Már vitattam Jézus tanításainak elferdítését Pál apostol megváltás elmélete bírálatába alatt. A hosszú viták során azt láttam, hogy amennyiben Pál apostolt nem sikerül Jézus elé helyezni, akkor ezt megteszik Mózes és a próféták felhasználásával, az eredmény megint csak az Isten Országáról szóló tanítás eltorzítása lesz. Ezért készítettem el Jézus vagy Mózes című tanulmányomat, amely most a közöttük húzódó szakadékot igyekszik megvilágítani, ls ezzel párhuzamosan különbséget próbáok tenni Mózes Úristene és Jézus mennyei Atyja között.
http://jezusvagymozes.andreanum.hu/
"inkább tényeken, és jól megfontolt esélyeken alapuló változatok megmérettetésén."
Nem a tényeken, hanem az egyéni istenképeken, amikkel valszeg soha nem lehet felülírni mások istenképét, mert mazsolázás esetén nincs ok elfogadni más mazsoláját, ha egyszer már kiválogatta valaki a sajátjait.
„Na igen, de ilyenkor szokott jönni a " mazsolázás" nevű tevékenység; csak éppen mindenkinek a saját mazsolái tetszenek.”
A rengeteg ellentmondással viszont nem lehet semmit sem kezdeni; az meg nem megoldás, hogy nyakatekert, lehetetlen szó- és mondatfacsarásokkal próbáljuk azokat feloldani, amiket nyilvánvalóan úgysem lehet. Sokkal jobb, ha ehelyett „mazsolázunk”. Akkor legalább valamilyen logika mentén haladhatunk... Ebből következően a vita tárgya az az egyénileg összeállított, összerakott kép, illetve az a logikai gondolatsor lehet, amely alapján ez a kép kialakult.
Már nem az ellentmondások és azok értelmezésének értelmetlen és parttalan vitáján lesz a hangsúly, hanem egy sokkal előremutatóbb, inkább tényeken, és jól megfontolt esélyeken alapuló változatok megmérettetésén.
"Ám még mindig a zavaros szövegeken keresztül is tisztább istenképet nyerhetünk, mint más istenről tisztán tanítani szándékozóktól szoktunk zavaros szemléleteket kapni. De ha nem köti elménket a "biblia minden szava igaz" vallásos szemlélet, akkor sokkal könnyebben tudunk különbséget tenni igaz és hamis gondolat között, mint az mellett."
Na igen, de ilyenkor szokott jönni a " mazsolázás" nevű tevékenység; csak éppen mindenkinek a saját mazsolái tetszenek.
"ha Jézus nevéhez kötöd a tanítást, akkor jönnek a nagy viták, hogy ki is volt pontosan, és mit is tanított"
Való igaz, és különösen zavaró körülményt jelent, hogy a tanításokat nem magától a tanítótól nyerjük meg, és így mindenképp torzulni tud a szöveg írójának értelmezéseitől.
Ám még mindig a zavaros szövegeken keresztül is tisztább istenképet nyerhetünk, mint más istenről tisztán tanítani szándékozóktól szoktunk zavaros szemléleteket kapni. De ha nem köti elménket a "biblia minden szava igaz" vallásos szemlélet, akkor sokkal könnyebben tudunk különbséget tenni igaz és hamis gondolat között, mint az mellett.
"ha a tanítás a lényeg, akkor miért kell mindenáron azt egy Jézus nevű személyhez kötni, aki lehet, hogy nem is létezett?"
Az én meglátásom szerint azért, mert tanításából Istenről egy igen korrekt kép rajzolható meg, ami természetesen csak személyes tapasztalat által szerezhető meg. És mivel ez a kép radikálisan szembe állítható kora uralkodó vallási hiedelmeivel, a tanító meggyilkolása alá is támasztja a tanító személyes létét.
Nem állítom ezzel azt, hogy persze a követői által felkapott történeti leírásokat azonnal készpénznek kell vennünk, észre kell vennünk a szövegekben a felfogásuk és értetlenségük által keletkezett torzulásokat.
Mindannyian alkotunk képet környezetünkről a világról, a valóságról. Akkor mondjuk hogy az igazságot látjuk, ha a valóságról alkotott képünk megfelel annak amire vonatkoztatjuk. Ha nem felel meg, akkor tarthatjuk elképzelésünket hamisságnak.
És természetesen a tapasztalatok által ismerhetjük meg, a tények tehetnek bizonyságot mindig az igazság mellett.
"olyan embert, aki ismer egyetlen istenséget is személyesen a bibliából vett istenekből!"
Régóta léteznek bizonyságtevők, akik istenélményükről beszélni tudtak. Még akkor is lehet belőlük valós háttéret meglátni, ha elbeszélésük saját értetlenségük által zavarosan adódott elő.
"nem hinném, hogy ma van olyan ember, egyház, aki holmi Istent ismerne"
Pedig sokan vannak. Isten megtapasztalása különféle módokon történik, erről tesznek bizonyságot olyanok, akiknek te nem hiszel. Ez persze a te problémád, hogy nem teszel különbséget hit és tévhit között.
"amit össze-vissza hordtak elmeiségükben a benfentse irományolók, hogy mondjam, hulladékelméletek, hellenista sárdagasztás!"
Nem egészen. Sokuk megsejtése Istenről előrébb valóbb, mint tudatlanul és tapasztalatlanul tagadni azok igyekezetét.
"Mivel Istenről neked sincs semmi ismereted, tapasztalatod mégkevésbé"
Tévedsz, van. Az Isten Lélek és Szellem, és akik őt keresik szükséges lélekben és szellemben leresniük.
"Különben, maga az isten, ISTEN szó, fogalmiság emberi képződmény"
Minden fogalom emberi képződmény, és egyellőre a legjobb szó arra, amit az emberi élet és a világ teremtőjére, gondviselőjére, vagy alkotójára használunk.
"Jézus nem beszélhet semmiféle örökéletről, főleg olyan, aki meghalt!"
Beszélhet, főleg akkor, ha neki nagyobb sejtése volt egy folytatásról, mint neked.
"értelme nincs semmiféle örökké tartó életformának egy faj egyedére nézve se!"
Nem minden fajról beszélünk, hanem az emberről. Az ember lelki-szellemi és fiziológiai összetettsége elégséges alap ahhoz, hogy magasabb szintű, és idejű folytatást kaphasson.
Dionüszosz a mitikus Isten “Új ” időszámításunk első évszázada rendkívül termékeny volt az írott anyagok, feljegyzések tekintetében és nyugodtan meglehetne tölteni egy nagy könyvtárat az ebből az[...] Bővebben!Tovább »
Ez igaz, mert sokaknak a tanítás tartalma helyett a személy a fontos. Attól lesz hiteles. Mindegy, hogy mit mondott az illető, a lényeg, hogy számára hiteles legyen. A tanítást utána meg úgy csűri-csavarja, hogy számára elfogadható legyen….
Íme egy példa, mely korábban már szóba került, ezért csak emlékeztetőül:
(Szőlős)gazdaember esete (Mt 20)
„De mi az üzenete a példázatnak? Először is az, hogy a példázat szerinti gazda, vagyis Isten szabad valaki. (...)
A Gazda szabad. Szabad arra, hogy úgy cselekedjék bárkivel, a javaival, ahogyan azt Ő jónak látja. Isten szabadságára mutat rá Jézus. Éppen az igazságtalannak tűnő bérezés miatti felháborodás által akar rámutatni Isten igazságára, az isteni rendre, az Isten országának a másféle törvényeire. Hogy az Isten másképpen gondolkodik. Joga van hozzá. Úgy gondolkodik, cselekszik és dönt, ahogyan ezt Ő jónak látja. Kinek mi köze hozzá? Nem ránk tartozik. Úgy dönt a javairól, ahogyan azt Ő jónak látja."
A bérezés nemcsak igazságtalan, hanem a velejéig aljas szándékot takar, nem részletezem, bárki beláthatja, kivéve, ha nem akarja…
És ehhez lenne hasonlatos az Isten Országa?! Brrr…
„Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, a ki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlőjébe.”
Ha ott is az igazságtalan bérezés/megmérettetés (utolsókból az elsők) az irányadó elv, akkor jobb messzire elkerülni….
De szerencsére Jézus mást (is) mondott: „…mert ímé az Isten országa ti bennetek van.” Mely kinek-kinek erkölcsi tartása, belátása szerinti gondolataiban, tetteiben nyilvánul meg.
„…a probléma itt az, hogy ha a tanítás a lényeg, akkor miért kell mindenáron azt egy Jézus nevű személyhez kötni, aki lehet, hogy nem is létezett?”
Ez miért probléma? Nem mindegy, hogy ki az a Jézus? Valakinek lennie kellett, hisz’ valaki leírta, illetve megfogalmazta, vagy összegyűjtötte és Jézus néven-nevében „kiadta”ezeket a tanításokat.
Mit változtat a lényegen (a tanítás tartalmán) ha történetesen nem Jézusnak, hanem mondjuk Jóskapistának hívták az illetőt? Ma is nagyon sokan írnak álnéven, de ettől az írásuk semmit sem veszít értékéből.
Tehát személy szerint nekem egyáltalán nem okoz gondot az, hogyan is hívták a gondolatok szerzőjét.
Mellesleg a Jézus körüli történet is meglehetősen bizonytalan, erősen „stilizált”. Értem alatta, hogy más „isteni” lények életútjával mutat kísérteties párhuzamot: Szűztől születés, keresztre feszítés, feltámadás… Ezeknek a dolgoknak szimbolikus értelmük van, s nem hiányozhatnak egyetlen valamire való Istenfiú életéből sem. Nem véletlen, hogy tucatszám lehet sorolni teljesen megegyező eseteket. Ebből következően lehetséges, (szerintem inkább valószínű) hogy Jézus – pontosabban a köréje szőtt legenda - pusztán a tanítás hitelességét alátámasztandó „díszlet”.
Oké, megnézem őket; de a probléma itt az, hogy ha a tanítás a lényeg, akkor miért kell mindenáron azt egy Jézus nevű személyhez kötni, aki lehet, hogy nem is létezett?
Írtam már, hogy olvasd el rendesen A történelmi Jézus topikot. A 6. és 7. pont kivételével a többi pontról már volt szó, és sajnálatos módon utólagos hamisítvány voltuk valószínűsíthető, vagy szimplán nem arról a Jézusról van szó, aki a Bibliában van. A 6.-iknál már a honlapon lévő datálás miatt sincs értelme forrásként hivatkozni rá, a 7. pedig vagy félrefordítás vagy béna hamisítás a szövege alapján. Próbálkozz újra, jeti, mert a felvezetésed alapján csalódást okoztál :D
„… merthogy tudományosan még azt sem lehet bizonyítani, hogy Jézus élt-e valójában.”
Ez így igaz. De a tanítás(a) – ha nem is létező személy volt, hanem csak kitalált – akkor is fennmaradt. Az eszme, a gondolat minősége nem személytől függő, hanem önmagától.
