Szeretném, ha ide mindenki szabadon leírhatná, mit gondol a Bibliában szereplő állításokról. Lehet ellenvélemény, beszélgetés, vita, bármi. Senkit nem szeretnék kitiltani, letiltani, dirigálni egyet nem értés esetén, durvább vélemények is beférnek. Egymás személyét viszont kérném tiszteletben tartani.
Az elmúlt 25 órában az alábbi vélemény fogalmazódott meg bennem az idézett Szentírás-magyarázó tanításáról.
A társadalmi normák kialakulásában az Örökkévalónak minimum jóváhagyó szerepe van; ezért a társadalmi normák ellen lázadók Isten ellen lázadnak.
Nyilvánvalónak tűnik, hogy a társadalmi normák változnak; amivel összhangban a társadalmi normák változásában is minimum jóváhagyó szerepe van az Örökkévalónak. Ezért nem tartom Isten ellen lázadóknak azokat, akik a társadalmi normák ellen lázadnak.
Az egyik Szentírás-magyarázó szerint a Szentírás tanításával összhangban lévő társadalmi norma az, hogy akik szexuális kapcsolatot kívánnak létesíteni, azok házasodjanak meg. A társadalmi normák kialakulásában az Örökkévalónak minimum jóváhagyó szerepe van; ezért a társadalmi normák ellen lázadók Isten ellen lázadnak. Ebből következően akik a szexuális kapcsolatra alkalmatlanok, azok alkalmatlanok a házasságra.
Az is látható, hogy nem csak testileg lehet alkalmatlan valaki a házasságra. Ezzel kapcsolatban azt tanította, hogy a házasságra bármely okból alkalmatlanokkal az épelméjű személyek sem szexuális kapcsolatot nem akarnak létesíteni, sem házasságot nem akarnak kötni. Ezért minimum pillanatnyi elmezavara volt annak, aki egy bármely okból házasságra alkalmatlan személlyel kötött házasságot. A minimum pillanatnyi elmezavar egyrészt a bűn következménye, másrészt megkérdőjelezi a házasságot kötők cselekvőképességét és a házasság érvényességét. Ezért aki attól szenved, mert egy házasságra alkalmatlannal kötött házasságot, az jó, ha tudatosítja magában egyrészt azt, hogy a saját bűnének következtében szenved; másrészt megkérdőjelezhető a házasságának az érvényessége.
Az ember akaratának a szabadságából következik az autonómiája; vagyis a társadalomi normáknak az Örökkévaló általi elfogadása. Az 1Sám 8,7 vers szerint a királyságot az emberek akarták, az Örökkévaló pedig elfogadta az emberek akarata szerinti államformát, és áldását adta a királyra; de ebből nem következik az, hogy az Örökkévaló számára a királyság elfogadhatóbb államforma lenne, mint például a demokrácia. Ez annak ellenére így van, hogy a Szentírás részletesen szól a királyságról, és egyáltalán nem szól a demokráciáról.
Ugyanígy van ez a párkapcsolatokat szabályozó társadalmi normák elfogadásával is. A Szentírás a párkapcsolatokat szabályozó társadalmi normák közül csak a patriarchális társadalom házasodási szokásairól szól, és egyáltalán nem szól a patriarchális társadalom házasodási szokásaitól eltérő társadalmi normákról. Mindez nem cáfolja a párkapcsolatokat a patriarchális társadalom házasodási szokásaitól eltérő módon szabályozó társadalmi normák létét, vagy az Örökkévaló általi elfogadottságát.
A párkapcsolatokat szabályozó társadalmi normák alapvetően kulturális eredetűek; és ezért olyan sokfélék. A párkapcsolatokat szabályozó társadalmi normák sokfélesége megfigyelhető egyrészt a nagy földrajzi távolságban élő népcsoportok (például: patriarchális – matriarchális) között, másrészt egyazon népcsoport különböző történelmi korszakai (például: poligám – monogám) között is.
Jelenleg a párkapcsolatokat szabályozó társadalmi normák között kiemelt jelentősége van a házasságnak, amelyben meghatározó szerepe van annak a jogi garanciának, amely arra irányul, hogy a házastársakat a szeretet hiányában is együtttartsa. A jogi garancia lehet például az, hogy aki elválik, az jelentős mértékű anyagi kártérítést fizet annak, akitől elválik; vagy az, hogy az elváltak nem köthetnek újabb érvényes házasságot; vagy az, hogy az elváltak (mint esküszegők) a társadalom kivetettjeivé válnak; stb..
A patriarchális társadalomban a vérszerinti leszármazottak ismertségének érdekében terjedt el a gazdag férfi és szegény nő közötti olyan megállapodás (házasság), amelyben a gazdag férfi vállalta, hogy gondoskodik a szegény nő szükségleteinek a kielégítéséről, és cserébe a nő vállalta, hogy csak a férjétől fog gyermeket foganni. Eredetileg a férj az nőért a nő szüleinek adott vagyonnal garantálta a gondoskodását, mert ha valamiért mégsem gondoskodott volna a nő szükségleteiről, akkor a szüleihez visszatérő nő az egykori férjétől kapott vagyonból élhetett volna. Ha viszont a nő hibájából szakadt volna meg a párkapcsolat, akkor a nőt a szülei nem fogadták volna vissza (mert szégyent hozott rájuk), és akkor a nő egy teljesen kiszolgáltatott anyagi helyzetbe került volna.
A Szentírásban semmi nyoma nincs annak, hogy a szerető Isten a kölcsönös szeretetet nélkülöző párkapcsolat fennmaradására irányuló jogi garanciát várna az embertől. Az 1Móz 2,23-24 versek arról szólnak, hogy az édenben önként ragaszkodott egymáshoz Adam és Madam. A héber nyelvben a Madam szó azt jelenti, hogy az Adam része (az európai nyelvekben a Madam szó asszonyt jelent, és ezért gyakoriak a házasságra utaló fordítások). Ezzel együtt az 1Móz 4,19 vers alapján látható, hogy az Örökkévaló elfogadja a párkapcsolat fennmaradására irányuló jogi garanciát elváró társadalmi normákat; hiszen Lámech feleséget vett, vagyis az asszony szükségleteinek a kielégítésére garanciát adott.
A Lukács 6,44 vers a saját fordításomban: Mert minden fa a saját gyümölcséről ismerhető fel. Tövisről nem szednek fügét, és csipkebokorról nem szüretelnek szőlőt.
Hasonló tartalmúak a Máté7,15-23; 12,33-34 versek is. Ezek a versek alapján érdemes megnézni a szeretet nélküli párkapcsolat fennmaradására irányuló jogi garancia alábbi gyümölcseit:
A közvetlenül érintettek megkérdezése nélkül létrejövő házasság (1Móz 24,2-4; 1Móz 29,23)
A leszármazottak egymást ölik az apjuk hagyatékához tartozó fiatal özvegyért. (1Kir 2,13-25)
A férfi rokonok egy örökösödési sorrend szerint öröklik az asszonyt. (1Móz 38,1-30)
A megtartott asszonyt az örökösödési sorrend szerint zárt körbe volt használható, az elbocsájtott asszony használhatósága nyilvánossá vált. Ezzel lényegében az anyagilag kiszolgáltatott helyzetben lévő nőket prostitúcióra kényszerítették, az elbocsájtott asszonyokat pedig jellemzően nyilvános prostituálttá tették.
Aki két asszonyt örökölt, az alkalmatlanná vált a püspöki és diakónusi szolgálatra. (1Tim 3)
A rossz házasságok vagy szétesnek még a jogi garancia ellenére is, vagy teljesen megkeseredetté teszik a benne maradókat. A megkeseredett házasok jellemzően olyan erkölcs-csőszökké válnak, akik mélységesen megvetik azokat, akiknek szétesett a házassága, és gyilkos indulatokkal viszonyulnak a házasságtörőkhöz. (A történelem legnagyobb tömeggyilkosai olyan erkölcs-csőszök voltak, akik mélységesen megvetették az áldozataikat.)
Mit mond Jézus a házasságtörésről?
A Márk 10,9 és a Máté 19,6b versek szó szerint megegyeznek: ὃ οὖν ὁ θεὸς συνέζευξεν ἄνθρωπος μὴ χωριζέτω. Ez a vers a saját fordításomban így szól: Amit az Isten összekötött, ember nem választja szét. (Amit az Isten összekötött, ember nem képes szétválasztani.) Vagyis ez egy olyan kijelentő mondat, amely teljes összhangban van a Jel 3,7 verssel. Ebből pedig az következik, hogy ami szétvált, azt nem Isten kötötte össze.
Mindezen túl Jézus a házasságnak azokat a következményeit is felsorolja (Márk 10,2,12; Máté 19,1-9; Lukács 16,18; Máté 5,31-32), ami miatt gyakorlatilag mindenki házasságtörőnek minősül (Máté 12,39); és ezért a házasságnál még az eunuch állapot is jobbnak tartja (Máté 19,12).
Külön érdemes kiemelni a János 8,3-11 versekben leírt történetet, ahol egy házasságtörésen tetten ért asszonyt vezetnek Jézus elé azért, hogy ítélkezzen felette. Az erkölcs-csőszök még nézni sem bírják azt, hogy Jézus nem ítéli el a házasságtörő asszonyt, ezért eloldalogtak. A János 8,11 versben Jézus ezt mondja: Én sem ítéllek el. Menj, és mostantól ne vétkezzél! Tehát Jézus nem azt mondja, hogy most utoljára nem ítéllek el, és azt sem mondja, hogy most az egyszer nem ítéllek el; hanem azt mondja, hogy Ő jellemzően nem ítéli el a házasságtörőt, Ő soha nem ítéli el a házasságtörőt. A házasságtörőnek viszont azt tanácsolja, hogy többé ne vétkezzen; hiszen láthatja, hogy milyen gyilkos indulatok vannak az erkölcs-csőszökben; és a saját érdekében kerülje az olyan cselekedeteket, amelyekért az erkölcs-csőszök halálra kövezhetik.
Mit mond Pál apostol a házasságtörésről?
Ehhez érdemes először elolvasni az 1Kor 9,20-21 verseket, ahol maga Pál írja le, hogy azokhoz igazodott, akik között szolgált. Ebből pedig az következik, hogy a patriarchális normák szerint élő emberek között alávetette magát a patriarchális normáknak, és ezért a párkapcsolatról is a patriarchális normák szerint tanított; és ezért tanította a Zsid 13,4b versben azt, hogy a paráznákat és házasságtörőket megítéli az Isten. El kell ismerni, hogy elég ügyesen fogalmazott Pál, hiszen olyasmit állított, ami nyilvánvaló, hiszen Isten egyszer mindenkit megítél, de ezt úgy fogalmazta meg, mintha a paráznák és a házasságtörők különösen súlyos ítéletre számíthatnának. Ezzel szemben Jézus a Máté 25,31-46 versben világosan leírja azt, hogy milyen szempontok alapján történik az emberek megítélése, és az ott felsorolt szempontok között nem szerepel sem a paráznaság, sem a házasságtörés. Vagyis Pál olyasmit sugallt, ami nem következik Jézus tanításából, de mivel nyíltan nem állította azt, hogy a paráznák és a házasságtörők különösen súlyos ítéletre számíthatnak, ezért Pál nem hazudott.
Pál az 1Kor 7,1-16 versekben is ír a házasságról, és ott is arra törekszik, hogy a szavai elfogadhatóak legyenek a patriarchális normák szerint élő embereknek, de itt szükségesnek látja azt is, hogy a saját családi állapotáról is szóljon; hiszen Pál apostol "kivonta magát az asszonytartás nemes feladatából", ami akár még a kompetenciáját is megkérdőjelezheti a témában. Ezért úgy ír a házasságról, hogy azt össztársadalmi szempontból tárgyalja; és így ebből a madártávlatból már nem is látszik az, hogy a párkapcsolatokat a szeretet hiányában is egybetartó garanciák teszik házassággá. De mielőtt azt hinnénk, hogy Pál apostol olyan madártávlatból nézi a házasságot, amelyből nem látszanak a házasság nehézségei, érdemes eltűnődni azon, hogy ő maga, és az apostoltársainak a zöme, miért nem házasodott meg. (Néha úgy tűnik, mintha Péter is csak örökölte volna a feleségét.) Szóval, ha Pál azt tanítja, hogy legyen minden férfinak felesége, és minden nőnek férje, akkor miért nem jár elől jó-példával? Az egy eléggé gyenge érv, hogy a házasság megosztott szívűvé tesz; hiszen ha a házastársak ugyanazért az Istenért lelkesednek, akkor a házasságuk nem távolíthatja el őket Istentől. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezzel Pál is tisztában volt, de az is nyilvánvaló, hogy Pál nem írhatott nyíltan a házasság ellen; és ugyanilyen nyilvánvaló az is, hogy Pál a rabszolgaság ellen sem írhatott nyíltan. Ez utóbbit azért írom ide, mert teljesen biztos vagyok abban, hogy Pál apostol tisztában volt a rabszolgaság igazságtalanságával, de az aktuálpolitikai realitásokkal is tisztában volt, és azt is világosan felmérte, hogy nem hatékony a rabszolgaság elleni nyílt harc. Egyébként kevesen tudják, de a rabszolgák sem házasodtak, ugyanis a rabszolgák szaporodását a gazdáik irányították, és azzal létesítettek szexuális kapcsolatot, akikkel a gazdájuk ezt meghatározta. Persze ebből nem következik az, hogy a rabszolgák paráznák lennének, és ezért Isten különösen súlyos ítéletére számíthatnának.
Pál apostol az Ef 5,21-33 versekben Krisztusnak az egyházhoz fűződő kapcsolatához szeretné, hogy hasonlítson a férjeknek a feleségükhöz fűződő kapcsolata. Ez a hasonlat azért is különösen érdekes, mert Krisztusnak az egyházhoz fűződő kapcsolata egy olyan önkéntes egymáshoz ragaszkodás, amely mentes minden mérgező jogi garanciától; olyan, mint az ideális élettársi kapcsolat.
Mi a véleményed az állami egyházban használatos és sok-sok lakás, tantermek, hivatalok.. falán függõ keresztrõl és mennyire biblikus ez szerinted?
A Máté 25,31-46 versek alapján úgy tűnik, hogy az Örökkévaló nem tulajdonít jelentőséget a felállított vagy felfüggesztett kereszteknek. Ezért felmerülhet a következő kérdés: a keresztek felállításának és felfüggesztésének mi lehet a motivációja? Erre a kérdésre az alábbi válaszokat találtam:
Anyagi érdek kapcsolódik a keresztek felállításához és felfüggesztéséhez.
Dísztárgyként vagy ékszerként alkalmazzák a kereszt alakú motívumokat.
A vallási identitástudat erősítésének céljával történik a keresztek felállítása és felfüggesztése.
Szerintem bölcs dolog tartózkodni ezeknek az emberi megnyilvánulásoknak a megítélésétől.
Azokra a problemakra, amiket felvetettel, Jezus (es utana az Egyhaz) adott megoldast.
Jezus nem engedi meg a valast, de azt igen, hogy az ervenytelen hazassag ervenytelenne legyen nyilvanitva. Ezt jelenti a "kivetel a paraznasag eseten".
A hazassag azokban az esetekben is ervenytelen, amiket te fehoztal:
pl. frigiditas, gyerektelenseg, stb. - ugy ertem, hogy ha valaki ezeket eltitkolja. Tehat az nem megy, hogy eltitkolom, majd gyorsan osszehazasodom, es akkor mar ez igy is marad, es senki sem valaszthat el.
Ha valaki nem szeretetbol hazasodik, hanem valamilyen erdekbol, akkor ez is egy ervenytelen hazassag. Pl. ha valakinek van egy titkos szeretoje, es kozben osszahazasodik valakivel anyagi, vagy egyeb erdekbol, es folytatja a szeretojevel a kapcsolatot, akkor ez egy ervenytelen hazassag.
Minden olyan hazassag ervenytelen, amikor az egyik fel eltitkol valamilyen nagy problemat a masik elol. Pl. valaki sulyos heroin-fuggo, es ezt nem mondja meg.
A hazassag szabad akaratbol kell, hoyg letre jojjon, de a szabad akarat csak akkor mukodhet szabadon, ha megfelelo informacio birtokaban van mind ket fel.
Ha pl. egy lany terhes lesz, es a szulei kenyszeritik a ferjhezmenesre, mert kulonben kidobjak a hazbol, stb. - ez is ervenytelen hazassag.
Alapvetoen az Egyhaz a hazassag ervenyesseget feltetelezi. Es az ervenytelenseget egy eljaras soran bizonyitani kell.
A szerelmi 3-szogben, amit felhoztal, az is lehetseges, hogy az 1. hazassag ervenytelen volt. Pl. ha a lany csak azert ment hozza a katonahoz, mert megsajnalta, hogy haboruba megy, es oromet akart neki okozni, de enelkul nem ment volna ferhez hozza - akkor ez a hazassag is ervenytelen.
Az en celom nem a vitazas, illetve, hogy igazam legyen. Hanem az, hogy vilagosan lassuk, hogy mi a hazassag. Es hogy kulonbozo esetekben mi a teendo.
Anyanyelvünk már csak ilyen, ha egy szót lecserélsz a mondatban, akkor mindjárt teljesen mást fog jelenteni! Gyanítom, ez minden más nyelvben is így van.
Ne viccelj már! Mi híresebb és népszerűbb manapság, mint a világ dicsősége?! Abban persze igazad van, hogy a világ dicsősége nem valami gazdag, sőt, ahogy írod: semmi... De ezen nem lepődünk meg, mert tudjuk, hogy amit Jézus Krisztus nélkül teszünk, annak a valódi értéke, haszna: semmi. Szóval nem olyan nagy baj, hogy Isten a világ dicsőségét nem teszi gazdaggá és híressé, hanem meghagyja semminek, de hiszen, ezt meg is mondta.
Mindez nem változtat azon, hogy a biblia értelmezésben nálunknál jártasabb egyház, ahol évezredek óta többen olvasták és olvassák a Bibliát az egyház jog részévé tették, hogy ha a holtnak hitt nem holt akkor az újabb házasság érvénytelen, illetve végső soron a pápa dönt.
szintúgy művelt koponyák akik online elérhető források garmadáját állítják össze a kérdést illetően felebaráti szeretetre nem hivatkoznak, amit itt a farizeusokkal folytatott vitákból lett kiragadva a szövegösszefüggésből, és a mindenből.
a házasság szentsége kicsit komolyabb dolog (volt) annál mint ahogy veszed, már csak azért is mert a házasulókat Isten kötötte össze és ezért az Isten által egybe kötött házasságot emberileg szétválasztani mintegy nem volt egyszerű. Mt19,6-t szó szerint figyelmen kívül hagyod.
Nyalvánvaló, hogy az olvtárs nem gondolkodik. Ha szerinte a Máté 12:39 úgy értendő, hogy mindenki házasságtörő, akkor felesleges lett volna mondania a farajazausoknak, hogy aki elválik, az házasságtörő, hiszenhát perszehogy házasságtörő, mivelhogy mindenki házasságtörő - a Máté 12:39 pervertált értelmezése szerint -, akár elválik, akár nem, tehát miért hangsúlyozná ki, hogy aki elválik, az a házasságtörő, ha egyszer alapból úgyis mindenki házasságtörő?! Beteg értelmezése ez Jézus szavainak, ostoba, öncélú, sehova sem vezető okoskodás...
Ossze-vissza beszelsz, konkret kerdeseimre nem valaszolsz.
Arra sem valaszolsz, hogy ezeknek az sztoriknak hol lehet utananezni. Elmondod a sztori felet, es kovetelozol, hogy valaszoljunk, hogy mi a helyes megoldas. Pl. jo lenne tudni, hogy mennyi ido telt el a halalhir es a 2. hazassag kozott, milyen dokumentumok voltak, stb. Felmerult-e a 2. hazassag elott, hogy a katona ferj meg elhet, stb (mar ha ez az egesz egyaltalan igaz, es nem csak egy fikcios sztori).
Mivel belekeveredtel ebbe az egeszbe, ezt a vitat ugy akarod lezarni, hogy szerinted nincs ertelme - termeszetesen miattunk. Es meg magadat jonak tunteted fel - mert te vagy az, aki a szereto Istent imadod. Es ezzel azt is sugalmazod, hogy mi vagyunk azok, akik nem.
Aztán beláthatóvá vált, hogy a közös álláspont kialakításához nem elég az, hogy mindenki a Szentírás alapján alakítja ki a véleményét; mert nagy jelentősége van bennünk lévő istenképnek.
Igy van!
A te Istenkeped egy liberalis "szereto" Isten, aki mindent megenged - amit az ember eppen abban a pillanatban jonak tart - felteve, ha masoknak nem okozunk kart. De a "kart" is ugy definialjatok, ahogy akarjatok. (azert hasznalok tobbes szamot, mert ezt most a liberalis szemleletre ertem - ami magat szeretonek tuntetni fel)
Abortusz: a szereto Istennek meg kell engednie, hiszen a gyerek apja lelepett, a nonek nagyon keseru elete lenne. A gyerek meg nem szamit, mert ugysem erez semmit, meg amugy is egyenesen Istenhez megy.
Homoszexualis parkapcsolat/hazassag: A szereto Isten miert ne engedne meg, ha 2 ferfi vagy 2 no szereti egymast? Sot, meg ossze is hazasodhatnak, es orokbe is fogadhatnak gyerekeket. Esetleg az allam biztositson szamukra (pl 2 ferfinek) egy petesejtet, es egy olyan orvosi csoportot, amely osszerakja a 2 spermat es 1 petesejtet.
Hazassag, parkapcsolat: a hazassag tiszta hulyeseg, folosleges teher. Sokkal jobb, ha csak ugy egyutt elunk. Ha pedig lelepek, ez a masik felnek is jo, mert ugysem akarna olyannal maradni, aki mar nem szereti. Valas: ha pedig megis voltunk olyan hulyek, hogy osszehazasodtunk, akkor miert ne valjunk el, ha eppen ugy gondoljuk? Ez is jo mindenkinek. Gyilkossag, lopas: a szereto Isten megengedte, hogy megoljuk a zsidokat, nemeseket, kiralyokat, kulakokat, parasztokat, stb. - mert ezek az emberek loptak es haracsoltak, es eloskodtek masokon. Mi pedig csak igazsagot szolgaltattunk az eletuk es vagyonuk elvetelevel.
Persze, lehet ilyen liberalis szereto Isten kepet kialakitani. Csak ehhez nem kell a Biblia. Minek is? Ugyanis, ha barmilyen konkret kerdes van (hazassag, valas, stb), ugyis a "szeretetre" es a szereto Istenre hivatkozol. - es kozben azt teszel, amit akarsz
Három hónappal ezelőtt a Szentírásban felismerhető erkölcsi fejlődéssel (változással) kapcsolatban alakult ki egy vita a házasságról, amihez több mint 300 hozzászólás érkezett. Először úgy tűnt, hogy a témanyitóhoz hű, és a Szentíráshoz igazodó hozzászólók között kialakul egy közös álláspont. Aztán beláthatóvá vált, hogy a közös álláspont kialakításához nem elég az, hogy mindenki a Szentírás alapján alakítja ki a véleményét; mert nagy jelentősége van bennünk lévő istenképnek.
Volt egy életből vett példa, amelyben a sokat szenvedett érintettek választhattak aközött, hogy az életük további részét megbélyegezve és frusztráltan, vagy megbélyegzés és frusztráció nélkül éljék. A példához kapcsolódva egyes fórumtársak úgy gondolták, hogy a megbélyegzett és frusztrált élet tetszene Istennek, más fórumtársak pedig úgy gondolták, hogy a megbélyegzés és frusztráció nélküli élet tetszene Istennek.
Mindezek után az álláspontok nem közeledtek egymáshoz; ezért egyértelművé vált, hogy a vita folytatásának azért nincs értelme, mert a vitázók más-más Istent imádnak. Én egy szerető Istent imádok, isabellee és Eklatáns Béla pedig valaki mást.
Most mar az sem vilagos nekem, hogy te most szidod a polgari/egyhazi birosagot, amiert 40 esetben ilyen dontest hozott, vagy dicsered, hogy a torvenyekkel es bibliaval szembe ment, es a "szeretet"-re hivatkozva azt a hazassagot tartotta ervenyesnek, ahol gyerek van?
Mert szerinted szembe lehet menni Jezusnak azzal a tanitasaval, hogy a hazassag felbonthatatlan (csak az ervenytelenseget lehet kimondani), Jezus mas "szeretet" tanitasaira hivatkozva.
De amikor az egyhazi birosag allitolag ezt tette, akkor szerinted az egyhazi birosag megiscsak hibazott.
Az egyhaz probalja ugy intezni, hogy a hazassagnak ne legyen akadalya. Pl. bigamia (amirol egyik fel sem tud - pl. halalhir eseten, amirol itt szo van).
Ezert van az pl. hogy a templomokban 3-szor kell kihirdetni a hazassagot, es a pap mindig hozzateszi: "aki tud valami hazassagi akadalyrol, az jelentse a plebanian".
Hogy az egyhaz a 2. hazassagot mennyire korultekintoen kototte, ez is kerdeses. De most minimum 6 honappal a tervezett eskuvo elott be kell jelenteni, es van ilyen, hogy "jegyes oktatas".
Itt is fenn lehet akadni, hogy az egyhaz hibazott. De ehhez megint tudnunk kellene a korulmenyeket. Ha az allam kiadott egy hivatalos papirt a halalrol, es letelt a gyaszev (mert ugye 1 evig minimum gyaszolni kell), es minden mas is megvolt, akkor szerintem az egyhaz nem hibas. De ha nem volt se hivatalos papir a halalrol, se a minimum eltelt ido, es a pap ugy adta ossze okat, akkor viszont a pap hibazott.
A kérdésedre sokadszorra válaszolva mondom el, hogy a polgári/egyházi bíróságokon a felek kívánsága szerint konszenzusra törekedve kell dönteni.
Jezus a bibliaban nem ezt mondja. Azt mondja, hogy a hazassagot nem lehet felbontani (kiveve ervenytelenseg eseten), akkor sem, ha a felek akarjak. Nincs semmi ilyesmi a bibliaban, amit te allitasz, hogy "a felek kivansaga szerint konszenzusra torekedve kell donteni".
Es szerinted az milyen dontes, amikor az egyik felet jelentos penzosszeggel segitem, hogy ugy dontson, ahogy en akarom? (a sztorid szerint ez tortent).
OK, megertem, hogy ez a te szemelyes velemenyed. Nos, pont ez a lenyege az egyhaznak, az egyhazi jognak, egyhazi birosagnak - hogy ne egyeni velemenyek utan dontsunk, hanem az eletunknek es donteseinknek bibliai alapjai legyenek.
Az egyházi bíróság döntései közül csak az a közel 40 eset szorul magyarázatra, amelyben a második házasságot nyilvánították érvényesnek.
De az elmondasod alapjan, a polgari birosag ugy dontott, mint az egyhazi birosag. Akkor nemcsak az egyhazi birosag dontesei szorulnak magyarazatra, hanem a polgari birosagok dontesei is.
Akkor ebben a 40 esetben most volt konszenzus, vayg nem volt? Ha ez a 40 eset magyarazatra szorul, akkor kerlek magyarazd el. Akkor szerinted ebben a 40 esetben a felek nem igy kertek - ez csak rajuk lett eroszakolva? (mind a 3 emberre?) ki eroszakolta rajuk?
Ezért ezekben az esetekben az egyházi bíróság a szeretetre hivatkozva hozta meg a felek kívánsága szerinti döntést.
Az altalanos "szeretet" fogalomra nem lehet hivatkozni, mert itt van az, amikor elindulunk lefele a csuszos lejton, es csak a domb aljan, vagy inkabb a fold poklaban allunk meg.
Ezen az alapon barkinek a feleseget el lehet venni, es ha nincs gyerek, az uj hazassagban pedig van, a "szeretet"-re hivatkozva ervenytelenithetjuk az elso hazassagot, a 2.-at pedig ervenyesnek tekintjuk. Esetleg az 1. ferjet meg hozza is segithetjuk a donteshez egy jo kis penz osszeggel. Van az a mondas, hogy "mindent meg lehet oldani - csak penz es ido kerdese".
Pl. az abortusz is csupa szeretetbol jott letre - mert az abortuszt kero not nagyon szeretjuk.
Vagy a 100 eves rokonunknak szeretetbol segithetunk meghalni - plane, ha nagy vagyont oroklunk utana.
En most mar 99%-ban biztos vagyok benne, hogy ebbol a sztoribol szinte egy szo sem igaz. Ugyhogy, ne haragudj, de amig valamifele konkretumot nem hozol (hol lehet ezt elolvasni, utananezni - melyik konyvben, melyik leveltarban, konkret nevek, egyhazi birosagi dontes masolata, stb.), addig en ezt nem tartom igaznak (legalabbis, nem ugy, ahogy te itt eloadod).
A szerető Isten nem leli örömét abban, hogy az amúgy is sokat szenvedett érintettek egy megbélyegzett és frusztrált életet éljenek.
A szereto Isten eppen ezert jott le a foldre (Jezus szemelyeben), ezert alapitotta az Egyhazat, es ezert adta a bibliat, hogy ne lehessen az, hogy mindenki, mindent ugy ertelmez, ahogy akar.
Ha az egyhazi birosag ezekben az ugyekben igy dontott, es a "szeretet"-re hivatkozva adta ki az indoklasat, akkor biztos vagyok benne, hogy vannak olyan katolikus teologusok, papok, jogaszok, vagy egyszeru katolikus hivek, akik 2 perc alatt atlatjak, hgoy bizony ez az egyhazi birosag nem kovette sem a Bibliat, sem az Egyhaz torvenyeit.
Érthetetlen, hogy mit nem lehet felfogni azon, hogy ezek az ügyek az egyházi bíróságon rendkívül egyszerűek voltak. Mire az egyházi bírósághoz került az ügy, addigra már az érintettek mindenben megegyeztek, és teljesen egységes állásponton voltak. Az egységes álláspont kialakulására lehetett magyarázat az a (fikció szerinti) külső motiváció, ami inkább tekinthető kárpótlásnak, mint korrupciónak. Az egyházi bíróság döntései közül csak az a közel 40 eset szorul magyarázatra, amelyben a második házasságot nyilvánították érvényesnek. Ezek mindegyike olyan volt, amelyben az asszonynak csak a második házasságából született gyermeke. Ezért ezekben az esetekben az egyházi bíróság a szeretetre hivatkozva hozta meg a felek kívánsága szerinti döntést.
A szerető Isten nem leli örömét abban, hogy az amúgy is sokat szenvedett érintettek egy megbélyegzett és frusztrált életet éljenek. Ezért az ilyen ügyeket csak a felek kívánsága szerint lehet a szerető Istennek tetszően lezárni. Mindez csak azok nem képesek elfogadni, akik más Istent imádnak.
Amugy, sokadjara kerdezem, szerinted egy ilyen az ugyben hogyan kell donteni a polgari/egyhazi birosagoknak?
A kérdésedre sokadszorra válaszolva mondom el, hogy a polgári/egyházi bíróságokon a felek kívánsága szerint konszenzusra törekedve kell dönteni. A konszenzusra törekvéshez segítségül használható a Szentírás, de a Szentírásból csak a szerető Isten imádói tudnak a szeretetnek megfelelő útmutatást kapni. Aki nem a szerető Istent imádja, az a Szentírás alapján sem fog tudni a szerető Istennek tetsző döntést hozni.
A második esetben, ha ön úgy dönt, hogy lemond a házassága érvénybe helyezéséről, akkor az egykori felesége tisztességes körülmények között nevelheti fel a törvényes gyermekét az új férjével; ön pedig kap egy lehetőséget arra, hogy újra megházasodjon, és a saját gyermekét nevelje. Továbbá amennyiben a második lehetőséget választja, akkor egy nem túl távoli településen biztosítunk önnek munkát, az új esküvőjéhez segély, és az új családjának szolgálati lakást.
Magyarul: Azt allitod, hogy a hazatero katonat az allam/egyhaz lefizette kenopenzzel, hogy akkor is irja ala a valopapirokat, ha nem akarja.
Mi pedig teljesen térítésmentesen kiállítjuk azokat az iratokat, amik alapján ön ismét nőtlennek fog minősülni mind a polgári, mind pedig egyházi részről; mert van egy érvényes megállapodásunk az egyházi szervekkel arról, hogy a döntéseinket a saját nyilvántartásukba átvezetik.
Most mar biztos vagyok benne, hogy ez egy KITALALT, FIKCIOS sztori. Pl. azert is, mert az egyhazi birosag nem indokolhotja meg a hazassag ervenytelenseget azzal, hogy "kovettuk a polgari birosagot". Tegyuk fel, hogy tenyleg tortent egy ilyen megallapodas - ami teljesen illegalis, es ellentetes a kanon joggal. Ha valaki tesz valami illegalis dolgot, akkor azt nem kurtoli szet. Tehat ebben az esetben az tortent volna, hogy ezt a hatter megallapodast nem kotik az egyszeru ugyintezok orrara. Vagy ha el is aruljak az ugyintezoknek, akkor azt mondjak, hogy a hazatero katonanak mondjak azt, hogy az egyhazi birosagi dolgot neki kell kulon inteznie.
Egy allami ugyintezo nem mondhat ilyent, hogy egy hazassag egyhazilag is ervenytelennek van nyilvanitva.
Amugy, sokadjara kerdezem, szerinted egy ilyen az ugyben hogyan kell donteni a polgari/egyhazi birosagoknak?
- Szerinted nem a Bibliat kell kovetni. Jezus azt mondta, hogy ne valjunk el, kiveve ervenytelen hazassag eseten (pl. csaladtag, homoszexualis kapcsolat, bigamiat, stb.)
- Szerinted nem is az szamit, hogy melyik hazassagban van/nincs gyerek.
Akkor elarulnad, hogy melyik hazassag az ervenyes/ervenytelen, es milyen szempontok alapjan kell ezt eldonteni?
Úgy gondolom, hogy a hazatérő katona látta, hogy a háború következtében milyen nehéz helyzetbe került az ország, és az ország nehéz helyzetéből fakadóan milyen nehézzé vált a személyes megélhetése is. Ezek ismeretében kapott egy idézést egy számára ismeretlen feladatokat ellátó állami hivataltól, ahol az őt fogadó hivatalnok (H), és közte (Ü, mint ügyfél) között az elképzelésem szerint az alábbi párbeszéd történt. Természetesen az alábbi párbeszéd csak fikció.
Ü: Jó napot kívánok!
H: Jó napot kívánok!
Ü: Ezt az idézést kaptam önöktől. – és bemutatja a kezében lévő idézést.
H: Igen. Jól ismerem az ön helyzetét. Tudom, hogy ön már így is túl sokat szenvedett; és arra törekszem, hogy a továbbiakban már könnyebb legyen az élete. Ezért felkínálom önnek az alábbi lehetőségek közötti választást. Az első esetben, ha ön úgy dönt, hogy helyezzük érvénybe az ön házasságát, akkor ennek következtében el kell fogadnia azt is, hogy a feleségének a második házasságából származó gyermekét is felneveli. Folyamatosan azzal szembesül, hogy egy törvénytelen fattyút nevel, és egy fattyúszülő házasságtörő a felesége, és emellett még a gyermek vér-szerinti apjának is láthatást kell biztosítania. A második esetben, ha ön úgy dönt, hogy lemond a házassága érvénybe helyezéséről, akkor az egykori felesége tisztességes körülmények között nevelheti fel a törvényes gyermekét az új férjével; ön pedig kap egy lehetőséget arra, hogy újra megházasodjon, és a saját gyermekét nevelje. Továbbá amennyiben a második lehetőséget választja, akkor egy nem túl távoli településen biztosítunk önnek munkát, az új esküvőjéhez segély, és az új családjának szolgálati lakást. Nem kell erről most azonnal döntenie. Nyugodtan hazamehet megfontolni a döntését, kikérheti egy ügyvéd tanácsát; és amikor úgy gondolja, akkor bejöhet aláírni a döntéséről szóló nyilatkozatot. Mi pedig teljesen térítésmentesen kiállítjuk azokat az iratokat, amik alapján ön ismét nőtlennek fog minősülni mind a polgári, mind pedig egyházi részről; mert van egy érvényes megállapodásunk az egyházi szervekkel arról, hogy a döntéseinket a saját nyilvántartásukba átvezetik.
Ü: A megismert lehetőségek közül az utóbbit szeretném választani.
H: Akkor itt írja alá. - és elé teszi a kész nyomtatott szöveget.
Jézus az egész nemzedéket (köztük az aszexuálisokat, frigideket, impotenseket, házasokat, elváltakat) tartotta házasságtörőnek (Máté 12,39). Mit nem lehet ezen érteni?
Itt a "nemzedek" Izraelt jelenti, altalanosan. Jezus Izraelt tartotta "hazassagtoronek", az Istentol valo elfordulas miatt. Nem azt jelenti, hogy minden egyes emberre vonatkozott (voltak Istenfele emberek is). Kb. olyan, mint ha azt mondanank, hogy a "nyugati vilag" ma elfordult Istentol.
Mint mar a masik hozzaszolasban is emlitettem, ennek abszolut semmi koze sincs az emberek kozotti hazassagtoreshez.
Jezus a problemarol beszel: Izrael elhagyta Istent. Es kozvetlenul utana a megoldasrol: a megvaltasrol:
Mt 12,40:
40Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld szívében.
Minden bunnek ez a gyokere: az Istentol valo elfordulas. Jezus megvaltasa helyreallitja az ember es Isten kozotti kapcsolatot.
Elmondtam, hogy a válás ugyanúgy házasságtörés, mint mindaz, ami miatt Jézus az egész nemzedéket házasságtörőnek tartotta (Máté 12,39).
Mt 12,39
39„A gonosz és házasságtörő nemzedék jelet kíván – válaszolta –, de nem kap mást, csak Jónás próféta jelét.
Szerinted itt a "gonosz es hazassagtoro" mire valo utazas?
A "nemzedek" itt Izraelt jelenti, a "hazassagtoro" pedig arra utalas, hogy Izrael elfordult Istentol, es mas isteneket imad. A "hazassagtoro" es "parazna" kifejezes gyakran szerepel az Isten-Izrael kapcsolataban arra nezve, hogy Izrael elhagyta az igaz Istent. Isten-Izrael es Krisztus-Egyhaz kapcsolata hasonlo a hazassaghoz. A hazastarsnak nem szabad sem elhagyni, sem megcsalni a hazastarsat. Izraelnek es az Egyhaznak sem szabadna elhagyni, sem Istent/Krisztust.
Jezus ezert hozza fel Jonast: ahogy Jonas 3 napig volt a hal gyomraban, ugyanugy, Jezus is 3 napig lesz a foldben (halalban). Vagyis a megoldas Izrael Istentol valo hazassagtoresere Jezus megvaltasa.
Ez az ige abszolut nem az emberek kozott hazassagrol es hazassagtoresrol szol.
Világos, szerinted az elváltak nem kevésbé és nem is inkább házasságtörők, mint mondjuk a kenyérevők, az alvók, a halászók stb., hanem ép annyira. Szerintem te egy nagyon értelmes ember vagyol...
