A Württembergi Hercegségben a protestáns reformáció az 1520-as években kezdődött, főleg amikor 1525-ben Ambrosius Blarer és Johannes Zwick lettek a helyi protestáns mozgalom vezetői. A reformáció eszméi gyorsan terjedtek az egész hercegségben, a népesség egy jelentős része hamarosan protestáns lett.
1536-ban az áldott emlékű Ulrich herceg (ur. 1498 - 1550) maga is a lutheranizmus mellett tette le a voksát, a reformok révén ez lett a hercegségben az államvallás.
Bár az ellenreformáció korában valóban sokan visszatértek a katolicizmusra, formailag az evangélikus vallás maradt az államvallás egészen a vallászsbadság deklarálásáig.
Bár a cuius regio, eius religio elv alapján jelentős területek maradtak meg katolikusnak, pl. majdnem az egész Oberschwaben és Baden jelentős része is.
A ma helyzet meg az internetes adatok szerint az, hogy Baden-Württemberg Bundesland lakosságán belül nagyjából egyenlő arányban vannak a katolikusok és a protestánsok.
Különben érdekesek ezek a római területek elleni hadjáratok. Vajon miért indulhattak ezek a támadások ? Egy része érthető, mert egyik törzs nyomta a másikat maga előtt, például a hunok elől menekülve. A többi eseben viszont mi lehetett az ok ? Túlnépesedhetett a terület, új földekre vágytak vagy csak a rómaiak kincseit akarták megszerezni ?
A Majna vidéki frank területekről is származik több ősöm : Engert, Zank, Metzger, Paxián. A würzburgi püspökség területén éltek mind. A terület a püspökök birtoka volt, csak Napóleon idején megkapta a Majna vidéket Bajorország. Különben érdekes rész volt ez a terület, a reformáció idején áttértek a püspökökkel együtt az evangélikus hitre, majd az új püspökök hatására az 1580-as évektől újra katolikusok lettek. Az északi sváb részekről nekem 2 ősöm jött. Neibsheimből a Higlerek, a Pforzheim melletti Lehningenből a Marlokok. Lehningen és még 5 falu katolikus sziget volt az evangélikus Baden-Durlach területén.
Én úgy tudtam hogy a szemnonok a legerősebb szvéb törzs voltak. Meg tudnád mondani a csatlakozott szvéb és rajnai - majnai törzsek neveit ? Különben van ahol azt írták, hogy a kvádok maradékai a Hun birodalom bukása után az alemann területekre vándoroltak és az ő nevük volt a szvéb amiből lett a sváb elnevezés, mondjuk nekem ez elég hihetetlen. Az biztos hogy 406-ban a hunok elől menekülve a kvádok ekkor szvéb néven Portugáliában letelepedve saját államot hoztak létre.
A valódi északnémet dialektusok igazából nem is tartoznak a (fel)német nyelvhez, hanem egy holland-flamandhoz közel álló önálló nyelvet alkotnak, amit a nyelvészek Plattdeutsch-nak vagy Niederdeutsch-nak hívnak.
A felnémet beszélői ebből valóban nem sokat értenek.
A bajor és a sváb között nem akkora a különbség, de alkalmanként valóban felmerülhetnek megértési problémák, ha mindkettő a saját dialektusában beszél.
Jó tíz évvel ezelőtt volt két württembergi vendégem, sörözés közben beszélgettünk ezekről a dolgokról is.
A negyedik-ötödik sör után az egyik elkezdte kifigurázni a bajorok nyelvjárását, a másik meg teli szájjal nevetett rajta:-)
Az megint egy más kérdés, hogy a Karoling-kori alemann hercegség, ill. a virágzó közékori Sváb Hercegség (Herzogtum Schwaben) népessége mennyiben tekinthető a Kr.u. III. sz. második felében ide benyomult elba-oderai és rajna-melléki germán törzsek leszármazottai.
A mai svábok antropológiai jellegei arra utalnak, hogy igen sokan helyben maradhattakaromanizáltprovinvciálislakosságbólis,deennekpontosszámarányairólsajnosnemsokattudunk.
A szvébeknek vagy szvéveknek már volt egy korai, Kr.e. 70-50 köüli nyugati irányú kirajzása is a hős Ariovist heritogo vezetésével.
A szövetkezett kisebb germán törzsekel együtt egészen a gallok földjének keleti pereméig vonultak.
Később ugyan a rómaiak ellen vívott háborúban nagyobbrészt felmorzsolódtak, kisebb részben beolvadtak a helyi rajnai germán törzsekbe.
A Kr.u. III. sz. legelején feltűnő alemannok nem egyetlen germán tözs voltak, hanem egy törzsi konföderáció.
Fő erejüket a szvébek és a szemnonok alkották, de sok kisebb germán törzs is csatlakozott hozzájuk a Majna-Rajna vidékéről.
Így egyesülve a Kr.u. III. sz. közepére már igen komoly katonai potenciált alkottak, amely képes volt felvenni a küzdelmet a taktikailag jobban kiképzett és fegyelmezettebb római légiók ellen is.
Hát igen, Gallienus (260-268) császár alatt elérte egyik mélypontját Róma, megalakult a Galliai császárság, a keleti tartományok Palmyra uralma alá kerültek, így került 260-ban alemann kézbe az Agri decumates nagy része. 275-ben Aurelianus (270-275) halálakor az egész alemann terület lett. Probus (276-282) még visszafoglalta, de 282-ben végleg alemann birtok lett.
Nekem is van egy szép térképem. Kr.u.50-ben még az Elba és Odera közt éltek a semnonok az alemannok ősei. Ott mutattak be időnként emberáldozatot az isteneknek a szent ligetben. A narancssárga részen vannak.
Nyilván nem mérvadó, de ugyanezen időszak végén Bajorföldön keresztül érkeztem vissza, és úgy alakult, hogy be kellett mennem egy igazi csöppeteg kis bajor faluba eligazítást kérni. Könnyed társalgási szintű nyelvtudásom (középfokról némileg továbbfejlesztett) nem volt elegendő EGYETLEN szó megértéséhez sem.
Pedig a mai napig vannak erőteljes különbségek. Harz-beli ismerőseimnél töltött idő alatt találkoztam olyan regionális műsorral, amit konkrétan nem értettek meg vendéglátóink, sajnos a pontos térségre nem emlékszem, kiknek szólt a műsor, de észak-német volt, annyi bizonyos.
"Ezek szerint sváb és bajor őseimnek lettek volna nehézségei ha beszélni akartak volna egymással. :))"
Nem feltétlenül. Lehet, hogy csak a fordítások különböznek ennyire. Mint mondtam, nem volt egységes írott Althochdeutsch sztenderd, az imádságokat lefordító szerzetesek talán véletlenszerűen is más-más bajor vagy alemann szót választottak egy-egy latin kifejezés lefordítására.
Igen, így van Vörösváron is a lumpen alkoholistákból lettek kommunisták. Az egyik kinézte magának egy sváb ember házát és be akart költözni, elvenni a tulajdonostól, de az szerencsére el tudta zavarni. Igen főleg a temesi bánság volt sikersztori, egy mocsárvidékből Magyarország éléskamrája lett.
Én a pannoniai római katonákról olvastam, de máshol is így volt. A római katonáknak sokszor barátnőik voltak a helyi nők közül és gyerekeik a nőktől, aztán leszerelés után feleségül vették őket és ott maradtak a provinciában.
Nem hallottam róla, de ez bevett szokás szomszédos népek közt, hogy kigúnyolják egymást. Vannak sokkal csúnyább szomszédságok. Ez még szomszédos faluk közt is előfordul.
Nagyon szép. Érdekes milyen nagy az eltérés, azt hittem max néhány szó volt más a germánn nyelvekben. Ezek szerint sváb és bajor őseimnek lettek volna nehézségei ha beszélni akartak volna egymással. :))
Fater unser, du pist in himilum. Kawihit si namo din. Piqhueme rihhi din, Wesa din willo, sama so in himile est, sama in erdu. Pilipi unsraz emizzigaz kip uns eogawanna. Enti flaz uns unsro sculdi, sama so wir flazzames unsrem scolom. Enti ni princ unsih in chorunka. Uzzan kaneri unsih fona allem sunton.
Óalemann (Sankt Galleni Miatyánk):
Fater unseer, thu pist in himile, wihi namun dinan, qhueme rihhi diin, werde willo diin, so in himile sosa in erdu. prooth unseer emezzihic kip uns hiutu, oblaz uns sculdi unsero, so wir oblazem uns skuldikem, enti ni unsih firleiti in khorunka, uzzer losi unsih fona ubile.
Arról hallottál már, hogy a baden-württembergi svábok kicsit mindig is lenézték, hegylakó bunkó parasztoknak tartották a bajorokat, az osztrákokról már nem is beszélve?
Meg hogy ez az ellentét állítólag a Karoling-kori alemann-bajor ellenségeskedésig megy vissza?
"A legérdekesebb az lenne, ha egy a kelták közé beovadt római légiós utóda lennék, persze ezt már amúgy sem lehetne kideríteni."
A nagy számok törvénye alapján szinte biztos, hogy volt ilyen eset.
A meghódított provinciákat kormányzó római tistviselők és katonák nem arról voltak híresek, hogy annyira önmegtartóztató életet éltek volna. Ha máshogy nem is, "nem hivatalos úton" erősen keveredtek a meghódított területek lakosságával.
Mind a Parasztpárt, mind a kommunista párt tagságának túlnyomó többsége a legszegényebb, tanulatlan, műveletlen rétegekből származott, akik könnyen bedőltek a marxizmus-leninizmusnak meg hasonló szésőbalos ideológiának.
Egy igen jelentős részük kifejezetten irigy, gyűlölködő, rendkívül primitív ember volt.
Ezek irigykedve tekintettek az általában jómódúnak tartott svábokra.
Ezek az emberek nagyon hamar elfeledték, hogy ez az ország mennyi mindent köszönhet a dunai sváboknak.
A török és kuruc háborúk vége után az egész ország gyakorlatilag egy hatalmas terméketlen pusztaság volt, bűzös mocsarakkal, óriási kiterjedésű, gazzal borított ugarokkal.
Az hogy a XVIII. sz. végére Magyarország Európa éléskamrája és egyik legfőbb gabonatermesztő vidéke lett, nem kis részben a mi őseinknek is volt köszönhető.
Ez érdekes mert a Parasztpárt tagjai és vezetői gyűlölték a németeket, még a kommunisták is mérsékeltebbek voltak náluk. Szabályosan uszítottak ellenük az újságjukban és a parlamentben. Ők mondták hogy egy batyúval jöttek a németek, azzal is fognak menni.
