokban nem vontam vissza, nem módosítottam, azaz nem változott semmi nálam, legfeljebb erősödött, határozottabb lett (én egy úton járok, amiről nem tértem le se jobbra, se balra, legfeljebb olykor-olykor elestem. De fel is segítettek!)
Akkor miért írnám le újra, meg újra ugyanazt? Nem teszem, ez olyan lenne, mintha floodolás lenne (az is lenne, mert magamat idézném). Nem véletlenül kereshetők valaki hozzászólásai!
Ha meg nem is érdekel téged a véleményem, csak egész kicsit akkor ne is kérdezz. Te döntesz hát... :)
De ez nem a Hgyről szóló topic?
Igaz, most összehasonlítottam a történelmiekkel, ennyiben nem off a dolog.
... és ebből jön is a következő kérdés. Mennyire veszik ezek a karizmatikus felekezetek tudomásul, hogy a történelmi egyházakat leginkább ez a lassú és kevésbé intenzí tűz fűti? Mennyire fogadjátok el, hogy a történelmi egyház híveinek a nagy része örökölte a hitét és a rítusokat, meg a templomokat is. Örököltük a szüleinktő, a nagyszüleinktől és a dédszüleinktől. Miért furcsa ha védjük az örökséget?
Én soha nem cikiztem senkit a hite miatt. Komolyan.
Cikizni az ostobaság és az agresszió miatt szoktam, de azt is egyre kevesebbet, mert belfáradtam.
Nekem csak kérdéseim vannak.. amikre sajnos nem kapok választ és aggályaim amiket nem old fel senki.
Igen, féltem azokat a keresztényeket akik megtérnek ezekbe az új karizmatikus pünkösdista neoprotestáns egyházakba. Féltem őket, mert kiszolgáltatottakká válnak és függővé.. el elpottyantott szavakból azt veszem ki, hogy sokan félnek közülük és vagy nagy megalkuvásokat tesznek, vagy hatalmasat csalódnak.
Vannak jelek, veszélyes és félelmetes jelek...
ja és hazafelé a buszon eszembe jutott mégegy kérdés. A HGY-s másodgenerációsokról. Mindenki tudja, hogy a nagy élménnyel és intenzív lelkiséggel járó megtérők hatalmas tüzet és energiát visznek egy-egy közösségbe. De azok akik egy eleve vallásos környezetbe születnek bele és abban nevelkednek azoknak a megtérés messze nem ilyen katartikus. Sokkal inkább egy lassú ébredés egy ráeszmélés a hit élményére és ez egy sokkal lassabban, de tartósabban égő tüzet visz a közösségbe. Az előbbinek megvan az a veszélye, hogy kiég a lelkesedés intenzív lángja (nincs örök extázis csak az üdvösségben) az utóbbinak pedig a hit gyakorlásának a rutinszerűvé válása és esetleges ellaposodása a veszély.
Mennyire veszi bele a HGY közössége a számításba ezt a különbséget és mennyire van felkészülve a második generációs hívek kevésbé intenzív de tartósabb lángjára?
Ha bennem valami jó, Isten az. Én sajnos nem. Jó, ha olykor imádkozol értem, mert soksor nem ilyen vagyok. Bizony! De reménységem van, hogy egyre inkább Ő ábrázolódik ki rajtunk (rajtam és testvéreimen), mert Őt nézzük, Őt keressük, Hozzá kiáltunk, ha távolinak érezzük, és Neki adunk hálákat, és persze mindezek szerzőjének, az Atyának!
CSerfa
Most nagyon jó nekem, napok óta, ez csakugyan így van :-)
De sajnos egyszer fenn, másszor lenn, ezért imádkozz értem, ha olyanod van :)
Én meg nem mindenkit mondok taplónak, meg sunyinak, meg egyebek. Inkább tanulok tőlük, a fórumtársaktól, bárkitől. Kivétel csak az, aki bizonyított, hogy tőle nem lehet. De az ilyennek mindig megmondom egyértelműen, közöttünk szakadás van.
Aztán a tőlem származó sok lesújtó vélekedéshez olykor-olykor hozzátartozik egy-két pozitívum is.
Ne sajnáld ezt tőlünk, hiszen a kereszténység elsősorban a szeretet vallása! Tudod, hogy úgy szeressük egymást, ahogy Krisztus szerette tanítványait. Erről ismejen meg miket mindenki (a Fórum is), ez krisztusi, ez Jézus tanítása, illik tehát ez ide, ha ez parancsolat, ha a Fórumon ez van, nem szégyellem. (Nem szégyellem Őt sem megvallani az emberek előtt, kérlek, te ne cikizz ezért!)
Lásd, ezért én sokszor bigottnak neveztem magam, tudom, sokban eltér az én istentiszteletem a megszokottól, és ez meghökkent embereket, és unok mindig magyarázkodni (bexcsüld meg, kérlek, ha most neked megteszem).
Az tehát nagyon is illik, ha egy emberrel harcoltam, és ő is velem, és megtérünk egymáshoz, ez közzé legyen téve ott, ahol valaha harcban álltunk. Tudod, ez számomra becsületbeli dolog, ha valamit megbántam, megvallottam, mindig ott tettem megvallásomat, ahol a vétket, vagy rosszat elkövettem. Mert így is kell, legalábbis az én Istenem szerint.
Jóvan, frankók vagytok mindketten.. lehet koncentrálni a tapló, sunyi bunkók kérdéseire :)
Ja és felmerült mégkérdés... A HGY tagságán belül mennyire kézzelfogható a félelem. Félelem attól, hogy a kritikus gondolatokért kiutálnak valakit, a félelem attól, hogy a máshogy gondolkodásért "kiprédikálják" az embert?
Mi szokott lenni a világi barátokkal, rokonokkal a megtérés után?
Lásd, én nem tanító vagyok, csak egy 14 éves serdülő. Variálok, próbálkozom, a rosszat elhagyom, a jót megtartom, ahogy sokan így teszünk. Én nem tudok neked más választ adni, mert hazudnék (akkor nem évekig imádkoztam volna).
Viszont rendszeresen megélem, testvéreim felsegítenek, ha én esem el, és mondják (és hiszem), én is szolgálok feléjük.
Imádkozunk, és tűrünk, és szeretünk, és örülünk, gyümölcsöket hozunk, amit meg le kell metszeni rólunk, nos, az Úr nem hagyott el, éppen nem! Ő az Úr, és ha hajszálaink is számon vannak tartva, akkor nem tudok aggódni, ha gondom is van, képtelen vagyok. Attól még sírok olykor, meg éhes is vagyok meg szomjas is, és elvégzi azt Isten, hogy felettébb nagy jutalom lesz, ha megláthatom Őt, amint van. Azaz nem mindig látom, éppen nem!
Én az Úrra vetettem ezt, és nem bántam meg, nem tudok neked értelmes választ adni, csak ilyen bibliai bigottságokat (és nem is szégyellem).
Ám ne gondold pl. hogy tőled nem tanultam, vagy sok más Fórumtárstól, lásd, ezekért is járok ide. És biztos vagyok benne, te is, csak olykor az ember megfeledkezik erről. (Rólad tehát biztosan vélem, Krisztus embere vagy, aki meg tud vallani olyasmit, és megőrzi arcát, és jószándékú, azzal komoly baj nincs. Taroztam ezeket felírni rólad, mert valaha ellenfelek voltunk, így kell ennek lennie.)
Ám ha te kapsz valamit, kérlek, közöld velem-velünk :)
Én nem ócsárlom magamat.
És nem vidéki vagyok, hanem budapesti. Nem is vidékről származom.
És versenyző sem vagyok.
De abban igazad van, Isten embere vagyok. Mint testvéreim is. Ezt annakidején Németh Sándor is elismerte, kezét és hitoktatói oklevelet adott (adatott), mikor tőle kértem, mondván, "Neked megadom".
Most már csak az a kérdés, te milyen szívből, milyen szellemmel írtad ezt. Mert esetleg, ha a jót gonosznak mondod, terhed lesz ez neked.
Persze ez rám is igaz. De én éveket (!!!) imádkoztam erről, mielőtt elhagytam az emberválasztotta (istentelen) istentiszteletet.
És azóta is imádkozom. Évek óta, sőt, egyre többet, és meggyőződésem, hogy igazam van!
És testvéreim is imádkoznak. Pl. azért is, hogy az ilyen alakok, mint te semmiképpen ne tudják megbotoltatni a hitben kicsiket. És bizony, NS által (valaha) elismert presbiter (bizony!) is van köztünk, akit sokan becsülnek, és szeretnek, és imádkoznak érte és én is, és értem is imádkoznak, mert imádkozunk egymásért, és gondjaink sokban közösek.
Így én akár az összes hgy janicsártól sem félek, hozzám közel nem kerülhettek (pedig nevem, címem, munkahelyem, sőt, gyermekeim iskolái is fenn vannak a neten, nem is kevés helyen a Fórumon is, és a Telefonkönyvben is benne vagyok)
Te pedig sötétből lövöldözöl, arc nélkül, értelem nélkül, bizonyság nélkül.
Mondd, jól teszed, amit teszel?
Te ítélsz (gondolom engem), és nem imádkozol. Mondd, mi lenne, ha mondjuk, csak két, vagy három évig imádkoznál, és utána jönnél ellenem magabiztosan?
Nekem csakugyan van magabiztosságom, és erőm, annyi, hogy nem hinném, közületek sokan tudnának többet oly könnyedén vinni, mint nekem megadatott. Aztán, ha elolvasod, miket írtam a Hit gyülekezetéről, tán hanyatt is esnél, miképp lehet valaki ilyen. És élek, és fejlődök, és mindig előbbre és előbbre jutok, ezen a Fórumon is több, mint 5 éve nyomulok.
És ha valaki nekem kíván valamit, kapja meg ő azt, jó mértékkel, megnyomottan, én is merem azt kapni az Úrtól, amit másnak én kívánok. Mondd, ebben te tiszta vagy? Mindegy, te nem árthatsz nekem (tőletek senki sem árthat nekem), hát ne is keseregj esetleges tehetetlenségeden, hogy rajtam nem találsz becsületes fogást! Ne gyűlölködj!
De tényleg, te mitől vagy ilyen biztos a dolgodban? Megvéd téged az arcnélküliség, a homály, ha leszerepelsz, nicket váltasz, arcot cserélsz, köpönyeget fordítsz, és folytatod?
Mondd, hol van a te istened? Hol a te igazságod?
Józanodj ki, kérlek, mert nem igazságos, amit teszel!
Egyébként én becsülettel meghívtam magamhoz Németh Sándort, kaját is adtam volna neki, tanítottam is volna szívesen, meg is hallgattam volna. Nem egyszer hívtam, itt a fórumon is hívtam (máshol is), kértem hgyseket, járjanak közben ezért NS-nál. De nem jött.
Te az én igazságomba semmiképpen nem tudsz belekötni, én igazságosan, okkal vagyok a Fórumon (beszéltem testvérrel, és beszélni kívántam elölülővel is, Jézus ezt a rendet rendelte). Most tehát mindenki előtt vallom istentelennek istentiszteleteteket, és Németh Sándorotokat. Bizonyságaim meg egyértelműek, megmagyarázhatatlanok (ha a Biblia igaz), nekem az én dolgaimban senki nem tud ellenállni.
Ha viszont jót szólsz, ha bárki jót szól, és nem kerüli el figyelmemet, én azt megtartom, megfogadom, tévedéseimet belátom (diákjaim is így ismernek, és többen rendszeresen olvassák szólásaimat, nem hazudok), nem szégyellek egész kis gyermeketől sem tanulni (nagyon is sokat tanultam tőlük).
Józanodj ki, kérlek, mert nagyon tántorgónak tűnsz, benned nem az igazság szól, ahogy viselkedésedet, fellépésedet vizsgálom!
Szerintem Pál megoldotta a dolgot.
Aztán, gondolom, sok rabszolga is vén, azaz presbiter volt, és urához tudott alkalmazkodni, kellett is, előbb az ura, aztán a testvérek, különben szép kis rabszolga is lett volna.
Szerintem senki ne emelje feljebb a szemeit, mint kéne, és akkor megkapja, hogy Krisztus terhe könnyű.
Persze Krisztus is sírt barátja, Lázár halálán, azaz ez nem azt jelenti, hogy nem fog sírni a presbiter, akár tehetetlensége miatt is, és egyebek.
De, hogy mindent maga tegyen meg, azt nem gondolom. Ne is vállalja!
Hanem inkább különös gondja legyen arra, hogy csakugyan azt az életet élje, amit rendeltek! A maga dolgának utánalásson, példányképe legyen a többieknek ebben is.
Otthon is ugyanezt tegye (lásd Pál a püspökről)!
Egyszerűen nem lehet kibúvó, hogy Bibliát kell olvasnia, meg imádkoznia. Virrasszon, de ne kifogás legyen a meló alól! A nap 24 órából áll, meg az éjszaka.
Meg egyebek...
Amiket írsz, ezek Pálnak sem volt kibúvó, és akik Pált olvassák, azt is olvassák, írta Krisztus tanítványainak, legyenek az ő (Pál) követői. Legyünk hát Pál követői, és akkor csak nem tesszük rosszul! Miért kéne Pálnál különbnek lenni?
Aki ezeket a fentieket elhagyja, az is csak nyughatatlankodik, de igazságos nem lesz. Mondom, Jézus az embereknek nem elhordozhatatlan terheket hozott!
Pál is sokat tett, de gondja volt munkájára is, a hártyáira is, stb.
Persze akinek felesége van, az nem érhet annak nyomába, akinek nincs (Pálra gondolok), mert utóbbi az Úrnak, előbbi a feleségének. De nehogy már igazságtalan, Krisztustól idegen magaválasztotta terhekkel próbáljon Pál nyomába érni a feleséges, fogadja el, hogy neki rosszabb (azaz Pálnak jobb).
Én nem értek egyet a magaválasztotta istentisztelettel, hogy el kéne hagyni az apostoli rendelést, mert Isten egyébként leáll, megrövidült a karja, távol van, serkenteni kell, meg egyebek.
Nem állt le Isten, hanem munkálkodik, és bizony, munkatársai vannak, nem csudaszuperemberek, hanem melósok, halászok, katonák, sátorkészítők, de akár vámszedők is, akiket nem szégyell!
Ha sok az aratnivaló, imádkozni kell aratókért, és nem megszakadni!
Ha kevés a vén, rendelni kell véneket, és nem egy ember terhe legyen, ami soké.
Emellett is lesz üldözés, nyomorúság, stb., de nem fog megszakadni a presbiter. Ha a presbiter elhordozhatatlan terheket hordozna, ugyan kinek lenne példánykép, ki is követné? Akkor szentkép lenne, fényes bálvány, akit jól megfizetnek, és távolról tisztelnék, idővel védenék is, nehogy érinthető legyen! Aztán már nem az Úr útját készítenék, hanem a fényesöltözékű presbiterét (NS-ra gondolok pl., meg az egyebekre).
Az a kérdés, hogy ha egy presbiter (vén, püspök, elöljáró, stb.) az ideje nagy részét a hívők ügyes-bajos dolgaival tölti, aztán otthon imádkozik és igét tanulmányoz, ami szintén sok idő, akkor hogy kell hogy alakuljon a napi időbeosztása, hogy jusson ideje a kétkezi munkára, a családja eltartására, a feleségével való törődésre, a gyerekek nevelésére, pihenésre, stb. Mert ha objektíven igyekszünk vizsgálni a kérdést, akkor ez így merül fel, hiszen a napnak 24 órája van.
Ezt, hogy Testvéreim, hagyjátok ott azokat, akik meg akarnak gazdagodni, sok értelmetlen és káros kívánságba esnek, nem elégszenek meg azzal, ha van mit enniük és öltözniük! Meneküljetek azoktól, akik kedvelik a pénzt, és futnak utána! ezt én írtam, ezt nem Pál írta.
Ahogy elnéztem, ez félreérthető, ezért pontosítok.
Elgondolkodtam én is ezen a presbiter az nem szolga, a presbiternek bér jár-e kérdésen.
Eddig a következőkre jutottam:
Mi is a dolga a presbiternek?
Legeltesse a köztünk levő nyájat. Érdekes, Péter [1Pét. 5.1]-ben egy rakás presbiternek ír így:
A köztetek lévő presbitereket, mint presbitertársuk, és mint a Krisztus szenvedéseinek tanúja, valamint a leleplezendő dicsőségnek részese, kérlelem: Ne kényszerből, hanem önként legeltessétek Istennek köztetek lévő nyáját. Ne a gyalázatos nyereségért, hanem buzgóságból,
ne letiporva a nyájat, mely sorsrészül jutott nektek, hanem a nyáj példaképévé válva. Ebből úgy tűnik, idővel a presbiterek közt lesz a legeltetnivaló nyáj, azaz a többség egy érett gyülekezetben presbiter, azaz vén, elöljáró lesz. Szerintem ugyanis a presbiter=vén.
Péter így is folytatja, a fiatalok engedelmesek legyenek a véneknek. Így lehetetlen, hogy a presbiterek eltartottak legyenek.
Nyereség sem lehet a presbiterség.
Na mármost, ha nem nyereségből legeltetik a köztük levő nyájat, gondolom, ez egyértelmű, ezt nem is kell tovább vizsgálni, aki nyereségre tesz szert, nem krisztusi.
De van egy érdekes mozzanat.
Péter azt rendeli, példányképek legyenek. Ez azt jelenti: ugyanazt az életet éljék, amit az őket követők, nekik engedelmesek. Akkor viszont nem bérpresbiterek, akik más életet,presbiteréletet élnek, hanem melósok, mint akiknek például vannak állítva.
Ha melósok, minden tiszta, minden smakkol, ekkor és csak ekkor nem is nyernek semmit a presbiterségükből, és Pállal sem kerülnek szembe, aki mindenkinek munkát rendelt.
Akkor viszont nem bért jelent a kettős tisztesség.
De akkor mit is jelent?
Mi is a vének dolga? Pl. hogy elmenjenek a betegekhez, és felettük imádkozzanak, megkenve a betegeket olajjal, és azok megépülnek. Ha nem épülnek meg, akkor vagy a Biblia hamis, vagy a presbiter nem is vén, nem is forgolódik jól, semmiképpen!
No, ha a beteg megépül, az ilyen presbiter (vén) csakugyan megbecsülésben részesül! (Én aztán megbecsülném, ha megépülnék, vagy beteg gyermekem megépülne!) Pl. fő helyet kapna a vacsoránál. Figyelnék rá. Megemlíteném a többieknek, hálát adnék érte, könyörögnék is érte. Úti költségét is fedezném, ha rászorulna, ha már hozzám jött (buszjegyét megvenném, én is busszal járok) és jobb helyet adnék neki, ha nálam tér aludni, én akár a földön is aludnék, ha ő az apostolokhoz hasonlóan magával hozta volna feleségét.
De miért kéne bért kapnia? Ezt nem találom a Bibliában.
Akkor miért áll ott, méltó a munkás a jutalmára? Igen, az áll ott.
Az nem áll, hogy ez állandó bér legyen! Valahol csak előfordul a krisztusi-apostoli tanításban-rendelésben, nem állandó bér, hanem jutalom, meg kaja jár a munkásnak [Mát. 10.10], [Luk. 10.7], [1 Tim. 5.18]. (Ha bér van említve, úgy, mint akik bére, hogy a háznál, mely befogadta őket, ugyanazt egyék, mint a háziak. Tehát addig, amíg ott maradnak, részesülnek az ott levők kajájából.)
A nyomtató ökörnek sem állandósult bért fizetnek, mikor nyomtat, hanem kaját kap! És nem örökké, sem havibért, hanem mikor nyomtat! 5 Móz. 25.4 Ne kösd be az ökörnek száját, mikor nyomtat!
Szóval nem állandó bér jár a presbiternek, ennek nyoma sincs a Bibliában. Hanem kaja, megbecsülés, tisztesség, nem is akármilyen! Meg is kapja a jutalmát, ha pl. nálam forgolódik. Ha engem gyógyít, közbenjár értem, ebből meg is él nálam, tisztességgel, a fő helyet is ő kapja.
Utána, ha elmegy dolgozni, akkor minek kapna tőlem bért?
Érdemes ehhez meggondolni, milyen rendelést is kapott Timóteus. Timóteus is megkapta, tudja meg, miképp kell forgolódnia Isten házában [1 Tim. 3.15], véneket rendelhetett, azaz maga is presbiter volt, és azt is írta neki Pál, méltó a munkás a jutalmára. De azt is rendelte Timóteusnak, kövesse Pál életmódját. Azaz saját kezemunkájából dolgozzon, sőt, Pálnak különös gondja volt, nehogy máséból éljen!
Emellett egyenesen meneküljön azoktól, akik meg akarnak gazdagodni! [1Tim. 6.11] Testvéreim, hagyjátok ott azokat, akik meg akarnak gazdagodni, sok értelmetlen és káros kívánságba esnek, nem elégszenek meg azzal, ha van mit enniük és öltözniük! Meneküljetek azoktól, akik kedvelik a pénzt, és futnak utána!
Szóval eddig arra jutottam, havi fizetés, állandó bér egyáltalán nem jár a presbiternek.
Tized szintén egyáltalán nem jár, sem presbiternek, sem másnak Krisztusban.
A presbiter forogjon jól, és akkor kettős megbecsülésben részesül, ami anyagiak is, kaja és ruha. Gondolom, ha a sok térdepléstől kikopott a ruhája, megkopott a saruja, nem a rosszabbat fogja azoktól kapni, akik betegeitől kiűzte a gonosz szellemeket, betegeiket gyógyította, stb.
Ha meg csak maskara, csak színből, meg megélhetésből presbiter, fényes öltözékű, magas sapkájú, én egy vasat nem adnék neki, sőt, enni sem adnék neki, nehogy Pállal szembekerüljek.
Tudod az ellenőrzésnek van más és jobb mondja is mint a nyilvántartás és a rejtett kamera... de zet te jobban tudod mint én.
Ne nézzük már madárnak egymást, egy közösség ahol mindenki fizet tizedet mert a szószékről azt prédikálják, hogy az az áldásos dolog (ergó a nemfizetés az átkos dolog) ott nem kell sok idő, hogy kiderüljön, hogy ki nem fizet...egy közösségtagjai ismerik egymást és tudják, hogy valaki fizet avagy nem fizet és aki fizet az nem fogja szeretni azt aki nem fizet és már úton is van a hír a vezetőség felé... aki csak felkapja a fejét, hogy hoppá itt van egy engedetlen bárányka...és a báránykának már reszeltek is.
Ne bolondozzunk eltéritő cimbora...Mindketten tudjuk, hogy a magyarok a legjobb besúgó és feljelentő nép...mindketten tudjuk, hogy semmi idő alaztt kiderül ha valaki nem fizet tizedet...
Ellenőrzi a nyavaja, hogy fizeted -e a tizedet, vagy sem. Nem is lehet, mert van aki nem csekken fizeti, hanem kosárba dobja. Netán rejtett kamera veszi fel a kosárba nyúló kezeket?
Ott van utána, hogy méltó a munkás a maga bérére és a "nyomtató ökörnek ne kösd be a száját" ÓSZ utalás. Én is bele akartam kötni, de megnéztem és itt tényleg többről van szó, mint erkölcsi tiszteletről. :-)
és történetesen ezek az emberek (akik százmilliókr felett uralkodnak) történetesen a haszonélvezői is a dolognak...
Tényleg madárnak nézel olvtárs? :) Ne komolytalankodjunk...
"Hol van az megírva, hogy óránként, félóránként harangozni kell?"
sehol... a templomok harangozása nem hitéleti dolog, hanem praktikussági.. )gyk: időjelzés)
"Ugye hogy összeomlanának a harangozó gyülekezetek, ha a tagjainak kellene összedobni a működési költségeket?"
A történelmi egyházaknak a tagjaik dobják össze a működési költségekre való pénzt. Csak nem magánalapítványon keresztül és nem fehérborítékban.
"És miért is tartanak igényt 10-20 méter magas épületekre?"
Nem tartanak igényt rá, de amikor azokat építették akkor ez volt szokásban.. Jópár ennél alacsonyabb templomot ismerek szerte világban.
Persze hogy van kurátora az alapítványnak! Úgy csinálják, hogy vizsgálat esetén azt állapítsák meg, hogy minden rendben van.
Sok mindent használ, ami hivatalosan nem az ő tulajdonában van.
A gyűjtés bevétele sem az övé. Csak megmondja hogy mire menjen a pénz.
Most pedig légy szíves válaszolj néhány kérdésemre:
Hol van az megírva, hogy óránként, félóránként harangozni kell?
Ugye hogy összeomlanának a harangozó gyülekezetek, ha a tagjainak kellene összedobni a működési költségeket?
És miért is tartanak igényt 10-20 méter magas épületekre?
