Ahogy Karsai fogalmazott: ezt a végső harcot fegyvertelenül kell megvívjam, tehát valódi döntési helyzet és a kontrol lehetősége nélkül, kiszolgáltatva. Miután a Karsainál fiatalabb kedves barát, kolléga és jogi képviselő, Stánicz Péter, szintén érzelemmel átitatva, kifejtette a további jogi érveket is, Karsai zárta az EJEB-felszólalást: számos európai ország kinyitotta az ajtót az életvégi döntés előtt, én ugyanezen az ajtón kopogtatok, és alázattal kérem a bíróságot, segítsenek átmenni rajta. Karsai itt szünetet tartott, felnézett, válla és szemöldöke leheletnyit felemelkedett: Egyedül nem tudom megcsinálni.
Az önrendelkezés (fiktív) határai
Még képernyőn keresztül is érezhető volt a pillanat drámaisága, és mintha a szigorú Alena Poláčková bíró is az indokoltnál mélyebbre vette volna a levegőt formális átkötő mondatai előtt.
Azt hallottam, hogy valahol gyűjtik az üres íveket, csak azt nem tudom hol. Vissza még soha nem küldtem ilyeneket, mert az egyik bornírtabb mint a másik.:-(((
Köszönöm, hogy megtaláltad a linket. Sajnos engem elhívott a kötelesség.
Igen ez a lényege a dolognak, a lehetőség. Én ismertem olyan embert, Zürichben, aki évtizedekig tagja volt az egyik eutanázia társaságnak, fizette a díjat meg mindent. Aztán rákos lett. Sokat szenvedett ,több műtét és a végén tudták, hogy kilátástalan és mégse kérte a segítséget.
Kérdeztem a feleségét, hogy mié történt? Ő azt mondta, hogy egy szóval se eml1tette, hogy szeretné és így ő nem ajánlotta.
Napok óta terítéken volt az alkotmányjogász betegsége/indítványa , amire reagált a miniszter . Kizárt , hogy nem tudott a gyógyíthatatlanságról . Elmondta a böszméje amit a szájába adtak , amit meg nem rágtak a szájába , az így sikerült . Agyatlanul ....
Beteg embernek jobbulást kívánunk. Az olyan, mint hogy "jó napot kívánok", nem gondoljuk végig, valóban azt kívánjuk-e, hogy az illetőnek jó napja legyen.
