Keresés

Részletes keresés

György barát Creative Commons License 2020.11.21 0 0 2394

"Csókot újra, csókot, s rá a csókod add:" 

 

Előzmény: György barát (2393)
György barát Creative Commons License 2020.11.21 0 0 2393

Arany János
A MÉH ROMÁNCA
 
Ablak alatt
A pünkösdi rózsa,
Kezd egy kicsit
Fesleni bimbója:
Kékszemű lyány,
Válogat belőle,
Koszorúnak
Holnap esküvőre.
 
Reménykedik
Egy kis méh az ágon:
Szép eladó,
Jaj, ne bántsd virágom!
Ezt az egyet
Magamnak kerestem,
Alig hasadt
Mikor eljegyeztem.
 
Felel a lyány:
Te bohó kis állat!
Lelsz te rózsát
Nem egyet, ha' százat,
Holnap is nyit,
Holnap is eljössz te
Csak ne kívánd
Ami legszebb közte.
 
Mond a kis méh:
Szőke szép hajadon,
Neked Isten
Hű szeretőt adjon!
Nem sok amit
Kívánok tetőled:
Ne szakaszd le
Az én szeretőmet.
 
Felel a lyány:
Dehogynem szakasztom!
Dehogy leszek
E ne'kűl menyasszony!
Koszorúmban
Ezt fonom előre,
Ugy vigyenek
Holnap esküvőre.
 
El se mondá,
Nyult a szép bimbóhoz
Hogy letörje
A virágcsomóhoz.
A szegény méh
Rárepűlt kezére,
Csókot adni
Annak a fejére.
 
"Hess te gyilkos!
Ne bocsáss fulánkot:
Leszakasztám,
Vigyed a virágod."
"Szép menyasszony,
Már nekem mi haszna!
Koszorúdnak
Híja lesz miatta."
 
Koszorúdnak
Híja lesz miatta -
Ezt a kis méh
Keserűn mondhatta,
Mert a szíve,
Hiába parányi,
Nagyon tudott
A virágért fájni.
 
S a leánynak,
Hiába kiáltott,
Szeme alá
Üti a fulánkot;
Szegény bogár!
S maga haldokolva
Félreült, egy
Rozmarin-bokorra.
 
Szép menyasszony
Jajgat a sebével,
Esküvőre
Sem mehet szemével:
Holdfogyásig
Dagadt lőn a tája...
Azalatt meg
Elhagyá babája.

Előzmény: erobika (2392)
erobika Creative Commons License 2020.11.21 0 0 2392

"Kékszemű lyány,
Válogat belőle,
Koszorúnak
Holnap esküvőre.
"

Előzmény: erobika (2391)
erobika Creative Commons License 2020.11.21 0 0 2391

Garai Gábor:Artisták

 

Élő csipesz, lóg a trapézen
      a férfi fejjel lefele,
foga közt kettős tárcsa, mintha
      mágneses nyelvet öltene.

A vonzás túlsó pólusán függ
      s forog a nő – feszül a száj!
Micsoda csók! – Köztük csupasz tér,
      tömör csönd s véletlen halál.

Micsoda egymásrautaltság
      leng itt ég alatt, föld felett,
micsoda gyakorlott makacs vágy
      ment s kockáztat két életet!

Milyen figyelemben forognak
      s mily fegyelemben, tudva: csak
együtt szállnak, ha egyikük vét,
      mindketten aláhullanak !…

Ó, ha így tudnánk összefogni
      egymásra bízott szeretők,
mintha folyton fönn-szállva, mintha
      folytonos zuhanás előtt!

Ó, ha közös dolgok tevői,
      így tartanánk egymást, ilyen
végzetes bizalommal egymás
      fogában s idegeiben!

Ezrekbe fogódzók, ha hittel
      mondanánk, mint ők odafönn
élik, hogy: a másik ügyéhez
      egész létemmel van közöm!…

Forog, forog a nő a férfi
      foga közt – tompul a zene,
csak dob kopog. – Valami gyors vég,
      bármi föloldás kellene!

No most!… Földet ér a mutatvány.
      Fönt már a taps függönye leng.
S ők ketten egyetlen groteszk bók
      szobrában állnak idelent.

1962

Előzmény: György barát (2390)
György barát Creative Commons License 2020.11.21 0 0 2390

"Élő csipesz lóg a trapézen" 

 

Előzmény: György barát (2389)
György barát Creative Commons License 2020.11.21 0 0 2389

Gárdonyi Géza
A FÉNYKÉP

Fényképész úr, e kép nem jó,
bár az arca ugyanaz:
így is bájos angyalfej ez,
de hideg, mint a viasz.

Fényképész úr, ha látná őt
úgy magunk közt... kedvesen...
de persze az ön gépére
hogy nézzen szerelmesen!?

Előzmény: erobika (2388)
erobika Creative Commons License 2020.11.21 0 0 2388

"Fényképész úr, e kép nem jó,
bár az arca ugyanaz: "

erobika Creative Commons License 2020.11.21 0 0 2387

Fodor József

KERTEK, SZŐLŐK KÖZT

 

Kertek, szőlők közt,
Lombbal esőzten,
Mi régi, vetkőzd.
Szólok az őszben -
Mi nyomna ott benn,
És még közel dúlt:
Ősz tép a csendben,
Ami volt, elmúlt.

Messze a hév nyár,
Tört szeme fáradt,
Messze az év már,
Vég szele árad;
Romot betűzve,
Fényét feledd el,
Nézz újba, messze,
Mély, ért sziveddel.

Nézz tova nyugton,
Bár bús cserélnünk,
Sok csuda futton
Sokat megélünk.
Mi ma sebez még,
Zavart sziven kap:
Holnap jó lesz, rég,
Nyugodt, jó tegnap!

Előzmény: cyr45 (2386)
cyr45 Creative Commons License 2020.11.20 0 0 2386

"Ősz tép a csendben,
Ami volt, elmúlt."

Előzmény: cyr45 (2385)
cyr45 Creative Commons License 2020.11.20 0 0 2385

Jobb a papné, mint a pap,
Mert a pap csak pirongat,
De a papné csókot ad,
Pogácsával tartogat.

 

(magyar népdal)

Előzmény: György barát (2384)
György barát Creative Commons License 2020.11.20 0 0 2384

"Jobb a papné, mint a pap" 

 

Előzmény: György barát (2383)
György barát Creative Commons License 2020.11.20 0 0 2383

Kölcsey Ferenc 

HŐS 


   
Védni menj el engem és hazád!

Hősnek a hölgy mond és kardot ád;
Győzve térj meg,
Búcsut így sohajta,
S véle e kard,
S ellen vére rajta! 


   
Hős elindul, lángban kebele,

S fölpirúl rá bús harc reggele,
Vág, de sebjén
Omlik drága vére,
Győz, de halva
Hull vert ellenére. 


   
Mécsvilágnál gyönge hölgy mit vár?

Nap megy és jön, ő nem vissza már!
Karddal együtt,
Melyet fog kezébe,
Csöndes estvén
Néma sír födé be. 


   
Hős, aludjál! dombod hantja zöld,

Könnyel ázva nyugtat honni föld;
Érted áldást
Hű kebel sohajta;
Véled a kard,
S ellen vére rajta.
 

Előzmény: erobika (2382)
erobika Creative Commons License 2020.11.20 0 0 2382

"Hős, aludjál! dombod hantja zöld,
Könnyel ázva nyugtat honni föld;"

Előzmény: erobika (2381)
erobika Creative Commons License 2020.11.20 0 0 2381

Nagy kedvencem.

 

Várnai Zseni: Katonafiamnak!

 

Én magzatom, szép katonafiam,
szíve vérével ír neked anyád.
Mióta a császár kenyerét eszed,
vörösbe fordult itthon a világ.
Most készülünk a döntő, nagy csatára,
s ti lesztek ellenünk majd a sereg,
ha ráuszítnak önnön véreidre:
ne lőj, fiam, mert én is ott leszek!

 

Az anyaföldnek most zsendül a méhe,
már lesi a munkás szolgahadat,
hogy szűz ölébe termő magot hintsen,
várja az erőt, mely életet ad,
most megmérjük irdatlan, nagy erőnket
s nem ringatnak majd kalászt a szelek;
a termőföld lesz a mi lázadásunk:
ne lőj, fiam, mert én is ott leszek!

 

Fiam, ez öreg, reszkető sorokban
én sírok, ki méhemben hordtalak,
ki eggyé tettem órát, napot, éjet,
hogy etesselek, hogy dajkáljalak;
hús a húsomból, vér a véremből,
hogy emelhetnél te akkor kezet,
ha én zokogom, sokoltom feléd:
ne lőj, fiam, mert én is ott leszek!

 

A Krisztusunk vagy, a mi Messiásunk,
a reménységünk, mindenünk: az Élet!
Te döntöd el most a mi nagy sorunk,
a te felzúdult bús rabszolgavéred;
borítson el a forradalmi mámor,
ha hömpölyög a lázadó sereg,
mint felkorbácsolt, zúgó tengerár:
ne lőj, fiam, mert én is ott leszek!

 

Most még csak háborog az óceán,
s a kevély hajót már tépi, dobálja,
mi lesz, ha majd ős medréből kitör,
ha úrrá lesz a tenger akarása!
Mi lesz, ha minden katonafiú
szülőanyjától kap egy levelet,
mely lázít, gyújt, vérbeborít:
ne lőj, fiam, mert én is ott leszek! 

Előzmény: György barát (2380)
György barát Creative Commons License 2020.11.20 0 0 2380

"Ne lőj fiam" 

 

Előzmény: György barát (2379)
György barát Creative Commons License 2020.11.20 0 0 2379

Reményik Sándor
KATONÁK

Külön-külön mind csöndes emberek,
Egy-egy tavaszból őszbe hajló ág,
Együtt: a katonák.

Külön-külön, úgy lehet, mindenik
Beleborzadna, mikor öldököl,
Együtt: egy rettentő, véres ököl.

Külön-külön halk, bús pásztortüzek,
Itt-ott csillan a lángjuk tétován,
Együtt: egy hömpölygő tűzóceán.

Magukra mind külön kis életek,
Fáradt ívük magasból mélybe száll,
Együtt, jaj együtt: a halál.


Előzmény: erobika (2378)
erobika Creative Commons License 2020.11.20 0 0 2378

"Együtt: egy hömpölygő tűzóceán."



Előzmény: erobika (2377)
erobika Creative Commons License 2020.11.20 0 0 2377

Szendrey Júlia

Keserű kín

Keserű kín és gyötrelem
Volt énnekem a szerelem;
Ami másnak életet ad,
Az hozza rám halálomat.

Meghaltam én réges-régen,
De nem nyughatom békében,
kísértetként járok, kelek,
Keresve, mit nem lelhetek.

Keresve a boldogságot,
Mire sehol nem találok;
Mi messziről annak látszik:
Árny, mint én, mely velem játszik.

Hogyha közelébe érek,
Rémképétől elszörnyedek
S futok vissza koporsómba
Új kínoktól ostorozva.

S rám vonom a búbánat szőtt
Gyászos halotti lepedőt,
S várom, hogy az ég majd megszán,
Hogy majd

Forrás: www.eternus.hu - Klasszikus versek

Előzmény: György barát (2376)
György barát Creative Commons License 2020.11.20 0 0 2376

"Keserű kín és gyötrelem 

Volt énnekem a szerelem;" 

 

Előzmény: György barát (2375)
György barát Creative Commons License 2020.11.20 0 0 2375

Erdős Virág
SZAFARI

legyen a partner egy csodás de
limitált férőhely

feltöltött állomány virágzó
sokszínű élőhely

indulás érkezés izgalom
kaland és szenvedély

romlatlan természet korai
foglalás fő per éj

utazzon velünk hogy távoli
világok lakója

idén a szezon új
fullextrém desztinációja

burjánzó kráterek őshonos
emlősök csordában

sárgaláz veszettség időben

viszonylag kordában

fekete kontinens számtalan

klasszikus nagyvaddal

fotózni szigorú szabály csak

felhúzott ablakkal

exkluzív ajánlat páratlan
élmény a Big Five-ot

Rikárdót Ramónát Renikét
Rolandot Richárdot 

 

Előzmény: cyr45 (2374)
cyr45 Creative Commons License 2020.11.19 0 0 2374

"fekete kontinens számtalan

klasszikus nagyvaddal"

Előzmény: cyr45 (2373)
cyr45 Creative Commons License 2020.11.19 0 0 2373

 LERMONTOV 

 

ÁLOM

 

A dagesztáni déli nap tüzében
feküdtem némán, égetett a seb:
a mellemet golyó találta mélyen,
és lassan folyt a vérem, cseppre-csepp.

Feküdtem árván, perzselő fövényen,
vad katlanszirtek bámultak felém,
csúcsok ragyogtak sárgán fenn a fényben,
s halálos álomban feküdtem én.

S egy estélyt láttam, messze, fenn, hazámban:
víg társaság, a fény kápráztató,
virággal ékes ifjú nők - s vidáman
közöttük éppen rólam folyt a szó.

De a vidám beszédre nem figyelve,
közülük egyik eltűnődve ül,
s az Isten tudja, hogy miért, a lelke
baljós álomlátásban elmerül.

Dagesztánt látja - völgye mély ölében
látása ismerős halotthoz ér,
a mellén mély sebszáj tátong sötéten
s hűlő sugárral csordogál a vér

 

Fordította: Áprily Lajos

 

 

Előzmény: erobika (2372)
erobika Creative Commons License 2020.11.19 0 0 2372

"a mellemet golyó találta mélyen,
és lassan folyt a vérem, cseppre-csepp."

Előzmény: erobika (2371)
erobika Creative Commons License 2020.11.19 0 0 2371

Juhász Gyula: November

 

Nem is búcsúzott, elment szótalan,
Az ifjúságom, íme, odavan.
 
Nem is tudtam, hogy ő valaha volt,
Hisz mindig búról és gondról dalolt.
 
Nem is szerettem fanyar új borát,
Asszonytalan és pénztelen sorát.
 
Nem is sirattam el, csak csöndesen
Elbámulok az eltűnt éveken:
 
És ma sír, zúg, búg, zendül az avar:
Holt ifjúságom most élni akar!

Előzmény: György barát (2370)
György barát Creative Commons License 2020.11.19 0 0 2370

s ma sír, zúg, búg, zendül az avar:
Holt ifjúságom most élni akar!" 

 

Előzmény: György barát (2369)
György barát Creative Commons License 2020.11.19 0 0 2369

William Henry Davies
A TÉL SZÉPSÉGE 

 

Ugye, szép a tavasz, mikor
rügy születik s madár dalol?
S ha daluk némul, szép, ugye,
nyáron a méh- és virágzene?
És nem szép, ha elmúlt a nyár,
hogy a levél, lehullva már,
cipőnk orránál kavarog
vagy sarkunkban ireg-forog?
Most tél van, beállt a patak;
sétálgatok a fák alatt:
öles hóban áll mindegyik,
odvukban mókus aluszik,
s bármily kicsiny az ág, a gally,
mindent fehér szirom takar.
Köszöntlek, tél! Te szépíted,
nagy virággá te építed
ezt a fát, ötven fekete
karját fehérrel vonva be,
míg a gallyakra millió
kis fehér kesztyűt húz a hó. 

 

Szabó Lőrinc fordítása 

 

Előzmény: erobika (2368)
erobika Creative Commons License 2020.11.19 0 0 2368

"míg a gallyakra millió

kis fehér kesztyűt húz a hó."

erobika Creative Commons License 2020.11.19 0 0 2367

Salvatore Quasimodo: Zúg még a tenger

 

Éjszakánként még felsóhajt a tenger
lágyan, a fényes partszegélyre hullva.
S az ész fagyába dermedt, messzi hangot
ismétli újra, ahogy a sirályok
örökös zokogása s áprilisban
a tornyok hűvöséből langy mezőkre
húzó madárcsapat lármája. Már
mellettem szólalt meg, akár a hangod:
s én azt akarom, hogy engem idézzen,
ha pendül benned régesrégi emlék,
miként a tenger bársony mormolása.

 

Előzmény: György barát (2366)
György barát Creative Commons License 2020.11.19 0 0 2366

"Éjszakánként még felsóhajt a tenger" 

 

Előzmény: György barát (2365)
György barát Creative Commons License 2020.11.19 0 0 2365

Weöres Sándor

A NŐ

 

A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.
A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.
A férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga -
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
cimkék között jár, mint egy patikában.
Hiában száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él – vagy tán csak élni látszik -
ha nők szeméből rá élet sugárzik.
A nő: mindennel pajtás, elven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedően fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan cimkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
ugy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.

Előzmény: erobika (2364)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!