Megjegyzés: az alkalmazkodás nem feltétlenül tudatos.
Az elülső csarnokban még a szemlencse előtt található a pupilla, vagy más néven íriszhártya, amelynek elsődleges feladata a szem további részeibe bejutó fény mennyiségének szabályozása. Ezt adaptációs mechanizmusnak nevezzük, kiváltó oka pedig a környezetben beálló fénysűrűség változás. A pupilla tágulását és szűkülését a szemben található simaizmok teszik lehetővé, a folyamat szabályozása pedig a retinán található, többek közt erre a feladatra specializálódott neuronok által gyors magnocelluláris idegpályákon közvetített jelek révén történik.
A pupilla mögött található a szemlencse, amelynek legfontosabb feladata látószervünk akkomodációs képességének biztosítása. Az akkomodáció során szemünk optikai rendszere alkalmazkodik a vizsgált objektum és nézőpontunk közötti távolsághoz. Ez a szemlencse alakjának módosításával érhető el. Ha a szemlencse görbületi sugara csökken, nézőpontunkhoz közelebbi tárgyakra fókuszálunk, ha a görbületi sugár nő, a távolabbi tárgyak képe vetül élesen a retinánkra.
Alkalmazkodásra csak tudattal és előrelátó képességgel rendelkező élőlények képesek, ilyen az ember és korlátozottan pár állatfaj. A mutáció nem zavaró tényező, hanem az evolúció oka. A pozitív hatású mutációknak is meg kell felelniük az adott környezeti feltételeknek. DE a mutációk többsége hatástalan vagy éppen káros.
Igen de csak azok kepesek az alkalmazkodasra, akiket nenm zavarnak a mutaciok. Ha kinezek az ablakon akkor epp ket invaziv milencven eves akacfat latok, ennyi maradt az orven evvel ezelotti kb otvenbol, de sokkal szimpatikusabbak mint a tiz husz eve ultetett japan gombloizek.
Bárhol éppen nem, csak ott, ahol a veleszületett képességeik beilleszkednek az adott környezeti feltételek közé. Ezt hívják hibásan alkalmazkodásnak. Ez ugyanis a képesség s nem pedig a szándék kérdése! A képesség pedig véletlenszerűen, mutáció révén alakul ki.
A vandorpatkanyok, azsiai poloskak meg a harlekin katicak barhol kepesek szaporodni a vilagon. Lehet hogy ezert lettek kivalasztott invaziv fajok szemben a szelesszaju orrszarvuval meg az afrikai kokuszlalma nunukevel.
A legtöbb kozmopolita fajjal ez a helyzet. Egy adott földrajzi élettér (biotop) populációi a valódi taxonómiai egységek. Pláne, ha nem tudnak keverni más populációk egyedeivel.
Valamelyik tengeri madarfajrol, tan siralyrol mar evtizedekkel ezelott kideritettek hogy az egymastol tavolabbi populaciok genetikailag picit elternek a szomszedjuktol, annyira hogy a Fold tulso oldalan elomadarpopulaciok mar keptelenek szaporodni egymassal. Ettol meg nem neveztek oket mas fajnak, feltehehetoleg nem volt megoldasuk a fokozatos latinnev valtoztatasra.
Eltekintve a cikk hülyeségétől (fajta=/=a fajjal), a lényeg az, hogy mig az egyedek azonosításara a módszer megfelelő, a rendszertanban csak korlátoltan alkalmazható. A DNS-ből csak követkleztetni lehet a leszármazási viszonyokra, de bizonyítani már nem, mivel a fosszilis anyagokból már pár tizezer év után sem lehet szekvenálható teljes genomot kinyerni. Ergo a recens DNS-eket csak a többi recens örökítő anyaghoz lehet hasonlítani, de a már kihalt elődökhöz nem! Ott meg maradnak a fosszilis maradványok, amelyek már összehasonlitó anatómiai/paleontológiai alapon mennek. Ezért nem lehet a fosszilis fajokat s más rendszertani egységeket beilleszteni a DNS alapú filogenetiai rendszerekbe.
A linkben szereplő szamárpingvin populációk elkülönítése fajokra már csak azért sem felel meg a valóságnak, mivel nincs inkompatibilitás köztük szaporodási szempontból, s morfológiailag sem különböznek. Ezen az alapon az emberiség is több fajból áll, ráadásul mi morfológiailag is elégé különbözőek vagyunk!
Ket l-e kell tenni megfelelo helyre:-) Egyebkent mintha a stroncium legaktivabb izotopja ta tiz ev felezesi idovelrendelkezne radioaktivilag, a ceziume meg harminc evvel, dehat van egy kimosodasi felezesi ido ami kb ot ev a talaj eseten. Tehat pl a csernobili lerakodott stroncium meg cezium mar eltunt a talajokbol, egy gondosan zart pinceben meg megtalalhato az annak idejen bekerult tizede meg fele, foleg akkor ha nem mostuk fel a pincet az utobbi harminc evben.
Egy képet nézett, az minden irányból jól látszott.
Aztán üzenetet váltott valakivel, de a szöveget csak merőlegesen lehetett olvasni. Oldalról csak egy elmosódott paca látszódott. Hiábavaló a kollégák önteltsége, le vagyunk maradva.
Valami hasonlót korábban is csináltak már, egy "tükröt". Ez inkább érdekesség volt, figyelemfelkeltő dolog egy kiállításon. Lényege, hogy egy kamera nézte az embert, meghatározta honnan néz, majd olyan képet jelenített meg a monitoron, ami a monitor helyén levő tükörben látszana. A távolság érzékelés persze nem volt jó (a megjelenített kép a monitor távolságában látszik, míg tükör esetén ennek a dupláján lenne a tükörkép), de a megjelenített kép, a nézési pont változtatása stb. így is jó illúziót biztosított.
Én azt gondolom, hogy nem minden értelemben 3d az a megoldás.
Úgy tippelem, hogy mindkét szem ugyanazt a képet nézi (vagyis nincs ilyen értelemben térhatás). Viszont úgy jeleníti meg az ábrát, hogy mást lehet nézni, ha odébb mozdítja az ember a fejét. Meg lehet pl. csinálni, hogy a kép úgy viselkedik, mintha a képernyő síkjánál közelebb lenne az előtérben levő tárgy.
Talán nem világos, hogy értem ezt. Mondok példát. Legyen mondjuk a megjelenített tárgy egy előtérben levő kocka. Mondjuk 1m-ről nézem a monitort. A gép érzékeli, honnan nézek, és kiszámítja, hogy egy -mondjuk a szemem meg a képernyő között félúton levő- kockát hogyan látnék, és ennek megfelelő képet rajzol a monitorra. Ha mozdítom a fejem, az új helyzetnek megfelelően módosítja a kocka és a háttere megjelenítését is. A háttér egy része kijöhet a kocka takarásából, más része kerül a kocka mögé. A kocka is kicsit máshogy látszik az új szögből. Természetesen csak annyi látszik mindig az előtérben levő kockából, ami a monitor látszó szögén belül esik.
A két szem által látott különbségen alapuló távolság érzékelés persze nem fog így működni, a kép viszont úgy fog változni a fejmozgásnak, kölcsönös helyzetnek megfelelően, mintha a kocka valóban előrébb lenne.
Belenézni, vagy ránézni, az erősen különböző két dolog. Amibe bele kell nézni, abban akármit is el lehet helyezni. De egy kijelzőn jóval problémásabb. Persze öreg róka vagy már, tudod te ezt.
Mar a hatvanasevekben is volt egy csehszlovak dianezom, amibe ket szemmel belenezve szemuveg nelkulis haromdimenzios kepet lathattam. Szemuveggel egyebkent sokkal kenyelmetlenebb volt belenezni.
Kb hainc eve mar felfedeztek a magas hersekletu szupravezetoket, kb minusz 40-80 fok kozott szupravezetnek. Az egyetlen problema az volt, hogy ha negy aram ment keresztul rajtuk akkor megszunt a szupravezetesuk. A nagy nyomasu szupraveteto is kb annyit er mint a magashomersekleten tizezer fokon mukodo szupravezeto.
Hát nem tudom ... bizonyos négyszöges kristályrácsok hőmérséklet/nyomás változás hatására átmennek hatszögesbe. Ezek szerint - legalábbis a molekulák világában - p,T,stb. függő, hogy mi a nyerő.
