Most hogy a liberalizálódó fidesszel kapcsolatban beindult a polidili, esetleg megpróbálhatnánk normálisan is beszélni a liberalizmus vs. konzervatizmus ellentététéről. Ehhez az én véleményem: A két irányzat a társadalom fennmaradását és fejlődését biztosító mechanizmusok ideológiai háttere. A konzervatizmus biztosítja a társadalom fennmaradását biztosító szabályrendszert, a liberalizmus pedig a szabályok megkérdőjelezhetőségével az anakronisztikusak meghaladását, azaz a fejlődést. Az egészséges társadalmakban harmonikusan egészítik ki egymást. Az egyik irányban túlsúlyosak viszont befuccsolnak. A liberalizmus nélküli konzervatizmus megkövüléshez, elmocsarasodáshoz, vagy a feszültségek fel nem oldódhatósága esetén robbanáshoz vezet. A konzervatizmus nélküli liberalizmus pedig széteséshez, anarchiához, amiben az új rend a pillanatok alatt kialakuló maffiák harcában diktatórikusan alakul majd ki (hosszú ideig esélyt sem adva a liberalizmusnak).
A fentiek miatt nézem aggódva, hogy közéletünkben mily gyakran használják mindkét fogalmat szitokszó gyanánt.
Köszi a hosszú és alapos hsz-ed. Megtiszteltetésnek veszem, hogy nem sajnáltad a fáradtságot a megirásához. Úgy illő, hogy hasonló alapossággal válaszoljak. Hát majd igyekszem. Előljáróban annyit, hogy nagyon sok mindenben egyetértek veled, de több helyen ingerenciát éreztem a reagálásra. Ami most még nem tudom, hogyan fog elsülni. Lehet hogy a polémikusabb hangvétel kerekedik majd felül, lehet hogy nem. De akárhogy is alakul, tekintsd jószándékúnak.
Valóban leegyszerűsítettem liberalizmus kérdését. Szándékosan. Mivel nem egyszerűen a liberalizmusról akartam értekezni, hanem a liberalizmus és a konzervartizmus viszonyáról. Így aztán persze igaz, hogy a liberalizmus sose, azaz se a kezdetekben, se azóta, nem definiálta úgy magát, mint a fennálló társadalmi normák megkérdőjelezőjét. Ettől függetlenül de facto ezt csinálta, csinálja. Ennek az sem mond ellent, hogy a társadalmi státusz quo megváltoztatására irányuló törekvések nem csak liberálisak lehetnek.
Mivel azonban a témánk szemponjából a liberalizmus kulcsfogalom, valóban fontos hogy pontosabban definiáljuk. Szvsz a te megfogalmazásod nagyon jó. Ide is idézem: "A liberalizmus az emberi szabadságjogok kiteljesítésén dolgozik. Pont." Épp készültem, hogy én is adok egy definicót, de ilyen frappánsan nem tudtam megfogalmazni. Valami olyasmit készültem írni, hogy az egyén/közösség viszonyrendszer alakításában a liberalizmus az egyént, a konzervatimus meg a fennálló közösséget képviseli. Hát ez így elég elvont, ráadásul a megfogalmazás is suta, nem ártana még csiszálni, de a lényeg már benne van, tehát már összevethető a te definicióddal. Szerintem minden további nélkül összeegyeztethetők.
Amikor azonban eljutsz oda, hogy ma már nem a szabadságjogokról szól a liberalizmus, akkor már ellenvéleménnyel élek. Mondom ezt annak ellenére, hogy nekem is erős fenntartásaim vannak a liberálisaink nézeteit és ténykedéseit illetően. De úgy vélem, hogy a marginális szabadságjogok is szabadságjogok, és nem vonnám kétségbe a liberálisok jó szándékát sem. Ettől még lehet lesújtó véleményem egyes konkrét ambicióikról. De úgy vélem, hogy a régebbi korok liberalizmusától annak idején sokan ugyanúgy idegenkedtek, mint adott esetben mi a mostanitól. Ezért abból, hogy a régiek igazsága mára természetessé vált, a mait meg ambivalensen szemléljük, számomra nem az következik, hogy régen jó volt a liberalizmus, de ma már nem, hanem az, hogy mi a jó és mi a rossz, arról a perdöntő ítéletet majd a történelem mondja ki.
Megjegyzem, a történelem elemzésénél nem árt az óvatosság. A mai liberális demokráciák kialakulásából könnyen az a felületes következtetés vonható le, hogy ez egyoldalúan a liberalizmusnak köszönhető. Hát szvsz nem. Létrejöttüket a liberális és konzervativ eszmék folyamatos, egymást kontroláló szimbiózisa tette lehetővé. A klasszikus model: a liberális Gladstone és a konzervatív DIsraeli folyamatos helycseréje Anglia élén. A parttalan liberalizmus ugyanakkor káoszhoz és anarchiához vezet. A legeklatánsabb példa erre a Weimari Köztársaság. Liberális szemüvegen át nézve maga a paradicsom. Nulla központi hatalom, nulla erkölcsi kényszer a társadalmi normák elfogadására. Persze kicsit zavaró, hogy fasiszta és kommunista bandák gyilkolásszák egymást, és terrorizálják a lakosságot, de az egyén szabadsága ennyit csak megér. De nem árt tudni, hogy ez a szituáció ágyazott meg Hitlernek is.
Befejezésül visszatérek a te liberalizmus definiciódhoz. "A liberalizmus az emberi szabadságjogok kiteljesítésén dolgozik." Ez egy szép és jó cél. Azon kell lennünk, hogy ebből minél több megvalósuljon. Épp ezért nem lehet teljes mértékben a liberálisokra bizni.
Nézd. A Milanelló szöveg határozottan intelligens. Tehát a szerző nem olyan fazon, aki ne tudná, hogy mit beszél. Egyébként meg nem nagy ügy. Ne aggódj, nem fog összeomlani a bojkottomtól.
Kedves Tbando, azt hiszem leegyszerűsíted a liberalizmus kédését. A liberalizmusnak eredetileg nem az az általános jellemzője, hogy a kialakított/kialakult társadalmi normákat megkérdőjelezi. A társadalmi normák az idők folyamán állandó megkérdőjelezés alatt léteznek a történelemben. Ezek a normák sok esetben kellő karbantartással akár évezredekig is kibírják A liberalizmus az emberi szabadságjogok kiteljesítésén dolgozik. Pont. Csak hát van ennek a mozgalomnak egy problémája, amikor már nem a szabadságjogokról szól a történet, hanem valami másról, ahogy te is mondtad.
A 19. századi liberális mozgalmak még a társadalom nagy részét mozgató kérdésekkel foglalkozott. A társadalmat feszítő nagy problémákkal, a kiváltságokkal, és az egyetemes szabadságjogokkal. Ma már ezzel kevés helyen van gond, liberális demokráciában élünk.
Mára a jól menő dolgok megkérdőjelezése, tevőleges lerombolása lett a mai liberalizmus szinonimája, és nem a hiányzó, fontos szabadságjogok természetes kiteljesítése. Mivel az általános emberi szabadságjogok nem tágíthatóak, a marginális szabadságjogok középpontba emelése történik ma liberalizmus néven, valamint az általad emlegetett norma megkérdőjelezés a mai liberalizmus egyik betegsége.
A mai liberalizmus szerint, mint a Milanello is mondja, mindent szabad, amit törvény nem tilt. Ezzel az a fura helyzet áll elő, amit kis példával is lehet jellemezni. Ha egy szobában ki van téve, hogy a földre köpni tilos, hát attól még a delikvensek nyugodtan köphetnek mondjuk a plafonra, merthogy a törvény azt nem tiltja. Ahogy Rejtő Jenő mondja nem lehet minden pofon mellé egy közlekedési rendőrt állítani, hasonlóképpen nem lehet minden élethelyzetre egy törvényt hozni, hiszen azt annak a biztos tudatában tesszük, hogy a törvény bármikor kijátszható. Ennyit a liberalizmus szabadságáról, amely első látszatra túlszabályozottsághoz vezetne, de leginkább a szabadossághoz vezet.
Ha az életünket nem szabályozná a fentieken, a törvényeken túlmenően valami más is, hát akkor régen rossz lenne nekünk. Ezek a jó dolgok lennének azok az írott, vagy íratlan szabályok, amelyek máig is szabályozzák még azért az életünket. Például nem írja elő törvény, hogy a terhes nőnek add át a helyedet a villamoson. Nem tilt semmi abban, hogy ezt ne tedd, nem kötelező. Nem írja elő a törvény az emberbaráti szeretet, és irgalom kérdéseit. Nem kellene meglépnünk ezeket a szokásokat, hagyományokat, ezeket a törvényben nem rögzített dolgokat.
A magát ember számban tartó állampolgár, valamint a második esetben a keresztyén ember ezen nem törvények kategóriájába eső szokásokat, írott, vagy íratlan törvényeket, hagyományokat betartja, eszerint cselekszik. Az iránytűje ezt írja elő. A mai liberális ember valamilyen szinten rendelkezik ilyen iránytűvel, de ideológia szintjén már ezen szokások, hagyományok lerombolására törekszik, mondván semmi törvény nem kötelezi ezek betartására.
Érdeklődve olvastam az irásod, még vitatkozni is lett volna kedvem, de az utolsó bekezdésben elhelyezett sunyi utalásod a mai magyar jobboldali pártok náci mivoltáról alapján kilátástalannak tűnik mindefajta vita veled.
Kicsit itt az az erzesem, hogy a "liberalis politika" kifejezest kevered a "reformpolitikaval". Reformer szarnya barmilyen szinu politikai eronek lehet, sot, egeszseges esetben van is.
Egy liberalis part pl. ertelemszeruen nem tamogatni kivanja a homoszexualitast, hanem megkerdeojelezi es elveti annak a jogat, hogy egy orszag vezetese ilyen privat szinten beleszolhasson 2 ember maganeletebe. (A melegek hazassagat konkretan en sem tartom vonzo dolognak, de el kell ismerni, nekem semmi karom vagy fajdalmam nem szarmazik abbol, ha 2 azonos nemu honfitarsam hazassagot kot, es semmi elonyom abbol, ha ez esetleg meghiusul, mivel semmilyen szinten nincs hozza(juk) kozom.) Tehat az engedelyezes es a tamogatas kozott azert oriasi kulonbseg van, a lehetoseg elismerese (biztositasa) nem egyenlo a mellette valo kampanyolassal.
Ez a fajta hozzaallas egyebkent tetten erheto az egesz liberalis ideologia menten. A liberalizmus nem valami (Magyarorszagon szoktak mondani: a 'nemzet') ellen, vagy valami (ugyanott mondjak: homokosok es drogosok es zsidok stb.) mellett van. Pont abban all a lenyege, hogy az allampolgarok egyeni jogait egeszen addig gyakorolhassak, amig az tenylegesen meg nem serti a tobbieket (azaz fizikailag, anyagilag vagy erkolcsileg konkretan meg nem karositja oket). Ezzel parhuzamosan mindent atadna civil szervezetek kezebe (kiveve azt, amit semmikeppen nem lehet, lasd rendorseg, katonasag, torvenyhozas stb.), hogy a mindennapokat befolyasolni kepes ugyekben az anyagiak a tarsadalmi tamogatottsagnak megfeleloen osztodjanak szet (erre lenne a fedezet az embereknel hagyott tobb penz az adok csokkentesevel pl.). Furcsa, de ha egy abszolut liberalis vezetes alatt allo orszagban a lakossag 100%-a "hagyomanytisztelo", azaz szeret himezni meg nepdalokat enekelni, akar egyeb dolgok, mint pl. a kortars muveszetek rovasara (amit jelenleg szinten tamogat valamilyen szinten az allam), akkor az emberek penzebol kevesebb megy majd utobbira, mint az elobbire - azaz ugymond teljesebben hodolhatnak ezen szenvedelyuknek.
Nem kerdes egyebkent, hogy az emberiseg egesze, koztuk jo helyen Magyarorszaggal, meg egyaltalan nem erett meg arra, hogy tenylegesen a sajat kezeben tartsa ezeket a dolgokat ilyen szinten (sajnos). De azert en nem ertekelnem tul a konzervativ politikat, mint ellenpolust, mivel a konzervativizmus a tarsadalom egyes retegei erdekenek kepviseletere jott letre (felso kozeposztaly es a legfelso felso reteg - szemben a baloldal also (munkas)retegevel). Raadasul nincs igazan kezzelfoghato iranya, azon felul, hogy kisajatitja az elet egyes szegmenseit, mint kepviselt dolgokat, feltuzi a zaszlajara mottokent, es ennek menten mond nemet minden baloldali es liberalis reszrol jovo eredmenyre. Es szamomra teljesen elkepzelhetetlen, hogy egy konzervativ part regnalasanak puszta tenyetol, vagy valamelyik allamtitkaranak szavaitol az emberek a gyakorlatban jobban szeressek a csaladjukat, az idegen honfitarsaikat, vagy a hagyomanyaikat. Ez ugyanis nem oldhato meg a politika oldalarol, sot: egyaltalan nem is feladata annak. Viszont teny, hogy jol hangzo dolgok egy kampanyban, mint ahogy valoban fontosak is.
(Kozep- es Kelet-Europaban plane furcsa helyzetben vannak a magukat jobboldalikent aposztrofalo partok, hiszen a '"kommunizmus" kiirtotta a tortenelmi bazisukat. Ezeket a partokat higgadt elemzok nemzetszocialista partkent hatarozzak meg programjuk, bazisuk es modszereik alapjan. Mig pl. a mostani magyar kormany programja szerint sokkal inkabb besorolhato a nyugat-europai modern jobboldali partok koze, mint a tenylegesen baloldaliakhoz. De ez itt talan off.)
Tudod, lehet, hogy Te logikai bukfencnek mondod mindazt, amire hivatkozol.
Egy ország lakossága, ha nincsennek közös, konszenzuson alapuló célok, csupán egy szűk réteg egymásra uszítja az embereket, hogy a zavarosban jól megszedje magát, az a globalizált világban pusztulásra van itélve. Ami az elmúlt tizenhatévben magyarországon történt, az többet ártott a nemzetté válásnak, mint ami kárt, a második világháború okozott nekűnk. / baksisért kiárúsították az országot, nem beszélve a paksi üzemzavarról / Mindennek következménye, a 2004. 12. 05. amikor a nemzet saját maga utasított el egy esélyt, a felemelkedésre. Mindez annak a politikai "elitnek" a bűne, amely ezt egyáltalán előidézte, s azóta sem volt képes megoldani azt a problémát, ami eredetileg is az Ő feladatuk lett volna a nemzet egyessítése kapcsán / a kettős állampolgárságról Tvr-t alkotni /
Ma, valahogy nincs szerencséd, mivel a skandináv váltást, legalábbis annak jellemzőjét amit az elmúlt tizenöt évben megléptek, egész véletlenűl ismerem. erről, vitát itt nem kívánok nyitni, mivel 1991-ben jkv. készűlt rólla, amit Brüsszelben megtalálsz, ha egyáltalán érdekel. / az, többet jelent, s főleg hitelesebb, mint a "mesekönyvek".
Tudod, a kultúra fokmérője, hogyan tudsz egy konfliktust felismerni kezelni. valahogy, ez eddig neked nem jött össze. gyakoroljál kérlek
Hát akkor pláne egyetértünk. Ugyanis a nyitómban a liberalizmusnak csak azt az egyetlen általános jellemzőjét ragadtam meg, hogy a kialakított/kialakult társadalmi normákat megkérdőjelezi. Hogy e nélkül nincs fejlődés, az kétségtelen. Ez azonban nem jelenti, hogy minden normaváltás előnyös volna. Az olyan apróságokról már nem is szólva, hogy a végeredményt alapvetően meghatározza a változás mértéke, intenzitása, módja stb.
Szóval csak ennyit mondtam a liberalizmus=változás, konzervatizmus=változatlanság dichotómiáját felvetve. Az olyan konkrét kérdésekkel, hogy fejlődésnek tekinthető-e pl. az egyneműek házassága, valóban nem foglalkoztam. De nem azért mert korunk e nagy kérdései hidegen hagynának, hanem mert van ezekről elég topik.
Oroszok vagy nem oroszok, hülyeség volt, amit a kolléga mondott. Abból, hogy A országban magasabb az életszínvonal, mint B országban, és A országban tisztelik a hagyományt, B-ben meg nem, nem következik, hogy a hagyomány tiszteletének bármi köze lenne az életszínvonalhoz. Ez egyszerűen egy logikai hiba (cum hoc, ergo propter hoc). Szerintem pl. a logikus gondolkodásra való képesség hiánya sokkal többet árt az országnak, mint a hagyományé...
Ami amúgy tényleg hatalmas erő, de hogy pont a népjóléttel lenne összefüggésben, azt nem hiszem. Pont a jóléti államok (skandináv államok vagy Hollandia pl.) nem a hagyománytiszteletükről híresek.
A civilizációk alapja (pl Huntington szerint) a vallás, a nyelv és a kultúra. A májusfa állításnak ezek közül legalább kettőhöz nagyon komoly köze van.
A modernizációt végbe lehet vinni a saját kultúrát megtartva (Kína, Japán), illetve a saját kultúrát kiirtva és a nyugatit állítva a helyébe (Törökország - Atatürk).
A magas életszínvonalnak tehát valóban nem feltétele a májusfa állítás, de valami májusfa-szerű elengedhetetlenül fontos hozzá. Részemről annak örülnék legjobban, ha felénk továbbra is a májusfa maradna, Kínában a cseresznye-virág ünnep, és így tovább.
Nézd, talán az sem ártana, ha olyanok tanácsát is kikérné, akik tudják is az okát annak, hogy miért alakult így / 1979-ben, már dolgoztam Osztrákoknak, s módomban állt megismerni, mennyire felháborította őket, hogy abból a pénzből, amit ők a mi munkánkért fizettek, nekünk miért fizettek olyan keveset ki.
Miért van nálunk több mint 25% a gdp-nek, a fekete és a szürkegazdaságban?
ezis az orsoszok bűne?
1981-től a VGMK-mat azért jelentették fel rendszeresen, hivattak állandóan ellenőrzésekre, mivel én "szemtelenűl sokat " fizettem az embereimnek!???
képzeld, nem az oroszok jelentgettek fel!
Próbálj meg lehiggadni, gondolkozni, s talán akkor érdemben is válthatunk pár szót.
Még visszakapcsoltam a számítógépet, mert ez a -hagyomány tökmindegy, hogy van-e, lényeg, hogy nem voltak az oroszok- kérdés azért nem ennyire egyszerű.
A hagyomány egy társadalom életében fontos megtartó, társadalomszervező erő tud lenni a maga helyén, és értelmében. Azt, hogy a kolléga ezt mint egy pozitív példát hozta föl, azért még nem kell megenni. Hát pont Ausztriában volt szerencséje meglátni ezt a boldog állapotot, amikor az emberek sok évszázados hagyományokat élnek meg most is, vagy újítanak fel. Na bumm!
Tudjuk, hogy az osztrákok leshették volna a hagyományukat, mint az NDK-sok, ha a russzkik bent maradnak, ebben igazad van. Ugyanakkor nem érzem jogosnak a kolléga letorkolását, mert ezt a nagyszerű pillanatot elmondta nekünk, amit a májusfákról látott.
Igen, a hagyomány hatalmas erő, és hát ilyesmiknek a példáit lehet látni nálunk szerencsésebb országokban...
Én kérek elnézést, hogy hülyeséget beszélsz. Akinek nem nyilvánvaló, hogy Ausztria nem a májusfák miatt tart picikét előrébb, hanem mert ott nem volt fél évszázados orosz megszállás és kommunista diktatúra, az ne fórumokba írogasson, hanem vegyen kézbe egy történelemkönyvet, vagy legalább valami képes enciklopédiát gyerekeknek, és szedjen magára egy kis alapműveltséget.
A liberalizmushoz egy ideológiai rendszer tartozik, míg a konzervatívizmust távolról sem ideológia alapon szokták értelmezni.
A liberalizmus is sokféle ideológiai áramlatból áll össze. Hogy egységes rendszerré-e, az már kérdéses. A konzervatizmus meg természetesen nem egy ideológia. Egy szóval se mondtam.
Egyébként meg egyetértek mindazzal amit írsz. Csak az zavar, hogy érzem a sorok között a kritikát, de nem értem hova akarsz kilyukadni. Írd le világosan.
Csak egyre válaszolj még: Nem vagy te egy kicsit mimóza, hogy azt mondod: Az ilyen erőszakos hozzáállás még tönkreteszi azt a keveset is, ami megmaradt belőlük.
Van aki a szocialista, liberális, és nemzeti elvű felosztásról beszél. Nem nacionalista, hanem nemzeti Serenic úr. Például ezen nemzeti jező mögött aztán sok olyan érték rejtezik, amelyet kiskegyed oly igen nagyon lefumigál, közben az komoly társadalomszervező erő. Világszerte az, az általad leszólt hagyománnyal együtt.
Ez a liberalizmus kontra konzervatívizmus felvetés még nem fedi le jól a mai magyar politikai palettát. Azt mondják, hogy ez az alma, és a körte problémája, nem lehet az almát a körtével összehasonlítani. A liberalizmushoz egy ideológiai rendszer tartozik, míg a konzervatívizmust távolról sem ideológia alapon szokták értelmezni.
Ha a politikai eszmeiséget nézzük, inkább a bal, jobb, liberális osztatú, hármas berendezkedés jellemző a mai magyar állapotokra. És hát ezen belül lehet beszélni szociális, vallási, nemzeti, hazafias, hagyományőrző, szabadelvű, marginális, nemzetiségi, hagyományőrző, stb kérdésekről, és ez alapján lehet valamiféle osztatról beszélni.
A magyar liberalizmusról akkor érdemes beszélni, ha a jellemzőit meg tudjuk adni, a jobboldali gondolkozásról dettó, a szocialista gondolkozásról dettó.
Persze ezen lehet ironizálni, de egy valami biztos: Ausztria megőrizte e hagyományt, és ott tart ahol, mi meg kiröhögjük a májusfán nosztalgázókat, és ott tartunk ahol.
Mondok jobbat: a kínaiak sárgák, és ott tartanak, ahol, mi meg fehérek vagyunk, és ott tartunk ahol. Fesd te is sárgára magad, tuti segít.
Kár hogy úgy csinálsz, mint aki nem érti a májusfa példázatot. Szerintem te is tudod, hogy nem azt jelenti, hogy Ausztria a májusfák révén jutott előbbre, hanem azért jutott előbbre, mert fontosnak tartotta megőrizni a májusfák hagyományát. Persze ezen lehet ironizálni, de egy valami biztos: Ausztria megőrizte e hagyományt, és ott tart ahol, mi meg kiröhögjük a májusfán nosztalgázókat, és ott tartunk ahol.
Kérdezed, hogy miért fontos őrizni a hagyományokat. Az én válaszom: mert azok meg minket őriznek.
Meg azt is mondod, hogy a rossz hagyományokat fenéken kell billenteni. Egyetértenék veled, ha nem látnám, hogy ezen a cimen mi megy ma ezerrel. Neked tetszik?
A kérdéseid egyébkén jók. Van rájuk válaszod? Nekem speciel nincs. De szerintem másnak se igen. Engedni kéne, hogy a megoldások becsiszolódjanak. Szvsz.
Te most vagy túl fiatal vagy, esetleg túl kevés az élettapasztalatod.
Tudod Te, mennyibe kerűl egy gyermek felnevelése? / most, ne csak pénzre gondolj, hanem lemondásra, aggódásra, és egyébb kiváltságokra egy olyan országban, ahol az embernek semmi értelme, értéke nincs, csak a hazudozás, a igénytelen kábítás az értékmérő? /
Javaslom, utazz el Heidelbergben / ne csak túristaként /. Ott megtapasztalhatod, mit jelent a többszázéves európai kultúra / ne csak a történelmi belvárosba sétájl, hanem, próbáld megismerni az ottélők mindennapi életét is / , milyen hatással van a XXI. század emberére. Hogyan élik meg napjainkat, hogyan őrzik hagyományaikat, /pl. a katonai emlékhelyre, miért viszik , merik vinni a gyermekeiket, unokáikat - tudod, a múlt században az emberek sok bűnt követtek el egymás ellen. az az emlékhely méltón hírdeti, hogy egyes emberek bűneiért, nem lehet egy országot, nemzetet bűntetni. ők gondoskodtak arról, hogy a bűnösöket megbűntessék, s ezáltal aaz áldozatok emlékét őrízhetik méltón , alázattal - /, s hogyan fogadják be más kultúrából jött embereket, azok értékeit, s építik be a mindennapjaikban.
Ez, egy olyan alapérték, mely az emberek mindennapi életében elengedhetettlen. Tisztelik egymásban az embert, az embernek rendelik alá a pénzt! a legalapvetőbb emberi együttélés szabályait betartva. Ott, sötétedés után is kimernek menni az emberek akár az erdei sétányra is, sőt, a gyermekeim több mint hat év alatt, az udvarról csak a fedett teraszra vitték a gyermekek játékait, s még kerítésük sem volt, csupán sövény, s soha nem veszett el nekik semmi.
Ha tisztességes munkával keresik meg a megélhetésük költségeit / jobban élnek mint itthon, általában / nem kell eltitkolni a jövedelmüket, mert nem félnek egymástól!
Többen, büszkén hírdetik, hogy a családjuk, évszázadok óta él ugyanabban a házban. Tudod, ez, biztonságot, kiszámíthatóságot, stabilitást hírdet, s ők ott büszkék erre.
Tudod, egy olyan "hibás gondolkozásmóddal" megáldott embör, mint én, ezt nevezi életminőségnek, mivel vallom, hogy az élet, nem szerencsjáték.
Ez biztosítja az ember számára azt az értéket, hogy saját életének Ő maga az irányítója, s nem mint egy győkértelen gaz, repűl a széllel a nagyvilágba tehetettlenűl.
Szépen kérlek, legalább próbálj meg gondolkozni, mielőtt másokat "jellemzel".
ez, talán még neked is sikerűlni fog, s talán segítene, ha nyitott szemmel járnál a világban.
Nézd, a múlthéten, kirándúltam az ország Ny-i felében, s átrándultunk a sógorokhoz is.
Ami feltűnt, sok egyébb más között, hogy pl. minden településen "májusfa" volt állítva. Tudod, a hagyományokról nem csak beszélni kell, ott amint láttam mívelik is a gyakorlatban .
sztem. ez a külömbség a siserehad, és az állampolgárok között.
Azzal nem sérted a nemzetköziséged, ha a szülőhelyeden ápolod az elődeid szokásait. Mindemellett, nagyonsok idegennel is találkoztam, s úgy vettem észre, befogadták őket.
Kösz a hozzászólásokat. Mindnyájatoknak. Tanulságos volt. Mert egyfelöl világosan kitűnt belőlük, hogy a privátszféránkban a liberalizmus békésen megfér a konzervatizmussal. A liberálisokban is megvan a társadalmat fenntartó értékek tisztelete, és a konzervativokban is a kellő liberális attitüd az új fogadására. Másfelől azonban figyelemreméltó volt a siserahadak szóbahozása. Ugyanis azok szvsz, szintén mi vagyunk. Ami azt jelzi, hogy társadalmi szinten az összhang még ma is igen könnyen megbomlik, és a konfliktusos helyzet radikálisan oldódik meg. Ebből pedig úgy jövünk ki a legjobban (a legtöbb hozammal és a legkisebb társadalmi vesztességgel), ha a két izmus egyensúlyban van.
Most, próbáljunk meg, a XXI. század konzervatívizmusát, liberalizmusát megfogalmazni, mely képes a globalizáció kihívásaival szemben megoldást adni a nemzeti örökségek, értékrendek megőrzésére, formálására.
Sajnos, ez az ország, eddig soha nem volt képes megbecsűlni azokat a polgárait, akik a jobbítást próbálták megvalósítani. Ha nem menekűltek el az országból időben, akkor tönkretették őket. Tudod, a kiemelkedő tehetségeket, a kistílű, ügyeskedő "siserehad" soha nem viselte el, mert mellettük kitűnt, a tehetségtelenségük. lsd. " a király új ruhája" .
Tudod, a legnagyobb probléma kishazánkban, hogy a politikát, annak kultúráját nem volt alkalmunk Mo-on megtanúlni. Még mind a mai napig, a cucializmusban megszokott reflexek működnek. Ha bárki, az érdekszféránkkal ellentétes nézeteket vall, azokat elkell lehetetleníteni, bármi áron eltüntetni az utunkból / 1991-ben, az ILO team vezetője , a prof . tudna erről beszélni neked, habár a jkv. Brüsszelben megtalálható, ha valakit érdekli /.
Miért nem lehet tudomásúl venni, hogy nem vagyunk egyformák, s az "ismusok" helyett, értékrendeket próbálunk kialakítani, választási lehetőséget nyújtva ezzel, a választópolgároknak.
- a konzervatív értékrend, ragaszkodik a családi kötöttséghez, a múlt értékeinek megőrzéséhez, ápolása mellett, a mai kor lehetőségeinek megfelelve, elődei értékeit kiegészíteni. Nemtom, miért lenne mindezek alapján, egy konzervatív "maradi"?
- a liberális értékrend, a szabadságot részesíti előnyben, a kötöttség helyett / ötven éve ismerem a nejemet, így néha, megértem ezirányú vágyaikat - "a legcsodálatosabb embert is unja valaki, főleg ennyi idő után"- / A konzervatív mégis ragaszkodik a kötöttséghez, mivel tudja, hogy a jövő nemzedék igényli az elődeiktől kapott értékeket / anyai nagyapám, tíz éves voltam, amikor eltávozott az élők sorából, mégis, mind a mai napig, abból az értékből élek, amit attól az "öregembertől " kaptam.
Más. kb. harminc éve hűvös a viszonyom az apósommal, mégis mindent elviselek, mivel a gyerekeimnek, unokáimnak - a családnak - szüksége van a nagyapára, dédapára, mert csak így kerek a világ, folytonos az élet. Nélkülük, mi sem lennénk, s gyermek tartozunk nekik ezzel.
Tudod, amit már máshol leírtam, tisztában lenni saját értékeinkkel, hogy felismerjük, elismerjük mások értékeit.
Az országnak akkor válunk hasznára, ha összegezni tudjuk egymás értékeit, kiegészítve egymást, megerősítve ezáltal azt az értékrendet, mely hazánkat, s a nagyobb közösség hasznát szolgálja.
No látod, ezt tapasztaltad te az elmúlt hatvan évben? Eddig, amióta az eszemet tudom, annak volt becsülete, aki bármi áron leterperte az ellenfelét, s azt verte át, lépten nyomon, aki az útjába akadt. Nem számít, hogy hogyan szerezted a pénzed, hány embert annak életét tetted tönkre, egy a lényeg, hogy minnél több pénzed legyen. erre szok itthon mondani " a pénznek nincs szaga" nos, hát ez a mostani értékrend?
Lehet egy társadalom olyan, hogy vannak, akik "forradalmiak" és élből elutasítanak mindent, ami hagyomány, szokás; és vannak maradiak, akik minden ilyenhez élből ragaszkodnak, és valahogy el tudom képzelni, hogy ennek egyensúlyából kialakulhat akár egy normális fejlődés is, ha nem öldösik közben le egymást.
Lehet azonban egy egészséges liberalizmus is, ami nem kövezi meg a hagyományok megkérdőjelezőit, viszont a megkérdőjelezés önmagában nem "csakazértis" elvetés.
A múltkor a konzervatív énemet találtam felülkerekedni, amikor egy ötletre elkezdtem berzenkedni, hogy valahogy azt nem "szokták", és ugyan nem látom, hogy miért is ne, de esetleg lehet valami oka. Liberális vagyok, mert önmagában nem söpröm ezt le azzal, hogy "de hát azt nem szokták", de konzervatív, annyiban, hogy "jó volna megérteni, vajon miért is nem szokták".