Szóbeli intést kaptam, hogy talán már túl sokat is foglalkozom a cigarettacsikkekkel. (Sokan olvassák az internetet, akik nem szoktak írni bele.)
Általában vagyok a szemetelés ellen, ez úgy látszik, nem tűnt ki a beírásomból. Ma reggeli, a lakásunk előtti szemlémen 1 cigarettacsikket, az előkertben pedig egy cigarettásdobozt találtam. A dobozon két komoly intelem szerepel fekete betűkkel, egy harmadik ellenben - "Az üres dobozt a kukába dobjuk!" - nem szerepelt a dobozon. (Ezennel ingyen felajánlom a gyártónak.) Egy kis számítást végeztem: szökőévben a dobozonként 700 forintos cigarettából a doboz eldobójának van idén 256 200 forintja a szenvedélyére, de ahhoz már nincs érzéke, hogy ne szemeteljen. Ezzel a témát itt be is fejezném, de nem ígérem, hogy a városvédő lapban nem hozom majd ismét elő. A lapban sok lokálpatrióta embertársam írásaira számítok.
Cserba György cserkésztisztnek, a bajai vízicserkészet elindítójának gyászmiséje a Rókus kápolnában volt. A kápolnában hiányoznak az egyik mellékoltárról a puttók, melyeket tolvajuk minden valószínűség szerint külföldi megrendelésre lopott el. (Hihetetlen mennyiségű magyar műkincs vándorol külföldre, Erdélyt meg egyenesen kifosztották a lelkiismeretlen műkincs-kupecok.)
Gyakran körüljárom a Barátok templomát. Talán jó lenne a Mater dolorosát is bevinni a templomba. Nem csak a tolvajoktól, a vandáloktól is félteni kell. Hogy célszerű-e erről nyilvánosan szót ejteni? Hasonló ügyben nagyon régen is felmerült ez a kérdés, amikor egy figyelmeztetést írtam, hogy a betörők először felhívják a telefonszámot, így győződnek meg, hogy otthon van-e a háztulajdonos. Naivitás feltételezni, hogy a tolvajok ilyen figyelmeztetésekből veszik az ötleteiket. Kiképezik egymást kényszerű együttléteiken. Egy kiérdemesült (ma úgy mondanánk: nyugdíjas) betörő - a tévében láttam - 43 másodperc(!) alatt nyitott ki egy nagyon bonyolultnak szánt bejárati-ajtó zárat.
Nagyon fellelkesített, hogy a városvédő folyóirat internetes kiadása létrejöhet. Ehhez járult, hogy szokásos reggeli szemlélem, amikoris a cigarettacsikkeket előttünk az utcán összegyűjtöm, ma és először egyetlenegyet sem találtam.
Nem terhelném egyéni ügyeimmel Levelezőtársaimat, de a következők városvédelmi szempontból közérdekűek. Sokszor hangsúlyoztam, hogy lehetőleg kerékpárral járok. A lánc elszakadván, ma gyalog keltem át a Katonavárosból a vasúti felüljárón a városba. A felüljárón, a mélység felett két tizenéves lóbázta a lábát a korláton. Figyelmeztetésem nem talált kedvező visszhangra, de azért lekászálódtak. (Ez inkább a balesetvédelem, mint a városvédelem körébe tartozna.)
Hasonlóképpen szomorú tapasztalatom, hogy véges-végig, a Móra Ferenc utcán át a postáig a járdák tele vannak cigarettacsikkel, elszórt nejlon és papírzacskókkal.
A folyóiratban külön fejezetet szentelek majd neki, most csak megemlítem. Sok régi háznak van két vagy három tulajdonosa. Gondolom, igyekeznek megkülönböztetni egymástól a saját tulajdonú portarészeket, és ez sikerül is. Előfordul, hogy csak a színezésben, de vannak szörnyűbb megoldások is, amikor az épület egyik fele kopasz. a másik még hordozza a régi díszeket. A lélektanból tudjuk, hogy mindenki vágya, hogy megkülönböztessük magunkat másoktól. Az egyes lakóházak két felének ilyetén megkülönböztetését a városkép megóvása végett el kellene kerülni!
Az interneten megoldódik a városvédő folyóirat, ugyanis kitűnő kollégám - az internet avatott művelője - felajánlotta közreműködését a saját honlapjával. Mivel úgy tapasztalom, hogy egyre többen férnek hozzá az internethez, és olvassák is, átmenetileg jó megoldásnak tartom.
Hogy néha valami lélekmelegítő eseményről is beszámoljak.
Tegnap méltóképpen emlékeztünk meg a Baja szülötte Telcs Edéről halálának 60. évfordulóján. A hajdani Lámpa u. 1. szám alatti (ma Telcs Ede u. 28., sarokház lévén a számozás és az emléktábla a Táncsics utcán van)) szülőházát megkoszorúzták. Majd munkáiból rangos kiállítás nyílt a Nagy István Képtárban. Rokonai a világ minden tájáról, 8 országból jelentek meg. Baján egy zsánerszobra, a Hüvelyk Matyi látható. (A kisgyermek, akiről mintázta, idős professzorként többször járt Baján, jómagam is találkoztam vele.) Telcs Ede születésének évfordulójáról megemlékeztem annak idején. A Petőfi Népében az íráshoz megjelent a Kecskemét központjában felállított Kossuth-szobrának fotója. A www.bacskaisport.hu-n szintén olvasható egy írásom róla. (Remélem, nem szerénytelenségnek, inkább tényközlésnek tekinthető ez a megjegyzésem. Telcs Ede olyan nagy művész volt, hogy könyvtárnyi irodalom foglalkozik a munkásságával.)
A Biblia Éve alkalmából kiállítás nyílik a református gyülekezeti házban e hó 24-én, szerdán. (Deák Ferenc u. 17.) A vándorkiállítás mellett egy-egy tárlóval jelentkeznek a tárlatnak otthont adó gyülekezeten kívül a római katolikus, az evangélikus és a baptista egyházközösségek is. A tárlat október 1-jéig látogatható, naponta 10-18 óra között. Szeptember 28-án, vasárnap 11 órakor Pecsuk Ottó, a Magyar Bibliatársaság Alapítvány főtitkára tart előadást.
Amíg sikerül egy városvédő folyóiratot talpra állítani - utánanéztem, egy sincs az országban -, meg lehetne kísérelni itt az interneten ugyanazoknak a célkitűzéseknek teret adni. Mivel itt szerkeszteni nincs mód, a tárgynál kellene maradni. A stílust illetőleg pedig azt kérném, hogy gondoljunk arra, hogy az ifjúságot, a jövendő felnőtt nemzedéket is jó lenne megnyerni a városvédelem ügyének!
A következőben kísérletet teszek egy városvédelemhez kapcsolódó téma rövid feldolgozására.
A karapancsai vadászkastély avatásán egy kedves hölgy - aki a kastély műemléki terveit készítette - a Kiegel-ház iránt érdeklődött. Kissé keserűen mondtam, hogy nincs rajta a védett épületek listáján. Megígérte, hogy tájékozódik, mivel a listát ő készítette, és azon bizony rajta volt.
"Feljebb a Pesti út (a mai Dózsa György út G. Z.) vásárteret lezáró nyugati oldalán, a Kádár utca sarkán áll ma is, csak szégyenletesen elhanyagolt állapotban, Baja talán legszebb műemlék lakóháza, az 1817-ben épült, klasszicista, emeletes Kiegel-ház. Ideje lenne helyreállítani, és megőrizni, mint az 1840-es nagy tűzvész előtti, régi Baja épülethagyatékának egyik legértékesebbjét." Major Máté bajai születésű építészettörténész könyvéből idéztem.
A Liszt Ferenc Zeneiskola, ahol dolgoztam, a Táncsics u. 8. alatti lakóházban működött szűkös körülmények között, rengeteg kölcsönteremmel. (Tanárlétszám 4, idekerülésemkor 6 fő, a 80-as évekre 17 fő és sok óraadó.) Az előbb említett könyvidézettel szaladgáltam. 1983-ra el is készült a zeneiskola új épülete, a Dózsa György u. 18. Műemléki szempontból példás helyreállítással. Ezzel egyidőben, lévén, hogy bizonyos művészetoktatás-ellenes intézkedésekkel nem értettem egyet, megváltam az iskolától. Sok évig be sem mehettem az épületbe, ami azért kár, mert nagyon sok kivitelezési feltétel nem érvényesült, melyek híján én át sem vettem volna. Például ma, 25 év múltán sincs hangszigetelés, ami már annak idején is alapvető követelmény volt, és terv is volt rá.
A ház a bajai születésű ezermester feltaláló, Kliegl József családjáé lehetett. Alul borospincék és raktár, a földszinten boltok, az emeleten lakott a család. 2 pendelyes kémény van benne, országosan is ritkaság. Falépcsőjét is, természetesen impregnálva van, sikerült megtartani.
Köszönöm a figyelmeztetést. Az ilyen hibára nincs mentség, legfeljebb magyarázat. Azt kísérelem meg most.
Mivel a kistemplom történetére figyeltem - vitatható, hogy egybe vagy külön írandó a "kistemplom" - a Batthiány nevet (sic!) beütöttem a keresőprogramba. Többezer esetben így adta ki. Itt megtántorodtam, annak ellenére, hogy régi gimnáziumom, - most volt ott az 50. érettségi találkozóm -, gróf Batthyány Lajos nevét viseli. Gyanakodtam, majd döntöttem. Sajnos rosszul.
Tegnap este hallottam a Kossuth Rádióban egy érdekes műsort a helyesírással kapcsolatban. Nagy a bizonytalanság. Sokáig vita marad az "ly" használata. Naponta kimondjuk a "kenyér" szavunkat. Összetételeit helyesen írni legalább nyelvtudósnak kell lenni.
Az "itthonléte" szót a tanácsadó szótár nem tartalmazza. Szerepel benne: itthon levő, itthon marad, itthon maradás. Az említettek logikája szerint az "itthonléte" két szó lenne. Jómagam hajlamos vagyok külön írni bizonyos szavakat, mert úgy tűnik, hogy a fogalmak mindinkább összetepadnak a helyesírásban. (Folyóvízszintsüllyedés nem ugyanaz, mint folyó vízszintsüllyedés, folyóvíz szintsüllyedés vagy folyóvízszint süllyedés) A nagybetűvel kezdő írásmódot, - bizonyos nyelvekben minden főnevet nagybetűvel kezdenek -, gyakran alkalmazzák helytelenül a magyarban. (Mondat közben például Államtitkár, Polgármester, Dr., Gróf, Vezérigazgató stb.)
A Vízügyi Kamarazenekarnak ez volt a neve. A vízügyi igazgatóságnak viszont Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság. Hadd hozzak egy párhuzamot! Holnap lesz a Telcs-emlékkiállítás megnyitója a Nagy István Képtárban. Rendezi a Türr István Múzeum. Ha csak a "múzeum", akkor kisbetű. (Kisbetű és kis betű esetében az egybe- vagy különírás jelentésbeli különbséget hordoz.)
Lektorálásra bizony szükség van. Igaz a közmondás a szálkáról és a gerendáról. Jót nevettünk a napokban, amikor egy 150 oldalas könyvben az egyetlen helyesírási hibára azonnal rábukkantam. Bezzeg a magaméra nem!
Mégegyszer köszönöm Kedves Levelezőtársamnak, hogy írásomat figyelmesen elolvasta.
Jóleső érzés tapasztalni, hogy van, aki megtartja a szavát. Gyermekkoromban egy kis versikét mondogattunk: Ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó.
Addig, amig a bajai városvédő lap életre kelhet. - utánanéztem, egy sincs az országban -, megkísérlem az internettel pótolni. Íme egy hír, és ami belőle a városvédelem számára következhet:
Szeptember 21-én, tehát most vasárnap du. 4 órakor liturgia lesz a görögkatolikus egyház szertartása szerint a Batthiány utcai, a Főtér közeli templomban, melyet a bajaiak kis szerb templomnak neveznek.
Úgy véljük, hogy a görögkeleti (ortodox) híveknek három temploma volt Baján a régi időkben. Ha biztosan nem is tudjuk, de valószínű, hogy a mai kis szerb templom helyén állt a Mária Magdolna tiszteletére szentelt templom.
Itt szentelték fel Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére 1754. november 10-én "az óhitű görögök kis templomát". Mint tudjuk, 1840. május 1-jén szörnyű tűzvész pusztította el Baját. A lángoknak a kis templom is áldozatául esett, de két évvel később már helyreállították. (Az évszám mai is látható a bejárat felett.)
Mivel nem használták, a szép kis templom állaga nagyon megromlott. (Érdekességként megemlítem, hogy birtokomban van 1934-ből egy festmény a templomról, Miskolczy Ferenc alkotása, amikor a templom még a maihoz hasonló jó allapotban volt.)
Felmerült a terv, hogy az értékes műemléket valamiképpen meg kellene menteni. A bajai vízügyi igazgatóság a legnagyobb vállalatok közé tartozott. A fenntartásában levő jónevű kamarazenekar léte adta a lehetőséget, hogy a kistemplomot a vízügy felújíttatta a kamarazenekar próbaterme céljára. Kezelése a Liszt Ferenc Zeneiskola feladatkörébe került. Erre utalt is egy márványtábla, - a Liszt Ferenc Zeneiskola Kamaraterme - mely úgy gondolom, jelenleg a múzeumban lehet, miután a kistemplom az említett funkcióit elvesztette.
E sorok írója akkor a zeneiskolában dolgozott, és szorgalmazta, hogy a növendékek minél több, de legalább évi két hangversenyen fellépjenek. És ne csak a legeredményesebben tanulók, - mint ez régebben szokásos volt -, hanem mindenki. (Mint minden képesség, a szereplés, mely lényegében ugyanaz, mint az iskolában a felelés, fejleszthető.) Egyben elláttam a Vízügyi Kamarazenekar koncertmesteri teendőit, így több szálon is személyes feladatomnak tekintettem a kistemplom rendbehozását, illetve a szent hely méltó használatát, melyre az átvételkor ígéretet is tettem. Az ünnepélyes átadás - átvétel 1973. október 7-én történt. Időközben felmerült, hogy a templomot Udvardi Erzsébet Kossuth-díjas festőművész alkotásainak bemutatótermeként töltsük meg élettel. A művésznőnek jómagam be is mutattam a templomot egyik itthon léte alkalmával. Nyilván ő sem, egyébként én sem tartottam - különböző okokból, de itt nem részletezném - bemutatóterem céljára alkalmasnak.
Műemlék lévén, maga a fűtés is megoldhatatlan probléma. Annak idején. lévén a villany általi fűtés megfizethetetlen, minden téli alkalommal négy Siesta-kályhát cipeltem oda. Ma már a palackos gázzal való fűtés is megoldhatatlan lenne a magas költség miatt.
Nagyon örülök, hogy most újra él a kistemplom, és arra használják, amire eleink építették: Isten dicsőségére, a lelkek felemelésére.
A városvédő lap alapítása iránti lelkesedésem a nyár folyamán mitsem csökkent. Jóllehet az évnek ez a szakasza a legkevésbé alkalmas erre, próbáltam mindenfelé tájékozódni a lehetőségekről.
Túl sok biztatást nem kaptam. Mérvadó személyiségek szerint egy városvédő lapnak nincs realitása. (Soha sincs realitása, mert a városvédelem mindig sért valamilyen érdeket.)
Arra is figyelmeztettek, hogy anyagi erő híján a pereket sem tudom majd finanszírozni. (Legutóbb 8 millió forintot és 3 évi kamatát követelték. Ez 12 évi nyugdíjam. Akkor még úgy gondolkoztam, hogy ha úgy fordul, majd leülöm. Ma már inkább unokáimmal szeretném eltölteni a számomra még jobb esetben rendelt éveket.)
Többek részéről kaptam a tanácsot, hogy forduljak a Bajai Honpolgárhoz. Mint alapító szerkesztője, valóban városvédő lapnak indítottuk. Olyannyira sikeresen e tekintetben, hogy ügyes puccsal hamarosan megváltak tőlem. A városvédelmen kívül bizonyos, a lapszerkesztéssel kapcsolatos szakmai követelményeket is támasztottam, így a magyar nyelv alapfokú ismeretét. Félreértés ne essék, ez nagyon régen volt, nem a mai helyzetre célzok, amikorra a Bajai Honpolgárból színvonalas várostörténeti lap vált. Főszerkesztők jöttek, főszerkesztők mentek. Az a főszerkesztő, aki közreműködésemet igényelte volna, még nem jött el. Pedig nekem is vannak nagyon szép történeteim, melyek nem sértenek semmilyen érdeket. A www.bacskaisport. hu-n olvasható is vagy száz darab belőlük.
Az előbbiekben magyarázatot szeretnék adni, hogy miért nem követem a jószívvel adott és logikus tanácsokat. Erről egyébként tettem említést a régi baja.hu-n, ki is törölték íziben. (Kiváncsi leszek, hogy itt megmaradhat-e.)
Ugyanis az a tervem, hogy amig a nyomtatott lap terve nem válik valóra, - annak nincs értelme, hogy csak egyetlen szám jelenjen meg, melyre van nagylelkű adományozó -, addig az interneten kísérelem meg a városvédelem céljait szolgálni. Hogy miért nem igyekszem a Bajai Városvédő Egyesület szárnyai mögé bújni, melynek céljaival - egyik alapító tagjaként -, nyilvánvalóan egyetértek? Egyszerűen azért nem, mert az írott sajtó nem várhatja meg, amig egy-egy ügy érdekében az elnök összehívja a közgyűlést.
Hirtelen csak egyetlen általánosan ismert fogalom jut eszembe, mely országszerte Bajára utal: a Sugovica. Legalább így ismerik a bajai halászlét, de az inkább turisztikai-idegenforgalmi képzeteket kelt.
Belevauzhatok? Szóval jó éca, hiszen a város közvetlen közeli helyek is beletartozhatnának ebbe. Részemről nem javaslok semmit, azon egyszerű okból, hogy most nem jut eszembe semmi. Illetve mégis: olyasmi cím kellene, amiben BAJA nem jelenik meg, de egyértelműen utal Bajára, mégpedig nem csak teszem azt a szeremleineknek, hanem a pápaiaknak, szombathelyieknek is azonnal beugrana a város.
Logikus okfejtés. Mindenben egyetértek vele. Rokonszenves volna az egész térségre kiható lapot készíteni, hiszen magam is nagyon sok lokálpatrótát ismerek az egyes településeken, akikre számítani lehet.
Egyesület alapítása nagyon jó lenne, magam is gondoltam rá. De rögtön elrettentem, amikor eszembe jutott, hogy egyesület alapítása rettenetes torturával, költségekkel, alapszabály készítéssel jár. Időben pedig nagyon elnyújtja egy lap indulását. Néhány egyesület alapításánál tapasztaltam - az alapszabályt kitűnő jogászok készítették -, hogy mindig jónéhány nekifutásra volt szükség. Pályázati lehetőség szempontjából viszont nagyon jó lenne.
Abban is egyetértek, hogy egy ilyen nemes ügy érdekében összefogásra van szükség, mégpedig, ahogy mondani szokták, "nemre, fajra, felekezetre való különbség nélkül".
Való igaz, hogy a cím adása nagyon fontos dolog. Jól meg kell fontolni. Ismert anekdota, hogy Maupassant Gömböc c. regényét a húsipari szakkönyvek közé sorolták be az egységes könyvtári rendszerben. Nagyon sok címmel találkozunk, melyről fogalmunk sincsen, hogy miről szólhat a cikk, a regény, a színdarab vagy a film.
A folyóirat címeknél általában nem szokás vagy nem illik - még akkor sem, ha már nem védettek -, hogy ugyanazt adjuk, ha a lap irányultsága nem ugyanaz. Előttem van a bajai Türr István Múzeum kiadványainak 2., 1957-ben megjelent füzete. (Fk. Solymos Ede). Dankó Imre 600 címszót, 1000 adatot állított össze Baja irodalma címmel. A II. fejezetben a tudós szerző közli a bajai sajtó kiadványait. Az időszakos kiadványokkal együtt 88 újság és egyéb kiadvány címét. Bácskai-val 6 indul, Bajai-val 22 db 1957-ig. Itt felsorolom őket. (A darab számok nem egyeznek, mert ugyanazon a néven többször, vagy szüneteltetés után is jelent meg lap.)
Bajai Figyelő, Bajai Hírmondó, Bajai Friss Újság, Bajai Hírlap, Bajai Hirnök (sic!), Bajai Jegyzetek, Bajai Kis Ujság (így!), Bajai Járási Népnevelő, Bajai Közlöny, Bajai Tükör, Bajai Ujság (így!). A ma is létező Bajai Tükör néven egy alkalmi humoros riportlap jelent meg 1918-ban.
Az Aldunai Lapok 1860-ban jelent meg az első Bajai Közlöny folytatásaként., majd később Bajai Hirnök lett.
A városvédő lap címeként felmerült eddig a Bajai Városvédő is. A Bajai Városvéd (így!) kissé a "honvéd" szó után csak azok számára lenne érthető, akik ismerik a hajdani Lőkert hexameterét: "Polgár, légy hazavéd".
Sajnos nem ismerem eléggé Baja kistérség ezirányú kiadványait. Sok nem lehet, mert ha tehetem, keresgélem azokat a kiadványokat, amelyek erről a térségről szólnak. Vannak helyi kiadványok, de azok talán csak az adott település napi gondjait, eredményeit közlik. Szerintem jó lenne egy olyan kiadvány, amely - hasonlóan a Bácsországhoz - Baja térségének településvédelmi, kulturális, történelmi stb híreit közölné. Mondom ezt annál inkább is, mert most valahogy úgy érzem, hogy ha indítnak is egy kiadványt (nem civil szervezet), valahogy felüti a fejét a pártoskodás. Ezt nagy ívben el kellene kerülni. Persze az is szerencsés lenne, ha valamilyen egyesület adná ki. Főleg a pályázatok miatt. Mert biztos lehet találni önzetlen, honorárium nélkül író egyéneket, de a nyomdaköltség már tetemes tétel. Pláne, ha minőségi a kiadvány. Kezdetnek sztem kellene egy olyan elnevezést választani, amiben benne van a továbblépés lehetősége. Talán az 500 pld-ból lehet juttatni néhányat a környező településekre is, felmérni a fogadtatást. minden faluban biztos van egy megrögzött lokálpatrióta, akinek tarsolyában van valamilyen írás. Nos: lépjünk ki Bajáról! [úgy beszélek, mintha közöm lenne, bocs :-)))))]
Nagyon szellemesnek, jónak érzem a Baja Tsinosításáért címet. Viszont fennáll a veszély, hogy sokan sajtóhibának érzékelik. Konkrét eset (ma lesz a kiállításról műsor a Bajai Televízióban), hogy Vidovits Iván kiállításának megnyitója 17,08 órakor volt a fiatal művész szándéka szerint. Az erről szóló híradásoknál és a meghívón mindenki azt hitte, hogy sajtóhiba.
Külön is figyelemre méltó a Bácskai név használata. Ez ugyanis lényegesen kiszélesítené a lap hatókörét. Nem volnék ellene, hiszen a mai közlekedési viszonyok között a lap tematikája szerint is egy egységet képez a Bácskának ez a szelete. Mi bajaiak rendszeresen járunk például Dávodra vagy Nagybaracskára, hogy vagy említsem Szeremlét, Bátmonostort, Csátalját, Hercegszántót. Nemrég jelent meg egy Zombor - Baja közös turisztikai kiadvány, tehát még tágabb körben.
A Bácska alatt érthetjük mi Észak-Bácskát, hiszen a Magyarországhoz tartozó rész nem több, mint egyötöde a Bácskának. Ettől függetlenül jó címnek tartható. Van bácskai párja is. Szabadkán megjelenik egy nagyon színvonalas Bácsország című folyóirat, melyben éppen a baja- bezdáni tápcsatornáról lesz most egy "vizes" számban írásom. Egyébként pedig rendszeresen vannak Bajáról szóló cikkek benne. Pl. Ahol a csárdás született c. zenetörténeti írásom. (Szerénytelenül csak magamat tudom említeni, mert a honoráriumról lemondva mindig csak egy példányt kérek, így csak néhány szám van meg nekem.)
Tulajdonképpen el kell dönteni, hogy kiterjesztjük-e a lap hatókörét. Jómagam hajlok rá.
Régi igény, hogy legyen egy folyóirata Bajának, melynek célja hozzájárulni a város értékeinek megőrzéséhez, és hozzájárulni a város fejlődéséhez.
Városvédő folyóiratként indult annak idején a Bajai Honpolgár, melynek alapító szerkesztője voltam. Az ott szerzett tapasztalatokat felhasználva, a várost szerető bajai emberek összefogására alapozva szeretnék most egy olyan folyóiratot indítani, melynek elsődleges célja a városvédelem. Mely senkinek nem ellenére, de valamennyi bajai ember érdekében - széleskörű összefogásra támaszkodva - szolgálja a városvédelem céljait.
A városvédő folyóirat 500 példányban jelenik meg, A4-es lapokon, 16 oldalon, kétszín-nyomással, "házilagos" terjesztéssel. Így csak a nyomdai előállítás költségeire keresünk támogatókat, a cikkek megírását és a szerkesztést ingyenesen végezzük.
Lényeges, hogy a folyóiratot valamennyien írnánk, lokálpatrióta bajaiak. A téma lehet minden, ami Bajával összefügg: városszervezés, -építés, közlekedés, gazdaság, ipar, kereskedelem, kultúra, oktatás-nevelés, köztisztaság, egészségügy, idegenforgalom, turisztika, Sugovica, Duna, víziváros-jelleg, sport, utcanevek, irodalom, művészet stb.
Írásaikat, javaslataikat a gazo2@freemail.hu villámposta címre kérem, telefon: 20-312-6900. Kérem, hogy a lap címére is tegyenek javaslatot! Amennyiben a Baja név szerepel benne - ez célszerű lenne -, úgy engedélyt kell kérnünk a használatára a képviselő-testülettől.
(Kérem, hogy olvassák el a Bajai régió Bajai főtér, illetve a www.baja-hu-n írottakat. Eddig a rendszer nem engedett be téma nyitására.)
Régi igény, hogy a város csodálatos adottságainak, értékeinek megőrzésére legyen egy bajai városvédő folyóirat. Fogjunk össze ezért valamennyien, városunkat szerető bajaiak!
