Helyiként megtudtam, hogy kicserélték a kecskeméti központot is. Cikk a Vasutas Magazinban van róla, de ha valaki nem olvasta volna, akkor összefoglalhatom.
Vajon az új telefonközpont mennyibe kerülhetett(csak a berendezés; mert pl. az új ablakok ára nem érdekel :) )?
Nagy vonalakban el tudná mondani valaki, hogy ha egy vasútvonal mellett fémtartalmú vezetékek helyett optikai kábelekre cserélnek mindent*, az mibe kerül? *mi mindent? még mindig nem tudom miket lehet, pedig már ha jól emlékszem elhangzott a kérdés :)
Ezekre is kíváncsi vagyok: -a régi berendezéseket ez esetben ki kell dobni? -telefonközpontban milyen változtatások kellenek?
-mi befolyásolja, hogy hány szálas legyen az optikai kábel?
Egy könyvben pedig ezt olvastam: "a távközlést a ...-i telefonközpontból irányítjak, de besegít a ...-i telefonközpont is". Ezt igazából nem értem. Elmagyarázná valaki? :)
Valaki kérem szépen világosítson fel, hisz erre van e rovat :-)
Így igaz, ez lenne a cél. Vagyis amikor a cimbora ott dolgozott ilyen szándék miatt a régi távvezeték rendszerek karbantartásakor is. Illetve újabb építésekor beépítettek optikát is. Igaz elsődleges cél saját rendszer, de kapacitásilag bőven elég a bérbeadáshoz is.
Meg aztán homályba vesző emlékek is beugranak: Novacom! Most már emléxem rájuk! A Domussal szemben volt az irodájuk. Azt hiszem annak idején ULAF-t (HDSL alapú 2 Mbit) akartak venni tőlünk (Siemens).
Szóval akkor csak sikerült karácsonyfát csinálni a nagyvasakból. Az igazság, hogy a ’90-es évek közepétől már nem volt rálátásom a témára.
Viszont a MOL! Nem csodálom, hogy már itt tartanak. Annak idején még a „Póstásokat” is ők tanították hálózatot tervezni. Sőt a vasutasokat is!!! A MÁV átviteli tervét (még „póstás” sipkában) egy kiváló Olajterv-es kollégával készítettem ’90-ben.
Az ELMÜ - MVM - OVIT oszlopai már régóta többcélúak. Anno már a Novacom is erre épített (mint PanTeles, később felvásároltuk, így volt dolgom vele, jelenlegi kenyéradómnak is van MVM-es bérleménye). Nem bukott a dolog, igenis használt, csak később indult mint a MÁVos, de mint a példáim mutatják a távközlésben azért csak sikerült elterjednie a megoldásnak!
A többcélúság nem csak itt merül ki, kissebb mobiltelefon celláknak is kedvelt telepítési pontjai az oszlopok! Az országot járva több helyütt találkoztam magasfeszültségű oszlopokra telepített mobil bázisállomással. Az optikai bekötés adott, a szekrényeknek konzolt alakítottak ki az oszlopon, a szektorsugárzók az oszlop felső részére kerülnek.
A MOL már régesrégesrégen rendelkezik egy sokkalta kiterjedtebb és nagyobb hálózattal mint a MÁV. Saját távközlési üzemeik vannak, saját szolgáltatásokkal, a közcélú hálózattal több helyen összekötve. A MOL-os lakótelepek saját MOL-os telefonokkal rendelkeznek. A Mol Technocom nevű cégét is felvásároltuk, így lett belőle PanTel TechnoCom és sajnos azokkal is dolgoztam. Hát az már tényleg egy külön világ :) Vivős áramkörök, erősítők, komoly rézhálózat és a legkülönfélébb hekkelések, mint a mobil GSM adaptereken bekötött egyes gázmérő állomások, kamera áramkörök, tolózár kert figyelők.... Jó, hogy nagyon komolyan nem kellett belefolynom, sokkot kaptam volna. Összetett rendszer, összetett emberekkel :) na. Most már ők is Invitel Technocom néven futnak.
Ez vajon még mindig aktuális? Mert, mint említettem, ez a ’90-esek elején volt nagy terv. Akkor volt egy „feasibility study”, amelynek alapján néhány nagyvállalat, mint az MVM, a MOL, a vízügy és még két-három másik (akikre már nem emlékszem, hogy kik voltak) akartak egy Hungária Telecom nevű konzorciumot létrehozni. Nekem úgy rémlik, mintha ennek egy alternatívája lett aztán a MÁV-Pantel hálózat.
Nem tudom nem azon bukott-e az elképzelés, hogy az energiahordozó hálózat topológiája (főleg a csomóponti telephelyek) azért mégsem az általános távközlési igényekhez igazodik, meg aztán az optikát a vasútnál sem volt sima ügy „felaggatni”, a „durungáramú drótok” közé pedig alighanem még „macerásabb” lett volna (a fenntartásról, meg a költségekről nem is beszélve).
Akkor nyilván ez az energiaipar zártcélú hálózata, hasonlóan, mint a MÁV-nál a GIR. De más szolgáltatók, mint pl. előbbinél a Pantel, nem használják ennek a szálkapacitásait?
A '90-es évek elején sokat lehetett azokról a tervekről hallani, hogy az alternatív távközlési szolgáltatók a nagyfeszültségű távvezetékhálózatot is teleaggatják majd fémmentes optikával. Aztán hogy mi lett belőle, már nem tudom, mindenesetre, ez lehet a haladás útja az energiaipar zártcélú hálózatának digitalizálására is.
"Ha van meglevő, jó állapotú oszlopsor, vagy felsővezetéki rendszer, arra tervezték"
Így már világos. A léges hálózat egyetlen előnye az olcsósága. Viszont újat építeni már a relatíve jobb költséhatékonyság mellett sem célszerű. De, ha már a jó állapotú oszlosor, mint örökség is ott van, lehet hogy átmenetileg mégis megéri. Nyilván ezért van, hogy (szerencsére) viszonylag ritka látvány a vonalak mentén.
Igen, villanyász vagyok... Sajnos, már megkezdték szétverni a mi vivős cuccainkat is, a fene nagy korszerűség jegyében. Pedig nagyon megbízhatók az NTV-k, meg "helybe jön" a drót...
A léges optika nyilván sokkal olcsóbban épül, elásni sokszor többe kerül. Ha van meglevő, jó állapotú oszlopsor, vagy felsővezetéki rendszer, arra tervezték. Azonban a régi léges hálózat nagyon nagy része MATÁV (Tcom) tulajdonú volt, és a MÁV szép összeget fizetett érte , úgy , hogy az állapota meg siralmas volt. Ezért nagy lehetőség volt az optikai hálózat kiépülése arra, hogy a földbe fektetett optika + réz körzetkábellel kiválsák a bérleményt. Rezet azért kellett mellé rakni, hogy a vonalon a pályatelefon lehetőséget és a kisebb szolgálati helyek telefonjait biztosítani lehessen.
Tulajdonképpen mi az irányelv annak megválasztásánál, hogy az optikát a nem-villamosított vonalak egyes szakaszai mentén "elássák", vagy "felakasztják"?
A Hatvan-Salgótarján vonalon pl. mindkettő előfordul. A képen, amely Tarnál készült (eredetileg természetesen a Púposról, készítette Barta Endre/Trains.hu) az oszlopsoron futó optikai kábel is látható.
"A nehézáramú távvezetéket meg kedvtelve nézegetem"
Távközlős szemmel van is mit nézni rajtuk. Az energiaipar legmegbízhatóbb vivős alapáramkörei. Igaz, a vonalszűrők elemei - elsősorban a kondik - igencsak "nagyocskák" szoktak lenni.
Kültéri rongálásbiztos szekrények azért vannak már. Pl a 2-es mentén anno a PanTeles berendezések ilyesmikben voltak elhelyezve. Rittalok voltak talán, nem emlékszem pontosan. Előnye annyi volt, hogy nem kellett igénybe venni a MÁV távközlősöket ha hozzá akartunk férni a készülékekhez.
"...a vagyonvédelem már fontosabb szempont lett kishazánkban, mint a szolgáltatás megléte."
Valahol, közvetve, de sztem ez is hozzájárul, nemcsak lemaradáshoz, de még a vonalbezárásokhoz is.
Gondolom, az ilyen kis pusztai megállóhelyrekről van szó, mint pl. Molvány. (A kábelnyomvonal tényleg nem látszik, viszont, hogy megy-e itt optika, arra már nem emlékszem.) Európai fejjel az ember már természetesnek vehetné, hogy a vonat érkezését, vagy esetleges késését néhány perccel előre az ilyen helyeken is bemondják.
Sokszor sajnos nem a műszaki szempontok a korlátok. Például a megállóhelyek távkezelt utastájékoztatása is remekül megoldható lenne optikán. Csakhogy: a puszta közepén kellene egy elektronikus egységet, hangszórókat telepíteni, klimatizált szekrényben, úgy , hogy a kedves utas ne tudja szétbarmolni. Sajnos a vagyonvédelem már fontosabb szempont lett kishazánkban, mint a szolgáltatás megléte. Például a felszíni betoncsatornát is már csak földtakarással engedélyezik, különben ellopják a környékbeliek. Láttam már olyan hagyományos pályatelefon megoldást egy gyártótól, ahol a műanyag oszlopban egy kézibeszélős, nyomógombos belépőelektronika volt helyi, akkumulátoros, napelemtöltős megoldással. Sajnos nálunk csak néhány napot érne meg egészben. :-((
Amennyire eddig kivettem, a pályatelefon hasonlít a régi koax-, v. szimmetrikus kábeles sokcsatornás FDM rendszerek vonali szolgálati áramköreire, amelybe a középerősítőknél (v. később, PCM rendszerek esetén, a regenerátoroknál) közönséges LB készülékekkel egyszerre több helyen be lehetett lépni. Ezt rendszerint egy nehézterhelésű, erősítetlen érpárral oldották meg, ami ugyan kegyetlenül kongott, viszont csillapítás-probléma nem volt vele.
Lehet, hogy a vasútvonalak mentén az ilyen jellegű alkalmazás alapáramköreként valóban nem az optikai szál a legelőnyösebb megoldás (pl. szükségszerű helyi táplálás), viszont ma már (mintegy „ballasztként”) rendelkezésre áll, megbízható, és villamosított vonalaknál nincs vele a legnagyobb gond, a zavartatási, ill. távolbahatási probléma. (Gondolom én, mint a szóban forgó technika területén nem szakértő.)
Véleményem szerint még az is nehezítené a pályatelefon használatot, hogy a mobil kezelőkészülék egy optikai felületen illeszkedne a kábelhez, ami ugye csak tökéletes lehetne. A mostani bakelites kétsoros csatlakozókat is rendszeresen kitördelik, szétbarmolják. Vagy jókedvű idegenek, vagy a hanyag vasutas használók. A klímát, párát is jól kell tűrnie. Aztán a mostani pályatelefon a kábelen kap táplálást, míg egy optikai csatlakozó egység csak helyi telepes lehetne, az meg bizonytalan, hogy kinek mikor val épp jó állapotú telepkészlete, anélkül meg bizonytalan a telefonálás. (vészbemondás esetén kritikus)
"...a mostani szabályok szerint kötéstől kötésig teljes gyártási hosszat kell cserélni, hogy ne kerüljön bele újabb kötés."
Értem. Ez nekem azért érdekes, mert az optikai hálózatok csillapítástervezésénél (link budget) - már ahol én találkoztam vele, mint pl. polgári távközlés, KTV - a kábelszakaszokba az élettartam alatt járulékosan bekerülő kötések (statisztikai alapon) várható számát figyelembe szokták venni. Igaz persze, hogy ezek éppen nem léges optikák.
Például ha megsérül, elvágnak egy léges potikát, akkor a mostani szabályok szerint kötéstől kötésig teljes gyártási hosszat kell cserélni, hogy ne kerüljön bele újabb kötés. Pályatelefon nagyon sűrűn van, minden térköz, ill sorompószekrényen, útátjáróban, bejárati jelzőknél, stb. Ez azért jelentős mennyiségű leágazást okozna
