Itt megírhatod a más helyen minimum 'fél-offnak' számító gondolataidat, legyen az bármi, ami eszedbe jut gyermekkorról, családról, közös együttlétekről, nagymama főztjéről, egyszóval az élet íz-emlékeiről.
Én salátához görög olívát/tökmagolajat használok, de a gyerekek mindig meglepnek ilyen-olyan olajokkal, most éppen török, olasz és francia került a házhoz, győzzem elhasználni.
(Maradnának a seggükön, de mint a mérgezett egerek...:)
Nálunk is. Anyám egyszer próbált, az akkor kapható, olajban fánkot sütni, de olyan büdös volt, hogy napokig szellőztettünk. Hogy a fánknak mi lett a sorsa, arra nem emlékszem.:-(
Hát igen... Ha ahhoz viszonyítjuk, hogy a kétkilós kenyér 6 Ft, a kannás tej 3 Ft volt, akkor drága.
Viszont akkoriban nem főztünk vajjal, házi disznózsír volt nálunk a menő. Vaj max. a kenyérre vékonyra kenve a 3.60-as parizer alá, vagy szardíniás szendvicskrémbe néhanap.
Bizony, nagyon jó kenyér volt akkoriban. Most nem tudom, hogy vajat nem lehetett kapni, vagy drága volt. Minden esetre a zsíros kenyér volt a menő. A zsír mindig otthoni sütésű volt.
na ez nehez 66 evvel ezelott zsirosdeszka versenyeket rendeztunk ki tud tobb szelet zsiros kenyeret megenni hiaba keresem azt a hofeher zsirt amit akkor arultak vagy nincs vagy van de mas az ize iz memoriam rossz valoszinuleg
Ha vissza gondolok ifjúságomra, de még csak a késő kádári időkre is, fantasztikus választékuk volt az állami vendéglátó intézményeknek. Nincs emlékem, hogy valaha is valahol rosszat ettünk volna. Férjem, akinek minden új volt, hosszasan elolvasgatott az étlapokban, mi apámmal alig győztük kivárni, hogy befejezze az olvasást és elhatározza, hogy mit is akar enni. Nem tudom, hogy csinálták, Igazi gyerekkoromban még mélyhűtő se létezett.
Ezekről a képekről/helyekről/séfekről sokat lehetne írni.
Tekintélyes étlap gyűjteményem volt, sajnos az élet elsodorta őket, de azért maradt néhány, szerencsére.
(a Gellért 1948 kép közepén Rákóczi János séf úr. Ha megnézzük a képeken a konyhák felszereltségét, ma csodálkozunk, hogy azokkal miket lehetett alkotni, de lehetett!)
Ízelítőnek a Dunakorzó (Schuch család) 1979-es étlapja
Árfüggetlenül, ha olyan lesz mint a New York, akkor sivitozva menekülök, de talán nyáron a kert élvezhető lesz. Sokat jártunk a Gundelbe családdal régen és 3 éve nyáron heti egy alkalommal mentünk enni a kertbe, mert nagyon szeretem.
