http://en.wikipedia.org/wiki/History_of_Slovakia
Nyilván erős jelölt a világ legrövidebb könyvei címü versenyre, de engem érdekelne, hogy a sok politikailag motivált hazugság és ferdítés áradatból mi a valóság.
Jó lenne, ha magyarul beszélő szlovákok is írnának, hogy halljuk a másik oldalt is.
Csak egy pár kérdés, ami izgat: honnan erednek a szlovákok? Mióta élnek a Kárpát medencében? Hogyan alakult területi elhelyezkedésük, lélekszámuk az évszázadok folyamán.
Aztán pl. modern kori történelmükből mennyire igaz a szlovák nemzeti felkelés?
Attol sokkal tobbet nyomott a latban, legalabbis a mi kornyekunkon, hogy magyar szulok szlovak iskolaba adtak a gyerekeiket, hogy kesobb jobban ervenyesuljenek majd. Igy aztan az ilyen gyerekek tobbsege mara mar szegyell beszelni magyarul, es a sajatjai mar csak szlovakkal beszelnek. Mondok peldat. Egy szintiszta magyar hazaspar annak idejen mindharom gyereket szlovak iskolaba adta. Mindharom gyerek alapiskolan gyakorlatilag nem hasznalta a magyar nyelvet. Aztan az egyik elkezdett tancolni magyar neptanccsoportban ( velem egyutt ), ott tanult meg ujra majdnem helyesen beszelni magyarul, neki mondhatnam kettos identitasa van, de inkabb magyar. A ket testvere egyertelmuen szlovak identitassal rendelkeznek, es kokemeny sovinisztak. Amire emlekszenek meg a magyar nyelvbol, azt nem hajlandoak hasznalni ( szlovakia teruleten ). Magyaran eredmenyes agymosast kaptak az iskolaban. Ellenkezo peldak vannak az unokatestvereim kozott, ahol negyen jartak szlovak iskolaba, de annak ellenere valoszinuleg az eros csaladi hatternek is koszonhetoen megmaradt a magyar identitas.
Szoval foleg a vegyes teruleteken igyekezett a csehszlovak, majd a szlovak allam minnel jobban megneheziteni a szuloknek, hogy magyar iskolaba adjak a gyerekeiket, ugyanakkor celzott propagandat alkalmaztak, hogy a szuloket meggyozzek magyar iskolaval nem lehet ervenyesulni, szandekosan romboltak a magyar tanarok kepzesenek a szinvonalat, a magyar tannyelvu iskolak, osztalyok szinvonalat. Ez kokemeny celzott asszimilacio.
Ugyanez lejatszodott az egyhazakkal kapcsolatban is. Foleg a katolikus egyhaz jart elen ebben. Ott tudtommal kinevezett papok vannak, az egyhazkozossegeknek nemigen vannak beleszolasuk a dolgokba. Sok helyre neveztek ki erosen soviniszta papokat, akik - voltak esetek - nem voltak hajlandok magyarul misezni, vagy peldaul sok helyen bevezettek a vegyes misezest, aztan termeszetesen a magyar misek szamat csokkentettek, a szlovaket emeltek. Ezzel nagyban ellentetes a reformatus egyhaz helyzete, mert a reformatus egyhaz hivei dontoen magyarok, igy es az egyhazkozsegek nagyobb autonomiaja miatt, ezeket a kozsegeket meg nem tudtak kulonosebben rombolni belulrol. Pl. a reformatusoknal az egyhazkozseg ha elegedetlen a kinevezett papjaval, elkuldheti. Mas egyhazakrol nincsenek infoim. Magyar szempontbol meg a gorogkeleti jelentos, foleg a Bodrog menten.
Nem hiaba mondjak, hogyha elveszik az egyhazat es az iskolat, akkor meghal a nemzet.
Tehat a konkluziom az lenne, hogy az identitas kerdeseben nem is a vegyes hazassagok, hanem az alapiskolakon, es foleg a katolikus egyhaz altal vegzett agymosas felelos nagyobb mertekben. Bar hozzatennem, hogy a katolikus egyhaz legalabbis a kornyekunkon az utobbi evtizedben mar szenzitivebb, es nem fejt ki akkora nyomast, mint Meciar idejen. Mondjuk sokatmondo, hogy a szlovakiai kat. egyhaz feje, J.S. puspok siman lehetett volna Tiso pater jobbkeze, azonkivul valszeg STB besugo is volt.
nem lehet hogy a mai helyzetből indulsz ki, amikor a nemzeti identitás kvázi kristálytiszta, mert a 20. században a közoktatás ezt belenevelte az emberekbe?
1914 környékén még messze nem volt ez a helyzet, a nemzeti identitás nem volt erős, az öndefiníciónak hangsúlyos része se volt, mert nem nevelték bele az emberbe. a szlovák nemzeti identitás meg még ehhez képest is elég gyenge volt, mert a magyar oktatáspolitika miatt alig volt szlovák értelmiség (a középfokú iskolába bekerült szlovákok jelentős része magyarón lett pl., nem volt önálló szlovák egyház, amely katalizálhatta volna az értelmiségképzést, mint a románoknál, szerbeknél, a maticát meg betiltották elég hamar). namost ha az átlag parasztnak (lakosság túlnyomó többsége) nincs erős nemzeti identitása, mert az elsődleges indentitása a társadalmi státuszhoz, és az egyházhoz kötődik (katolikus v. evangélikus), mivel a szomszéd faluban egy idő után magyarul beszélnek (az a hivatalos, annak a szomszédjában úgy beszélnek, a tanár, a pap magyar, stb.), egy idő után ők is átveszik a nyelvet. az identitásuk attól maradhat akár szlovák is, (pontosabban tót) nem fontos. aztán amikor rezsimváltás van, az új tanár meg a pap már csehül (vagy szlovákul, ez végülis mindegy, nincs nagy különbség) beszél, akkor visszaváltanak szlovákra. nagyjából ennyi.
most belenéztem, valóban a 21-es és 30-as módszertant változtatott, de érdekes lehet, hogy a mi 41-esünk (persze csak az adott területre), mintkét attributumra rákérdezett. Ez jó alap lehet az összehasonlításra (egyébként a kezemben levő oldalakon csak a nyelvi attributum van megadva...).
Egyébként, ami megvan: 1880,1910,1921,1930,1941(csak a magyar), 1991,2001
Amit a megsemmisultbe tettem neked, az nem eppen ez, de ott rakereshetsz ezekre is, lattam ilyet. Vagy ird be, hogy - katastre obci - az a kozsegek adminisztrativ hatarait kellenne mutatnia, a kozsaghez tartozo osszes foldterulettel, fuggetlenul attol, hogy lakott-e. Marmint keresobe ird be.
én abban kevésbé hiszek, hogy egy ember nemzetiséget vált, ha egyébként ősei pl "jellemzően" magyarok voltak. Viszont ha valakinek vegyes ősei voltak, akkor könnyebben idomult a környezetéhez, ami ha többségében szlovák, akkor inkább szlovák lett.
Nem lehetetlen amit írsz, de a vegyes házasság biztosan sokkal nagyobb hatóerő.
A vegyes házasságok száma egyébként 20% a magyaroknál...
Az általam jelzett könyvet tényleg érdemes elolvasni! Még megtalálható az antikvarium.hu-n párszáz forintért!
Az asszimilációval kapcsolatban pedig meg kell jegyezni, hogy a legnagyobb hatóerő a vegyes házasságok.
nem feltétlenül. a szórvány magyar többség a hivatalos nyelv változásával nyilván kénytelen volt asszimilálódni, hiszen az anyanyelvének kiemelt státusza megszűnt. ráadásul magyar - szlovák viszonylatban a korábban folyamatosan és lassan északra húzódó nyelvhatár mentén a lakosság gyakorlatilag kétnyelvű volt, és kettős identitású - nem a házasságok miatt.
Várhatóan ez is okozta, hogy az 1900-as években többször országot váltott területeken elég jelentős változások voltak a nemzetiségek összeírásánál
is. de leginkább valszeg az, hogy a magyar népszámlálás beszélt nyelvre, a csehszlovák viszont identitásra kérdezett rá. tehát pusztán módszertani különbség oka is van.
nem olyan egyszerű jól feldolgozni. (600-700 oldalról beszélünk) A térinformatikai feldolgozás az egyik lehetőség. Egyenlőre ezt gyorsabban meg tudom csinálni, de egyenlőre csak okres szintről van térképem, így csak ezt a szintet tudom megmutatni. De persze jobban szeretném obce/település szinten.
Tehát ha van valakinek bármilyen vektoros térképe, ahol a települések határai is láthatóak (nem a lakott, hanem az adminisztratív határ), akkor az lszi jelezze nekem.
Az asszimilációval kapcsolatban pedig meg kell jegyezni, hogy a legnagyobb hatóerő a vegyes házasságok.
Várhatóan ez is okozta, hogy az 1900-as években többször országot váltott területeken elég jelentős változások voltak a nemzetiségek összeírásánál (kettős identitású emberek könnyen változtatnak...). De ezt megnézem a számok tükrében (márha lehet látni valamit...).
Kedves László! Rég jártam itt, de nagyon érdekelne ez a statisztika. (Ha jó "szemmel" nézi az ember, igen sok érdekes dolog látható meg benne! üdv enkies
először is azért írok ide, hogy később könnyen megtaláljam.
másodszor meg azért, mert miután átrágtam magam a KSH könyvtárán ebben a témában (népszámlásások régen és most), valamint egy roppant érdekes kiadványt olvasva (Gyurgyík László: Asszimilációs folyamatok a szlovákai magyarság körében, Kalligram, Pozsony 2004) szívesen hozzászólnék kifejezetten csak ezekhez a témákhoz (népszámlálások, asszimiláció).
Mellesleg, ha lesz időm tervezem a térinformatikát is bevetni a témában.
1, Tegyél úgy, örülni fogunk valahányan. Nem - csak - azért volt (s lesz a későbbiekben hasonló esetekben) okom hozzászólni, mert 4708 hsz-od 4 állítása közül az a kettő, mely a topik témáját, azaz Szlovákia történetét érinti, pontatlan volt, a másik kettő pedig nem tartozik ide (a 3. Szlovákia jelene, s meglepne ha a kifogásolt 3 - nem magyar - nyelv nem Szlovákia EU tagságára tekintettel lenne az ami, hanem mondjuk lengyel lenne, a 4. pedig abszolót 'Polidili' téma), hanem azért, mert az a szemlélet, hogy benyitok valahova, benyögök valami 'mélyrőljövőt' majd másnap, érdemi válasz hiányában felbátorodva megfejelem valami hasonló mélyenszántó 'múltbarévedéssel'. Lassan 4 emberöltővel Trianon után.
2. Magam is műkedvelő vagyok, ezért zavarnak a topikidegen hozzászólások. (Egy szakértő vszeg jobban túltenné magát rajta). Mert azt hiszem 'lesz valami', aztán a "kies magyar föld" bebarangolása iránti vágyról kell olvassak. "... magyar vasúttal mennék le Pozsonytól Fiuméig ha kedvem szottyanna rá bejárni a kies magyar földet."
Amilyen volt az 'adjonisten', olyan lett a 'fogadjisten'.
csak 2 dolog: 1. egyetértek, ha legközelebb hasonló témában írok, és több időm lesz, előbb utánajárok, de mint rájöttél, a "ha jól tudom' odabiggyesztése egyszerűbbnek tűnt, és legalább neked is volt okod hozzászólni. 2. a topikgazda nyitóüzenetéből nem tűnik ki a "csak szakértők írjanak" mondat, azaz ha megbocsájtod én mint műkedvelő néha-néha ideírnám amit gondolok. Ha szűk körben szeretnél a tudós urakkal diskurálni, javaslom hozz létre egy ignorálható topikot, ami kedvedre szűri meg a magamhoz hasonló hozzá nem értőket. Ezzel reagálok a nekem szánt Petőfi idézetedre is, melyet remélem elfogadsz.
Ha hasonló szigorral "térítettünk" volna át más nemzetiségre embereket a századok folyamán mint tették szláv szomszédaink velünk viszonylag rövid idő alatt, akkor most nem lenne miről beszélni, és a magyar vasúttal mennék le Pozsonytól Fiuméig ha kedvem szottyanna rá bejárni a kies magyar földet. Volt rá időnk, és habár szép illúzió a történelmi Magyarország, és feledésbe sosem merülhet, marad az emlékezet.
A szlovákok helyében mit tennél? Próbálnál valami dícső történelemkreálást véghezvinni, mert a népnek kell valami ami összeköti őket, hisz a közös ellenség képe (magyar) egy idő után már kevés lesz, főleg ha ilyen gyorsan asszimilálják magukba a magyarokat.
mindenesetre érdekes látképpel szolgál Késmárkon Thököly vára előtt, (ahol ha jól tudom Rákóczi is nevelkedett, és a kuruc mozgalom gócpontja is volt) a 4 nyelvű tábla,melyen a magyar nem lelhető. A nem létező külpolitikánk ugye.
A létszám és a nemzetiségi összetétel folyamatosan változott. 1848 szeptemberében 500-600-an lehettek, de ebből mindössze 50 volt szlovák, a többi cseh, morva, osztrák, lengyel és délszláv. Miova és Brezova környékén sikerült fellázítaniuk vagy 5-10 ezer szlovák parasztot, de ezek aztán csakhamar hősiesen szétfutottak, a hónap végére lecsengett ez az első próbálkozás. Decemberben a Simunich seregével menetelő Hodzának és Janaceknek kb. 800 embert sikerült összetrombitálnia, Götz tábornok seregével pedig 1700-1800 szlovák önkéntes tartott, de hogy ezek közül mennyi volt tényleg szlovák és mennyi az "egyéb" nemzetiségű, azt nem tudom.
Na igen, a forradalmi hevület Stúr és társainak "szlovák légiója" iránt sem lángolt a szlovák parasztokban, a nyugati megyékben még alkalomadtán sikerült nekik pár ezer embert megnyerni, de ők is szétszaladtak az első puskalövésre. Keleten meg csak körberöhögték őket, ez volt a legnagyobb eredményük.
Görgei az emlékiratában gyakran lenézően szól Kossuth vízióiról, ami szerint a föld népének lelkesedése szuronyok ezreit veti vissza. 'Semlegesként' szerinte önként, életüket kockáztatva nemigen mentek a parasztok háborúba; a szlovákok az ő szemszögéből nézve épp nem voltak eléggé magyarbarátok - Windischgraetz szerint pedig túlzottan is...
Az első, utóbb legütőképesebb honvédzászlóaljak önkéntes alapon szerveződtek. Ezek közül a 4. (pozsonyi) és a 9. (kassai) zászlóaljban szolgáltak szlovákok; a zászlóaljak többségét pedig javarészt sorozták, már az osztrák intervenció után, mikor nem volt sem idő, sem mód a toborzásra. Az alföldi megyék sorozott katonái ekkor nem egyszer szlovákokkal keveredtek egy-egy hadtesten belül.
"A Lajtától Budapestig tartó visszavonulásunk idején, mint már említettem, nem sok támogatásban részesültünk a lakosság részéről; a bányavárosokban és a határos északi vármegyékben a lakosság éppenséggel ellenséges érzülettel volt irántunk, néhány háromszínű besúgót nem számítva, de különben semleges maradt, és ezek a besúgások sem eredményeztek egyebet, mint hogy Selmecbányán egy-két fekete-sárga élharcosnak kikiáltott egyént parancsomra elfogtak, Besztercebányára vittek, majd néhány nap múlva újra szabadon bocsátottak; Liptószentmiklóson pedig egy tucat obskurus szlovák lázítót fogtak el, ezeket aztán magunkkal vittük, és utóbb Debrecenbe küldtük."
Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben
Ellenséges érzületű semlegesség, ezt érzékelte Görgey is, szó sem volt magyarbarátságról ezen a tájon. Csak az észak-keleti és magyar-szlovák nyelvhatár környékén élő tótok szimpatizáltak a magyarokkal.
Ha nyílt ellenségeskedés nem is volt, az észak-nyugati megyék szlovák lakossága körében azért nem is lángolt hatalmas rokonszenv a magyar ügy iránt. Legalábbis a kortársak így látták.
Körmendy Sándor honvéd főhadnagy naplójáből:
"Zólyomhoz közeledve a nép rokon szenvel már nem viseltetett irántunk, mint Nógrád megyében."
"A millyen szép és gyönyörködtető Turócz megye határa: épen olly rossz lelkü-érzelmü kevés kivétellel az egész megye lakossága. – Az izraeliták s néhány helyiség jó érzelmü, hol a lelkészek magyar szelleműek, a többi mind kész ellenség."
Egyébként a negyvenezer szlovák honvédból mennyi lehetett az önkéntes és mennyi a sorozott?
