Az idő mibenléte mindig is foglalkoztatta, és zavarba is hozta az embereket.
De viszonylag korán megjelent az az elképzelés is, hogy nem is létezik.
Lehetséges-e, hogy csak a tér, az anyag, és energia létezik?
Az energia hatására létrejövő változások, mozgások összehasonlíthatók, számszerűsíthetők. Ezt nevezzük sebességnek.
A tér, a térben helyet foglaló anyag geometriai tulajdonságai szintúgy összehasonlíthatók, számszerűsíthetők.
Az energia hatására létrejövő mozgások, változások egyetemessége és pontossága kelti az emberi elmében azt az automatikusan kialakuló képzetet, mintha az idő létezne.
Idő = Távolság / Sebesség
Az idő nem létezik, csak egy automatikusan kialakuló képzet, amiből
hasznos segédfogalmat képeztünk? Vagy ez maga a létezés?
Lehet-e, szabad-e rangsorolni az anyag tulajdonságai között, és
azt mondani, hogy a tömeg/energia az elsődleges és ehhez képest az idő csak általunk bevezetett segédfogalom,
amihez lélektanilag közelebb állunk, mint mondjuk különféle sebességek érzékeléséhez?
Ellenmondana-e mindez a téridő elméletnek, vagy ez a segédfogalom dimezió könnyedén kicserélhető "valósra", vagy "elsődlegesre"?
Vagy erre nincs is szükség? Semmi gondot sem okozhat, hogy valójában egy nem létező, önmagán kívüli okból is relatív fogalommal dolgozunk axiomaközeli szinten is?
Amennyiben Te, mint szemlélő alany az örök és statikus jelenben vagy, mit tapasztalsz? Megsúgom, egy állóképet, amit a szemed lát, amit a füled hall, amit bőrödön érzel. Ott és mindörökké. (amen) :)
Teljesen igazad van! Nem tudok számszerűsíthető előrejelzéseket adni. Csupán a laikus fantáziálása, amit írok. De ezzel nem okozok számszerűsíthető kárt sem a népgazdaságnak. Akinek nem inge, nem veszi magára. :-)
Szerintem félreértésben vagy a fizika lényegét tekintve.
A fizika arra való, hogy számszerű eredményeket lehessen vele kiszámolni. A fizikában is vannak a modellt magyarázó, leíró részek, ezek azt szolgálják, hogy megértse az ember a modellt, tudja használni a számszerű eredmények kiszámítására.
Ha nincs ez a számszerű eredmények kiszámítására alkalmas alap, akkor az nem fizika.
Téged, úgy tűnik, a modelleket magyarázó szöveg ragad meg, az tetszik, azt találod érdekesnek, figyelemre méltónak. Mint irodalmi alkotást értékeled. Úgy véled, ilyeneket te is tudsz írni. Aztán írsz is szép lírai műveket.
De ismétlem, ha a leírtak alapján nem lehet számszerű eredményekre vezető számításokat végezni, akkor az a szöveg nem fizika, akkor sem, ha irodalmi alkotásként hasonló, mint a fizikai modell leíró része.
Az idő tapasztalása, egy száguldás a végtelen téridőben.
A legpontosabb óránk is egy rezgésszám, tik-tak alapján mér. A világmindenség leggyorsabban rezgő eleme, az örökmozgó téridő-kvantum, és ezt követi a végtelen számú téridő-kvantumok de koherens fluktuációja, amit jobb híján káoszrezgésnek nevezek. Ebből a káoszból bukkan elő az anyag elemi részecskéje, amelynek stacionárius rezgése (harmonikus oszcillátor) lassabb. Ez a sebesség a fénysebesség, amit a káoszrezgés korlátoz le. Az összecsomósodott részecskék, a tömeget viselő anyagok még ennél is lassabban rezegnek és a haladó mozgásuk nem érheti el a fénysebességet.
Az idő, a tér, az energia, egymástól elválaszthatatlan örökké valós létezők. Az anyag csak időben, térben véges fenomén.
„Az órákkal vagy bármilyen más tárggyal ellentétben, az időkristályok mozgása nem tárolt energiából származik, hanem az időszimmetria egy kis szünetéből, így ez egy speciális formája az örökmozgónak.”
Mégis van olyan valós, vagy abszolút idő, ami nem csak az elme szüleménye?
„Wilczek hónapokig töprengett a lehetőségen. Végül az egyenletei azt mutatták, hogy az atomok valóban tudnak alakítani egy rendszeresen ismétlő rácsot az időben, miközben visszatérnek a kezdeti elrendezésükhöz, különálló (inkább mint folytonos) időközökben, ezáltal megtörik az időszimmetriát. Energia fogyasztás és termelés nélkül az időkristályok stabilak lennének, amit a fizikusok "alapállapotnak" neveznek, a struktúrában történő ciklikus változások ellenére, amire a tudósok azt mondják, hogy ezt mint egy örökmozgót lehet értelmezni.”
Ami energiafogyasztás és termelés nélkül, egy állandósult alaphelyzetben van, az a vákuumfluktuáció, másként nevezve a téridő alaprezgése, amit valóban örökmozgóként lehet értelmezni.
"Egy fizikus számára ez tényleg egy őrült koncepció, arra gondolni, hogy az alapállapot időfüggő." - mondja Hartmut Haffner, a Kalifornia Egyetem, Berkley kvantumfizikusa. "Az alapállapot meghatározása az, hogy az a nullponti energia. De ha az állapot időfüggő, akkor ez azt jelenti, hogy energiaváltozás, vagy valamilyen más változás történik. Valami mozog körülötte."
A valamilyen más változás az, hogy egy forrásból felbukkanó energia, térben és időben nyilvánul meg, amit egy nyelőben való eltűnése követ. Ez maga a mozgás. A téridő-kvantumok egymás körüli mozgása a fluktuáció, a nullponti energia alaprezgése.
„Bruno szerint Wilczek és társasága tévesen azonosították a tárgyak időfüggő viselkedését gerjesztett energiaállapotban, nem pedig alapállapotban. Nincs semmi meglepő a tárgyak többlet energiával történő ciklikus mozgásában, a mozgás megszűnésével az energia is szertefoszlik. Ahhoz, hogy időkristály legyen, egy tárgynak alapállapotban kell állandó mozgásban lennie.”
Szerintem, erre csak a téridő-kvantuma képes.
„Ha az időkristályok képesek megtörni az időszimmetriát ugyanolyan módon, ahogy a hagyományos kristályok megtörik a tér szimmetriáját, "ez azt jelenti, hogy a természetben e két mennyiség úgy tűnik, hogy hasonló tulajdonságokkal bír, és ennek végső soron tükröznie kell magát az elméletet." - mondta Haffner. Ez arra utal, hogy a kvantummechanika nem megfelelő, és lehet, hogy egy jobb kvantumelmélet ugyanannak a szövetnek két fonalaként kezeli az időt és a teret.”
Egy új kvantummechanikának alapvetőnek kell tekinteni azt, hogy a téridő diszkrét elemekből van.
Az aláhúzott részek tőlem származnak, a releváns válaszhoz.
Az időt összekapcsolható a hullámfüggvény fázisával. Topológiailag ez az S1-nek felel meg.
Wick rotation also relates a QFT at a finite inverse temperature β to a statistical mechanical model over the "tube" R3 × S1 with the imaginary time coordinate τ being periodic with period β.
Meglepő módon a gravitációra is kapunk ezzel a játék-modellel mechanizmust. Ha a kompakt dimenzió rádiusza arányos a gravitációs idődilatáció mértékével, akkor triviálisan megkapjuk a Schwarzschild geodetikus téridőbeli mozgást,
A változó átmérőjű henger / cilinder felületén mozgó pont mindig a nagyobb rádiusz fele mozog.
És szerinted, mi a helyzet a rugó+test esetben? A fizika ennél is úgy választ, hogy az erő F=ma ,és az ellenerő ennek az ellentettje, nem pedig fordítva.
Arra céloztam, hogy szerinted az elektromágneses kölcsönhatásnál sem lehet eldönteni az erő vagy ellenerő kérdést. A nézőpont alapján pedig el lehet, mert nem egyforma a két fél. Az egyik a töltés, a másik az EM-mező. Célszerű úgy tartani, hogy az EM-mező hatása a töltésre az erő (ez a Lorentz-erő), és az ellenerő ennek az ellentettje. A fizika így is tartja, sehol sem írja fordítva.
Az lehet, hogy te annyira az orvosodra vagy utalva, hogy kérdezni sem mersz nélküle. Ha elgurult a gyógyszered, vegyél be másikat mielőtt véleményedet az doki jóváhagyja! :(
Mielőtt mérhetetlenül kicsi, de véges téridő-kvantumok formájában képzeljük el a végtelen potenciát, kérdezzük meg kezelőorvosunkat, hogy szabad-e. (Ne lepődjünk meg, ha vizeletmintát kér drogteszt céljára, vagy rögtön mentőt hív!)
„nem csak a tér fogalom, hanem az idő is. de ez semmin nem változtat.”
A végtelen nagy potencia is egy fogalom, aminek nincs, nem is lehet igazolható, vagy cáfolható változata. (olyan, akár az Isten)
Azonban, ha mérhetetlenül kicsi, de véges téridő-kvantumok formájában képzeljük el a végtelen potenciát, az akkor is igazolhatatlan marad. Viszont már van a téridőnek integrálhatósága, mérhető adagokká való egyesítésére lehetőség. A téridőből felbukkanó anyag elemi részecskéi, pedig már a mérhetők közé tartoznak. (Minden fogalomnak előbb, vagy utóbb valóságtartalma lesz az idő segítségével)
ha szerinted nincs idő, akkor miért beszélsz olyanokról hogy "rezgésfázisok" "forgás" stb. ezeket ill. bármiféle hasonló változásokat jelentő fogalmak idő nélkül értelmezhetetlenek. merthogy az a dimenzió, amiben a változások lezajlanak, az idő.
nem csak a tér fogalom, hanem az idő is. de ez semmin nem változtat.
A Lorentz erő nem a töltés saját maga által létrehozott E illetve B mezőinek visszahatása a töltésre, hanem a tőle független külső (más módon létrehozott) E és B mezők hatása.
