A topic címét egy próféciából emeltem ki. Isten embertársainkon keresztül is tanít,erősít, támogat, vigasztal, nevel bennünket.Szükségünk van egymásra, hogy Isten országa növekedhessen bennünk/közöttünk.
Felekezettől függetlenül várom a tanításokat, Igemagyarázatokat, tanúságtételeket, napi áhítatokat,könyvrészleteket, Istennel kapcsolatos élményeket, amiket szívesen megosztanál másokkal is.
Ez a topic Isten dicsőségére és épülésünkre szolgáljon!
Rendbontók és kötözködők kíméljenek!
„A bölcsek megalázkodnak Isten példátlan logikája előtt, nem úgy fogadják az Urat, ahogyan elképzelték, hanem úgy, amilyen, kicsinyként és szegényként. Leborulásuk azoknak az embereknek a jele, akik félreteszik saját elképzeléseiket, és helyet adnak Istennek.”
Ferenc pápa beszéde délben vízkeresztkor (Úrangyala)2022. január 6.
Ez az üzenet nem a szerencsétlenség ómenje, hanem az újjászületés próféciája.
"Hamarosan lesznek olyan papjaink, akik a szociális munkások szerepére süllyednek és a hit üzenete pedig politikai látásmódra redukálódik.
Minden elveszettnek tűnik, de a megfelelő pillanatban, pontosan a válság legdrámaibb szakaszában, az Egyház újjászületik.Kisebb, szegényebb, szinte katakombás lesz, de szentebb is. Mert ez már nem azoknak az Egyháza lesz, akik a világ tetszésére törekszenek, hanem az Istenhez és az örök törvényéhez hűek Egyháza lesz.
Az újjászületés egy kicsi, nyilvánvalóan jelentéktelen, ám mégis megdönthetetlen maradék munkája lesz, a megtisztulás folyamatában.
Az első, amit hamar meg kell tanulnunk, hogy a sátánnal nem szabad szóba állni. Amikor ő veled Istenről beszélget és kétségbevonja Isten szeretetét, úgyis alulmaradsz. Másodszor, ha valaki sajnál téged, mert Isten szolgája, szolgálója vagy, akkor fordulj sarkon és szó nélkül hagyd ott. Engem ne sajnáljanak, mert az Istené vagyok. Ez a sajnálat mérhetetlenül szennyes.
Az Isten szeretetét visszautasító ember életében minden óra utolsó óra, mert a testi halál felé sodródik, amely mögött az örök kárhozat rémületes örvénye vár rá. Azok életében, akik eladták lelküket, hitüket a pillanatnyi gyönyöröknek, már most láthatjuk a végső ítélet elővételezését: Látszólag boldog, sikeres életük mélyén a legteljesebb értelmetlenség szakadékai tátonganak. A hitről már nem lehet szólni hozzájuk, mert nem értik, ha viszont arról próbálunk meg beszélgetni velük, ami őket érdekli, mindjárt feltárul kiüresedett, sivár, halott életük. Szavaik távoliak, mosolyuk erőltetett, arcuk élettelen, s a halál jeges hidegét árasztják maguk körül. Valóban: elérkezett az utolsó órájuk – még nem a végső evidencia rémületével, de igenis a végső értelmetlenség kimondhatatlan keserűségével.
Létedben vagy szeretve, nem tetteidben, létedben vagy egy az Atyával, és nem tetteidben, Ő képe (Krisztus) létedben van benned, nem a tetteidben. A tett már következmény, egy belső viszony, kapcsolat tükröződése, az első Szeretetre adott válasz, létedben. Az imádás létállapot, nem cselekvés. Ha szíved, ahol Istenben vagy, betöltekezik létében Istenből, a száj, a kéz, a láb, a kéz, már erről tesz tanúságot, ennek engedelmeskedik.
Szív bőségéből szól a száj. A szív mennyei, az Atya mennyei, Krisztus uralma mennyei, így lettél te is mennyei, Istenben ujjongó, Istenben élő. A szíved és szellemi valód Istenben van, Benne ujjong. Boldog vagy, ha nincs más kincsed, mert akkor tiéd a mennyek országa. Sokszor tapasztalok szeretetet tettek kényszere nélkül, de sokszor tapasztalok erőltetett jó szándékú "szeretetet", szívbéli szeretet nélkül. Nem sokat ér, sajnos a legnagyobb tett sem, ha szívemben a mennyből kiáradó szeretet nincs benne, túlcsordulóan, létemben.
Ha nem tudom befogadni létemben Istent, akkor lehet önmagamat, aki Isten képére teremtett, és általa Istent utasítom el, létében, aki létemben szeret, azért, aki vagyok. Ha nem tudom ezzel szeretni önmagamat, aki vagyok létemben, Istenben, akkor nem tudok mást sem szeretni, mert a kettő összefügg. A cselekedet ennek következménye, a kettő együtt, nem csak a tett, és legfőként nem csak a tett, főleg nem a külső tettek.
A szív bőségéből szól a száj, ami a szívedben, az lesz a tetteidben is. A tetteket erőlteted, de szíved NEM a létében Istenből forrásozó, mennyei forrásokból, a tett nem ér sokat. A születendő gyermeket nem tettei miatt szeretik, hanem létében (ez az egzisztenciális mennyei szeretet, Istentől jövő érzés, mennyei, Istennek, az Atyának nem csak gondolkodása, akarata, hanem érzése is van). Ez nem keverendő össze az emberi szeretettel eros, filia, mert ez agapé). Agapé mennyei, és onnan fentről árad, nem tudjuk mesterségesen elállítani, de képes egész életünket megváltoztatni, ehhez igazítani, mert végre merünk azok lenni, akik vagyunk, létünkben, és nem azok, akik vagyunk tettünkben, hogy majd tettünkben is azok legyünk, akik vagyunk létünkben.
Az újjászületés a szívedből fakad, és nem külső tettek által. Ha szíved fája, nem az élet fája, hiába aggatod rá a jó és rossz tudásának almáját, saját erővel, hátha sikerül élet fája lenni, nem lesz az. Táplálkozz az élet fájáról, Krisztusból, Ő tápláljon létedben, és megtapasztalod a Szentlélek gyümölcseit a szívedben, életedben, és tetteidben is. Nem kívülről áramlik a mennyei, hanem belülről, és a léted, gondolatod, akaratod, érzéseid, a szívedben, előbb, van mint bármilyen külső tett, ebben a világban.
A mennyei belülről áramlik, életadó folyamok a szívedben fakadnak. Krisztus keresztje halálra adta, általa meghalt, és meghal, minden, ami nem mennyei, ami nem a Szentlélek által él. Ezért oltja ki (öli meg) a Lélek a test cselekedeteit, mert hogy átkerülj a mennyei országba, át kell menned a kereszt halálán és feltámadásán, aki nem veszíti el életét, Énértem, nem találja meg.
Aki meg akarja találni életét, elveszíti; aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja. Az út felfelé mutat, a mennybe, benned van az út, az út Krisztus, aki összekapcsolt a mennyeivel, az Atya Szívével.
Virrasztani azt jelenti: kitartani a már nem és a még nem között. Ehhez át kell kelnünk a sötétség, az aluszékonyság, az elkeseredés, a félelem és a lelki szárazság szakadékán.
(forrás: Barsi Balázs: A szentek útja a szeretet útja
AMIKOR ISTEN AZ ELLENSÉGET IS, JÓ AKARATODDÁ TESZI!
„Egy nagyon szegény hívő asszony felhívott egy rádióállomást, és segítséget kért ennivalóra Istentől. Egy hitetlen, aki ezt a rádióműsort hallgatta, úgy döntött, hogy viccet csinál belőle és kicsúfolja az asszonyt. Megkapta a nő címét a rádióállomástól, és azt mondta a titkárnőjének, hogy vigyen nagy mennyiségű élelmiszert a nőhöz. Azonban a következő utasítást adta: "Amikor az asszony megkérdezi, ki küldte az ételt, mondja meg neki, hogy az ördögtől van."
Amikor a titkárnő megérkezett a nő házához, a nő boldog volt és hálás a kapott segítségért. Elkezdte betenni az élelmiszercsomagokat a kis házába. A titkárnő megkérdezte tőle: - Nem akarja tudni, hogy ki küldte az ételt?
A nő így válaszolt:
- Nem, nem érdekel, mert amikor ISTEN parancsol, még az ÖRDÖG is engedelmeskedik! .
Így mindenki aki átadta magát az Istennek és betőlti a Szentlélek az SZENT.
Így a szentatyát nyugodtan szólíthatjuk szentatyának.
De vannak olyan emberek akiket az egyház példaként állít elénk. Őket egy ceremóniával kímélik az összes hívő közül és úgymond szenté avatják. De ez nem jelenti bűntelenségüket, csupán azt, hogy életükkel és példájukkal példaképek lehetnek számunkra.
Levakarod magadról ezt a koszt. Nem elengeded, hanem kemény munkával levakarod:
Keményen dolgozok, durván beszélek mint a kapca ronggyal, de akkor is levakarhatatlan, olyan mint egy fertőző szemölcs, hiába metszed, égeted ki, fagyasztod le, visszajön újult erővel.
- röppen ki önkéntes tanácsadód szájából "kedvenc" bölcsességed, amit egy száraz "Oké"-val nyugtázol, miközben belül ordítva átvillan az agyadon a kérdés, hogy vajon szájon kell-e vágnod ezt az embert ahhoz, hogy az ereidet ne vágd fel.
Mert már rohadtul unod ezt a szöveget. És a sok okos embert, aki szóban mindent olyan bölcsen elenged, miközben a valóságban ugyanúgy vergődik, mint Te. De azért Te csak engedd el! Picit megnyugodva aztán áttérsz racionális síkra, hogy végre megfogalmazd a fenti tanács abszurditását:
"De hát hogyan engedjek el valamit, amit nem is fogok?"
Hiszen nem Te kérted, hogy kicsesszenek veled. Nem Te akartál magadnak fájdalmat, nem Te könyörögsz Istennek vagy az Univerzumnak, hogy sírhass, szoronghass, magzatpózban gubbaszthass, nem Te ragaszkodsz ahhoz, hogy nyakig elmerülj a szarmedencében.
Mert ki a franc akarna magának szenvedéssel teli életet? Nyilván Te sem. Mégis megszívtad, mégis érzed a csontig hatoló fájdalmat. Sebaj, engedd el! És ha nem megy, érezd selejtnek magad. Hiszen mindenkinek megy, csak neked nem. Igaz, hogy nekik is csak elméletben, de ez jelentéktelen részlet.
Van azonban egy másik megközelítés is: ne engedd el, mivel nem is fogod, csak rád ragadt.
Nem Te kérted, mégis itt van. Itt van a fájdalom, a lelki teher, a félelem, a kétely, és három lépés választ el attól, hogy megszabadulj tőlük. De egyik sincs köszönőviszonyban az elengedéssel.
Az első lépés:Felismered, mi az, amihez semmi közöd nincsen. Ide tartozik például a másik ember stílusa, jelleme, olykor gerincének hiánya. Ez az, ami koszként rád ragadt.
A második lépés:Levakarod magadról ezt a koszt. Nem elengeded, hanem kemény munkával levakarod: megérted, hogy ha valaki bármilyen formában árt neked, az nem a Te értéked fokmérője, hanem az ő jellemrajza.
A harmadik lépés a legnehezebb:Ami a levakarás után maradt, azt átalakítod. Mert az már a Te részed: Te hagytad, hogy ezt megtegye veled, Te nem vetted észre az apró jeleket, Te engedtél utat a félelmeidnek. De ez nem hiba, hanem tapasztalat, amit értékes tudássá alakíthatsz.
Saroo Brierly önéletrajzi regényéből készült lebilincselő film. Az öt éves Saroo (Sunny Pawar), miután mindenképpen segíteni szeretne bátyjának, elkíséri őt az éjszakai munkára, de sajnos elalszik. Egyszer csak arra ébred, hogy egy rossz vonattal utazik egyes egyedül, egyre távolabb észak-indiai otthonától. A megrettent és megzavarodott kisfiú másfél ezer kilométerre vetődik el, a nyüzsgő és átláthatatlan Kalkuttába. Valahogy sikerül boldogulnia az utcákon, mígnem egy árvaházban köt ki. Ott egy ausztrál házaspár fogadja örökbe, így biztonságban és szeretetben nőhet fel Hobart városában. Hogy ne tűnjön hálátlannak újdonsült szüleivel (Nicole Kidman, David Wenham) szemben, múltját mélyre temeti, vágyával és reményeivel egyetemben, hogy valaha viszontlátja szülőanyját és testvérét. Azonban a már egyetemista Saroo (Dev Patel) egy véletlen találkozása más indiaiakkal ismét feltüzeli titkos sóvárgását. Csupán maroknyi (némiképp téves) emlékkel és egy Google Earth nevű új technológiával, Saroo korunk legnagyobb és legképtelenebbnek tűnő kutatásába kezd elveszett családja és gyermekkora után. Nagyon magával ragadó történet.
Van erre közmondás: nagyot akart a szarka, de nem bírta a farka.
Laikus hiába vág bele, megtudta, hogy ő se ért hozzá és nem is bírja. Bölcs ember ezt előre felméri.
Ha nincs fiatal akit érdekel a szőlő, akkor elkell adni olyannak akit érdekel és csinálni is tudja.
Sajnos én is látom, hogy sok öreg már egy fűszálat se tud kiszedni meg igénye sincs rá, de tartogassa az ingatlant. Pusztul, gyomosodik, de oda nem adná másnak akinek a jövőt jelentené... Majd sírba száll és hátrahagy egy bűzlő szemétdombot, szidja az örököse és szidja az is aki megveszi, hogy hogyan lehetett ilyen igénytelen... és undorral veti tűzre a vackait.
Köszönöm, így korrekt, bíztam benne , hogy van megnyugtató megoldás. Csalódtam volna, ha a jó szándék "szakadékba" vezet. Persze így is lehet, hogy harag lesz a dologból. A jó szándék vége csalódás, meg nem értés lehet. Tanulság: jó szándékkal óvatosan kell járni.
