Persze azért Pusztaszabolcs se volt semmi! A Dunaújváros-Székesfehérvár vonat először nagyon meglepett. Beért Szabolcsra - mit beért, becsühögött -, aztán lekapcsolták róla a mozdonyt, ami elment mellettünk, majd ráállt a szerelvény másik végére. és elindult visszafelé. A szüleim látták, hogy lefittyen a szám széle, "Ne sírj kisfiam, nem megyünk vissza!" Érdekes, hogy az utlsó klométereket olyan tempóban igyekezett megtenni, mitha meg akarta volna mutatni a Nagy Állomásnak, hogy milyen jó erőben van.
Ja, az előbb elflejtettem megkérdezni. Mi volt az a másik nagyteljesítményű gőzmozdony, amit gyorsvonatokhoz is használtak - nem a 424 es! Annak még ördögibb szerkezete volt, mintha maga az ördög küldte volna a pokolból.
Na és mi van a postavonatokkal? Kimentek a divatból? Nekem mindig nagy élmény volt, mikor éjjel felszálltam Fehérváron a postavonatra, végig döngetett mint az állat és nem állt meg minden bokornál, a postához igazodott. Ha lehetett nyitott ablaknál utaztam, szerettem hallani a vasak csikorgását, meg a Szergej basszusát.
A mostani vonatok szépek, korszerűek, gyorsak, zajtalanok. Éppen ez a bajom velük. Olyanok mint a guminő, se szaguk, se ízük. Gyereekoromban sokat utaztam ezen a vonalon, gyorsvonattal és személyvonattal is. A személyvonatokat szerettem a legjobban, a fapados lécpadjait, az indulásokkor a rágnatást, fékezéskor ill. megálláskor "Kapaszkodj kisfiam!", külöben pofára estem volna, de én úgy szerettem. Na, meg a gőzmozdony csühögését, főleg hegymenetben. Biztos hallottátok az a szólást, amikor szenved a mozdony "Is-ten-se-gíts, Is-ten-se-gíts!", "Nemkellmostmár segítenedmegymár nélküledis!", völgymenetben vagy síkpályán. Ezek a hangok is elvesztek ill. még a fülemben vannak. Nem találok jó videókat, csak gagyit.
Az állomások. Főleg Vasutasnap környékén szépen ki vltak csicsázva - de anélkül is -. A fedett peronokon piros-fehér-zöld léckaspókban rengeteg muskátli. Valahogy volt hangulata, de mára már csak a célszerűség diktálta sivárság maradt. A rengeteg műanyag, a digitális tájékoztató berendezések. Ja, Szombathelyen volt egy cucc a nagy váróban, ki lehetett választani a célállomást és a gép csettegve odalapozott. Pedig a '70-es évek elején nem igazán lehetett digitális vezérlése.
A gőzösök. Egész kicsi koromban féltem tőlük, mert nagyobb volt a kereke mint én, meg valami csövön oldalra is pöfögött. De aztán megtetszettek, mert minden gép látható volt rajtuk. Ahogy azok a bazi nagy kerekek el kezdetk forogni! Sőt, még el is kapart, ha a vezérnek olyanja volt. Egyik szombathelyi nyaralásomkor kiültünk a felüljáró szélére, fentről is érdekes volt a gőzös...aztán kaptunk a nagynénémtől, mert ő látta, amit mi nem, olyanok lettünk mint valami két néger utcagyerek. Ott ücsörögve a lemagasztosabb látvány a Nohab volt, igen tekintélyes darab volt onnan fentről. A hangja, az meg aztán...
Hát ez elég nosztalgikusra sikeredett, de mit nem adnék, ha egy pár útra visszamehetnék a gőzösök világába!
"Az utazásban az utazás a lényeg, nem a megérkezés!"
Én meg nem vagyok szakértő a vasútban. De azt olvastam, ha Zalaszentivánon is megépül a delta vágány, akkor Bobán irányváltaás és kocsi lecsatolás nélkül közvetlenül elérhető lesz Zalaegerszeg, azaz akár Bp.-ről, akár Szfvár.-ról irányvonat lesz indítható Zeg.-re.
Amit ismerek, az a Celldömölk - Veszprém személyvonat (9025) Közlekedik: naponta és rendkívüli helyzet alkalmával is közlekedő vonat. Nos, igen nagy sajnálattal állapítom meg, hogy ez átgondolatlan tervezés jeleit mutatja már ismét, de mit várhatunk egy fejétől bűzló államvasúti menetrendtervezőtől ?
