Több topikban jelezték nekem, hogy ez a téma off, én viszont szeretnék róla beszélni, mert úgy látom, igen nagy tudatlanság uralkodik a közvéleményben erről a témáról. Ezért nyitottam neki egy külön topikot.
A probléma ismert: az ember házi- és haszonállatai elkóborolva, elvadulva hihetetlen károkat képesek okozni az érzékeny ökológiai rendszerekben. Klasszikus példa erre az új-zélandi elvadult macskák vagy a mauritiusi majmok, melyeket az ember hurcolt be oda. Mindegyikük számlájára kihalt egyedi fajok tucatjai írhatók.
Magyarországon főleg a kutya és a macska azok a háziállatok, melyek nagy számban élnek elvadultan, komoly károkat okozva vadállományban és az ökoszisztéma más részeiben. Ezeket az 1900-as évek elejétől (vagy még régebben) a vadőrök, erdészek hivatalból kilövik, ha találkoznak velük. A jelenleg hatályos magyar törvények meglehetősen nehézzé teszik ezt a munkát, azaz jelenleg papíron csak akkor szabad kóbor kutyát kilőni, ha az éppen vadat űz.
Én nem az íróasztal mögött ülőknek hiszek, hanem a tényeknek. Nekem is van sok vadász ismerősöm, a szakterületükhöz remekül értenek, és igazán szeretik a természetet és a vadat. Nem becézgetik, nem ajnározzák, hanem úgy szeretik, hogy az a vadnak és a természetnek igazán hasznára váljon. Óva, védve, etetve, szelektálva, mikor mire van szükség.
A szeretet és a jó szándék nagyon-nagyon kevés, ha nem társul mellé valódi ismeret, tudás. Utóbbi nélkül a nagy jószándék csak árt, mindenhol. Mint a mondás is tartja (a pokolba vezető útról, tudod).
Elnezest, ha sertonek vagy gunyosnak erezted. Csak en meg emlekszek a masik topicban (Vadaszok duvadak) levo irasaidra, es hogy ott is hogy nekedestek hogy kutya, es egyebb allatgyilkos vagy, sot szivtelen sot... Es te kitartoan probaltal ertelmet vinni a erzelmi tamadasokra. Ezert irtam azt, hogy "hires/hirhedt". Bocsanat megegyszer, ha szemelyeskedesnek erezted, es bantonak. Nem annak szantam.
Van és volt is elég sok vadász ismerösöm. Ezért ismerem öket. De nem kell tul messzire menni,csak egy pár hozzászolással lejebb, az az "uriember"(boarhunter)se a magas inteligencia hányadosárol tett tanubizonyságot! Elég szomoru,hogy ilyen emberek kezébe adnak hivatalosan bárminemü löfegyvert. Amugy értem amit mondasz,és abban valamennyire igazat adok,hogy a tényleges kobor kutyákat kilövik.(Talán jobb is a csontsovány szerencsétleneknek ha nem kell lassu kinhalállal éhen pusztulniuk) De nem kellene átesni a lo tuloldalára,és szinte a gazda mellöl kilöni a kutyát. ahogy elnézem te szinte vakon hiszel az iroasztal mögött ülö embereknek akik a törvényeket ,és rendeleteket hozzák. Pedig ott is ünek olyanok akik nem igazán értenek ahhoz amit csinálnak.
Veled szemben-emlékezvén arra a kilátástalan harcra, melyet több topicon folytattunk az ostoba demagógiád ellen-nem tartom érdemesnek a jómodort, személyedben nem tudom az idősödő hölgyet tisztelni, csupán egy nagyon buta és teljességel meggyőzhetetlen valakit látok benned. Sajnálom, ez van.
Szenilis vén hülye vagy, semmire nem emléxel. Van fegyverviselési engedélyem, vadászom. Olyan is volt már, hogy kóborkutyát lőttem...meg olyan is, hogy hazavittem, befogadtam. Van hat kutyám, tíz macskám. Egyéb kérdés?
Tökéletesen egyetértünk (meg is lepődtem, másra számítottam valamiért).
A kilövést a törvényeknek nem hártáltatni, hanem segíteni kéne, amíg van mit kilőni (kóbor kutyát persze). Szélmalomharc, de ha nincs, akkor egy-kettőre elszaporodnak a kóbor kutyák, és fuccs a vadállománynak mindenütt. Persze az ideális az lenne, ha működne a megelőzés. Akkor nagyon kevés kutyát kéne kilőni. Eleve jóval kevesebb lutya lenne az országban, mint most, és esetleg mindnek jutna gazda.
A mostani ebkémet az Illatos útról hoztuk ki, olyan sérülésekkel, hogy hónapokig tartó műtétek és kezelések voltak szükségesek. Azt mondták, soha nem volt lakásban, életét láncon, illetve kóborlások közepette élte. Keménykötésű, német juhász, snaci és rotti keverék. Maximálisan lojális hozzánk, első perctől alkalmazkodni akaró és hihetetlenül szótfogadó eb, ráadásul a második naptól abszolut szobatiszta. Sokan mondták volna őt is elvadult háziállatnak.
Ezt az ebkémet 1987-ben az akkori nagy télben fogtam be, januárban. Feltehetően a petárdák űzték világgá. Igen félénk, szinte ideggyenge volt hónapokig, mondhatnám évekig. Más talán leírta volna, hogy született ideggyenge. Szuper kutya vált belőle, megbízható testőr és az maradt tizennégy éven át.
Nem sok eszközünk van valóban, mint a győzködés és a példálódzás. Az előző ebkém mások ítéletében meglehetősen elvadult állatnak minősülne. Egy játszótéri csúzdához volt kikötve és bár retriever keverék volt, igen nagyon agresszív volt, az emberkéz közeledését nem tűrte. Engem az első héten meg is harapott. Ki tudja min ment keresztül. De az akkor még élő másik ebkém és fiam segítségével teljesen megbízható és kezelhető családtaggá vált - tizennégy éven keresztül. Három éves volt, mikor befogtam, tizenhét éves koráig bizonyosság rá, hogy mindig meg kell adni az esélyt. A kép, amit mellékelek, fiatal korában készhült, amikor még sűrűn kellett rá a szájkosár. De megérte, mert remek kutya volt, hatalmas élni akarással, egyéniség volt és rengeteg szeretet volt benne.
hát remélhetőleg. annyian dolgoznak a dolgon.de tényleg nem látni a változást. sajnos van, aki ha eljön egy ilyen tájékoztatásra, még ki is oktatja az embert. van, akin nem lehet változtatni, mindenképp a gyerekeknél kell kezdeni, de mire ők felnőnek...és azért nem csak egy állatvédő hat egy gyerekre,hanem a környezet és a szülők is,mit lát,mit hall, mostmár ugye a média is elég erősen...ördögi kör.
Én azért ellentmondanék neked. Mert aki ért a kutyákhoz, az bizony tudja ismét kutyává tenni őket. Tény, hogy nem akárki képes erre, de ebből nem szabad olyan következtetést levonni, hogy nem lehet. Sajnos értem a problémát, amit mondasz -- és bármennyire is erőlködik egy sor emberséges ember, a helyzet nem nagyon fog változni. Továbbra is teszik a dolkukat a vadászok, a felelőtlen/szadista kutyatulajdonosok,a kutyaszaporítók és az állatvédők is egyaránt. Sziszifuszi dolog, de az egyetlen fénysugár ebben, hogy az állatvédőknek is mindig van utánpótlása.
itthon 30 rágcsálóval és két macskával élek, szóval meglehetősen állatbarát vagyok, sőt biológus szakra járok. és volt már kutyám is több is, amikor kertes házban laktunk. borzasztóan sajnálom ezeket az ebeket, de tényleg van olyan, akin nem lehet segiteni. és lehet, hogy gazdija lesz később, miután évekig a kennelben rohadt, de nemhinném, hogy erre kéne alapozni, ugyanis meglehetős túlkinálat van gazdikereső állatokból. nagyon kicsi az esélye, hogy egyet valaki örökbefogad és örökre ott is marad az illetőnél, mert nem mindegyik menhely chip-ez sajnos. és sajnos törvény sincs elég szigorú arra, hogy az ilyen embereket büntetni lehetne kellően. a nagy amerikában is hiába szigorúbbak a törvények, hiába van állatrendőrség (nem mindenhol), ott is sokszor tehetetlenek, mert a gerinctelen emberek nem arról híresek hogy tisztelnék a törvényt és mindig találnak kiskaput. régóta foglalkozom rágcsálókkal, és be kell lássam, hogy az emberek hozzáállása az állattartáshoz,legyen szó akármilyen állatról, eléggé siralmas. fogyóeszközként tekintenek rájuk. hiába csápolunk egyre többen ezerrel, és tájékozatunk, és felvilágositunk és megyünk el rendezvényekre, hiába, ez egyszerűen nem elég. hülye ember mindig lesz, szomorú vagy sem. és nem azt mondom, hogy csak a fiatal állatokban van joga az élethez, de valahogy egyszerűen csökkenteni kell a gazdiváró állatok számát, mert azt te sem gondolod komolyan, hogy mindnek gazdit lehet találni. szomorú dolog, énis széttaposnám azokat akik azt hiszik az állattenyésztésből meg lehet élni, mert aki lelkiismeretesen csinálja, az nemhogy nem hoz hasznot, az veszteséges,de keményen, és az nem elleti haláláig a meglehetősen (na vajon miért) rövidéletű nőstényeket. az ilyen szaporítótelepek ellen is hadjárat kéne. de sajnos ők adják olcsón,és tőlük veszik emiatt sokan. sok helyen kell egyszerre közbelépni ahhoz,hogy bármi eredmény islegyen.
és igen,láttam, hogy te is ellene vagy a kilövésnek, és ezt mondogatod, de egyszerűen már akkora ez az egész probléma, hogy egy oldalról nem lehet már orvosolni. nem lehet egy országnyi ember állattartásiszemléletét befolyásolni, mindig van aki ellenáll.
Ha tovább is olvastad volna a topicot, talán azon is megakad a szemed, hogy én egyfolytában arról beszélek, hogy a gazdák felelősségét kell jobban megkövetelni. Van konkrét hogyan, de ugy vélem igazán senki nem veszi olyan komolyan, hogy végre is hajtsa. Valamint nálunk nem divat a szabályok betartása. Tehát ha minden állat kötelezően csipezve lenne (amit rendszeresen lehetne is ellenőrizni és kemény pénzbünti, vagy állat elkobzása mellett szankcionálni) akkor tudni lehetne, hogy minden erdőben tartózkodó ebnek bizony van gazdája.
Nem tudom, te mennyire ismered az ebeket. Őket olyan fából faragták, hogy évek hosszu során elszenvedett sanyaru sors után is képes teljes értékű és jól szocializált kutyává lenni. Én ezidáig mindig felnőtt kóbor ebet fogadtam be, valamint sok ilyennel volt dolgom, tudom. Tehát amíg él egy állat, addit "szelidíthető", bármilyen embertelen körülmények között is élt. Sőt, ha menhelyen kénytelen leélni életét, még mindig erre szavazna inkább, mint a kilövésre, vagy elaltatásra.
A kutyák szaporítását is valóban drasztikusan korlátozni kellene. Erre is lehetne törvényt hozni és lehetne be is tartatni. Csak akarni kellene.
De amíg "csak egy elvadult állatot" lát az emberek többsége ezekben a szerencsétlenekben, addig hathatós változás nem lesz, mert ahogy ez a topic is bizonyosság rá, a gondolkodásmód igen cinikus és irgalmatlan.
elkezdtem olvasni a topicot és megakadt valamin a szemem. Egyik hozzászólásán T.Thick említette, hogy a a prevenció,mint olyan nem kezeli az akut problémát. Csak az a gond, hogy ha továbbra is ekkora "ütemben" dobják ki az állatokat, akkor a kóbor állatok külövése is egy szélmalomharc marad. valóban vannak olyan elvadult állatok, akik hatalmas károkat okoznak és sajnos nincs más, mint kilőni őket, de ha nem kombináljuk ezt azzal, hogy ne legyen annyi kidobott állat, akkor ez igy is fog maradni, mert mindig lesznek akik kidobják őket, és ezek egy idő után elvadulnak, és kilövik őket. valamit a prevenció érdekében is tenni kell. kezdve azzal, hogy szerintem sokan azért is az utcára teszik ki az állatot, mert egy menhely sem tudja befogadni. amig ez igy van, nem lesz változás. persze, ez megint nehéz dolog. sajnos tényleg rengeteg a szaporitó, akik miatt sokszor felelőtlen emberekhez kerülnek az állatok, akiknek fogalmuk sincs a felelősségről, és az egyenlet vége a kidobott állat lesz. nagyon sok helyen kell orvosolni a problémát. a menhelyeken is szerintem nem csak azokat az állatokat kéne elaltaltni, aki teljesen antiszociális, vagy éppen haldoklik. a legtöbb egészséges, vagy kis sérülése van és jóeséllyel a büdös életben nem kerül gazdához és télen fagyban, nyáron hőségben ott fog csücsülni egyedül a 2x2es kennelben. nemtudom ti hogy vagytok vele, de az én szememben ez is kinzás. persze nem "szándékos", gazdát akarunk neki találni, nade milyen áron...lelkileg tönkremegy benne, mire (ha egyáltalán..) gazdához kerül. az ivartalanitás kötelezővé tétele pedig alap lenne...
és ez annyi de annyi dolog, hogy baromi nehéz megoldani, de sajnos nem csak egy oldalról kell megközeliteni a kérdést. akármelyik oldalról is van szó. nem elég a tájékoztatás magában, nem elég a kilövés magában. sőt, a kettő együtt sem elég, mert sok a felelőtlen ember. sokrétű probléma.
a törvényről ami védi a kóbor állatot, miszerint csak a vad űzése közben lehet kilőni, az megint kérdéses dolog, mennyire köti meg a vadászok kezét. nem ismerem a hivatásos vadászati "szabályokat", de tudtommal nincsenek mindig többen, van hogy egyedül vannak. és akkor mégis ki látja, hogy éppen űzte e a vadat az adott állat? szerintem ez a törvény az utolsó dolog, ami akadályozhatja a kilövést...
