Azért még elemezgesd egy kicsit, hátha találsz benne mégis valami kis logikát, és akkor megnyugodhatunk, hgy az amerikaiak még sincsenek elveszve végleg:)
Arról nem beszélve, hogy keveredik a politikai és katonai érdem, Washington vagy Nagy Frigyes teljesítménye legalább annyira volt politikai, mint katonai, de ami azt illeti, Dzsingisz is jelentős részben politikai teljesítményének köszönhette katonai teljesítményeit is (bár politikai teljesítményeit meg jelentős részben katonai eredményeinek, szóval az összefüggés kölcsönös). Ezért is nehéz ez a "legbefolyásosabb" kritérium...
Közben kezdem érteni a listát - George Washington vezetésével vívta ki a függetlenségét, nélküle ma nem lenne USA, ami az első számú világhatalom, tehát... :)
Persze így is totál illogikus, hisz akkor ehhez képest miért pont I. Napóleon kapja a második helyet, aki végülis elbukott, Franciaország már előtte is létezett, és utána se lett se nagyobb, se kisebb...
Érdekes, hogy Marshall, Eisenhower és MacArthur tábornokok a 16., 18., és 20. helyeket kapják, de szovjet tábornokból az első (Konyev - miért pont Konyev?) az 54. helyet tudta csak megcsípni (még Bradley tábornok is megelőzi), holott hát azért volt befolyásuk az eseményekre... Igaz, legalább Hitler megelőzi ezt a hármast. :)))
Egy valamit a javára kell írni a listának. A legbefolyásosoabb (most influential) megfoghatóbb kategória mint a "legjobb" vagy "top".
Javaslom ha már listázunk próbáljunk meg mi is ez alapján összeállítani egyett.
Azok a hadvezérek akik a legnagyobb nyomot hagyták a történelem menetében. Csak pozitív nyomot. Az nem ér hogy megváltozott a történelem mert elfutott. :)
Vegyél mély levegőt.:) Amerikaiak állították össze:) Mi már izomlázat és álkapocsgörcsöt kaptunk amig nem győztünk keresztet vetni és mormolni a miatyánkot és üdvözlégymáriát:))) Nálad is el fog múlni a kezdeti ,,kulrúr-sokk":)P
Első ránézésre nekem is az tűnt fel, hogy én minden szívfájdalom nélkül ki tudnék húzni 25-30 nevet a listáról (Hussein? Fidel Castro? Tito?)
A sorrend meg... Mindenesetre nem győztek meg, hogy Washington, Marhsall, Arnold előkelő helyet érdekel, még akkor sem, ha ez nem tipikus lista (influental).
Egy másik (amerikai) fórumon keveredtem vitában egy ilyen Top100 lista miatt, gondoltam okulásképp bemásolom ide is.
Szóval: The Military 100: A Ranking of the Most Influential Military Leaders of All Time (by Michael Lee Lanning)
1-10 George Washington Napoleon I Alexander The Great Genghis Khan Julius Caesar Gustavus Adolphus Francisco Pizarro Charlemagne Hernando Cortes Cyrus the Great
11-20 Frederick the Great Simon Bolivar William the Conqueror Adolf Hitler Attila the Hun George Catlett Marshall Peter the Great Dwight David Eisenhower Oliver Cromwell Douglas MacArthur
21-30 Karl von Clausewitz Arthur Wellesley Sun Tzu Hermann-Maurice Comte de Saxe Tamerlane Antoine Henri Jomini Eugene of Savoy Fernadez Gonzalo de Cordoba Sebastien Le Prestre de Vauban Hannibal
31-40 John Churchill Winfield Scott Ulysses Simpson Grant Scipio Africanus Horatio Nelson John Frederick Charles Fuller Henri de la Tour d'Auvergne de Turenne Alfred Thayer Mahan Helmuth Karl Bernhard von Moltke Vo Nguyen Giap
41-50 John Joseph Pershing Maurice of Nassau Joan of Arc Alan Francis Brooke Jean Baptiste Vaqueete de Gribeauval Omar Nelson Bradley Ralph Abercromby Mao Zedong H. Norman Schwarzkopf Alexander Vasilevich Suvorov
51-60 Louis Alexandre Berthier Jose de San Martin Giuseppe Garibaldi Ivan Stepanovich Konev Suleiman I Colin Campbell Samuel Houston Richard I (the Lion-Hearted) Shaka Zulu Robert E. Lee
61-70 Chester William Nimitz Gebhard von Blucher Bernard Law Montgomery Carl Gustav Emil von Mannerheim H. (Hap) Arnold Mustafa Kemal John Arbuthnot Fisher Heihachiro Togo Moshe Dayan Georgi Konstantinovich Zhukov
71-80 Ferdinand Foch Edward I Selim I Giulio Douhet Heinz Guderian Lin Piao Isoroku Yamamoto Harold Rupert Alexander Erwin Rommel Lennart Torstensson
81-90 Saddam Hussein Fidel Castro Horatio Herbert Kitchener Tito Karl Doenitz Kim Il Sung David Glasgow Farragut Garnet Joseph Wolseley Chiang Kai-shek Frederick Sleight Roberts
91-100 Saladin George Dewey Louis II de Bourbon, Prince de Conde Kurt Student George S. Patton Michel Ney Charles XII Thomas Cochrane Johann Tserclaes von Tilly Edmund Henry H. Allenby
Nincsenek túlértékelve. ill. annyiban, amennyiben szubjektív minden nemzet a saját fiaival, ill. a saját történelmét érinti hadjáratokban részt vevőkkel.
Az az akkor újszerű hadviselés, amit még a forradalmat követően dolgoztak ki, hatásos volt már a Császár megjelenése elött. Táplálkozott ez lelkesedésből (irreguláris hadsereg), kényszerből (győzelmi kényszer), erőszakból (terror!, kormánybiztosok) 'botcsinálta', s a kialakításában nagy szerepe volt (azt hiszem) Carriernek (vagy valaki más, most elbizonytalanodtam) majd a fenntartásában Barras-nak.
Az általános védkötelezettség elrendelése, a nagy tömegű, újszerű taktikával (rajvonaltaktika) indulatból harcoló hadsereg sikerei az egyéni dicsőség lehetőségét is megteremtették (szemben az ellenfelek zsoldoshadseregeinek megcsontosodott előmeneteli rendjével)
E hadviselés egyes elemei később is megmaradtak, N. idején is, nagyben épített rájuk. (nem ő tanított ameg őket menetelni.) A tkp. végig 'lábon álló' nagyjából teljes időben hadrafogott évek alatt edződött katonák harci értéke magasabb volt, mint az egyes hadjáratokra az előző kudarca után ismét készülő ellenfeleié. S az angoloknak is, kik álhatatosságukkal értek el sikereiket (rajvonalban harci kiáltásokkal kísért támadás ellen lefeküdni, kibírni, nem felállni, csak amikor lőtávolba érnek) eltartott egy ideig, míg épp a poroszok, osztrákoik kudarcaiból tanulva hatékony ellenszert találtak a franciák által alkalmazott taktikai elemek sikerére.
Ez a harci érték időközben a megváltozott viszonyok miatt, az újabb generációk gyermekeiből hiányzott. Addig életforma volt katonának lenniNem véletlen mondta Wagramnál (pedig!), hogy "ezek már nem az austerlitzi katonák". Na ezekből 'dolgozott' a Császár.
Az, hogy N. 1804-ben kinevezett 14(+4) embert marsallnak egy új katonai szervezet létrehozásának lezárása volt (volt aki már meg is halt addigra, mégis 'jobban' emlékszik rájuk az utókor, mint számos marsallra pl. Klébert, Desaix). Nem is csak ez a 14 ember hanem a sok-sok csatában összeszokott egységek tisztjei és közkatonái jelentettek potenciált. (mondhatnánk állandó edzésben voltak, s nem látszott meg rajtuk a 'meccshiány':)
Én nem Napóleonról beszéltem, hanem a marsalljairól.
Lannes, mint katonai lángelme? Vagy tényleg ennyire jók voltak a francia marsallok, hogy nem lehet egy napon említeni őket a többi ország hadvezéreivel?
