Idén elég ritkán tudok ide érdemlegesen "beszólni". Főleg nem a kedvenc témámban.. De azért egy fincsi lejtőzés még idefér, főleg hogy az 53p. ugyan még nem egy óra, de azért már közelíti. Az viszont egyészen biztos, hogy többet nem csinálok olyan sügérséget, hogy ujjatlan bicóskesztyűben repkedek ilyen hidegben! Leszállás után alig vártam, hogy csöveljek egyet, de elfagyott ujjakkal extrém sportba illő elfoglaltság a szerszámot tartani :-D!
Máskor tolongás van a starthelyeken ilyen időben, ma meg 3-an, Sanyival, Gáborral mentünk fel a 2-ágú kisstarthelyre. Valahogy senkit sem érdekelt este 6 után a repülés, pedig nagyon adta.Simán át lehetett menni a nagy-Kétágúra, és teljesen végig utazgatni. Nekem 1ó 03p., ahogy meg van írva...
Örömmel tettem.Azon az úton esélytelen lett volna stoppot kapnod, Akasztó környékén is vagy-vagy kategória.tudom, hiszen a környéken (Kiskőrösön) nőttem fel.
Egyébként pedig nem volt vészes a helyzet, mert ha már nem repülhettem a lentebb felsorolt okoból adódóan, legalább beszélhettem olyannal aki repült, és még ha picit is, de részese lehettem benne.Sajnos ez most csak a fuvarozásban merült ki! :D
Én úgy gondolom, hogy a siklóernyős ill. repülős társadalom elég szűk kör, és össze tart a lehetőségekhez mérten.Bízom benne, hogy ha egyszer én kerülök hasonló helyzetbe, és meglát egy sportárs, szintén segít! :D vagy legalább ad vizet, és megmutatja merre kell tovább sétálnom! :D
A szélerősség és főleg irány miatt a repülés sajnos nekem elmaradt ezen a hétvégén.De Csengőd határában láttam egy piros-fehér ernyőt, aki szépen tekert ill. utazott K-i irányba.Majd később egy Isten háta mögötti úton éppen Kecskemét felé vettem az irányt, és ott jött velem szembe egy másik egy gyalogló ember hátára csomagolva. :D
Sigyu volt az, mint később kiderült.Így csináltam egy varga betűt, és eldobtam Soltig, ahol a körforgónál kiszállt, én pedig vissza indultam Kecskemétre.
Első körből 36.5km-t repült a Tritonnal.Remélem időben vissza ért egy másik starthoz.
A tegnapi nappal kapcsolatban (május 19.) nagy bajban vagyok, ugyanis a róla készült beszámolóm lehetne akár hátimotoros beszámoló is. Azonban mivel az Egeden kezdtem, és estére nem csillapodott a szél, emiatt csak nem tudtunk motorral repülni, ezért inkább ide tettem be beszámolómat:
2013-05-19
Tömeg a DK-i starthelyen. Legalábbis így lehetett jellemezni az Eged DK-i starthelyét délben, mikor a legnagyobb forróság kellős közepén kiértünk a starthelyre. Ami igaz az igaz, valójában még nem volt olyan forróság, mint amilyen általában nyár közepén szokott lenni, hiszen még csak május van. Miután letelepedtünk az árnyékba, egészen kellemesen el lehetett beszélgetni, meg persze folyt a szagértés. Elég K-ies, durva szélre értünk ki, nagyon balos volt, ami a szagértés közben D,DK-iesre váltott. Lassan belefogtunk a csomagolásba, majd megvártam az előttem startolókat, aztán indulhatott a cirkusz!
Start után egyből balra ráfeküdtem a lejtőre, egészen a K-i csücsökig mentem. Mire odaértem eléggé megmerültem, ezért erősen nézegettem a vészleszállót, de kár volt pánikolni, a csücsök által beígért emelésem ott volt, ahol számítottam rá. Szépen bele is kapaszkodtam, aztán már csak arra eszméltem, hogy ez az istennyila termik átlag 5-el emel, aztán emelget ugyan, de minduntalan szétesik. Mindenki így járt még akkor, folyton új termiket kellett megfogni, hogy tekerhessünk, aztán 800-900m-en folyton szétesett a termik, mi meg visszarohadtunk a lejtőre, míg újra nem találtunk valamit. Volt aki a leszálló fölött próbálkozott, volt aki végiglejtőzte/termikelte az Eged vonulatát, egészen Noszvajig, de folyton fennállt ez a jelenség. Én a szőlő felett találtam szűk, erős termikeket, amiket meglovagoltam, de folyton fennállt a csukás veszélye még ezzel a nagyon biztonságos Kantega 2-essel is. Egyszer úgy estem ki a termikből, hogy csukogatott a jobb stablap, középen veszettül emelt, majd hirtelen eltűnt a bal szárny.
Mire kirendeztem a bal oldalt, még csukott a jobb oldal is egy kicsit. Azt is kirendezve egyből menekülnöm kellett a szőlő fölül a K-i csücsök fölé, mert ha közvetlen a szőlő fölé merülök, akkor a K-ies szél betol a fák közé! Sikerült a csücsök föl érnem, ráhelyezkedtem lejtőre, majd a starthelytől balra találtam rá következő liftemre. Ezt is tekertem, de nem adott olyan sokat. Végül csak kitapogattam a magot, tekertem volna benne, de a kollega is földet ért, őt én szállítottam haza, meg aztán ránéztem az órámra és rájöttem, hogy ideje lesz leszállni, mert hátimotoros találkozóra vagyok hivatalos és ez az első, nem illik hát sokat késni! Meg aztán a család is megy és fő repülésirányítómnak megígértem, hogy kettőre otthon leszek! Nem lettem, mert végül félórát késtem J
Szóval ott tartottam, hogy kelletlenül, de otthagytam a termiket, lefüleztem az ernyőm, és emelkedtem! A csudába! Ilyen tuti időt otthagyni!
Wingovereznem kellett amitől kissé reszkettem ilyen aktív időben, de valahogy csak lekerültem, pedig a leszálló is emelgetett.
Az átlagolóm plusz 4,5-es emeléseket regisztrált, négyes süllyedés mellett, negyven perces repülésem közben, ami ebben az aktív időben simán több is lehetett volna. Kissé elégedetlenül szálltam le, de reméltem, bejön a metnet-es jóslat és a pipishegyi reptéren alkonyat előtt kellemes motoros repülőidő lesz, amivel bepótolhatom a hiányérzetemet!
Mikor hazaértem, mint az őrült rámoltam be a pereputtyot és a bringát a kocsiba, majd irány a pipishegyi reptér! Időközben beszéltem Gáborral is, hátha együtt tudunk menni, de ő épp motort épített, és korábban indult mint mi.
Azért csak odataláltunk, engem vitt a kocsi és a gyomrom, mert bográcsos készült, aminek az illatát hamar megérzi a.. gyomrom!
A helyszínem épp mustrálgatták a Gábor által épített szép, új hátimocit. Hát, gyönyörű és bikaerős lett! Én is összeraktam a sajátom, aztán nézegettem Fábián Sanyi trike-ját, meg befutott házigazdánk Csomós Sanyi is az új, általa épült trikejával.
Hát erre a trike-ra érdemes lesz pár gondolat erejéig kitérni. Magát a trike vázát Gábortól kapta, ezért a szokott minőséget képviselte, annyi különbséggel, hogy a motor keretét acélcsőből hegesztette Sanyi, ugyanis egy korábban már motoros sárkányozáshoz használt 600cm3-s Trabant motor szolgáltatja a vaskos légcsavarnak a hajtást. A trike 70 kilós lett, a motor pöccre indul, egyébként érdekes látványt nyújt a vaskos berántófogantyú, ami megelőlegezi, hogy kell a muszkli a moci berántásához.
Sajnos a szél erős maradt, esélyünk se volt röppenni, ezért belemerültünk a gulyásozásba, az anekdotázásba, meg a sörözésbe. Aztán csak nézegettük azt a Trabi-trike-ot, aminek a beülőjét még ott a helyszínen szereltük fel.
Addig addig nézegettük, hogy Sanyi berántotta a Trabi motort, ami valóban pöccre indult. Bepattant a trike beülőjébe, aztán rögtönzött a reptér hosszában egy gyorsulási versenyt, megelőzve borulásos balesetet, amivel meg is nyerte a futamot!
És még féltem, hogy az a trike gyenge lesz a Nova Taxy tandemernyőhöz..
Sajnos a nap lebukott a horizont alá anélkül, hogy csillapodott volna a szél és repülhettünk volna. Így hát elrámoltam a mocit, majd még visszamentem a többiekhez kicsit tereferélni, aztán a gyerkőc elálmosodott, ezért elköszöntünk és hazamentünk.
De az biztos, amint a fiam nagyobb lesz, ilyen sátrazós-motorozós-bográcsozós buliban már úgy szeretnék részt venni, hogy ott is alszunk!
Mi meg Pilist választottuk, már nem is emlékszem miért. Persze a szél erős volt, de én tudtam hogy el fogok startolni. Tandemmal mentem, és a tandemstart halál egyszerű erős szélben, ha van segítséged. Eleve az utast felrántja a levegőbe, vele már nincs több gondod. Nem fog megbotlani, nem felejt el futni, nincs ideje megijedni.... ma én is követtem a levegőbe,az előre lövő ernyőt megfékeztem - az általam preferált előre megfogós technika segítségével, máshogy nem sikerülne - majd a levegőben egy ügyes mögékerülés után rendeztük sorainkat. Mára eljutottam arra a perverz szintre hogy el merek startolni olyan erős szélben, amiben nem merek repülni :)
Az előnye hogy sosem fordul elő az a szitu, amikor irígykedve nézi valaki a levegőben gondtalanul repülőket, de startolni nem mer, bezzeg ha már fönn lenne....
Később mikor emberivé szelídült az időjárás, a többiek is elstartoltak, talán egy óra maradt nekik sötétedésig.
Kétágú. Felfelé menet libasorba rendeződött pilótákkal mentem szembe. Erős a szél. Mire felértem, 3-an lettünk, Sanyi és Bálinttal. 1/2 8 után stratoltunk, közben megérkeztek tandemesek is. Senki sem maradt fent sokáig, átsiklás nem jött össze senkinek. Nekem 10 perc.Lehetett volna akát fél órai is,ha egyhelyben lejtőzgetek,és nem vágok neki a lehetetlennek, a délkeletiesre fordult szélben átsiklani a nagyhegyre.
Ma talán csak a Lajti nem érkezett jó címre, mert hazament repülés helyettt. Hiába fixáltuk le hogy megyek érte, mikor odaértem, meggondolta magát....No de büntetésből lemaradt egy egész nap repülhető Csolnokról, egekig ki lehetett tekerni, még fél hatkor is.Hazaérve, a lakás feldúlva, gyerekek bőgnek - siettem haza, névnapot ünnepelni - elveszett az ajándék hörcsög.Hörcsögöt találni egy lakásban, nehezebb mint termiket melegfront után! Azért nekem ma ez is sikerült, nem sokkal a végkimerülés előtt, megtaláltam egy lefolyócső darabban :)Most térdig ér a kupi a felforgatott lakásban, de legalább sikerélményekkel fekszem le :)
Ma biztos hogy jó címre érkeztem. A dolgom úgy hozta, hogy Kalocsa útbaesett. Mire odaértem, nagyüzem fogadott, voltak vagy 20-an, de szerencsére 2 csörlő. Hamar sorra kerültem. A felhőkép ideális, nem túl magasra húztak, és elsőre semmit sem találtam, lesiklás, és a pálya másik végében landoltam. Vissza is húztak, mivel bizonytalan irányú volt a szél, és mindkét végéről csörlőztek. A 2. is lecsúszás lett. Harmadszorra viszont elkaptam egy jó termiket, ki is tekertem vele egyből 1150m-re, majd további keresgéléssel 1350m. Egy kis liftezgetés 950 és 1300 között, ebben a magasságban már szinte mindenütt emelt. A társaság egyrésze ezen a szinten volt, a másik meg lecsúszkált. Az utolsó repülésem 1 órás lett, menet közben kellett felvennem a kesztyűt, mert hideg is volt.Kellemes nap, nem túl durva emelésekkel max 2,5-öt írt ki a varió, de 1350m fölé nem nagyon mentek mások sem, ott lett a vége.
Ez az év valahogy nehezen indul számomra. Gőzerővel itt a tavasz, de a meló miatt a legjobb napokat folyton kihagyom. Tegnap hívott Gyula, hogy Eged, még ET-is jön, én meg késő estig leltározódok a munkahelyen...
Ma már mindenképp repülni akartam, de mindenkit oly mértékben megijeszetett a meteó-előrejelzés, hogy végül egyedül mentem ki a NY-i leszállóba, megnézni a dühöngő elemeket.
Tipródtam egy darabig, hogy felsétáljak, mert a hegytől nem messze elég ronda, nagy felhízott Congestus vonult. Azért maradtam vagy félórát, mert volt egy olyan érzésem, hogy nem lesz baj ha felmegyek.
De inkább vártam, teljesen egyedül, ami szintén riasztóan hatott rám. "Hát csak én vagyok ilyen elvetemült, hogy ma repülni akarok?"
Aztán szépen végignéztem, ahogy a csúnyaság elvonul kelet felé, ezért már kaptam is a hátamra a zsákot, hogy ucu neki.
Épp lecsuktam a kocsiajtót, megfordultam, hogy megyek, mikor egy böhönye szürkeség közelített az Eged felé a Kékes felől.. Reméltem feloszlik, de csak jött.
"Bakker, ennek a fele se répa!" jelmondatra visszatettem a zsákot a kocsiba, és vártam.
A szürke rondaság szépen úszott felém, ezért úgy döntöttem, inkább behúzott fülekkel, farokkal hazasunnyogok...
..Aztán háztáji meló után csak kinéztem megint, hátha.. Á, dehogy "hátha"!
Inkább "basszus"! Merthogy a szürkeség ugyan elkerülte az Egedet, de a szomszédos Várhegyre teljesen ráfeküdt.. Jó hangosan kordult a felhő éhes gyomra, ezért odavágtam neki; "belőlem nem eszel!"
És elporoztam hazafelé!
Hát így sikerált a mai "antirepülésem"!
Repült idő: 0
Magasság: talajmenti
Varió: zsákban
Hogy mi lesz ebből? (azért vannak meglepő sejtéseim)
Helyrebillentettem a dolgokat a ami Eged repüléssel, kompenzálva a tegnapért. Családi ügyek lettek ma arrafelé, így Egeden kötöttem ki, felszállítás is volt,14:55 kor kerültem a levegőbe. Rengetegen voltak, lassan indult a start, valószínűleg sok kezdő lehetett. A szél meglehetősen élénk volt mikor megérkeztem a leszállóba, de mire feljutottam, pont jó lett.
Azt kellett meállapítanom magamról, hogy meglehetősen károsan hat rám a sok Újlaki meg Csolnok, a maga 0,2-0,5ös emeléseiben billegni, és mikor 1 órán keresztül 4,5-ös emelést, meg 3,5-ös süllyedést ír ki a varió (ilyenkor a pillanatnyi érték jóval nagyobb kell legyen), valahogy nem volt őszinte a mosolyom.Pedig értékelnem kellett volna, hogy 1 év után most jártam először 1500m felett, és nem úgy, hogy felmentem startolni egy 1400m-es hegyre.
Szóval,1 órán át fel 1500-ra, le 1100-ra és megint fel, nagyon ütős idő volt, aztán már fontolgattam, hogy leszállok, elegem lett, sőt, itt jegyzem meg, kissé féltem is, de ez biztos a Csolnokhoz szokott érzékeim miatt van. Majd mikor lekerültem ismét nívó+200ra, úgy gondoltam, pihentetendő az idegrendszeremet, egy félórát még ellejtőzgetek a nívó felett. Aztán rá kellett jönnöm, azért kerültem le a vívóra, mert mindenki odakerült, eddig adta a nap.
Tanulság: újra edzenem kell magamat Egeden, Kalocsán, ez mégsem járja, hogy már a létra tetején is tériszonyom van...
Még a nagy ászok is azt mondják hogy az egyetlen taktika a nagy repülésekhez hogy mindíg kint kell lenni, és akkor ott leszel, amikor jó az idő.
Ma Egerbe kalandoztunk el, de túl későn. Persze egészen addíg repültek, amíg teljesen fel nem értünk :)
Én szkeptikus voltam a rekord késői indulás miatt, de idén még nem is repültem az Egeden, és ha szerencsénk lett volna, gyogyi is lett volna, és az én mesém is tovább tartott volna.
Akkor most már tudom, hogy mégiscsak érdemes lett volna meló után elindulni, de addig szakértettük a - szerintünk - semmit, amíg lelohadt az elszántság, ejj :)
Munkabeosztás van, most én mesélek, Gyula dolgozik :)
Lassan indult a nap, de háromtól folyamatosan lehetett repülni Csolnokon, de eleinte termikelni is kellett hozzá, aztán elszabadult az akvárium, mikor már az egész lejtő is tartott.
Olyan tömeg volt, amit ritkán lát az ember! Rengeteg kezdő, és csak néhány paraszt.
Kész szerencse hogy eléggé tartott ahhoz hogy az idegrendszerem túlterhelése nélkül, kellő távolságot tartva a kritikus tömegtől is lehetett repülni, bár volt még egy zóna, ahol az alkalmi akrópilótákon kellett tartani a szemed... végülis jó nap volt :)
És megint Csolnok, megint 1 óra. Ma viszont már sokan voltunk, sok (első) magasstartossal, akik a jobbkézszabályig még nem jutottak el a tematikában. Na de megúsztuk...
Ma Csolnok volt keveseknek, mert a mai zivatar után keveseknek jutott eszébe, hogy még repülni is lehet. Mire kiértünk, a zivatar felhő teljesen szétesett.
1ó, kellemes lejtőzés, közben 1 visszaszállással. Nagyon balos volt a szél, és az elején alig tudtunk kiemelkedni a starthely fölé, annyira gyenge és oldalas széllel indult. Majd kissé később erősödött, de így is a hegy első felét lehetett csak lejtőzni.
Ma hihetetlen nagyra nőtt az arcom, vigyáznom is kell, nehogy valami szövődménye legyen :)Egy óra körül értünk ki Óbudára, sok reménykedő, nulla repülő. Kaki irányú szellő, aztán még a napot is eltakarta valami félig áteresztő szűrő, és aki megpróbálta, ment a levesbe.Mondtam is viccből a többieknek hogy milyen poén lenne, ha elstartolnék, kitekernék, és elsőnek szállnék vissza...Aztán, ahogy telt az idő, gondoltam, egy fél óra nem nagy kiesés, értem jöhet a társaság egyik tagja, én lesiklok, aztán folytatjuk a csodavárást.Nem sokkal ezután kisütött a nap,de a levegő nem mozdult, úgyhogy kiterítettem belefutóshoz.Mikor már 10-15 perce sütött - előtte sokáig nem - és valami szellőcske féle mozgatta a leveleket, gondoltam, most vagy soha.El is kaptam egy induló termiket, és sikerült kitekernem. Sokan startoltak rám, de ez a nap nem a tartós termikek napja volt, azért nekik is jutott a jóból. Aztán visszaszálltam az antennákhoz, és szörnyű nagy királynak éreztem magam :)Sajnos a nagy többségnek csak lecsúszás jutott. Sosem értettem, ilyen napokon hova tűnik a meleg levegő....
Egész szépen kitisztult eső után az idő, nagyon jól tartott, és ehhez képest 4-en repültünk csupán, szinte üres volt a parkoló. Nem is értem, hogy fordulhatott ez elő...
Még én is kirohantam Óbudára ma, menet közben láttam 1 ernyőt jó fent sokáig, de mire odaértem a sarthelyre1/2 7-re, már senki sem volt a levegőben, Szalai Józsi épp idulóban volt a leszállóba.Modta, ha igyekszem, felhoz. Zivatargyanús is volt, kikérdeztem ,hogy milyennek látja, eddig milyen volt?Nem tűnt nagyon kockázatosnak, megbeszéltük, az első figyelmeztető jelre az égiektől azonnal leszálóba megyek. Aztán gyors teregetés, gyors start, egyből kiemelt, egy kis lejtőzés, és mikor hátratekintek a hegy felé, épp egy villám csattant el a távolban. Úgy gondoltam, a rádió is egyfolytában ezzel riogatott, hogy nem kéne megvárni, míg ideér, ilyenkor akár10 perc alatt is a fejem fölé érhet. Becéloztam a leszállót, 15 perc lett, mire leszálltam, Szalai Józsi is megérkezett, visszahoztak. Ott fent a hegyen csomagoltam össze, átöltöztem, és mikor leértem a Fenyőgyöngyéhez , egy nagy csörömpölés, mintha egy Kamaz-nyi sódert borítottak volna a kocsim tetejére. Megjött a jégeső. Még jó, hogy betartottam az írott-íratlan szabályokat, elég érdekes lett volna ez a jég a nyakamban. Hazaindulás előtt még egy pilóta aki akkor érkezett, még győzködött, hogy nem néz ki még ez annyira rosszul, lebeszéltem a startról, úgy tűnt, meg is fogadta.
Veszett erős, viharos DNY-i szélre számíthatott mindenki, akit az Egedre húzta a szíve. Az előrejelzés 8-10 m/s-os szelet jósolt, az egri reptér automatája 35-50km/h-s szelet regisztrált fel a netre, amit én folyamatosan figyeltem a neten keresztül. Esélytelennek látszott, ezért délutánra némi kerti munkával szórakoztattam magam, gallyazás, fűnyírás képében.
Azért néha csak-csak beugrottam a gép elé, hátha..
Aztán olyan fél öt fele mintha javulna a dolog, de azért vártam ötig, és almulást mutatott a grafikon. De milyen fincsi almulást! 15-25 km-es szél? Máris éreztem azt a jól ismert bizsergést, ami a repülés megszállottjait a hegyre hajtja!
Még volt egy kis beszélnivalóm az egyik szomszéddal, aki annak a Bögös Ervinnek az apja, akivel együtt kezdtünk magasstartolni az Egeden. Épp meg akart hívni vacsizni, mert épp hurkát sütött, meg volt egy kis borocskája is! Vacsizni hívni egy repülhetnékben szenvedő repülésőrültet? No neeem! A dolognak az lett a vége, hogy én hívtam ki egy kis Eged-kirándulásra. Vittem a rádiót is, hogy amíg én a levegőben vagyok, tudjunk társalogni. Mire kiértünk, a leszállóban már csak közepes szél fújt, de ha már elindultunk, felmegyünk.
Hát, testépítő volt az öreg és még most is emelgeti a súlyokat, szóval jó kondiban van, de nekem ment jobban a felgyaloglás, pedig én szereléssel voltam.. Sajnos a lassú menetben már csak napnyugta előtt félórával értünk fel, ezért pihenés nélkül, szélsebesen terítettem, amibe a kellemes lejtőszéltől feltámadt repülhetnékem is besegített. Könnyű start, finom, épphogy megtartó lejtőszélben fickándoztam, míg a szomszédom nézte, ahogy a starthely fölött forgolódok. Hejre jókedvem volt, el is határoztam, hogy napnyugtáig biztos nem jövök le.
Nem is jöttem, de aztán egyre gyengébben tartott a szél. Végül már csak merültem, a szomszéd is lesétált a hegyről, hát én is a leszálló felé terelgettem Blade-emet. A leszállás már teljes szélcsendben történt, épp mikor a nap már majdnem lenyugodott. 25 percet toltam, de ennek is nagyon örültem, mert az Egeden aznap én voltam az egyetlen és kihasználtam, amit számomra adhatott ez a viharos nap!
Még annyi fényt adott a nap, hogy a szerkót kényelmesen összerakjam, de mire elindultunk ránksötétedett.
Azért a beígért hurkát és borocskát sem hagytam ki, mert kellett a jutalom a nap végén!
2013-05-01 (szerda)
Fedémes! Kellemes D-ies szél, délutánra beerősödött, lehetett lejtőzni. Kint voltak Gurigáék is, a céllraszálló versenyre készültek. Én a Kantegám hevedereit cseréltem hátsó trimmesre azt próbálgattam, majd én is kedvet kaptam a célraszállásra, csak előtte még megreparáltam a DK-i leszálló célponyváját.
Nem mintha jelentéktelen repülések nem lettek volna a napokban, de most egy olyan jelentéktelen repülést mesélek el, ami a maga nemében sem egyedülálló, és még csak nem is érdekes! :)
Ma délelőtt nem volt Óbuda, de néhányan mégis lesiklottunk, aztán én hasznossá tettem magam pár órára, és mikor jöttem hazafelé, látom ám hogy bejavult az idő, lehet repülni.
No én is felszaladtam, ki is tekertem, akárcsak a többiek, de nem sikerült visszaszállni a starthelyre, mert nagyon ficánkolós idő volt ott, ígyaztán megint kitekertem, és hátra leszálltam, mert ebben a kánikulában kivégzéssel egyenértékű lett volna egy felmászás.
Ma némi tekergés csörlésből de nagy magasságra nem tudtam szert tenni, mert 510-20m környékén a termikem elkezdett dobálni, majd nullázni, végül ott találtam magam a -2.5-ben a starthelytől majd 10km-re.Nem volt igazi cálom távot menni, de nem akartam ott hagyni az emelést.Ha kiadta volna, elrepülök a szomszéd városig, így sajnos leszállás egy kicsit dobálós réten, majd csomagolás és 45 perc séta mire értem jöttek.Jó volt, a dolognak most leginkább sportértéke volt de Lijak után már nagyon hiányzott némi láblógatás! :D
Így utólag szerintem teljesen tuti lett volna Csolnok is, de hát Sanyi bá ha egyszer elkezd aggályoskodni, akkor az átragad a többiekre is, és mint a kórus,kántálták: nem jó ez, turbulens, meg különben is, múltkor is milyen volt, horror, meg tán hülyék vagyunk mi, öngyilkosjelölek, hogy itt repüljünk?...
Szóval, egyedül maradtam, kénytelen voltam követni őket. Egyébként 2ágú meg jó választás lett.
Viszont 2ágú egyértelműen délies, sőt szerintem még egy kis DK beütés is volt, úgyhogy Csolnok szerintem nem lehetett volna rossz késő délután.Dehát egyedül maradtam a véleményemmel, ami most éppen még jól is jött ki, úgyhogy minek is panaszkodom...
