Vagy pedig nincs, és magasan képzett tudósok ezrei tévednek, mert nem figyelik az Index fórumát, ahol számos ígéretes tehetség Nobel díjra méltó gondolatai vesznek emiatt el.
„Elméletét az a számítás teszi gyaníthatóan igazzá, hogy kiszámolta az egész világegyetemünkben feltételezetten található anyagmennyiség, mekkora fekete lyukat képezne, és meglepően az jön ki (paradox módon), hogy az a világegyetemünk feltételezett méretéhez áll közel.”
Mivel az anyagnak van tömegnélküli sugárzó formája, ami nem növeli egy fekete lyuk tömegét, azonban tömegnélküli neutrínók is anyagnak számítanak. Ha a tömeg energia ekvivalenciával számolt James Beacham fizikus, akkor a sötét energia, taszító hatását nem veheti számításba az említett Nagy fekete lyuk tömegébe. Ehhez még hozzájön az a „tény”, hogy az energia univerzális szinten nem megmaradó. A matekban is van paradoxon, ami a józanésszel nem egyeztethető össze.
Nem arról van szó, hogy egy fekete lyuk "pálfordul" itt a világegyetemünkben, majd ezután itt nálunk taszít!
Egy fekete lyuk - ha elég nagy - akkor A Hawking sugárzása, a számítások szerint nagyon gyér ahhoz, hogy egy felfogható időn belül elpárologjon. Létben maradhat akár évmilliárdok millióin(!) keresztül is, közben gyűjtve a tágulás miatt egyre kevesebb anyagot, ám azok, amikor a fekete lyukhoz érnek, akkor a mi szemszögünkből szinte megállnak, mintha már nem telne az idő, és egyre lassabban közelednek a schwarzschild határhoz, ahonnan nem lenne már visszaút számukra. Az ő szemszögéből azonban "normálisan" telik az idő, zuhan tovább, s a külvilágot (az univerzumunkat) már nem észleli, amely őrült sebességgel pergeti az évmilliárdjait. Helyette egy ősrobbanás közepébe csöppen, amely nem része az univerzumunknak, és külön ideje van, a miénktől elkülönülve. (mivel nincs visszatérés, nem is észlehető onnan, hogy honnan jött, azaz mit sem tud már a miénkről).
Az "utazást" némileg érthetően magyarázza el nekünk James Beacham fizikus ebben a klipben, amely - bár angol nyelvű - feliratozható, és a beállításokban kiválasztható az automatikus magyar fordítás.
Elméletét az a számítás teszi gyaníthatóan igazzá, hogy kiszámolta az egész világegyetemünkben feltételezetten található anyagmennyiség, mekkora fekete lyukat képezne, és meglepően az jön ki (paradox módon), hogy az a világegyetemünk feltételezett méretéhez áll közel. Noha ez ellentmondásnak tűnik, de tudnunk kell, hogy amit mi egy szokványos fekete lyuk belsejében gondolunk elhelyezkedni, az egy tévedés, mert a felületén oszlik el. S ez "kis" fekete lyuknál még sokkal kisebb átmérőt eredményez, mint maga az eredeti anyag, de világegyetem méretben mintha a Lyuk belsejében lennénk, akkora. (ez a lényeg kb. a 20. percnél van).
Egy kellően nagy Fekete lyuk, amely egy univerzumnyi anyagot elnyelt, lehetséges, hogy pálfordulást végez és taszítóvá válik. Szerinted ez a fordulat (matematikailag) és gyakorlatilag lehetséges? A vonzó anyag majd csak a sötét energia hatására, az infláció utáni, a kellően nagy térfogatú téridőből csapódik ki. Ez egy összehúzódási és szétszéledési ciklusokat alkotva, maga az öröklét, egy univerzumra vetítve. De mi van akkor, ha végtelen sok univerzum létezik, amik ezen a módon fluktuálnak? A téridő végtelenségét diszkrét elemekből lehet megkreálni, ha végtelen sok energia áll rendelkezésre. :)
Az újabb tapasztalatok (WEBB) szerinti, egyik új elméletben a fekete lyuk belsejében ősrobbanással keletkező világegyetem az, amelyben talán a sötét energia ebből a fekete lyukból származik.
Ilyenformán a mi sötét energiánk abból a fekete lyukból ered, amelynek belsejében a mi táguló világegyetemünk kialakult.
„Vannak olyan elméleti próbálkozások, amik a tér-időt nem folytonosnak veszik, hanem alapvetően valami módon darabosnak, de ezek egyelőre csak kísérletezések az elméletalkotásban.
És ezek nem olyanok, hogy benne a téridő kvantumos, mint az anyagi részecskék. Más értelemben darabosak. „
Tudnál adni linket ezekre a próbálkozásokra? Vajon milyen lehet a „más értelemben” vett darabosság?
Szerintem a gravitáció nem kvantumos. Minden jel erre utal.
Vannak olyan elméleti próbálkozások, amik a tér-időt nem folytonosnak veszik, hanem alapvetően valami módon darabosnak, de ezek egyelőre csak kísérletezések az elméletalkotásban.
És ezek nem olyanok, hogy benne a téridő kvantumos, mint az anyagi részecskék. Más értelemben darabosak.
Ha a gravitáció kvantumos, létezik a graviton, akkor lehetséges a mezőkből való részecskeképződés és az oda való visszajutás is. Ami jeletheti azt is, hogy a téridő is kvantumos, magával és az anyaggal is kölcsönható struktúra?
Amit az általad linkelt cikkben leírnak, az nem egy valódi fekete lyuk, még csak nem is annak valami egydimenziós változata, hanem csupán egy szimulációja. Érdekes és hasznos lehet annak, aki ért hozzá, de a laikus számára megtévesztő.
A sötét anyag már csak azért se lehet teljesen "sötét" azaz kölcsönhatásmentes (akár saját magával, akár a közönséges anyaggal), mert úgy nem tudná összecsomósítani a gravitáció. Hogy a gravitációs vonzáson kívül miért szükséges ehhez még valami más energiacsere is, azt elég érthetően elmondja.
De ha nem csomósodna, akkor nem érzékelhetnénk mindenféle léptékű mintázatait, se a galaxisok környékén, se az Univerzum legnagyobb léptékeiben jelentkező pókhálószerű szálas sűrűsödéseket. (Ezekről a gravitációs lencsehatásuk révén tudunk.)
Ha pedig csomósodni tud, akkor az se a nagy csoda, ha a fekete lyukak is begyűjthetik. Hisz azok nem mások, mint a gravitációs csomósodás extrém esetei.
Csak saját galaxisunkra gondoltam. Kicsit más nézőpontból: ezres nagyságrendben voltak olyan szupernóvaesemények a Tejútrendszerben, melyek fénye még nem ért ide.
A másik kérdésre: az ősrobbanás óta galaxis még nem hunyt ki - akármit is jelentsen ez. Talán amikor a rendszer utolsó csillagában is befejeződnek a magreakciók. Az pedig még 20 billió (2×1013) év.
Nyugodj meg megértettem amit pk1 írt nekem. Azon továbblépve nagyobb távra voltamkíváncsi, az ő válaszára. De beelőzted, így is jó. majd elmondja a magáét, vagy rábólint a tiédre. Meglátjuk. :)
"Azonban volna egy kérdésem a még nem látja, és a már nem látja kapcsán? Egy nagyon öreg galaxis fénye a távolódástól vörösbe tolódik. Meddig maradhat fénykibocsájtó egy galaxis, ha idővel minden anyagot elnyelnek a fekete lyukak benne? Vagy ez ki van zárva"
Szerintem egy szót nem értettél meg abból, amit @pk1 írt.
Nincsen itt szó semmiféle galaxisokról meg kozmológiai vöröseltolódásról! Csupáncsak arról van szó, hogy egy kutyaközönséges galaxis is százezer fényév átmérőjű, így ha az egyik részén történik valami érdekes, akkor a galaxis jókora része csak sok-tízezer évig nem is tud erről a dologról.
Egy látóhatáron túlra jutott galaxis is lehet fénykibocsájtó sokáig. Azonban egy kihunyt galaxis fénye is utazhat felénk sokáig. Honnan lehet megtudni azt, hogy a távoliak még aktívak, vagy kihunytak?
