Az utóbbi években észrevettem, hogy a régebbi időkhöz képest milyen mértékben kezdenek a férfiak szandálban, papucsban járni. Vitára bocsátom a témát. Az én véleményem szrint a szandál semennyire nem férfiaknak való és abszolút nem kelti komoly ember benyomását viselőjéről.
ralit vagy snecit kérdezheted, ha érdekel a véleményük, velük már személyesen is találkoztam. Egyébiránt a 6. osztályos Mozaikos Egészségtan tankönyvben az egész családunk benne van. Többször is. Persze ezek összesen sem én vagyok még. (Ez így nem helyes, hanem direkt!)
A nők szeretik a férfiakban a nőies tulajdonságokat, mert az ilyen pasik jobban megértik és hamarabb meghallgatják őket. Minket. De hisz erre vágyunk. Én biztos vagyok benne, hogy nekem a fülem a legerogénebb zónám... nem a szó szoros értelmében, hanem mert nagyon fontosak a szavak. A nekem/rólam/rólunk szóló mondatok.
A határozottságról ma már kicsit más a véleményem, e tekintetben a tanulási szakaszban vagyunk. Én egyre határozottabban ki tudom mondani, mit szeretnék vagy mit fogok ma csinálni (nem a szexről beszélek), a fiúk (1 férj, 2 fiú) egyelőre lesnek, hogy talán mégse komolyan gondolom, mert nem így szokták meg. A lépéselőny nálam van, de mivel ez nem verseny, azon vagyok, hogy beérjenek.
A férjem nem szokott a külsőmre panaszkodni. Meg kell ugyan "dolgoznom" érte, de ezt nagyon szívesen teszem. Amivel én vagyok elégedetlen, az az, hogy belül nem vagyok elég dög... vagy inkább dögös. Ha ebből több szorult volna belém, kifelé is lenne mit sugározni. Nem másoknak. Neki.
Maaaarha....:-))) Egyébként amit írtam, az tökéletesen megfelel a tényeknek, csak nézz körül egy strandon. Nem azért, mert ANNYIRA lapos vagyok (pont az A/B határszáma), hanem mert némely hapsiknak akkora van...szörnyű.:-)
??? Te figyu már, hugi! Én nem veled találkoztam Kemencén a kisvonatozáskor? Mert igaz ugyan, hogy a tájban gyönyörködtem, de azért csak fordítottam a fejem jobbra-balra, és én nem egészen így láttam. Már ha mondhat ilyet az ember a saját húgának. :-)
Hát pedig ippeg abban engem sok férfi überel.:-) De egyébként arra gondoltam, hogy persze, előfordul az ilyesmi, de akkor nekem minimum az egyikük már túl anti. Érted, hogy mire gondolok...nem Antalra.:-)
Téged ugyan még nem láttalak, de a szintén férfias tulajdonságokkal megáldott huginak nincs oka panaszkodni a nőiességére. Ha annyira nőies vagy mint ő, akkor neked sincs okod panaszra. Na meg a férjednek sem. :-)
Na, engem meg Gabriellának vártak. Lehet, hogy innen van minden „bajom”? :-) Ez a „nőies tulajdonságok férfiben, férfias tulajdonságok nőben” téma mostanában sokszor előjön. Én például megkaptam már innen-onnan, nőktől, hogy vannak nőies tulajdonságaim, de mindig pozitívumként. Ezért, bár furcsálltam először, végül is zsebre tettem, mint dicséretet, és ki is vagyok vele békülve. Hát ha ez kell… :-) Cserébe viszont elmondom, hogy az úgynevezett férfias vonások sem zavaróak, sőt inkább szimpatikusak számomra egy nőben, ha az nem pofaszakállban, és muszkliban nyilvánul meg. :-) Itt olyasmire gondolok, mint határozottság, talpraesettség, stb. Ettől még egy nő tud nagyon is vonzó és nőies maradni. Talán épp a jobb megértést segítik elő, ha ezek a másik nemre jellemző tulajdonságok megvannak bennünk. És ez jó dolog, egyértelműen.
Én csak a legelsőt olvastam, és az van meg. Gondolom utána meg a sikertől megrészegülve írt mindent, ami eszébe jutott, és akármilyen szőrmentén a témához lehetett kapcsolni... nem csoda, hogy oldalakon át egy gondolatot kell ragoznia szegény embernek.:-)
A Noszival társalogtunk egy időben a férfilélek-nőilélek témakörében, és ott azt mondtam, lényegesen nagyobb az a különbség két ember között, ami a személyiségükből adódik, mint az, ami a nemükből. Így például a nőiesnek mondott tulajdonságok erősebbek lehetnek a férfiben, mint a nőben, akivel összehasonlítjuk éppen.
A john Gray könyvet elolvasnám szívesen, bár amiket leírtál az alapján asszem néhány dologra rájöttem már magamtól is. De ez a sértődés a három megoldási javaslatra ez igen, ez tetszett nagyon. Ezt azért nem gondoltam volna én sem. :-)
Mars Vénusz? John Gray? Valahogy olyan gyanús volt, hogy miről beszéltek. Előkotortam az egyik könyvet amit épp most olvasok (van vagy 8-10 párhuzamosan), nézem az elejét, hát mi van ráírva: John Gray: A férfiak a Marsról a nők a Vénuszról jöttek, A gyermekek az égből jönnek (Új gyermeknevelési módszerek) :))) Isten bizony most néztem csak meg alaposabban ki írta, meg mi a címe, ránk zúdítottak egy csomó gyereknevelési könyvet, aztán bele-bele lapozok némelyikbe. Hát sok újdonságot ez sem mond, a fő gondolata, hogy ne verjük a gyereket. De ez eddig sem volt nálunk a fő koncepció. Persze egy két jó megközelítés van benne, de inkább csak arra jó, hogy megerősíti az embert, hogy jó úton járt. Amúgy eléggé zavaró ez az amerikai szájbarágó stílus, van egy fő gondolata a fejezetnek , amit kb. 1 bekezdésben meg lehet fogalmazni, és ezt 25 oldalon kerszetül ismételgeti, szinte ugyanazokkal a mondatokkal, csak a szavakat felcserélve. Vannak oldalak, amiket csak átlapozok, mert ugyanazt ismételgeti untig, amit már 5 ször leírt.
Mindenkinek, és örülünk, ha/hogy tetszünk. De istenigazából csak az EGY véleménye érdekel.. (Nem kajabálok, csak nem t'ok itthon szövegszerkeszteni /sem/.)
