Lehet regény, vers, bármilyen mű. Megadom az eső mondatokat. Ki kell találni, mi a mű címe, szerzője. A megfejtőnek meg kell várni a helyeslést.
Volt idő, amikor azt hittem, a visszatekintés optikája téveszt meg.
Szabó Magda Apám táncot jár
Azóta naponként gondolok rá. És elhagytam miatta a fekete hajú asszonyokat és az édes hangú lányokat, hogy vele álmodjak - anyácskámmal, húszéves anyámmal, aki meghalt egy sötét hajnalon. Meghalt nagy, nehéz sóhajtással.
Trieszt, Isztria fővárosa, két egymástól igen elütő városrészből áll: egyik, az új és gazdag Terézváros, szabályosan követi az Öböl partvonalát, melyből egy darabkát kihasított magának az ember; a másik, a szegényes, szabálytalanul épült óváros, az előbbi városrész felé határát képező Korzó és a Karszt festői szépségű fellegvárral ékesített dombjának lejtője közé szorult.
1977. október 31-e van, kilenc órára várnak a Pamutnyomóipari Vállalat, a PANYOVA központjába bemutatkozó látogatásra. Mint életemben mindig, most is korán indultam el, mikor leszállok a Kolosy térnél, még csak fél kilenc, gyalog megyek tovább.
Eleje:Az a pofon akkora volt, hogy csak tizenhárom év múlva kezdtem ocsúdni kábulatából. Nem mindennapi tasli volt valóban, sok időbe tellett, amíg magamhoz tértem.1931. október 26-a. Reggel nyolc órakor kivezettek abból a conciergerie-belicellából, amelyben egy évet töltöttem. Frissen borotválva, jó szabó kezéből kikerültelegáns öltönyömben könnyedén lépkedek. Fehér ing és halványkék csokornyakkendőegészíti ki öltözékemet.
Sovány, ösztövér ember volt az .... mély ráncok barázdálták a tarkóját. Ábrázata tele volt a jóindulatú bõrbetegség barna májfoltjaival, amit a forróövi tenger vizérõl visszaverõdõ napsugaraktól lehet kapni. Ezek a májfoltok végigfutottak arcának mind a két oldalán, a két kezén pedig mélyen bevágott sebhelyek, hegek látszottak, amiket a nagy, nehéz halaknak és a kötelekkel való bajlódásnak köszönhetett. De nem volt a kezén egyetlenegy friss sebhely sem.
De aztán az egyik lába hatalmasan magasba lendült, úgyhogy majdnem feldőlt, s a szellem erősen, határozottan kettőt koppantott, ezáltal közölve leányával, hogy ott, ahol most van, a végtelen térben és időben, a világűrben és semmiségben, valahol a Vénusz és Szíriusz között, már boldog.
A tizennégy évesnek imponál a szőke, kékszemű Hans Hansen, egy friss, egyszerű fiú, aki feltűnően csinos. Őt szereti Tonio, az ő barátságáért és vonzalmáért verseng. Pedig Hans Hansen minden ízében Tonio Kröger ellentéte, nem csak a megjelenésében, hanem a jellemében is. Lombfűrésszel dolgozik, evez, vitorlázik, úszik, és lovaglóórákat vesz. Tonio ezzel szemben szabadidejében magányosan fekszik a parton, és a tenger titokzatosan változó felszínét nézi. Hegedül, meghatódik Schiller Don Carlos-ának egyik fejezetétől.
Szeretem Passuth könyveit, általában a történelmi regényeket. Passuth kissé nehézkés,de ez éppen a könnyebbek közé tartozik, vagy a témája tetszett jobban?-nem is tudom...
Az új vége:
De azért közös sírkő alatt pihentek. Körülöttük díszes síremlékek állottak címeres felírásokkal, s ezen az egyszerű kőlapon a kíváncsi szemlélő még ma is megtalálhatja egy régi bevésett pajzs körvonalainak nyomát, és eltöprenghet a különös felíráson. Pár szó van csak rajta, ami rövid összefoglalása és mottója lehetne történetünknek. A komor jelmondatra csak egyetlen halvány fénypont vet egy kis világosságot:
(Tetszett a regény, azért emlékeztem rá, de a végét nem tudtam szó szeint felidézni, viszont gyanakodtam rá.)
A papgájok rájuk nevettek, ahogy újból kiértek a levegőre. A torz, faragott kalendáriumkő liánköntösben mutatta, merre vezetett volna az út, amikor Molch király ide kísérte ki háza népét. A folyandár benőtte az egykori kriptatemplomot, s most alaktalan, szétmállott tömegével szomrú kis dombocska volt... melyet lassan őröl az idő, si ilyenkor talán már másodszor is édesítenek a vaníliavirágok. Az út lejtősen vezetett, így messziről látszott, hogy két öregasszony, két indián asszony botorkál lefelé, s a kezükben tartott fáklya lassan egybeolvad azzal a gyér világossággal, mely hajnaltájtAnahnachban percekre előzi csak meg a kirobbanó, tropikus napot.