Tarlós legfontosabb intézkedése a hajléktalanok eltakarítása az aluljárókból, amikor -20 fok közelében jár a hőmérséklet. http://www.origo.hu/itthon/20101217-iden-mar-negyvenen-fagytak-meg-az-utcakon.html
Jól rémlik, hogy tavasszal lejár a kilakoltatási moratórium?
Jól rémlik, hogy saccra 400 000 jelzálogos ingatlanhitel fog hamarosan bedőlni?
Jól látom, hogy a fórum közössége az ezzel kapcsolatos topikba ment köpködni, aztán kényelmesen átjön ide szomorkodó szmájlikat pötyögtetni?
Tehát akkor jó a meglátásom, hogy az emberek nagy része csak az okozatot képes felfogni, de az okokat és a tüneteket észre sem veszi?
Helytelen a teóriám, hogy az okokkal kellene elsősorban kezdeni valamit, nem pedig eliminálni és nagy energiákkal tépelődve sajnálkozni az okozaton?
Egyetért valaki azzal, hogy a vetemény lefosztása, a tűzifa ellopása társadalmi szempontból mellékes probléma, meg kell várni, amíg az illetőnek összesen csupán egy pár cipője marad - így sokkal magasabb hatékonysággal lehet az illetőn sajnálkozni?
Ugye, hogy mennyivel nemesebb dolog egy hajlék nélkülinek alkalmankénti kétszáz forintot odavetni, mint 5 000-rel kisegíteni azt, akinek munka híján több hónapos lakbér elmaradása van?
Nekünk van vegyestüzelésű kazán is, de utánajártunk, és ha csak piaci áron tudsz fát szerezni, akkor azzal sem jön ki lényegesen olcsóbban a fűtés. Akkor meg már kényelmesebb a gáz a termosztáttekergetéssel. Olcsón ott tudnak fával fűteni, ahol kályhával egy-két folyamatosan használt szobát fűtenek csak, a többi helyiségben meg hideg van. Egy 120m2-es ház egyenletes kifűtése manapság mindenképp sokba kerül.
Nekem meg az unalmas, hogy vannak, akik NSDAP-st akarnak játszani, amikor a tény az, hogy ezért Mo-nál sokkal nehezebb fajsúlyú játékost is seggbe rúgtak.
Összeesküvés elméletről szó sincs, egy olyan közösségben, ahol öt perc előnyért elfogadott más ember életét veszélyeztetve közlekedni, ahol a vesztes ( aki pl lassan megy ) gyakorlatilag likvidálható. A vesztest le kell lőni, meg kell fagyasztani, éhen kell dögleszteni. Amiről én írtam az nem összeesküvés elmélet, hanem egy élő, a jelenlegi magyar társadalomban létező állati ösztön, aminek elszabadulását e pillanatban csak és kizárólag egy külső erő tartja féken. Sokkal többet nem is nagyon lehet várni ott, ahol a kitett zsömlét összetapogatják, utána vesznek belőle, és megzabálják. Mert mindegyik barom elhiszi, hogy ő az első zsömletapogató. Mindig csak más baszhat rá. Ezért húgyszagú az aluljáró, nem a csövesek miatt.
Az, a fene egye meg:) A fene se gondolta volna, hogy ennyire sok lesz a gázszámla, ha tudom, fával fűthető kazánt telepítek. Mondjuk nem 50 négyzetmétert kell befűteni, ezért kikapcsoljuk este a fűtést, persze aztán ki is hűl reggelre az egész ilyen hidegben. Pedig én jól keresek, csak épp senki más nem keres a családból...
Vagyis még ez eszembe jutott: ez már önmagában egy csodálatos dolog, hogy egyikünknek sincs hatalma a másik fölött, és simán megengedhetjük magunknak, hogy ne jussunk közös nevezőre. Ilyen életet kívánok mindenkinek.
Ebben azért nem fogunk valószínűleg soha közös nevezőre jutni, mert nem tudok elképzelni rosszabbat, mint ebben a hidegben az utcán lenni. Meg nem fordulna a fejemben, hogy kinek az akarata érvényesül, ha fűtött helységbe akarnának toloncolni. Már akkor is szétfagytam, amikor a múlthavi gázszámla után anyukám levette 22 fokra a lakás hőmérsékletét. Szerencsére csak 1 napig tartott a spórolhatnékja.
A kaja választás nem jó példa, de ha azzal akarsz példálózni, akkor a rántott sáska és sült hernyó lenne a helyes. Ja, hogy nem kéred? De finnyásnak tetszik lenni! Akkor tessék csak éhen dögleni!
A megoldás? A megoldás nem egy lakás odalökése, hanem ezen emberek felkarolása. Nem az államnak kell, van elég civil szervezet, az állam egyetlen feladata az, hogy ezeket megfelelően támogassa. A lakáskérdést intézzék ezen civil és egyházi szervezetek, amit az állam megint csak támogatna. Ha sikerül valakit visszavezetni az életbe, az boldog lesz. Ha odalököd neki a "valamit", azzal lehet, semmit sem tud kezdeni.
Nem, ez olyan, mintha te valahogy berendezkedtél volna a magad életében, és akkor jön a hatóság (meg a közbeszéd), és azt mondja, ez így nem jó, nekünk nem felel meg, megoldjuk neked. És kényszerítő intézkedéseket hoznak. Miközben te is el tudnál képzelni szebb életet, de ahhoz nem elvenni kéne tőled valamit az akaratod ellenére, hanem adni neked valamit a beleegyezéseddel.
Szerinted mi lenne a megoldás? Ingyenes öröklakás-osztogatás folyamatos állami rezsifizetéssel? Máskülönben ott is megfagynának, ha nem tudják fizetni a számlát. Esetleg ha találnánk olajat, és lehetnénk Közép-Európa Dubai-a, szóba kerülhetne ilyen tökéletes megoldás is. De jelenleg hálásak lehetnének, hogy egyáltalán tetőt próbálnak nyújtani a fejük fölé ebben a jeges időben. Ez olyan, mintha én önként dalolva éhen halnék, mert mások csak krumplit ajándékoznak nekem, miközben én a rántott húst szeretem. Aztán persze még nekik legyen lelkiismeretfurdalásuk, mert hagynak éhen dögölni.
Nem tudom, minek erőlködsz ezen? Nyugodj bele, hogy nincsenek koedukált szállások. A férfi szállásokon is sokan vannak, ott sincs mindig hely. Hidegben főleg. A végelszámolásnál pedig teljesen mindegy, hogy férfi vagy nő fagy-e meg. :(((
"nézd, ha nem akar bemenni a szállóra, ezzel kinyilvánítja, hogy ő inkább a közterületen AKAR élni!"
Jaja, aki meg nyilatkozik, hogy manyupos marad, az ki akar íratkozni a társadalomból. Ismerem ezt a logikát. Csináljunk valamit, ami számodra elfogadhatatlan, aztán ha nem választod, hát felhúzzuk a szemöldökünket, hogy "no, lám-lám, még a segítséget sem fogadja el. Hát ember az ilyen?"
És mellékhelyiség nincsen? Feltételezem, egy szállón nem 10 embert szállásolnak el, bizonyára van legalább két mellékhelyiség, amiből az egyik lehet a nőké, a másik a férfiaké. Vagy akár a szobába is beszerezhetnek egy tologatható paravánt, amit mindig aszerint helyeznek el az ágyak között, és szeparálják kétfelé a hálóhelyiséget, hogy éppen hány férfi és hány nő alszik bent. Tudom, a gyakorlatiasság sosem volt szempont, csak a bürökrácia.
A másik hajléktalan nem sorstárs, hanem konkurrencia. Elfoglalhatja a legjobb helyet, elveheti a legjobb ételmaradékot, és a járókelők is őt szánhatják meg előbb, ha gyorsabb, ügyesebb. Nem fogjuk tudni soha megérteni azt a logikát, ahogy ők gondolkoznak. A túlélésért folytatott - végső soron reménytelen - küzdelmet, azt, ami ösztönlétté silányítja bennük az embert.
Ezt máshogy látjuk, mert szerintem az érthető ugyan, hogy az ember a saját életszínvonalát és az annak megfelelő környezetet tekinti egyfajta normának, de tágabban nézve meg mindenkire kell, hogy vonatkozzon a norma... Nem úgy, hogy mindenkinek ehhez a kijelölt résznormához kell alkalmazkodnia, hanem úgy, hogy valójában az emberek tényleg rettentő nagy különbségekkel rendelkeznek lehetőségekkel.
A szokásos abszurd példámmal: ha nekem azt mondanák, hogy menjek a lakásomból, az nagy kényelmetlenséget jelentene, és én valahogy ezt képzelem el hogy ha egy hajléktalant ugyanekkora változásra kényszerítenek, az neki ugyanilyen nagy kényelmetlenség... szóval én ebben mérem a normát, azt hiszem. Például volt egy topictárs, aki arra a kényelmetlenségre mutatott rá, hogy ha valaki nem akar ilyen környezeten átstálni, az neki nagy kerülő - ez szerintem kisebb még egy teljes átcucccolásnál.
egymással nagyon kegyetlenek tudnak lenni. Menj és beszélgess velük. Egy falattal több kenyérért megharagszik a másikra, de a kutyámnak képes volt odaadni az egész vacsoráját.
