Az úgynevezett kereszténységen belül széles körben elterjedt, szentnek tartott jelkép a kereszt. Megjelenik minden létezhető helyen és formában, épületeken, otthonokban, díszként, ékszerként, stb. Azonban kis utánajárással felismerhető, h ez is egy régóta meglevő, pogány eredetű hagyomány átemelése a főáramú kereszténységbe, aminek semmilyen Istentől, a Krisztustól vagy az apostoloktól rendelt alapja nincsen.
Többek között az, hogy a sok hamisság elfordítja az embereket Istentől, rendeléseitől.
És ez nem jó."
Szerintem ez ugyan jól hangzik, de semmit se jelent. Ha a jelen beszélgetés tárgyát nézzük, akkor úgy lehetne lefordítani, amit valószínű, mondani akarsz, hogy a "keresztnek ma is van jelentősége, és mint hamisság, elfordítja az embereket Istentől, rendeléseitől".
Ha nem jól értem, kérlek, javíts.
Fenntartom, hogy nem a tárgyak akadályozzák meg az embereket Isten követésében, hanem saját gondolataik. A tárgyak és egyéb javak Bibliai szempontból kívánság céljai lehetnek, így közvetve, Isten és ember közé kerülhetnek. Mert a kívánság, irigység mozgatja az emberiséget. Ez tényleg eltávolíthat az életünk valódi céljától. De megint nem a tárgy az, ami eltávolít, hanem az emberi indulat, ami a tárgyhoz fűzódik.
A kereszt, mint olyan, nem hamisság. Amit katolikus körökben tapasztaltam, az az, hogy az emberek ész nélkül követve az emberi hagyományt, azt gondolják, hogy ez Istennek tetszik, és adott esetben helyettesíti a hétköznapi életben követendő tisztességes viselkedést. Tehát azt hiszik, hogy a keresztcsókolgatás, kereszt előtti térdhajtás, keresztvetés Istennek a tisztelete. Erről az a véleményem, amt Isten mondott a zsidóknak többször az Ószövetségben, hogy nem érdeklik őt az áldozati szertartások, amíg gonoszságokat művelnek egymással. Ha valaki egyébként istentisztelő, szeretetteljes életet él, és pluszban betartja a katolikus liturgiát a kereszt szempontjából, azt gondolván, hogy ez Isten megfelelő tisztelete, az szerintem nem zavarja az Urat. Erre az vonatkozik, hogy aki betartja az ünnepnapokat istentisztelet címén, az jól teszi, meg aki nem tartja be, az is jól teszi. Mert a hagyományok nem fontosak, hanem a többi, krisztusi életvitelre vonatkozó parancsolat magunkévá tétele.
Egyébként az, hoyg Krisztus Isten volt, hat tonnányi Bibliai idézet támasztja alá. De e hosszú vita már egy párszor lefutott. Talán az egyszerűség kedvéért annyit mondanék, hogy ha Krisztus nem Isten volt, akkor Isten nem akar velünk szoros közösségbe lépni, tehát mi se akarjunk Vele szoros közösségbe kerülni...
Ez így van, de hogy igazold állításodat, ahhoz hiányzik az lényeges logikai láncszem, hogy beazonosítsd, hogy pl. az összes pápa az, aki nagy hamis jeleket és csodákat tesz, hoyg megtévessze a választottakat. Nekem ilyen szempontból gyanúsabbak a újkarizmatikus mozgalmak... Maradjunk objektívek és józanok, csak úgy tudunk valóban a megtévesztés ellen küzdeni, ami valóban szükséges és hasznos.
Értem, tehát nem vagy keresztény. A kereszténysé gugyanis arról szól, hogy Isten emebrré lett. Olvasd el János Evangéliumának elejét. Akkor viszont kívülállóként mit zavar Téged, hoyg a kereszténység mit mond Krisztusról és a keresztről. Jehova tanúja vagy esetleg? Azt valaki tényleg nemsorolj a keresztény felekezetek közé, és sok szempontból jogos. Aki pedig odasorolja, az a szélsőséges protestantizmushoz sorolja. Bár még antitrinitárius is lehetsz, azzal is ugyanez a helyzet, eléggé kilőg a kereszténység családjából, de ha valaki mégis odasorolja, akkor a potestánsokhoz csapja.
Nem gond, ha tévedek, de sajnos utánadolvasni nincs időm, mert egy zsúfolt melő mellett fórumozok csak a fű alatt. :) Pusztán az itt leírt pár gondolatodra reagálok, amik protestáns ízűek.
Értem. Nos, talán nem szükségtelen előrebocsátanom (feltételezve, hoyg egy megtévesztett katolikus vagy), hogy a protestáns prozelitizmus ereje a felszínességben rejlik. Mivel elvetik azt a hatalmas Hagyományt, amely a Bibliát is megszülte, nem érzékelik a Biblia globális és mélyebb összefüggéseit, csak dominóznak a felszínen írástudók gyanánt az igeversekkel, és ez a felszíne smegtévesztés célrevezető azoknál, akik nem mélyültek el kellőképpen a keresztény évezredes teológiai mélységeiben. Ha elmélyültebben megismered az apostoli hitet, nem fog rajtad ez a propaganda, ha nem mélyülsz el ebben, a felszínes puskagolyók célbatalálnak. De nem hidd azt, hogy ettől jobb keresztény leszel, csak felszínesebb.
Tehát amit most írok mindaddig csak tüneti kezelés lesz, amíg Te magad nem mélyülsz el jobban a régi Egyházatyák, egzegéták, stb. írásaiban. Erre szerintem a legjobb és leggyorsabb A görög atyák Bibliája korabeli magyarázatokkal c. sorozat, amit a nyíregyházai görkat főiskola (Szen Atanáz) ad ki. A Biblia leghitelesebb magyar fordítása szövegmagyarázatokkal, sokmindent helyretesz. De ha ortodox forrásokat is olvasol, a www.szimandron.hu -n Imrényi Tibor: Katekézise (különösen a Hitről írt cikkek) is jó alapozá s e téren.
Szóval, a kereszt. Egyrészt 1 Kor 11: 26 figyelmeztet arra, hoyg amíg Krisztus nem jön el, addig hirdessük az ő halálát. A halál és a kereszthalál már Krisztusnál is szorosan összeonófik, amikor haláláról beszél, a megfeszítést is említi, és enegedelems volt a kereszthalálig. Aztán, aki nem veszi fel a keresztjét (ezt lehet a keresztvetésre is alkalmazni, mint mondtam), az nem méltó Krisztushoz. (Lk 14: 27, de egyébként itt még megjegyzendő, hogy Krisztusnak is voltak testi mozzanatai az imádkozásnak, áltlaában az égre emelte a tekintetét, vagy felment egy hegyre, stb. Mondhatnánk, hogy fölösleges, de mégis ezt tette Krisztus, így semmi rossz nincs hasonlókban.)
Aztán ez is párhuzamba hozható a kereszttel:
Jn 3,14És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.
Mózes kígyója az ég és föld között volt egy póznán (4Móz 21: 9), aki erre feltekintett, az megmenekült ahlálról. A párhuzamot maga krisztus hozza, tehát ha a keresztre tekintünk fel, megmenekülönk a haláltól mi is. Ugynakkor Pál Apostol is említi a fán függést, mint lényeges elemet Gal 3: 13-ban. De Pál Apsotol még kismillió helyen kiemeli a kereszt jelentőségét, gyakorlatilag ugyanolyan szimbolikával, mint haogy azt az Egyház használja:
1Kor 1,17Mert nem azért küldött engem a Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangyéliomot hirdessem; de nem szólásban való bölcseséggel, hogy a Krisztus keresztje hiábavaló ne legyen.
1Kor 1,18Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, a kik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.
Gal 5,11Én pedig atyámfiai, ha még a körülmetélést hirdetem, miért üldöztetem mégis? Akkor eltöröltetett a kereszt botránya.
Gal 6,12A kik testre szépek szeretnének lenni, azok kényszerítenek titeket a körülmetélkedésre; csak azért, hogy a Krisztus keresztjéért ne üldöztessenek.
Gal 6,14Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, a ki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak.
Ef 2,16És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést.
Fil 2,8És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.
Fil 3,18Mert sokan járnak másképen, kik felől sokszor mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy a Krisztus keresztjének ellenségei;
Kol 1,20És hogy Ő általa békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének vére által; Ő általa mindent, a mi csak van, akár a földön, akár a mennyekben.
Kol 2,12Eltemettetvén Ő vele együtt a keresztségben, a kiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, a ki feltámasztá Őt a halálból.140.Kol 2,14Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, a mely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára;
A kereszt annyira kulcsfontosságú a mi megváltásunkban, hogy kifejezetten ördöginek nevezhető az ezek alapján, amikor valaki a keresztnek az ellensége (Pál Apostol itt bármi mást írhatott volna, Krisztust, Lelket, üdvösséget, isten akaratát, stb., de Ő a keresztet írta!). A kereszt több, mint egy fa, mint ahogy a rézkígyó is több volt, mint rézkígyó, mert Maga Isten és nem az emebrek tette azt többé, jelképpé. Aki az ilyen jelképeket nem tiszteli, az nem egészséges lelkülettel viseltetik Isten teljes üdvterve iránt, ami jóval több, mint aholt betű, évezredek eseményei és tárgyai szólnak erről. Imádni nem szabad a tárgyakat (mint ahogy később a rézkígyónál is volt ilyen defekt), de tisztelni és feltekinteni egy olyan esZközre, amelyet Isten emelt fel és tett megváltásunk eszközévé (mert a Biblia alapján A KERESZT EGYÉRTELMŰEN ESZKÖZE A MEGVÁLTÁSNAK!), ez már üdvös és helyénvaló, olyannyira, hoyg az ezzel ellentétes magatartás az, ami nem keresztény.
Ha pusztán attól elkerülte Isten könyörületéből az ÓSZ-i embereket a halál, hogy reménnyel és hittel felnéztek egy póznán lévő kézzel faragott állatra, akkor miért kellene ennél kisebb tisztelettel, reménnyle és hittel feltekintenünk arra a fára, amelyen az Isten, az Élet, a Teremtő feszült meg bűneinkért?!
Valóban ég és föld van a keresztény és pogány elképzelés között.
Azonban a Bibliában benne van, hogy bizony léteznek megtévesztések.
"Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is."
És ezért bizony a pogány eredet nagyonis tudatosan keveredik bele a kersztény gondokodásmódba. Kár ezt elvetned.
Igaz, hogy Jézus kereszten halt meg, de jelképnek nem szánta.
Ilyen alapon szőlőtő is lehetne jelkép, vagy ahogy említetted korábban, a fügefa, vagy az Isten tudta nélkül le nem eshető veréb. Mégis miért pont a kereszt lett szimbólum?
Sem a fügefának, sem a verébnek nincs pogány eredetű szimbóluma tudtommal.
Ha tudatos megtévesztésről van szó, akkor a legügyesebb megoldás valami igazságot belevinni a hazugságba, hogy aztán köré lehessen további megtévesztő hazugságokat hinteni.
Szerinted valóban véletlen, hogy annyi pogány ünnep épült be emberi rendelésre vallási ünnepként a kereszténységnél?
Isten rendelt ünnepeket, amik egyértelműek, az ember mégis eltér ezektől, egy részét elveti és másokat meg önkényesen hozzá ad, mintha az Istentől lenne. Szerinted ez nem hazugság? Mit szólnál ahhoz, pl. ha én önkényesen kijelölnék egy napot, kinevezném azt a te születésnapodnak és minden évben ezen a nem valós születésnapodon megköszöntenélek, a valódin meg nem. Ha ez neked nem is jelente gondot, de pl. egy főnökkel szemben meg merné tenni ezt egy beosztott, vagy megtenné egy gyerek a szüleivel, vagy a szülő a gyerekével?
Egy keresztény közösség ha szimbólumot választ, nem fontos számára, hogy az Istentől való legyen és ne legyen köze más, főként pogány szimbólumhoz? Hiszen a pogány jelkép igen hamar megtölthető pogány tartalommal is. Túl sok emberi rendelés, "hagyomány" van már a szimbólumok körül...
Hogy mit hamisít a kereszt?
Sok ember várja, hogy "feltetszik az Ember Fiának jele az égen" - de előtte bizony lesz megtévesztés, lesz hamis isten és annak is lesz jele. És nagyon valószínűnek tartom, hogy valami ilyesmi hamis szimbólum lesz, ami sokakat meg fog téveszteni.
Ezért jó csak arra fókuszálni, ami valóban Istentől van.
Szerintem.
Egyébként eszemben sincs senkit lebeszélni temetői látogatásról. Azt viszont úgy vélem, akinek az életében ez szertartásként épül be, aki a sírokból amolyan kegyhelyet épít, amikor halottak napját jelöl ki, akkor azért már lehet beszélni halottkultuszról szerintem. Amikor a pap azt mondja a temetésen: "porból lettél, porrá leszel", akkor vajon mennyire gondolja komolyan, mennyire gondolják komolyan? A halottkultusz arról szól, hogy a testet "bálványozzák", holott a lélek az élő, az fog feltámadni és a porhüvely is új lesz. Tudják mind a hívők, de hiszik is ilyenkor?
A szeretett hozzátartozó hiánya fáj, de valóban a porhüvely látogatása hozhat erre enyhülést?
Kedves Nemo, ugye nem gondolod te sem komolyan, hogy a Húsvét ünnepének emberi hagyományai közé tartozik a temetőlátogatás is...? Lehet, hogy van, aki megteszi, de ez nem hagyomány. És vajon Jézus keresztrefeszítésének napján milyen temetőbe megy, aki ilyen ünnepen választ temetőlátogatást...?
Ha egy vallási vezető gitárral a kezében énekel, az remek, ha van hangja és jó a zene.
De ha azt énekli, hogy pl. a gitár Isten hangszere, akkor már megtéveszt.
Remek, ha blogol, de az a lényeg, hogy mit.
Mert a kereszt bizony szimbólum sok hívő számára, mert ezzé tették vallási vezetők.
"Figyelj oda kicsit jobban, kérlek, h mire válaszolsz. Én nem írtam, h bármit is "bizonyítottam", nem is szándékom ez, a kifogásom lényege az volt, h én alátámasztottam a véleményemet néhány gondolattal, te viszont csak egy szimpla kijelentést írtál le, magyarázat nélkül, h miért gondolod ezt."
Tényleg oda kell figyelnem, mert nyilvánvalóan nem egy hozott anyagból dolgozunk. :) Az én Word szinonímaszótáram rögvest kidobja az 'alátámaszt' szinonímájaként a 'bizonyít'ot. Én meg ezt régóta így használom. Pláne az angolban: evidence~substantiation. Ezen túlmenően meg azt a szokást ismerem a vitákban, hogy egy állítás ugyanannyit ér, mint egy másik. A bizonyítékok/alátámasztások/megerősítések ütköztethetők, értékelhetők, egymással szemben, így lehet eldönteni, hogy melyik állítás igaz a két ellentmondó közül. Ez most olyan oktatósra sikeredett, de bocsi, Te kezdted.
No mindegy, ne vesszünk el a formalitásokban.
"bizonyos tárgyaknak, jelképeknek, számoknak, stb. van egy olyan, a nyilvánvaló értelmezésen túli jelentése, ami nem magából a dologból fakad, hanem az ember által hozzákapcsolt eszmék, ideák, filozófiák, gyakorlatok hátteréből. És akár tudomásom van erről egy tárggyal kapcsolatban, akár nincs, az attól még hordozza ezeket a rárakódott szellemi/lelki (vagyis nem materiális) értékeket."
Az első részben van igazságtartalom, hiszen a jelképnek épp ez a lényege, mármint hogy valamit hozzákapcsolunk, mi emberek. Ha valaki nem ismeri a hátteret, számára az nem jelkép, csak a tárgy. Viszont a második mondat már kényes kérdés. El tudom képzelni például, hogy a dzsungelben eltévedt turisták a karóra tűzött felfordított zsugorfejről rögvest gondolják, hogy valamit jelent, pedig mondjuk nem tudják, hogy a kannibál törzsnél mi a módi. Ebből a szempontból a tárgy elhelyezkedéséből, nyilvánvaló jelzési szándékából, illetve a tárgy megjelenítéséből következtethet bármi emberféle a mögöttes tartalomra. De ebben az esetben sem a tárgyra rakódott a háttértartalom, amit a kedvedért nevezzünk szelleminek, hanem az emberek szándéka és tettei érződnek a tárgyból. De az is lehet, hogy eltévedt turistáink tévedtek egy nagyot, amikor kiverte őket a jeges veríték, mert igazából egy gagyi turistacsalogató szuvernírről van csak szó, amit egy majom ellopott a közeli profitorientált áltörzs shopjából, leejtett a fa tetejéről, és az épp egy kiálló karóra zuhant. :)
Nem véletlenül mondom Jézushoz méltatlannak azt az állítást, hogy ő mint az idők végének jele mutatkozna meg az égen. Mert ha személyében mutatkozik meg, de nem jön is el egyszer, az ellentmond annak a tételnek, hogy ő vissza fog jönni, és ezt a hívek várni kötelesek. Ha meg nem személyében, hanem csak látszatában mutatkozik, akkor az csak afféle színjáték, de nem megjelenés.
Kulturális tevékenységként olyan képet lehet érdemes Jézusról alkotni, aminek van némi történeti hitelessége, de legalábbis hihetősége. A megfeszített Jézus ilyen téma, a dinoszauruszon lovagló Jézus kevésbé. Nem valami alaposan jáűrsz el, mikor hatáskeltésül efféle képpzetekkel veted egy mérce alá a kereszttel együtt ábrázolt Jézust. A képtiszteletet emlegetned pedig éppen előttem teljesen értelmetlen, mert azt én is elítélem.
"Vagyis azon az alapon, h a világban bevett kulturális eljárás keresztet rajzolni Krisztus mögé, egyáltalán nem lehet kijelenteni, h biztosan Isten is ezt a jelet fogja alkalmazni a végidőben." - Nem biztosan, de nagy valószínűséggel. És dehogy ezen az alapon, hanem (1) azért, mert Jézus saját szava utal arra, hogy lesz valamiféle jel, amit persze az embetrek Jézus jeleként fognak megismerni; és (2) azért, mert másféle jézusi jelet még kevésbé lehet a Bibliából kikövetkeztetni.
"Csak azért, mert történetesen abban a korban a megfeszítés volt a legkegyetlenebb kínhalál, és annak eszköze egy (valószínűleg) kereszt alakú fatárgy volt, nekem még nem válik szeretni való dologgá a kereszt" - Nem is közvetlenül a kereszt érdemel szeretetet vagy tiszteletet, mint kínzó- és kivégzőeszköz, hanem Jézusnak a rajta való végső tanúságtétele és engesztelő szenvedése. A szimbólum sem a kivégzőeszközt akarja jelenteni, hanem a rajta végbement eseményre utalni a maga szimbolikus módján.
"És vajon azzal a céllal cselekedett így Isten, h a továbbiakban ez a mozzanat jelképként része legyen a mindennapjainknak?" - Nem kifejezetten ezért, de úgy vélem, nem is deklaráltan ezt kizáró módon. És ismétlem, nem a célzatosság az, amit itt vitatnunk kell, hanem egy meglévő, történelmileg adott gyakorlat értékelése.
"Más az emberek között már adott gyakorlati szokás felhasználása tanítás céljára, és más azt feltételezni, h Isten csak azért alkalmazna egy ember által gyakran használt vallási szimbólumot az Ő tervének megvalósítása során, h igazodjon a mi hagyományainkhoz." - Gondolom, itt arra célzol, hogy szerintem Jézus égi jele jele a kereszt lesz. Nos, erre nem a "hagyományainkhoz" való "igazodás" kategóriája a legtalálóbb, hanem a felismerhetőségé. Mert ha egy égen kiábrázolódni tudó jel nem egyszerű, akkor nehezen ismerhető fel (pl. a csillagképek alakja általában nagyon mesterkélt). A kereszt azonban nagyon könnyen felismerhető, és annak ellenére Jézusra utal, hogy neked valamiért nem tetszik.
"Számomra a krisztusi hit, a tanítványság nem egy "történetileg megvalósult alakulat"" - De bizony az is. Szerinted tán nem az? A kereszténység tán a föld fölött lebeg? Vagy ahogy módosítod és részletezed álláspontodat: "valóban lehetséges valamilyen szintű és mértékű változás elérése az egyes emberekben. De nem általában a társadalom megjobbítása a cél, nem is lehetséges ez nekünk". Ez azonban madárijesztőre való lövöldözés. Mert én sem tűztem ki célul az egész társadalom megjobbítását, noha nem nézhetem rokonszenv nélkül az erre irányuló világméretű r.k. álmot.
"A "kulturálisan pozitív hatás"-t nem tudom értelmezni, mire kéne gondolnom itt; szép épületekre, megható kórusművekre, lenyűgöző festményekre, látványos templomi esküvőkre?" - Akár azokra is, de elég volna akár egy országgyűlési képviselőnek a keresztény lelkiismereti indíttatású szavazata a pártfegyelem ellen, vagy egy emlékkő a pestis megszűnésekor, meg más effélék.
"magával a kereszt eredetével, nem-rendelt-szimbólum voltával, emberi hagyományon alapuló használatával van gondom" - Nekem meg csak akkor, ha ezt a hithez szükségesnek jelentik ki.
"A képmutatás lehetősége valóban sokmindenben benne rejlik, de az általad felsorolt egyéb tételekre találunk Istentől való felszólítást" - Ez igaz: ezért lesz a kereszt mint szimbólum pusztán lehetséges, míg amazok kötelezőek.
"Ha pedig keresztet csak úgy általában, kvázi minden mögöttes meggyőződés nélkül, a közösség állítólagos hitének kiplakátolása céljából állítanak, figyelmen kívül hagyva az egyének hitbeli állapotát, akkor annak sem értelme, sem jó hatása nem sok van." - Úgy beszélsz erről az "egyének hitbeli állapotáról," amit "figyelembe kell venni", mint ha valami műszerrel rendelkeznél a mérésére. De nem hogy az egyházművészet, hanem még a egyházfegyelem se tűzhet ki ilyen perfekcionista célt: egy sereg rejtett indítékot és hitbeli tökéletlenséget el kell viselnie, mert jellegénél fogva nem alkalmas a megítélésükre. (A régiek ezt így mondták: De occultis non judicat ecclesia, vagyis a titkos dolgokról az egyház nem mond ítéletet.)
A közösség hite ilyen kereken nem mondható """"állítólagos""""-nak, hanem nagyon is valóságos: kapásból a Miatyánk többes számú formájában tetten érhető.
"egyrészt Istent nem szükséges és nem is lehetséges semmilyen házba állandóra beköltöztetni" - Ilyet azonban csak a taberákulumos r.k. templomfogalom tartalmaz, az általam elfogadott "gyülekezeti ház"-megközelítés nem.
"vagyis ahhoz, h Istennel közösségbe kerüljek, nem kell mindig egy bizonyos épületet meglátogatnom" - Ezzel is egyet tudok érteni. De az állandó épületnek egy sor gyakorlati előnye van: a költségei a bérleményekéinél kisebbek, jobban tervezhetők, valamint építéskor célszerűen alakítható az előre látható célok szerint.
"élő közösséget alkotnak, ismerik egymást, segítik egymást, részt vesznek egymás életében [...] Ez pedig többszázas-ezres létszám esetén szinte lehetetlen." - No, ezért szokták a mammutgyülekezeteket mindenütt szétdarabolni kezelhető méretekre ott, ahol csakugyan törődnek a lelkigondozással és a hallgatók javával.
"Vagyis úgy véled, attól a ténytől, h valami szokássá vált, történelmileg nagy múltra tekint vissza, és a társadalom elfogadta, ez a valami már Isten előtt is jónak mondható, csak keresgélni kell benne valamilyen, az „Úrhoz méltó” vonulatot." - Dehogyis. Nem attól jó valami Isten előtt, hogy sokan elfogadták, hanem attól, hogy (1) a Bibliában nincs tiltva, (2) nem teszik kötelezővé, és (3) csakugyan van benne valami Istenhez méltó dolog. Nem véletlenül fogalmaztam úgy, ahogy tettem.
"Nos, ugyanezen hozzáállás miatt látjuk azt, h vége-hossza nincs a számtalan emberi hagyományon alapuló, de isteninek, szentnek kikiáltott szimbólumnak, szokásnak, tanításnak az ún. kereszténységben" - Ugyan, dehogyis. Mert ha kulturálisan keresek benne valami dicsérhetőt, azzal nem teszem istenivé meg szentté.
"így poshasztva meg egy kicsiny kovásszal az egész tésztát" - No persze, ha a hit elengedhetetlen és bevasalandó részeként toljk rá mindenkire, akkor csakugyan. De mi ehhez hasonlót mondhatsz el rólam és arról, amit erről eddig írtam?
"Azért, mert az egész krisztusi hit egyedüli szimbólumaként használják sokan." - Ez inkább csak az illetők egyházi értelemben vett tájékozatlansága miatt lehet így. De még a képek iránt óvatos reformátusok is egy sereg szimbólumot használnak, a már említett kakason, csillagon és kelyhen kívül a szőlőt, a pelikánt vagy a bárányt.
"Tudtommal nincs egy másik jelképe a „kereszténységnek”, ami a feltámadás és az örök élet jele volna, amit szintén úton-útfélen mutogatnának." - Csakugyan nincs, de nehezebb is volna mindenhová felismerhetően odafesteni vagy odamélyíteni egy üres sírt, mint üresre alkotni a keresztet.
"Az ünnepek egy egész év alatt mutatják be Isten megváltási tervének szakaszait, eseményeit, nincs az Úrvacsora/Páskabárány elkülönítve és kizárólagosan megtartva" - És így van ez a keresztény ünnepkörrel is. A r.k. felekezet sem kizárólag a húsvétot tartja.
"A kenyér és a bor jelképe sincs lekorlátozva az Úrvacsora alkalmára, hiszen jelentőségükről ugyanúgy tudok bármikor beszélni bárkinek" - Csakhogy itt máris nem e jelképek láthatók működésben, hanem a róluk való elbeszélés. Az pedig, hogy kell-e kereszteket állítani, már beszéltem eleget.
"ezek kicsinyített másait ismereteink szerint nem hordozták magukkal, sem nem festegettek ezen oszlopokról képeket az otthonaikba" - Ez így van. Ezért elég volna a nevezetes helyekre kereszteket állítani, és nem használni áhítatgyakorlatok kellékeként vagy varázsamulettként otthon.
"És valóban, az egyetlen utalás, amit fára függesztett emberrel kapcsolatban találunk Istentől az az, h bizony átkozott az ilyen." - Egy bizonyos fán függő emberrel kapcsolatban a mi mindent meghaladó áldottságunkat is megtaláljuk.
"mindebből pont nem azt kellene kihámozni, h maga a fa fontos lenne, és azt valamiféle jelnek tekinteni, hanem egyszerűen az áldozatra tekinteni szellemben és igazságban" - Éppen erre az áldozatra utal a kereszt mint szimbólum. Ez nem a fának a magasztalása, hanem egy olyan szóképnek valódi képpé alakítása, amely a maga részéről metonimikusan (névátvitel útján) már a Bibliában is jelenteni kezdte Jézus keresztáldozatát.
Ah, semmi gond, katolikusként nőttem fel, anyám Zsámbékra járt iskolába anno, mint nemes hőlgy..., én katekizmusra voltam beírtava.... Nemsokára 55 éves leszek..., már sokféle vallás alapvető tanait áttanulmákoltam, nem vagyok elmosva egyiktől se!
Jézus vetett keresztet?
Hókuszpókuszált?
Varázsszavakat mormolt fogai között, avagy bibliai igékket idézgetett a bajbajutottaknak?
Ez az egész szép kerek eszmefuttatás nekem az első premisszánál megdől. Ugyanis Isten nem lett emberré, nem jelent meg a földön, nem lett egy a szellemi és az anyagi világ. Istennek az Elsőszülöttje, Fia, Felkentje, Szolgája, Küldöttje született meg közöttünk emberként, de ettől még a Mindenható Isten ugyanott van, ahol mindig is lakozott, a mennyekbeli trónján, a megközelíthetetlen fényességben.
A mai világ bálványai pedig valóban kicsit mások, mint a korábbiak, azonban ettől még nem lesz kevésbé igaz, h a jelképekben, képmásokban, faragványokban megjelenő megtévesztés is ugyanolyan veszélyes.
>> "formálisan nem vagy protestáns, de gondolataidban rokon vagy velük. Gondolom egy megtévesztett lázadozó katolikus vagy és/vagy útban vagy akár egy egyszemélyes vallás megalkotásához."
Tévedsz. Ha kicsit utánam olvasol itt a forumon, láthatod majd, h mekkorát.
Nem a megfeszítés általi halál Istentől való elrendeltségét vontam kétségbe, hanem egy kereszt alakú tárgynak, jelnek a Krisztus jelképeként való használatát. Vagyis azt szeretném tudni, h kaptunk-e valaha olyan parancsolatot, amely szerint ezzel a jelképpel kell megemlékeznünk Jézus haláláról.
És nyilvánvalóan azért ezt a legszörnyűbb kínhalált kellett a Felkentnek elszenvednie, mert a mi bűneink ezt érdemelnék. Ha minden gonoszságunkat összegyűjtenénk, akkor az igazságos ítélet sok fájdalom és gyötrelem volna. Ez az, amit Isten elenged nekünk, és amit Jézus elviselt értünk.
Ja, egyébként itt nem a bűnös világtról, hanem globálisan a teremtett világról beszéltem (a Biblia eredeti nyelve erre 2 különböző szót hazsnál, csak a magyarban mosódik össze)és Isten üzenetéről, ami a legragyogóbb az ortodox értelmezésben. És lehet, hoyg formálisan nem vagy protestáns, de gondolataidban rokon vagy velük. Gondolom egy megtévesztett lázadozó katolikus vagy és/vagy útban vagy akár egy egyszemélyes vallás megalkotásához. Most ez dívik. De nekem végeredményben tök mindegy, nem személyekről, hanem elgondolásokról és az Örömhírről szándékozom beszélni.
"Vagyis a keresztben, mint tárgyban, vagy bármilyen más tárgyban mostmár benne van Isten?"
:) Tudtam, hoyg ezt fogod kérdeni, de az én hibám is, mert em fejtettem ki kellőképpen ezt a nagy témát. A bálványimádással alapjában véve az nem volt kóser, hoyg számos defekt dolog volt benne: teremtményeket részesíteni olyan tiszteletben, ami Istennek jár ki, illetve deformált Istenkép húzódott meg mögötte, miszerint Isten nem transzcendens, hanem immanens, evilági dolgokba van zárva, azoknak pusztán varázserőt ad (vagyis Isten gagyibb, a tárgyak meg többek, mint amik ebben a kifordult világképben), harmadrészt pedig a Biblia globális összefüggéseiből úgy tűnik, hoyg Isten azért teremtette meg a fizikai világot, hogy legyen egyfajta közvetett távolság közte és az emebr között, ami az emebr önállóságát és szabad akaratból való közeledését is lehetővé teszi Isten felé. Így valódi szabad szeretet valósulhat meg közöttünk, Isten nem tolakodik elénk e világban, amelynek urává minket tett, ahnem hagyja, hoyg rátaláljunk és velünk együtt hidalja át ezt a távolságot. Tehát a bálványimádók tolakodó Istent képzelnek el, és nem azt az Istent, aki amikor eljön a világba, akkor előreküldi hírnökét, és akkor testesül meg, amikor földi anyja Igent mond rá.
De miután "az Ige testté lett és közöttünk lakozott" azóta a világ más, mint korábban volt, hiszen benne volt a Fiú Isten és nem pusztán ideiglenesen, vagy csak úgy materializálódótt valahol, hiszen emberként született meg és testben ment vissza a Mennybe is, magával vive a mi emebri természetünket, amivel örökre összefonódott! És hát a Szentlélek is itt van jelenleg a világban. Ilyne értleemben isten korábban nem volt jelen a világban, nem fonódott ennyire össze vele - és az emebr se fonódhatott össze vele ennyire. A történelem legnagyobb csodája volt az, hoyg az anyag hordozni tudta Istent! Ha pedig hordozni tudta, akkor az ikonok, a megszentelt tárgyak, stb. mind erről az összefonódásról tanskodnak és teszik nyilvánvalóvá a kereszténység legnagyobb örömhírét, és azt az adu ászt, ami sehol msáhol nincs meg ilyen tiszta formában: Isten emberré lett! Az égi földdé lett, az ábráztolhatatlan ábrázolható formát öltött, a láthatatlan láthatóvá lett, a lélek elvéálaszthatatlanul összefonódott a testtel az univerzum legmagasabb szintjén!
Az ikonok és a kerreszt ennek tanúi. Nem állnak annak útjában, akit imádni kell, hiszen nem imádja senki ezeket a tárgyakat, nem okoznak defektes isten- és világképet, hanem pont az igaz Isten legmegdöbbentőbb titknak kifejezései: Krisztus megtestesülésének. Nélkülük nem lenne olyan átütő erejű a keresztény örömhír - mint ahogy nem is az, és a protik általában a más vallásúaknak (nem felekezetűeknek, vagyis a hinduknak, muzulmánoknak, stb.) sokkal nagyobb örömhírt nem tudnak hirdetni, mint hoyg sátánisták és térjenek meg.
De mégvalami, ha már Sátán. A Sátán taktikája az, hoyg eltereli magáról és a bűnről a figyelmet. A bálványok ma nem a kereszt és az ikonok, hanem a TV, a pénz, egy imádott nő, az emebr hasa, szenvedélyei, saját egyni elméletei, stb. Ezek valóban eltrelik a figyelmet Istenről, az ikonok pedig pont Isten felé terelik a figyelmet. Ha a valódi bálványok ellen küzdenének a protik ilyen vehemeciával, nem tudná állandóan hülyeségekkel teletömni a fejüket az ellenfél annak érdekében, hoyg az Örömhírt gyengítse.
Nos, a hitemet megvallani, vagyis szavakkal kifejezni akkor kell, ha rákérdeznek. Részemről nem kezdem el a buszon csak úgy random, vagy mert épp megláttam egy bárányt, ami a Krisztusra emlékeztet engem, kifejteni a meggyőződésemet. A nénik, akik templomot látva keresztet vetnek semmi mást nem tesznek, mint a hosszú évtizedek alatt beléjük nevelt, és berögzült reflexet gyakorolják. Ha én ilyet látok, nem arra gondolok, h mennyire mélyen hívő lehet a néni, hanem arra, h szegényt mennyire félrevezették egész életében.
Azon kívül, ha a keresztvetés=megvallás, akkor a kereszt-nem-vetés micsoda? Ez volna a megtagadás? Mert akkor folyamatosan mindannyian tagadunk. Továbbá Jézus vajon hányszor vetett keresztet? És az apostolok? Szóltak ilyesmiről egy szót is, akár helyeslőleg, akár elítélőleg a leveleikben? Pedig ők bizonyára jól ismerték a rómaiak kínzóeszközeit.
>> "a Keresztet és Istent kell hordoznunk."
Ezt kifejtenéd, hogyan tudnánk mi Istent "hordozni"?
>> "jobban rákoncentrál, hogy most imádkozni fog, összeszedettebb lesz, egy kicsit más, tisztább állapotba is kerül /.../ összhangba hozza a testét és a lelkét"
Szerintem próbálkozz a jógával, állítólag az is pompásan összhangba hoz mindent mindennel. Részemről maradok annál, h az én Atyámra hagyatkozom, Őbelé kapaszkodom, és Hozzá könyörgök Szellemért, amivel ha és amikor betölt, teljesen át tudom adni magam az Ő dícséretének, és alárendelem mindenemet az Ő akaratának. Számomra erről szól az imádság.
Hát ha nem Isten választotta a kereszt általi halált, akkor ki? Hmmm?
A kereszt pedig milyen faragott képmás? Minek a képmása? A kereszt az kereszt.
A 2. bekezdésben egyről beszélünk! Hiszen Te is azt modnod, hoyg az volt Isten akarata, hoyg kereszt által haljon meg a Fiú, és hatalmával így rendezte el jó előre az eseméyneket! Tehát Isten azt akarta, hoyg a Fiú a kereszten haljon meg! Ő választotta a keresztet.
És vajon miért ezt a gazdag szimbolikájú tárgyat választotta?
(Mellesleg a megkövezés tökéletes kivégzőmódszer pedagógiai szempontból, hsizen itt egy egész nép fordul szembe a bűnnel nyíltan. De a kereszthalálnál más indokok játszottak közre.)
>> "Jézus mint az idők egyik jele - méltatlan képzet"
Lehet, h ez a te véleményed, de én nem látok semmiféle "méltatlanságot" a dologban, nem igazán értem, mire utalsz ezzel. Azonban nem akarok nagyon belemenni a kérdésbe, mert, mint mondtam, nekem ez nem meggyőződésem, csak egy lehetőségnek tűnik előttem, de semmiféle bizonyságom nincs róla, szóval ha gondolod, te leírhatod a továbbiakban is a véleményedet erről, de nekem nincs más mondandóm.
>> "ha valakinek kedve támad Jézust lerajzolni /.../ akkor egyben a keresztet is odarajzolhatja a vállára /.../ Ez egészen természetes eljárása az embernek bevett kulturális tevékenysége során"
Igen, kulturális tevékenység címszóval pl. rajzolnak emberek dinoszauruszon lovagló Jézust is, meg hosszú hajú Jézust, meg Mózest szarvakkal, meg galambszárnyas angyalokat is. És ezek mind hazugságok. Úgyh szerintem a kulturális célzatú ábrázolásokat inkább hagyjuk, engem hidegen hagy, h a világban miket festegetnek a Krisztusról. A hit dolgaival kapcsolatosan (vagyis imádás céljából) pedig nyilvánvalóan tiltott bármilyen képmás alkotása. Vagyis azon az alapon, h a világban bevett kulturális eljárás keresztet rajzolni Krisztus mögé, egyáltalán nem lehet kijelenteni, h biztosan Isten is ezt a jelet fogja alkalmazni a végidőben.
>> "Jézus kereszt nélkül (azaz kereszthalálának ellaposításával hirdetve) - tűrhetetlen eretnekség."
Csak azért, mert történetesen abban a korban a megfeszítés volt a legkegyetlenebb kínhalál, és annak eszköze egy (valószínűleg) kereszt alakú fatárgy volt, nekem még nem válik szeretni való dologgá a kereszt, sőt, inkább elszörnyedek az emberi kíméletlenségen, ami egyáltalán kitalálta ezt a módszert, és megrendülök annak tudatában, h miattam kellett az én Uramnak elszenvedni ezt a rettenetes halált.
Vagyis NEM a kereszt a lényeg, hanem a halál - nem a kivégzés eszköze, hanem az áldozat ténye maga! Bennem az erre való megemlékezés - amihez nincs szükségem semmilyen külső, fizikai dologra - fakasztja a hálát, alázatot, engedelmességet, szeretetet, és az, h milyen formájú volt a fa, amin Krisztus meghalt, nekem teljesen lényegtelen.
>> "néha bizony emberi tényezőket is felhasznál az Isten, hogy minket tanítson és megáldjon. Mert pl. /.../ mikor Ábrahámmal szövetséget kötött, éppen úgy ment át a félbevágott állattetemek között (1Móz 15,17), ahogy az általában szokás volt az emberek egymás közti szövetségkötésekor."
És vajon azzal a céllal cselekedett így Isten, h a továbbiakban ez a mozzanat jelképként része legyen a mindennapjainknak? Más az emberek között már adott gyakorlati szokás felhasználása tanítás céljára, és más azt feltételezni, h Isten csak azért alkalmazna egy ember által gyakran használt vallási szimbólumot az Ő tervének megvalósítása során, h igazodjon a mi hagyományainkhoz.
>> "a kereszténység mint történetileg megvalósult alakulat még bizonyos, bibliailag nem igazolható elemeiben is hordozhat épületes (társadalmilag hasznos, és ezáltal Krisztust dicsőítő) tartalmat" Hát igen, itten valóban nagy különbség van a gondolkodásmódunk között. Számomra a krisztusi hit, a tanítványság nem egy "történetileg megvalósult alakulat", vagyis nem egyenlő azzal a társadalmi rendbe beilleszkedett, hierarchizált, anyagilag részben az államtól függő, hatalmas ún. laikus tömeget magában foglaló izével, amit vagy amiket keresztény egyházaknak mondunk. Természetesen a szenteknek sóként és világosságként munkálkodniuk kell a világban, az emberek, a kívülállók között, ezáltal valóban lehetséges valamilyen szintű és mértékű változás elérése az egyes emberekben. De nem általában a társadalom megjobbítása a cél, nem is lehetséges ez nekünk, hiszen majd a Felkent visszatérésével, Isten hatalma által lesz csak helyreállítva az egyedül tökéletes rend, úgy államszervezetileg, mint gazdaságilag, pénzügyileg, stb. A "kulturálisan pozitív hatás"-t nem tudom értelmezni, mire kéne gondolnom itt; szép épületekre, megható kórusművekre, lenyűgöző festményekre, látványos templomi esküvőkre?
>> "tehát a keresztállítást egyetemben támadod azzal, hogy gyakorta nincs mögötte valós hit"
Ez csak egy kifogásom a sok közül, vagyis nem kizárólag emiatt a megtévesztésre alkalmas használat miatt támadom a keresztállítást, hanem magával a kereszt eredetével, nem-rendelt-szimbólum voltával, emberi hagyományon alapuló használatával van gondom. A képmutatás lehetősége valóban sokmindenben benne rejlik, de az általad felsorolt egyéb tételekre találunk Istentől való felszólítást. Keresztállításra nem. Ha pedig keresztet csak úgy általában, kvázi minden mögöttes meggyőződés nélkül, a közösség állítólagos hitének kiplakátolása céljából állítanak, figyelmen kívül hagyva az egyének hitbeli állapotát, akkor annak sem értelme, sem jó hatása nem sok van.
A templomokkal sem – és a zsinagógákkal sem - az a fő baj, ha javarészt üresen állnak; ez csak egy következménye és egyben illusztrációja annak a ténynek, h egyrészt Istent nem szükséges és nem is lehetséges semmilyen házba állandóra beköltöztetni, vagyis ahhoz, h Istennel közösségbe kerüljek, nem kell mindig egy bizonyos épületet meglátogatnom. Másrészt a testvérek gyülekezete akkor igazi és akkor lesz benne növekedés és áldás, ha élő közösséget alkotnak, ismerik egymást, segítik egymást, részt vesznek egymás életében – csak így tud megvalósulni közöttük a Krisztuséhoz hasonló szeretet, mely akár életét adja a másikért. Ez pedig többszázas-ezres létszám esetén szinte lehetetlen. (Az apostolok sem testvéri gyülekezésre, hanem a kívülállókkal való vitára és evangéliumhirdetésre használták a zsinagógákat.) Vagyis a kötelezően kijelölt templom – és a zsinagóga – helyett is inkább alkalmas egy bármilyen, közösen kiválasztott helyiség, avagy kültéri helyszín az istentiszteletre - ami egyáltalán nem kell, h állandó legyen - ahol az egymást ismerő, szerető, más napokon is sokszor találkozó testvérek összegyűlnek az Isten elválasztott ünnepnapjain.
Azt írod, nem szándékozol
>> „társadalmi és történelmi adottságot, sem pedig valamiféle "rászoktatást" bírálni abban, ami már szokássá vált. Hanem ha már megvalósult, megkeresem benne azt, ami méltó az Úrhoz”
Vagyis úgy véled, attól a ténytől, h valami szokássá vált, történelmileg nagy múltra tekint vissza, és a társadalom elfogadta, ez a valami már Isten előtt is jónak mondható, csak keresgélni kell benne valamilyen, az „Úrhoz méltó” vonulatot. Nos, ugyanezen hozzáállás miatt látjuk azt, h vége-hossza nincs a számtalan emberi hagyományon alapuló, de isteninek, szentnek kikiáltott szimbólumnak, szokásnak, tanításnak az ún. kereszténységben, amiket szépen hozzáfércelnek a valódi hitbeli igazságokhoz, így keverve meg az embereket, így tévesztve meg sokakat, így poshasztva meg egy kicsiny kovásszal az egész tésztát.
>> „miért kárhoztatod a keresztet mind szimbólumot ugyanennek az explicit összeköttetésnek a hiánya miatt (is)?”
Azért, mert az egész krisztusi hit egyedüli szimbólumaként használják sokan. Tudtommal nincs egy másik jelképe a „kereszténységnek”, ami a feltámadás és az örök élet jele volna, amit szintén úton-útfélen mutogatnának. Az ünnepek egy egész év alatt mutatják be Isten megváltási tervének szakaszait, eseményeit, nincs az Úrvacsora/Páskabárány elkülönítve és kizárólagosan megtartva, hanem az egész ünnepkör fényében, annak reményében üljük meg, h tudjuk, Isten végül minden lesz mindenben.
A kenyér és a bor jelképe sincs lekorlátozva az Úrvacsora alkalmára, hiszen jelentőségükről ugyanúgy tudok bármikor beszélni bárkinek, mint ahogy a kereszthalált és a feltámadást is el tudom mondani egy kereső embernek, anélkül, h bármelyik dolgot is kézzelfogható tárgyakkal kellene szemléltetnem. Emlékoszlopot pedig általában egy bizonyos, Isten miatt fontos helyszínen (kivéve talán Rákhel sírját) emeltek a pátriárkák, nem szanaszét az egész országban, és ezek kicsinyített másait ismereteink szerint nem hordozták magukkal, sem nem festegettek ezen oszlopokról képeket az otthonaikba. Ha valaki mindenáron ilyen emlékeztető követ akar elhelyezni valahol a Krisztussal kapcsolatban, azt ezen párhuzam alapján a Koponyák hegyén kellene tennie. De még ekkor sem lenne több az az oszlop, mint rámutatás egy konkrét pontra a földön, ahol valami fontos történt, és nem válna egyedül érvényes jelképévé az Izrael Istenébe vetett hitnek.
És valóban, az egyetlen utalás, amit fára függesztett emberrel kapcsolatban találunk Istentől az az, h bizony átkozott az ilyen. Tudjuk, h ez megfelel a Krisztussal történteknek, aki átokká lett miértünk, vagyis a törvény megszegései miatt nekünk járó büntetést ő szenvedte el. Azonban mindebből pont nem azt kellene kihámozni, h maga a fa fontos lenne, és azt valamiféle jelnek tekinteni, hanem egyszerűen az áldozatra tekinteni szellemben és igazságban.
Ha nem indiszkrét és nem felesleges a kérdés: Te vetettél már keresztet és megfigyelted, hogy ilyen hatása volt? Senki más nem számolt be ilyenekről... Ne nézz több Jedi filmet szerintem.
A kérdésedre kérdéssel is felelhetek: Miért kell egyáltalán megvallani a hitünket? Avagy miért kell naponta felvenni a keresztünket?
Mindkettőt kifejezi a keresztvetés. Nem varázslás, és nincs egyéb obskurus hatása sem annál, mint amit írtam: megvalljuk hitünket és emlékeztetjük magunkat arra, hogy magunkra vesszük keresztünket, a Keresztet és Istent kell hordoznunk.
Idősebb katolikus asszonyoknál lehet megfigyelni azt a szokást, hogy ha látnak egy templomot, keresztet vetnek. Akár a buszon ülve is - mint ahogy tanúja voltam ennek. Mi ez, ha nem egy nyilvános hitvallás? Nem kiabáló, nem feltűnősködő, de mégis bátor és egyértelmű, és ugyanaz van benne ebben a mozdulatban, mint amiről krisztus beszélt, hogy ha nem szégyelljük Őt a pogány nemzedés előtt, hanem megvalljuk, akkor Ő is meg fog minket vallani az Atya előtt. Az az öregasszony, aki nem szégyell keresztet vetni egy buszon, egyéb helyzetben se valószínű, hogy szégyellené megvallani a hitét.
Egyébként rohanó életvitelemben rászoktam arra, hogy a reggeli imákat már a trolin utazva mondom el. Előveszem az imakönyvemet és elimádkozom. De keresztet nem vetek, az valahogy nem jön, cikinek érzem. Azok az öregasszonyok, akik keresztet vetnek a trolin is, biztosan nagyobb jutalmat kapnak bátrabb hitvallásukért, mint én. Innen kell szerintem ezt a dolgot megközelíteni.
Ugyanakkor van még egy pszichológiai mellékhatása is a dolognak, ha már kivesézzük a keresztvetést. Az imákat keresztvetéssel szoktuk kezdeni. Ha keresztet vet az ember, sokkal jobban rákoncentrál, hogy most imádkozni fog, összeszedettebb lesz, egy kicsit más, tisztább állapotba is kerül. Természetesen keresztvetés nélkül is lehet imádkozni (hiszen mint írtam, én is szoktam így), de ez segít az emebrnek abban, hogy jobban odafigyeljen, amit csinál. Egy mozdulattal összhangba hozza a testét és a lelkét, hogy Istenre figyeljen teljes mértékben. Pont, hoyg Istenre fog figyelni és esze ágában nem jut hiú bálványokra figyelnie.
>> "Bocsesz, de azt, hogy valaminek "szellemi töltete van", az életben nem fogod tudni bizonyítani. :) Már csak azért sem, mert annak, hogy "szellemi töltet", nincs értelme."
Figyelj oda kicsit jobban, kérlek, h mire válaszolsz. Én nem írtam, h bármit is "bizonyítottam", nem is szándékom ez, a kifogásom lényege az volt, h én alátámasztottam a véleményemet néhány gondolattal, te viszont csak egy szimpla kijelentést írtál le, magyarázat nélkül, h miért gondolod ezt. Lehet, h neked furcsa, vagy értelmetlen kifejezés a "szellemi töltet", hát akkor nevezzük másként: bizonyos tárgyaknak, jelképeknek, számoknak, stb. van egy olyan, a nyilvánvaló értelmezésen túli jelentése, ami nem magából a dologból fakad, hanem az ember által hozzákapcsolt eszmék, ideák, filozófiák, gyakorlatok hátteréből. És akár tudomásom van erről egy tárggyal kapcsolatban, akár nincs, az attól még hordozza ezeket a rárakódott szellemi/lelki (vagyis nem materiális) értékeket.
Természetesen nem hiszem azt, h "tárgyak rosszak, gonoszak lehetnek, és dolgokat tesznek velünk emberekkel", azonban az ember gonoszságával nagyon is tisztában vagyok, nem kevésbé e világ fejedelmének indulataival. Tehát nem maguk a tárgyak rosszak, hanem a velük kapcsolatos dolgok lehetnek ördögiek, és ha egy tárgy egyszer ki lett sajátítva a gonoszság céljaira, szimbólumaként használta valamely Istentől távol szakadt kultusz, arra én már nem tudok úgy tekinteni, mint ami semleges, és nem is akarok azzal közösséget vállalni semmilyen szinten.
>> "Krisztus előtt és Rajta kívól azért babonaság és bálványimádás az ilyen praktika, mert olyat látunk a tárgyakban, ami nincs benne: nincs benne, nem volt benne a megtestesült Isten"
Vagyis a keresztben, mint tárgyban, vagy bármilyen más tárgyban mostmár benne van Isten?
>> "A világ milliószor ragyogóbb az ortodoxiában, mint bárhol máshol"
Hát igen, lehet, h neked ilyen szempontjaid vannak a hittel kapcsolatban, de én nem tartok igényt "ragyogó világra", számomra a Szellem ereje és tüze ad örömet, ami nem ebből a világból van, mint ahogy a királyság sem.
