Sokan vitatkoznak itt balrol-jobbról..de ez semmit nem használ,az ember élete napról-napra egyre katasztrofálisabb,kilátásaink a jobb életre a nullával egyenlőek...csak várjuk ostoba birkák módjára,hogy mikor teszik a kést a nyakunkra és hajtanak minket,országunkat totális kaotizmusba,ellehetetlenülésbe.Miért türjük ezt??Szerintem csak eggyetlen fegyver van a kezünkben,az általános és totális sztrájk meghirdetése,egyszerüen senki nem veszi fel a munkát ADDIG,AMIG EZ A KORMÁNY LE NEM MOND ÉS FEL NEM ÁLL EGY CSAK SZAKÉRTŐKBŐL ÁLLÓ,PÁRTFÜGGETLEN KORMÁNY!!!!!!AHOL NINCS HELYE GYURCSÁNYÉKNAK-ORBÁNÉKNAK!!
Lehetőség adva volt a javulásra,de nem éltek vele.Itt az ideje hogy magunk tegyünk valamit az életünk jobbátételére.
Ha 3 millióan nem fizetünk akkor nem lesz adóbevétel!
És a 3 millióból 8-900000-nek fizetése se, mert az az adóbevételből van... Beszéld meg velük... Gondolod, az orvos a 300 Ft-odért szóba fog veled állni, ha nem kap fizetést, mert nem fizetted be az adókat?
Egyébként nyugat-europában vannak szakszervezetek,akik szigoruan élnek is ezzel a fegyverrel,ha nem megakarják hallatni a hangjuk...csak nálunk egy valamire valoszakszerv.sincs...mert ált.lepaktáltak a kormányunkal:-( Vajon a lengyelek 1980 as sztrájkjai értek -e el eredményt?-igen..vagy ezt se ismered el...??
A „baloldali szolidaritás” kifejezést kihúzhatjuk a szótárunkból, kiiktathatjuk az aktív szókincsünkből, ezentúl nem lesz több, mint egy jelentését vesztett, gyakorlati jelentőség nélküli hangsor, esetleg valami történelmi, nyelvi relikvia. Kár érte. Jobb sorsra lett volna érdemes, mint az a balsors, amit pont a baloldal mért ki számára.
Bolsevik szakmunkák (félő, még ma is azokból tanítanak) azt állítják, hogy a szolidaritást a francia forradalom hirdette meg, majd a proletariátus osztályharcában kapott különös fontosságot. A nemzetközi munkásmozgalomból emelődött át a kommunista erkölcsbe, annak egyik központi követelményét alkotva. Így tartották ezt eddig a baloldalon (legalábbis elméletben), ám mára nemcsak a kommunista, de mindenféle erkölcsöt sutba vágtak a proletariátussal együtt, ott pusztuljanak a nemzetközi munkásmozgalom acélos ölében, ha nem hajtanak elegendő hasznot. Nem azért váltottak nekünk rendszert a legderekabb baloldaliak (Horn, Gyurcsány, Lendvai stb.) összefogva a legderekabb liberálisokkal (Demszky, Magyar, Kuncze stb.), hogy holmi kétkezi emberek azt higgyék, ezentúl ők is jártathatják a szájukat. Sajnos, a rendszerváltásba belekeveredtek mindenféle jobboldali erők is, bizonyság rá, hogy törvényes sztrájkjogot adtak a munkásoknak, akiket a népámítók, demagógok és populisták oly mértékben félrevezetnek, hogy megpróbálnak élni is azzal. Márpedig a modern hatalomgyakorló baloldal nem tűrheti, hogy a munkavállalók a jogaikat követeljék, mert negatív példát mutatnak a társadalom egyéb csoportjainak, s az még rossz vért szülhet. Ezért érthető, hogy a baloldali vezetésű főváros közlekedési vállalata baloldali lapokban hirdeti, miszerint alkalmi autóbuszsofőröket keres, akik a tömegközlekedési dolgozók szeptember 4-re hirdetett, béremelést követelő munkabeszüntetése idején hajlandók autóbuszra ülni, s 15 ezer forintos napidíjért tovább szorítani a forgalmi dugókat. Leírhatjuk ezt egyszerűbben és közérthetőbben is: a baloldali város- és cégvezetés sztrájktörőket alkalmazna. Sztrájktörő. Ebben a kifejezésben összesűrűsödött és kicsúcsosodott mindaz, ami egy tisztességes, megélhetéséért küzdő, öntudatos munkás számára ocsmány és visszataszító. A sztrájktörők nagy szerepet játszottak az 1886-os chicagói, McCormick gyárbeli sztrájk idején is, mert a rendőrök a sztrájktörők védelmében mészároltak le számos embert. Ezen gyászos esemény emlékét őrzi, lenne őrizni hivatott május 1-je, a munkásság nemzetközi ünnepe.
Remélem és hiszem, most nem kell sortüzektől tartani, de én félek, ha egy olyan félresikeredett maoista, mint a Demszky, sztrájktörőket toboroz. Augusztus vége felé járunk, s akadt már vagy száz vállalkozó. Nyilván van közöttük néhány vezetni sem tudó, meggyőződéses mozgalmár, aki a párt hívó szavára jelentkezett, de a többséget ne ítéljük el. Nagy úr a szegénység, a nyomorúság, sok ezer családban a 15 ezer forint egy heti élelmiszert jelent. Nem rajtuk kell elverni a port, hogy közreműködésükkel továbbra is alacsonyan tarthatják a béreket, nem rajtuk kell számon kérni a szolidaritás semmibevételét. Hiszen a magyar munkavállalók 1945 után, majd 1956 óta egyáltalán nem találkozhattak a munkások önérdek-érvényesítésével, így a szolidaritásról sincsenek közvetlen tapasztalataik. Számukra csak néhány kontraszelektált, munkakerülő senkiházi jelenítette meg az „érdekvédőket”, akikre szinte nosztalgiázva ismernek rá, ha meglátják a főpolgármestert, amint a tisztességes munkabérek ellen acsarog és vicsorog. Kiköpött olyan, akár egy szakszervezeti bizalmi. Nem csoda, hogy innentől kezdve vége van mindenféle balos szolidaritásnak.
Börtönbüntetéssel fenyegeti a BKV mindazokat, akik akadályozzák a sztrájktörők felvételét a tervezett munkabeszüntetés idejére, szeptember 4-re. Egy délelőtti műszakhoz körülbelül 1200 buszsofőr kell a BKV-nál mondta Kiricsi Karola, a cég szóvivője. Az esetleges sztrájk idejére meghirdetett alkalmi munkára eddig 150-en jelentkeztek.
Hangsúlyozta azonban, hogy várhatóan nem minden BKV-sofőr szüntetni majd be a munkát és a kiesőket sem csak külsősökkel pótolnák, a cég nyugdíjas dolgozóival is számolnak.
Kedden délelőtt egyébként az elégséges szolgáltatásról, délután egytől pedig a bérekről egyeztetnek a vállalat vezetői és a szakszervezet. A tárgyalások megkezdése óta gyakorlatilag nem közeledtek az álláspontok, az érdekképviselet 6 százalékos emelést követel januárig visszamenőleg, a BKV azonban csak adómentesen adható, béren kívüli juttatásokat ajánlott, de a szakszervezet azt nem fogadta el.
Az elégséges szolgáltatásról is vita van. A közlekedési társaság ragaszkodik a 80 százalékos készültséghez, a dolgozók 85 százalékát képviselő szakszervezetek azonban 0 százalékot akarnak.
A Berlusconi-kormány ellen meghirdetett, hat hónapon belül immár második általános sztrájk sikerét ünnepelte pénteken a CGIL olasz szakszervezeti szövetség: adatai szerint több mint egymillióan - más források szerint kétmillióan - követték pénteken nyolcórás sztrájkfelhívását.
A délután hat órakor végződött országos munkabeszüntetés nyomán jelentős fennakadások voltak a tömegközlekedésben, valamint az Alitalia légitársaság forgalmában és az olasz vasutakon is. Az Alitalia járatainak több mint felét törölték, a sztrájk mintegy 35 ezer légiutast érintett. A kórházakban, iskolákban és bankokban ugyancsak visszhangra talált a sztrájkfelhívás.
Letették a munkát a Fiat autógyár dolgozói, ahol a múlt héten a bejelentette nagyszabású átalakítás keretében 8100 munkahelyt készülnek leépíteni. Az általános sztrájk mellett országszerte tüntetések zajlottak: becslések szerint Milánóban mintegy 250 ezren tiltakoztak a Berlusconi-kormány politikája és az ország rossz gazdasági helyzete ellen. Ugyanakkor a mintegy 6 millió embert tömörítő CGIL által meghirdetett sztrájk méretei nem hasonlíthatók az április 16-i általános munkabeszüntetéshez: ennek keretében 13 millióan maradtak távol munkahelyüktől.
Az olasz munkaügyi miniszter szerint a sztrájk sikere mérsékelt volt. Mint mondta, ez mindenkit arra kell hogy ösztönözzön, hogy a politikai és társadalmi erők közti nagyobb együttműködésért dolgozzon. Ugyanakkor a CGIL azt reméli, hogy a pénteki sztrájk arra sarkallja majd a kormányt, hogy ne csupán a munkaerőpiaci reform végrehajtását gondolja át újra, hanem a jövő évi költségvetést is. Ez a költségvetés a szövetség véleménye szerint keveset tesz a növekedés ösztönzésére egy olyan gazdaságban, amely tavaly is alig-alig bővült.
És mennyi általános politikai sztrájk volt előtte és utánna, aminek nem sok foganatja volt? Az orosz Februári-forradalmat egyetlen sztrájkhoz kötni igen felületes hozzáállásra vall.
Azt kellene megérteni, hogy amíg nálunk a szakszervezetek respektje a béka seggét verdesi, addig nem lesz normális érdekképviselet.Elöbb talán ezeket a szervezeteket kellene megerősíteni és hagyni őket dolgozni.Egy általános sztráj csak mélyítené a szakadékot és még távolabb kerülnének az álláspontok.
Önvédelemre késztetné a munkaadókat, hogy a késöbbikeben ne fordulhasson elő hasonló.
Kormányt váltani sztrájkolással, pedig egyenesen vicc kategória.Egy példát kérek ahol ez a világon már sikerült?
Én ezzel a "saját szaros életemmel" úgy vagyok, hogy nekem se segített senki, tehát mindenki a maga életének a kovácsa, vagy mi. :-) Miért érdemelném meg jobban a pofáraesést mint bárki más? Mert elértem valamit és te irigy vagy?
Mit is ártana?? Pl.egy 1 napos általános..??Figyelemfelkeltésre tökéletes lenne...hogy észrevegye magát a kormány. az embereknek pedig semmit se ártana!
