Hát, jó kérdés. Valami féle vallása szerintem mindenkinek van.. nem valószínű, hogy rájönne, hogy Isten teremtette a világot, meg Jézus a megváltó.. Ezek felesleges dogmák, szerintem. Szóval, lennének biztos emberek, akik hinnének valami felsőbb erőben, aztán csinálnának maguknak...meg lennének, akik inkább magukban hinnének, mellesleg praktikusabbnak tartom.
Nem tudok konkrép példát mondani. Nem tudom megfogalmazni amire gondolok. Mondjuk aki a vallásban találja meg a válaszokat az azt fogadja el, hogy van valami megmagyarázhatatlan amitől ő függ és az a valami hogyan viszonyul hozzá, én meg azt gondolom, hogy vagyok én meg minden ami tőlem függ, és én hogyan viszonyulok hozzá. Az érdekel, hogy helyesen értelmezzem a tapasztalataimat, hogy megismerjem és ne basszam át magam. Soha nem döntenek helyettem az istenek.
Esetleg úgy tudnám elfogadni ezt, ha magamtól találnék rá. Az a gond ezzel, hogy úgy kezdődik a dolog, hogy elkezdesz hinni valamiben, ráadásul a kereszténység esetében kőbe vésett dogmákban. Aztán utána persze bebizonyosodik, mert beprogramozod magadnak, aztán, ha valami jó történik, az biztos Istennek köszönheted, ha rossz, akkor meg Isten útjai kifürkészhetetlenek. Szerintem, ha nem vigyáz az ember, bele is hülyülhet. Azért a keresés feladása, mert azt hiszed, tudod az igazságot.. persze akkor neked az is lesz. Azért, ha belegondolunk hányféle vallás van, és mind az egyetlen igazság birtokosának gondolja magát..háát.
"Persze ha akkor Isten lesújtott volna lángoló pallosával akkor persze az egész népsereglet
egyszerre vált volna "kereszténnyé". Isten pedig éppen ezt nem akarta mert akkor
elveszett volna a szabad akarat."
Ezzel már végkép nem értek egyet, hisz a szabad akarat akkor is megmarad, így a választási lehetőségis (legalábbis, ha van szabad akarat).
Bár egy kicsit ha elgondolkozunk, a történelemben a fehéreket is nézték Isteneknek Amerikában, de még afrikában is a különböző technikai kütyüiknek köszönhetően!
Ettől függetlenül ők választottak, h mit hisznek.
Van egy elméletem (sajnos kiderült, h ez is spanyol viasz, mivel több keleti filozófiához is hasonlít egy-egy részlete), amit most itt osztok meg veled, és veletek.
Nézzétek meg a világot! Minden (pl a természet) és mindenki egyensúlyra törekszik!
Minden élőlény, így az emberek is! Mind fizikai, pszihikai és lelki szempontból. Ha vki éhes, akkor eszi, hogy elmúljon az éhjsége, vagy iszik, ha szomjas. Ha fáj a fejünk fájdalomcsillapítót veszünk be stb stb. De ez épp így igaz a lelki állapotunkra is! Ha valaki megbántott, akkor valamilyen módon próbálunk túl lenni sérelmeinken: dühöngünk, mérglődünk, örlődünk, elmeséljük vkinek stb stb. Ugyan ez igaz lelki fájdalmainkra is: ha pl meghal vkink, akkor sok minden lejátszódik (-hat) bennünk. Rengeteg miért, önsajnálat, önvádaskodás stb stb nézünk szemben. Ezekre is rengeteg reakciónk lehet: lehet sajnáltatni magunkat (ez az egyik legrosszabb megoldás), lehet nyugtatókat szedni (ez sem jobb), lehet vallás felé is fordulni, v drogok felé stb stb.
Miket is soroltam itt fel? Olyan eseteket, amikor kibillenünk vmilyen egyensúlyunkból, ezekre mindíg van vmilyen reakciónk. Reakció azért, hogy helyre állítsúk egyensúlyunkat.
Érdekes, h sok esetben pontosan tudjuk mit kell tennünk: éhes (természetes éhjség) vagyok eszek, szomjas vagyok iszok, álmos vagyok alszok, bevágom a lábam elkezdem dörzsőlni....
Nos a lelki dolgokkal nem állunk ilyen jól. Pl sajnáltatjuk magunkat vmilyen lelkibánat (pl halál miatt, v elhagyás miatt stb) esetén. És ezzel azért teszünk rosszat, mert ez egy öngerjesztő folyamat, ugyan is jól esik(sok embernek), ha sajnálják az embert, ezért mégjobban sajnáltatják magukat és ez egy ördögi kör. Mások drogokhoz nyulnak (ital,nyugtatók, illegális kábítószer stb), ezt nem kell ecsetelnem miért rosz.
Egy egészséges gondolkodású, erős jellemű ember mind magával és másokkal (barátokkal, rokonokkal, de legfőbbkép a szülőkkel) ki tudja beszélni a dolgokat, megszabadulva a fájdalomtól, és feszültségektől.
De ugyancsak sokan vannak (1-2 ismerősöm is), akik (esetleg végigjárva több lehetőséget is) nem tudnak megnyugodni, mert nem kaptak választ esetleg a miértjeikre, és így vallások felé fordulnak. Sokan itt sem találnak számukra megfelelő segítséget, de keresnek.
Nos ezzel csak azt akartam mondani, h nekem "hitetlen" létemre semmi kifogásom a vallásokkal, ugyan is segítség lehet az embereknek lelki egyensúlyuk helyreállításában, és megtartásában. Ezek az emberek ezt az utat tartják a legjobbnak épp úgy ahogy a drogos is a drogot. Csak utóbbi káros rájuk nézve.
De a drogosról mi kívülállók tudjuk, hogy nem járható út. A drogos pedig a többi lehetőséget gondolja, h nem járható.
Én ebből a szempontból szerencsés vagyok, mivel erős egyéníségel, és tiszta gondolkodással áldott meg a sors (v a génjeim), és lelki (akár súlyos) problémák esetén én hamar túljutok.
Nos a hívők is a saját lelkiegyensúlyukat keresik! De ennek működése (lelki állapotunk helyreállítása megtartása) még nem igazolja a vallások hitelességét.
Azért Te is próbálod megtalálni a válaszokat, nem? Egyébként egyetértek... Aki elhisz valamit, az már fel is adta a keresést. Szerintem az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját vallása, a saját tapasztalatai alapján.
Szerintem pedig nagyon is értelmes,mint ahogy írtam igazi Emberhez méltó és azt próbáló kérdések ezek.
Persze, és hol vagy Te a válaszaidban? Egy lettél a hívők közül. Hová lett az egyéniséged? Ugyan azt fújjátok mind és nem hiszem, hogy ennyi egyforma ember lenne...
Élet nagy kérdései mint pld. az hogy mi vagyok én, honnan
származok, honnan származik a tudatom, egyáltalán hogyan viszonyuljak saját
szubjektumomhoz és egyáltalán milyen törvény az ami szerint nekem éppen most
éppen ebben a testben kellett tudatomra ébrednem? És mi a világ, hogyan keletkezett hogyan viszonyuljak hozzá, hogyan viszonyuljak a végtelen fogalmához
és hogy én személy szerint milyen kapcsolatban állok a környező világgal? Mi a világ
és mi az én létezésem értelme, oka?
Ezek értelmes kérdések? És tudod már a választ? Ugyan már... Csak elhiszed amit mondanak, mert úgy kényelmesebb és mert el akarod hinni.:)
Hát, ebben tévedsz. Egyébként meg tetszik a buddhizmus, de nem vagyok buddhista. Keresek. Azért tetszik, mert logikusak a tanítások. De nem arra valók, hogy elhidd őket, hanem módszerek arra, hogy úgy lássad a dolgokat, ahogy vannak. Ezt meg nem úgy teszi, hogy új hitet épít beléd, hanem segít lebontani az összes eddigi előítéletedet. Amúgy meg a buddhizmus szerint minden csak nézőpont kérdése, nincs a világon semmi, ami abszolút lenne, vagy amibe hinni kéne. A tanítás csak út, nem arra való, hogy elhidd, hanem, hogy járj rajta, és megtapasztald/megértsd, a végén azt is el kell engedned. Szóval, szó sincs hitről.
Szerintem pedig nagyon is értelmes,mint ahogy írtam igazi Emberhez méltó és azt próbáló kérdések ezek.Persze ha mindezek megválaszolása Téged nem érdekel,
akkor valószínűleg nem is fogsz eljutni soha azok megértéséhez. És ezalatt nem a
kérdésekre adott válasz megtalálását hanem a kérdések lényegi értelmének megértését értem. Engem sem úgy kell elképzelni hogy mivel ateistaként a modern tudományokban való elmélyedéseim ellenére sem találtam választ ezért a misztikum
felé fordulva egyszer csak felkiáltottam mint a sikító titkárnő aki a billentyűzeten
megtalál egy betűt hogy Heuréka hisz Isten létezése mindent megválaszol!
Mivel én eleve elvetettem Isten létezését ezért ez a folyamat nagyon hosszú volt
számomra és kezdetben nem is azt gondoltam hogy Istent hanem azt hogy valami
mást, valami örökké valót találtam aminek érdemes szentelnem az életem.
Szerintem meg túl sok értelmetlen kérdést tettél fel magadnak és ezt nem bírtad pszihésen, aztán találtál egy olyan dolgot ami egy szóban megválaszol mindent és nem kell tovább gondolkodnod semmin... ügyes, persze nem lehet mindenki erős.
Viszont hit által minden olyan nézet, elv kerülhet elfogadásra, amit személyesen az ember nem tapasztal meg. Ez a buddhizmusban éppen úgy fennáll, mint a kereszténységben.
A lényeg, hogy leszarta, mert ha nem, akkor tett volna ellene. Úgyhogy leszar ez mindent nem is érdemes foglalkozni vele. Minek imádni ha elvár mindent de nem ad érte semmit...?
Ezt nem mondod komolyan, ugye? Szerintem Te sem úgy látod a világot, mikor pl. szerelmes vagy, meg mikor kirúgtak az állásodból. Szerintem nem nehéz ezt belátni, ennél egyszerűbben meg már nem tudom mondani.. Ha így se érted, sajnálom.. Hit által semmit nem vagyok hajlandó elfogadni, se keleti, se nyugati nézeteket. Lehet, hogy ez Neked új, de a keleti vallások nem a hiten alapulnak, különösen a buddhizmus nem.
A szabad akaratot úgy kell érteni mint esetemben. Én például ateistaként szabad
akaratomból tettem le a voksom az Isteni Értékek mellett, anélkül hogy tudtam
volna hogy valójában Istent választottam. Erre Isten válaszul megjelent az immáron
nyitott lelkemben. Ezt a megjelenést lehetne akár csodának is tekinteni. Ez a csoda
persze csak számomra jelentett csodát más inkább bódult képzelgésnek tartaná. Így
lehetett ez a bibliai szereplőkkel is. Az ő csodájuk is már termékeny táptalajra érkezett. Azok a csodák igazából már nem szükségeltettek az ő megtérítésükre,ők
szerintem már a csodák megérkezése előtt is a lelkükben megtértek. A csodák
inkább a többi hitetlen ember számára kellettek a kereszténység mint vallás
elindításához. De hát mi haszna a csodáknak ha a lelkedben nincsen csoda. Már a
kor hitetlen emberét sem győzték meg ezek a csodák. Lám amikor Jézust a keresztfához hurcolták akkor már senki sem emlékezett ezekre a csodákra. Persze
ha akkor Isten lesújtott volna lángoló pallosával akkor persze az egész népsereglet
egyszerre vált volna "kereszténnyé". Isten pedig éppen ezt nem akarta mert akkor
Azt nem mondtam, h örült neki! De előre tudta, és akarta is. Hiszen, ha nem akarta volna, hogy így történjeneka dolgok, akkor a teremtéskor másképpen csinált volna 1-2 dolgot. Szerintem Ő (ha létezik) mindent pont így akar mindent, ahogy van. És ezek után megkockáztatom, h esetleg még tetszet is neki (hisz nem tudjuk h mi tetszik igazából neki).
"Hisz képzeld el ha Isten csodákat téve leereszkedne az
égből fénylő trónuson hogy tessék itt vagyok most pedig aztán mindenki döntsön
"szabad akaratából" úgy ahogy akar akkor hová lenne a szabad akarat."
Hát ezt most akkor nem értem. Hisz a Bibliában rengeteg megnyílvánulása, csodatétele olvasható Istenről. Ezek szerint akiknek megnyílvánult vagy ilyen, vagy olyan formában, azok már nem is a saját szabad akaratuk szerint cselekedtek?
Hozzászólva D-and-ita -val folyó diszkurzusotokhoz hozzátennék néhány megjegyzést. Előljáróban annyit mondanék magamról hogy Hozzád hasonlóan én is
kb. 20 éves koromig "felvilágosult ateista" voltam. Mindazon érveket amikkel itt most
operálsz magaménak vallottam. Olyannyira nem álltam a vallás befolyása alatt hogy
hívőtársaim megrökönyödésére töredelmesen bevallom hogy a Bibliát mind a mai
napig nem olvastam el teljes terjedelmében. A templomokat amennyiben Te kellően szorgalmas kultúrtúristának számítasz elképzelhető hogy még nálam is gyakrabban
látogattad. Mindezen "bűneimért" 500 évvel ezelőtt valszeg minden további nélkül
máglyán elégettek volna. Nem voltam más mint egy érdeklődő,a modern tudományok
idővel minden kérdést megválaszoló erejében hívő nyitott kutató elme. Úgyhogy
rám a hozzászólásod utosó bekezdése egyáltalán nem érvényes. Egyszerűen
foglalkoztattak az Élet nagy kérdései mint pld. az hogy mi vagyok én, honnan
származok, honnan származik a tudatom, egyáltalán hogyan viszonyuljak saját
szubjektumomhoz és egyáltalán milyen törvény az ami szerint nekem éppen most
éppen ebben a testben kellett tudatomra ébrednem? És mi a világ, hogyan keletkezett hogyan viszonyuljak hozzá, hogyan viszonyuljak a végtelen fogalmához
és hogy én személy szerint milyen kapcsolatban állok a környező világgal? Mi a világ
és mi az én létezésem értelme, oka? Megannyi kérdés aminek a megválaszolása az
itt fórumozók túlnyomó többségét izgatja legyen az te- vagy ateista. Ezeknek a
kérdéseknek a megválaszolása igazán Emberhez méltó embertpróbáló feladat.
Ezekre a kérdésekre mindannyiunk ki-ki a maga eszközeivel ismereteivel próbál
választ találni és ha az ember úgy érzi hogy ismeretei, tudása nem elegendőek
tudásszomja kielégítésére és az illető elég nyitott, és nem elég kevély ahhoz hogy
azt higgye hogy mindezek megválaszolására saját erejéből is képes, azzal már
megnyitotta lelke kapuját Isten számára. Ha nem ilyen vagy akkor ne várd azt hogy
Isten betolakszik a lelkedbe. Isten olyan mint egy türelmes jó barát, ha úgy gondolod hogy kérdéseidet megválaszolhatod magad hát hagyja hogy próbálkozzál,
nem avatkozik a lelkedbe. Pont ez a szabad akarat lényege. Isten azt akarja hogy
szabad akaratodból dönts. Hisz képzeld el ha Isten csodákat téve leereszkedne az
égből fénylő trónuson hogy tessék itt vagyok most pedig aztán mindenki döntsön
"szabad akaratából" úgy ahogy akar akkor hová lenne a szabad akarat. A szabad
akaratú döntés átalakulna tekintélyelvű döntésé. De azért ne aggódj ha a jót
választod és nem hiányzik belőled a szeretet,akkor még van esélyed az üdvözülésre
mert akkor Isten lényegét választod és Isten szemében ez nagyobb kincs mintha
hívőként csak azért nem lopod el egy idős nénike kisnyugdíját mert fél az Isteni
Azt hiszem nem jutunk közös nevezőre... Feladom. Azért még annyit: természetesen a tapasztalat a valóság megismerésének az eszköze, de ettől még nem választható szét a tapasztalótól.. egész máshogy látja mindenki a dolgokat.. sőt Te is, attól függően, hogy éppen milyen kedved van, meg természetesen az előző tapasztalataidtól is függően. Olyan az egész, mintha egy színes napszemüvegben járkálnál egész életedben, és azt hinnéd igaziból olyan színüek a dolgok, anélkül, hogy tudnád, hogy rajtad van a szemüveg, nemhogy milyen színű.
A BŰN szó egy gyüjtő fogalommá tették, mint a parázna szót stb. A keresztény erkölcsi szabályrendszer sem egységes a bűn megítélésében...., sőt a bibliai elvek írásmagyarázói egyenesen saját önkényes értelmező kódokat használnak... !
Nos én mint " teremtmény " /????/ nem ismerhetem meg " teremtőmet" ki mondta ezt neked, a bibliából következtetted, a lelkészed, netán az ösztönöd súgja? Nos Isten kijelentette, hogy az ember olyanná vált mint Ő...., kivéve az örök életet...., tehát ugyan úgy tud az ember alkotni, teremteni és létrehozni dolgokat, mint Isten...., ha nem oly mértékben is, de tud a biblia szerint! Sajnos nem tudok emlékezni Luciferi lázadására, hisz ott sem voltam...., bár írodalmi eszközökkel kidomborított egy történetet.... a megírója...., de ő sem volt ott...., mintahogy a Hableány fésűsasztalánál sem voltam jelen, így ezek a történetek sem bizonyító erejűek a maguk nemében, csupán tanmesék....! Jób könyve egy pogány irodalom tantétele, amit a zsidóság velevett a kánonjában... Ott pl. a Sátán Isten fiaként szerepel! Több istenfiú található és nem egy, mint a kereszténység adaptációiban a jézusi istenfiúság! Kinek van igaza? Szerintem nincs két út, NINCS KÉT ÚT, CSAK EGYETLEN ÚT VAN, AMI A SÍRHOZ, SÍRBA VEZETI AZ EMBERISÉGET! vAN ALTERNATÍVA, kérdés melyiket választja az ember, a jó döntések , avagy a rosszak vezetnek....? Nos az ember valójában soha sem lázadt fel Isten ellen...., nem is tehette, teheti meg, hisz valójában senki nem is ismeri, még Jézust sem, akkor hogyan is állíthatod ezt?????, csak a vallásidealizmusból utóértelmezve!
Én meg azt sajnálom, hogy nap, mint nap istenek, sátánok, démonok, ördögök, ufók, szellemek, stb. létezését tapasztalgatják....., megszokásból, beidegződésből, phanteista felfogással, avagy " mindent istenek irányítanak, még a lépéseket is, a sorsokat is és a történéseket is" pszihianalizáló módon, akarattal, avagy kényszerből...., az elfogult, megfélemlített, minden csodának és isteninek elhisző különböző vallásokban éldegélő hívek....., de ettől még tévedhetnek egy nagyott!
Úgy látom, hogy te is különféle vallásirodalom hatásai alatt vagy, jelenések könyve, Dániel írásai, keresztény misztériumok, és egyéb prófétikus álmok, képzelődéásek, avagy megtervezett gondolatok tudatmódostás folyamatában...., de te ettől érzed különleges kiválasztottnak magad, , min oly sokan hasonlóan...., nemde?
Istennek nem kellenek az ajtók, a vesék és szívek vizsgálója oda megy ahova csak akar, azt tehet az emberrel amit csak kedve diktál....., így snafu az a jelenséges hangulatkelltés, hogy Isten kopogtat és ha megnyítja az ajtaját akkor bemegy...., na ez az a rész, amikor ámítják magukat, avagy másokat altatnak a hívek!
Mintha te Isten helyébe képzelnéd magad, szinte többet tudsz róla, mint Isten magáról? Csak nem egy írásból, gondolatolod? Miért mondod, hogy Isten mit is akar, hiszen ez személyreszabott dolog...., ki ki magánügye és nem pont minden a " közös" ügy!
Eszem ágában sincs meggyőzni senkit, főleg azokat nem akik eleve elzárkoznak a valódi tényektől és igazságoktól...., az olyanokat akiket egy teológiai intézmény szellemi vezetősége vezet! és nem az élő egy ISTEN!
