Magdaléna búcsúzott, 2 évnyi teltházas előadás után. Magdi ezt írta a Facebookon:
"Magdaléna megpihen!Köszönöm annak a sok embernek aki látta és szerette őt. Mind a 27 500 nak! Sokat kaptam magam is ettől a különös kis nőtől és a legfontosabb, hogy megtanított hogyan szeressem magamat úgy, ahogy voltam-vagyok és leszek! Remélem Magdaléna üzenete és mondanivalója örök és mindenkihez elér!!!"
Az utolsó előadáson Magdi két platinalemezt is átvehetett, egyet a Magdaléna Rúzsáért, egyet pedig a Tizenegyért.
Magdi szerint az első ACDC előadása. Amikor még csak nyaranta két vagy három alkalom adódott a fellépésre és a közönség is csak néhány részeg emberből állt, akik inkább az italukkal foglalkoztak, mint a zeneélvezettel. 2 évvel később meg 250 ezer ember előtt énekelt a Felvonulási téren.
Magdi a Dalról, hogy mi kell egy jó produkcióhoz, és hogy mi a nehezebb, zsűriként vagy versenyzőként jelen lenni egy ilyen versenyen. (Úgy tűnik, az FB-n kissé befolyásoltam a véleményét egy bejegyzésemmel pár nappal a cikk előtt, úgyhogy most pont azt nyilatkozta, amit én is szoktam. :))
Nem tudom, hogy megy ez, de azt persze lehet tudni, hogy egyetlen énekes sem tud ma megélni a lemezeladásból. És az illegális letöltések és a Youtube mellett nagyon kevés olyan CD van, ami egyáltalán eléri az aranylemezt. Kivétel az aktuális tehetségkutató Sparban árult 1000 Ft körüli CD-i, gyerekdalok, mert arra mindig van kereslet, meg a Csík zenekar, akiknek, ahogy láttam, ötszörös meg háromszoros platinalemezeik vannak. De abban a műfajban, amiben Magdi van, az aranylemez az nagy szó, pláne, hogy a megjelenés napján maga tette fel a YT-ra, tehát senki sem volt rákényszerítve, hogy megvegye.
Érdekes dolog ez, az egyik felem szintén nem hisz az asztrológiában (a heti horoszkópokban meg egyik felem sem), de az emberek jellemzésénél azért csak számon tartom, hogy ki milyen jegyű, és nézegetem, vajon ez vagy az illik-e rá, vajon bizonyos tulajdonságokra tényleg nagyobb esély van-e, ha valaki bizonyos hónapban született. Szóval nem annyira hiszek, mint inkább adatokat gyűjtök. :)
Önelemzés. Hát igen, rám is jellemző, bár talán mégsem így igaz, én valójában mindent szeretek elemezni, a dolgok lényegét és mozgatórugóit kutatni, ami persze belül esik azon, amit valamennyire is átlátok. Talán ezért is írunk ilyen topikokba is. Rám nagyon jellemző, hogy a jó gyakorlat miatt félóráig előre elemzem azt, amit utána 5 perc alatt megcsinálok.
Mintha magamat olvasnám. Pluszban jellemző, hogy pl. utazás közben fogalmazgatom magamban, amit ide akarok írni, akár órákig is, hogy aztán a gép elé ülve a pillanat hevében valami tök más (de legalábbis részleteiben más) dolog süljön ki végül. :)
Egyensúlyokra, harmóniákra, elégedetten tettrekész emberekre van szükség, nem szorgalmas, de halott mártírokra.
Egyetértek. Egyébként Magdiban is látom a harmóniára törekvést. Most meg aztán nagyon. Szerintem most eléggé "egyben van" lelkileg, ez a szerelem nagyon jól áll neki. Gondolkoztam azon még régebben, hogy valakinek, aki bizonyos területen azért ennyire kiemelkedik, megadathat-e, hogy hozzá méltó párja legyen, s ha igen, vajon jó-e az, ha az illető szakmabeli, vagy nem. Magdi megoldotta ezt a dilemmát (meg ha jólemlékszem, Egerszegi Krisztina is hasonlóképpen), olyan párt választott, aki az ő területétől nem is lehetne messzebb, viszont van saját területe, amin nagyon kiemelkedő, karakteres egyéniség. Fel lehet nézni rá, anélkül, hogy hasonlítgatni kellene. (Egerszegi Krisztina nyilatkozta egyszer, hogy ő eltette otthon az érmeit, mert úgy tartja, hogy a fiúgyerekeknek nagyon fontos, hogy az apjukra tudjanak felnézni, és az apjuk fantasztikus ember, akire tényleg fel tudnak nézni, de ha otthon látnák a sok aranyérmet, akkor azt gondolnák, hogy az anyjuk valami nagy ember(?!), és ez félrevezetné őket. Merthogy az apjuk is nagy ember, sok területen többet tud, mint az anyjuk, csak ő nem kap érmeket érte. Aranyos volt, bár ez a szerénység nekem már sok, bármennyire is őszintén gondolta (szerintem igen). Azért Egérke _tényleg_ egy világcsoda volt a saját területén, és azt sem bánnám, ha ezt jobban elhinné magáról.) Mindenesetre Magdi párja nagyon is tehetségesnek tűnik a saját területén (már az alapján a kevés alapján, amit tudni lehet róla), plusz nagyon jó szervezőképességgel van megáldva, világjárt, széleslátókörű embernek tűnik.
Tőlünk pl. nem kérdezte meg, hogy Tudják Önök milyen kapálni?
Ez a kérdés engem ott, az előadáson egyáltalán nem zavart. Nem éreztem benne azt, amit írsz. A helyéről kiragadva, a kisfilmben tényleg volt egy kicsit ilyen felhangja.
Én az elbúcsúzás fontosságát mindig is éreztem. Egyik nagymamám halálakor későn értesítettek, amikor főiskolára jártam, s nem tudtam önhibámon kívül elmenni én se a temetésre.
Én külföldön voltam, mikor az imádott nagymamám meghalt. Nem is akarták megmondani, mert ez volt nagymamám kérése. Életem egyik legfájdalmasabb történése volt, és nagyon nagy űrt hagyott, hogy nem tudtam tőle elbúcsúzni. A másik nagymamámtól is csak a temetésén, mert ő meg olyan hirtelen ment el. Egyedül a nagypapámnál éreztem, hogy neki meg tudtam adni a végső búcsút, ő otthon halt meg, és vele voltam. És igaz, hogy emlékszem rá halottként is, de azért mégis inkább élőként idézem fel, szóval most már tudom, hogy ez az érv nem állja meg a helyét. Én mindenkinek azt tanácsolnám, hogy búcsúzzon el, ha tud. De ahogy nekem is meg kellett élni ezt, lehet, hogy neki is meg kellett ahhoz, hogy ne kövesse el még egyszer ezt a hibát. Nem a nagymamája miatt, hisz neki gondolom, már mindegy volt, de maga miatt.
Visszatérve Magdira, én nem voltam ilyen kitartó, fegyelmezett és eltökélt ebben a korban. Talán most sem.:-)
Talán (sőt biztosan) ő sem minden területen az. De érzi szerintem, hogy megtalálta az ő valódi útját, azt, ahol a képességeit a legjobban kiteljesítheti, és harcol érte. Mint egy sportoló (aminthogy az is volt eredetileg).
De jókat tudsz írni. Őszintén szólva én nem hiszek ezekben a horoszkópokban de azért az ilyesmi megrendít. Mi is eléggé hasonlóan gondolkodunk sok mindenben, mindketten kikötöttünk Magdinál, s ráadásul ő is az! Véletlen? Nem tudom. Ugyanis mégis ismerek más nyilasokat, akik nem ilyenek. Valami több is kell, hogy legyen ebben, de talán mégis ez lehet a kiindulási alap. Na, mindegy.
Az első. Teljesen igazad van, én dilemmáztam ezen, nem is azért, hogy mesél, hanem, hogy van-e ennek olyan íze, hogy élettapasztalati bölcsességeket akar ránk tukmálni. De valójában csak történeteket és gondolatokat mondott, nem feltétlen az okosabb szerepéből.
Önelemzés. Hát igen, rám is jellemző, bár talán mégsem így igaz, én valójában mindent szeretek elemezni, a dolgok lényegét és mozgatórugóit kutatni, ami persze belül esik azon, amit valamennyire is átlátok. Talán ezért is írunk ilyen topikokba is. Rám nagyon jellemző, hogy a jó gyakorlat miatt félóráig előre elemzem azt, amit utána 5 perc alatt megcsinálok. Ez nem mindig jó. Nem vagyok hirtelen ember, átgondolom a lépéseimet, döntéseimet, nehezen és később döntök, de emiatt ritkábban is hibázok. Fontosnak tartom a biztonságot, de mégis vágyom a sokszínűségre, jobban mint sokan, s ezért több mindent vállalok fel. Sok mindennel foglalkozom, nem elégít ki egy terület. Valami ilyesmiket látok Magdinál is.
Bennem is van jobbító szándék, mondjuk én eléggé közösségi ember vagyok, több civilszervezetben tevékenykedtem, s teszem most is. Én is szeretek minőséget nyújtani, de az is igaz, hogy pár éve határt szabtam ebben olyan tekintetben, hogy már nem vagyok hajlandó munkahelyi dolgokkal foglalkozni oly mértékben, hogy a családtól az otthoni dolgoktól elvonjam magam. Ilyen áron nem érdemes. Van aki lefekvésig munkával foglalkozik, én ezt egyszer átgondoltam, s eldöntöttem, hogy nem teszem, mert hosszú távon ez magában a munkában is megbosszulja magát. Egyensúlyokra, harmóniákra, elégedetten tettrekész emberekre van szükség, nem szorgalmas, de halott mártírokra.
A beharangozó kiselőadásban olyan részletek voltak, amelyek most nem. Nem is lehet, s nem is kell szerintem mindig mindent ugyanúgy elmondani, mert elveszik a lélek belőle.
Tőlünk pl. nem kérdezte meg, hogy Tudják Önök milyen kapálni?
Ez a kérdés a filmben van, nem tetszett, mert volt ebben egy rátartiság a panellakó, elkényelmesedett pesti emberrel szemben, de ugye azért a színházban nemcsak ilyenek lehetnek, hanem olyanok is, akik talán nála is többet csinálták ezt, ahogyan pl. nekem is a hétköznapi élet része ez, mert meglehetősen nagy kertünk van nemcsak füves résszel, hanem konyhakerttel, szőlővel, fákkal, amit lehet kapálni.
S minden bizonnyal nemcsak mi voltunk ott ilyenek. De ez most nem volt, s persze ez is apróság. Olyan, amit mondanék, s talán Gesztiék is ezt tették, hogy ezt ne így. Mert amúgy meg jók a történetek, s emberiek. De én is azt a túlzott büszkeséget láttam ebben, amit te is említettél.
Amúgy meg az a kis poén amit mondtál, az is mutatja, hogy milyen ember Magdi, hogy vele lehet ilyen vicceket csinálni. Egy hisztis dívával ez nem lenne lehetséges, egy ilyen ügy is sokat elmond róla.
Nagyon érdekes a meglátásod, amit a szegénységről írtál. Igen, igazad lehet, egészen más lecsúszni, mint amikor a rossz egy megszokott állapot. Ez valóban különbség. S igen, van amit át kell élni. Érdekes, hogy én sok szempontból úgy gondolom, hogy elképesztő Magdi felnőttes gondolkodása amit 19 évesen mutatott, de van amiben meg mégsem, ha magamhoz viszonyítok. Én az elbúcsúzás fontosságát mindig is éreztem. Egyik nagymamám halálakor későn értesítettek, amikor főiskolára jártam, s nem tudtam önhibámon kívül elmenni én se a temetésre. De nekem ez azóta is fáj, s eszembe se jutott, hogy ne menjek el, sose gondolkodtam erről másképpen. 20 éves voltam.
Az is igaz, hogy legtöbb esetben a temetésnél nem kívánom megnézni a halottakat, mert nem azt a képet akarom őrizni magamban. Ugyanis voltak, akiket jobb lett volna nem látnom. Egyedül apai nagyapámnál nem bánom, mert róla ez az emlékem az egyik legélesebb, s ő szépen, nemesen feküdt a ravatalon. Mindössze 5 éves voltam apám karjában, s nekem ez egy jó, bár természetesen nem örömteli élmény. Szomorú, de jóleső.
Visszatérve Magdira, én nem voltam ilyen kitartó, fegyelmezett és eltökélt ebben a korban. Talán most sem.:-)
De nekem azért nem is volt ilyen motivációm, s pláne nem ilyen adottságom. Szóval, bonyolult ez.
Úgy látszik, változó, hogy melyik dal jön kétszer, első alkalommal az Una Notte di Napoli meg a Vaya con Dias száma volt az ismétlésben. A második alkalommal nem emlékszem. Az Adio az egyik legnagyobb kedvencem, az tőlem bárhányszor jöhet. Valamiért nagyon megérint, ha szerbül énekel, nem tudom az okát. A Gabriel ebben a verzióban nem igazán tetszik, és a bakadal valahogy furán szólt tőle, az sem volt a kedvencem. Minden más dalt kedvelek, persze néhányat jobban mint a többit. A Beteg világ és A száj, a szem, a kéz a legnagyobb kedvenceim az Adio mellett, plusz gyakran hallgatom a Ha valakit elfúj a szélt, a Vágyat, a Time After Time-ot, a Je Ne Regraitte Rien. Emellett hallgatnám, ha lehetne a Voyage, voyage-t és a Don't Cry For Loui-t, amik nem kerültek a lemezre.
