Elméleti kerékpározás és személyes ügyek. Ez a topik kizárólag elméleti síkon közelíti meg a kerékpározást. Kerékpáros elméletek felállítása, megcáfolása, bizonyítása, megvitatása. E topik szintén szolgálja személyes ügyek megtárgyalását, értékvitákat, értékrendek definiálását, s számos más, a filozófia, szociológia, a pszichológia, és adott esetben a pszichiátria tudományainak területeihez szorosabban, vagy lazábban kapcsolódó témák megvitatását.
Azon tűnődök már évek óta ráérő időmben, azaz amikor egyedül tekerek, hogy hol tartana vajon a kerékpár-technika, ha a UCI-ban lébecoló vén agyalágyultak nem viszik tévútra, bizonyos váztípusok és alkatrészek betiltásával.
Alternatív megoldások: - Olló - kábelkötegelő - zsugorcső - konty - 1 mach felett leszakad a levegőréteg mindenről -> csökken a közegellenállás de vigyázni kell, hogy a hangrobbanás idején ne legyenek a közeledben
Volt nekem a jelenleginél jóval hosszabb szakállam is (pl. kb. négy hete), de a fél kiló erős túlzás, hacsak nem volt olyan szőrzete, mint amit idén nyáron láttam Zemplénben. Egy túrázó pasasnak volt akkora ősz szakálla, hogy szerintem lobogó szélben a nadrágszíjába tűrhette :)
Bár nem tartozik közvetlenül a kérdéshez, de szőrzettel kapcsolatban hallottam egy nagyon optimista mondást tegnap, nyaralásból néhány kilóval nehezebben visszajött kollégától : "nem baj, megborotválkozom, az is fél kiló" :))
a szombati Gerecse? túrán a teljesitményem kb 1/3 része elveszett,mivel nem tudtam megoldani mit is tegyek lobogó fürtjeimmel.Érdekes módon a probléma inkább csak emelkedőkön felfelé és széllel szemben jelentkezik. Mivel most a hét végén készülök egy hosszabb kiemelt versenyre,nagy szükségem lenne arra az 1/3 erőre. valami jó megoldásra lennék kiváncsi.
Természetesen "kapiskálom" ahogy kóstolgatsz, tökéletesen átjön:))
Ha elolvasnád végig a topikot, ismernéd az előzményeket, ismernéd személyesen az ide írogató cimborákat, akkor nem kellene magyarázkodnom ezügyben..
Persze amúgy sem kell, mert hogy megboldogult Hofi Géza művész ur mondotta volt:
" Aki érti, érti, aki nem érti az meg rágódjon rajta: mit mondott, mémonta ?!"
A "Meddig tart még" című világirodalmi gyöngyszem pedig kedvenc olvasmányom, nem tudok úgy eleludni, hogy bele ne lapozzak, majd áhitattal a párnám alá ne rejtsem, úgy hogy hátrább az agyarakkal, mert megátkozlak..........
Odajött hozzám két öregúr, és tiszteletteljesen megkérdezték, elolvasnék-e egy könyvet, ha odaadák nekem.
Mondtam: az attól függ...
Megmutatták a könyvet, egy fúrótorony képe volt az előlapon, mellette a szöveg, Meddig Tart Még? Gondoltam az olaj. Érdekelt a téma, elfogadtam, hazavittem.
Otthon az első amit elolvastam belőle az volt, hogy a földön egyes-egyedül Jehova tana az IGAZI, az üdvözítő.
A földön legalább 2000 vallás van!
Ki meri ezt állítani?
Akkor a többi micsoda? Hamis, ál, vacak, ócska, talán nem is vallás?
Érdekes volt végigolvasni a topicot, az egészséges önbecsülés egórohamait, a higgadt, patikamérlegen kiegyensúlyozott igazságkereséseket, meg ami a kettő közé esik.
Néhány dologról szó sem esett, annyira egyértelmű, merthogy ez a topic a kerékpárról szól, akkor minek odaírni, hogy aszongya: „a kerékpárút használatában bennünket akadályozó tanyabájkos Mari néni esetleg valóságos Verne hős, Armstrong kishúga egy aszfalton tipegő idősebb divathölgyhöz képest, hogy a húsz kilós csomagoddal kétszázadik kilométered felé közeledve melletted elvillanó, diadalmasan hátranéző falusi kissuhanc nem lesz feltétlen bemattult tekintetű, kocsmaasztalhoz ragadt roncs ( és az már tényleg nagyon mesze esik, hogy nem tudhatjuk, hányadik csatájába rokkant bele matára fakult felebarátunk ), vagy hogy férfilelkünk legmélyebb titkait ismerő barátunk esetleg kézilabdás, vagy „Úr Jézus ne hagyj el!” - hegyibiciklis.
Itt a topicon kerékpározásról van szó, az életben viszont először mindig az emberről, emberi minőségről. Az utcán gyalogosan szembehömpölygő százegynéhány kilós hölgy zavart, lesütött szeméből ( plusz kieg információk, úgymint öltözködés, testbeszéd, stb.) levesszük, hogy nála igen kevés elemére bukkannánk értéklistánknak, de megengedjük, hogy esetleg igazi önfeláldozó családanya, tanár, egyedül az étkezés örömeiben képtelen a minimális önfeladásra. Megengedjük, ha nem is hiszünk benne túlságosan.
Aztán az életben másodsorban sportemberekrőlvan szó, ebbeli minőségeikről, ahol az emberi és a sportbeli minőségek megint csak sokfélék lehetnek. Hogy miképp értékeljük ezeket, az persze a mi helyzetünktől is függ. ( Más és más lehet a véleményünk, ha abszolút kezdőként, nyeretlen kétévesként, országos élmezőnytagként, az uralkodó letaszítására készülődő trónkövetelőként, vagy koronás királyként ülünk az öltöző padján ( emelgetjük egymás mellett a súlyokat, tesszük meg huszadszor is egy félmagas labdával az edzésen az illetőt a jobbszélen ) a megfigyelés alanyával szemben.
Mindezekről felesleges lenne itt beszélni. Mindannyian tudjuk ezeket. Már, ha odafigyeltünk, ha megtapasztaltuk a különböző pozíciókat, ha megéltük mi az kottából tanulni egy sportágat kitűnő szakemberek által ( e sorok írójánál az atlétikáról van szó), milyen az, ha magad jössz rá fél év alatt arra, amit a szakszerűen felkészített már az első hétvégén lazán teljesít (Az összes többi, illetve a foci valahol a kettő között.) Milyen az ha adottságaidnak tökéletesen megfelelő, illetve ha azoknak tökéletesen ellentmondó, ámde iskolai érdekből felvállalt sportágban „iparkodsz”.
Arról sem nagyon érdemes itt beszélni, hogy mi ez a telhetetlenség, ez a teljesítményhajsza, mennyit építhet, mennyit rombolhat rajtunk, mikor lehet védőfal, és mikor zár karámba, magánzárkába, mert ennek is egy általában vett „ mi a sport” topicon a helye.
Ami az elméleti kerékpáros ( mostanában inkább: „Az országúti kerékpáros elméleti környezete ) kérdéseket illeti, érdekes dolgok jöttek fel, magam nagyon messze vagyok az országúti kerékpáros fogalmától, megyek földúton, hegyen, csomaggal, azt se tudom milyen biciklivel ( a Turisztot, meg a Csepel Schwint jegyeztem meg utoljára mint nevet), de, ha már ilyen jókat derültem, meg gondolkodtam a bejegyzéseken, gondoltam, nem árthat, ha teszek egy olvasói bejegyzést: „ Igen, igen, országúti urak és hölgyek, jól teccenek mondani: bicajozni jó!”
Miután mindenki számára nyilvánvaló, hogy az igazi outis csak és kizárólag Look pedálokat használhat, egyértelmű, hogy alu-sas sem igazi outis. Az igazi outis csak egy idea, képtelenség lenne megfelelni neki.
Mondjuk, ha igazán bele akarnánk mászni ezekbe a lelki dolgokba, nagyon valszínű, hogy kiderülne, neked van igazad abban, hogy magától jön. Jah! Ez így igaz a kerékpározásban, meg sokminden másban is. Így van, neveltetés és egyén kérdése.
Persze, én sem akarok, ez magától jön. Megjegyzem szerintem másoknál is, csak nem sokan vallják be. Persze nem mutatom ki, azért kaptam rendes neveltetés.
Majd igyexem! De lenézni nem akarok senkit, esetleg az tölt majdan el büszkeséggel engemet egyszer majd, ha én is hasonló tanácsokat tudok adni leendő kerékpárostársaimnak. Addig mondjuk még egy-két liter víz le fog folyni a Dunán.
