Ivan Tanev Ivanov
Az év kezdete a protobolgár naptárban
A protobolgár naptárral kapcsolatos eddigi kutatások a jellegzetes állatneveket viselő évciklusaira, valamint az év belső struktúrájára és kezdőnapjára összpontosítottak. A 12 éves állatciklus megléte a legpontosabban megállapított, vitathatatlan sajátossága, bár eredete nem tisztázott. A legtöbb bizonytalan részlet a protobolgár naptári év kezdőnapjával kapcsolatban merül fel: egyesek december 22-ére, mások március 22-ére teszik.
Az ókorban többféle naptárt használtak, közülük mindegyik az alábbi három típus valamelyikéhez tartozott: holdnaptár, hold-nap naptár és szoláris naptár. A 12 hónapos holdév 354, 36706 napból, a napév 365, 2422 napból áll. A holdnaptárban az évet 354 napra kerekítik, amelyek 12 holdhónapra oszlanak, a szoláris naptárban 365 nap oszlik 12 hónapra. A naptár csúszását az év reális hosszához képest mindkét esetben szökőnapokkal vagy szökőhónapokkal korrigálják. A legősibb, primitív holdnaptár alapvető hibája az évkezdet „mozgása”, amely minden évben 11 nappal előbbre kerül. Ezt részben kiküszöbölik a hold-nap naptár néven ismert holdnaptárok, amelyek beiktatnak szökőhónapokat (interkaláció). Az ilyen típusú naptárokban az adott számú teljes holdhónapoknak más számú teljes napévekkel történő kiegyenlítése érdekében szökőhónapok kerülnek beiktatásra. A leggyakoribb az ún. Meton-ciklus, amelyben minden 19. napév 7 holdhónappal egészül ki. Ezen naptárok esetében az újév egy adott kiválasztott naphoz képest kb. 30 napos intervallumban mozog. A modern muzulmán kalendárium tipikus holdnaptár beiktatások nélkül.
A holdnaptárok közül a legpontosabb a babiloni és a kínai. A babiloni tizenkét 29 vagy 30 napos holdhónapból állt. A beiktatást úgy oldották meg, hogy minden 19. évhez hozzátettek hét szökőhónapot. Az újév a tavaszi napéjegyenlőség körül mozgott. Ezt a kalendáriumot átvették az óirániak is, és a Kr. e. VI. századig használták, amikor bevezették az ún. zoroasztriánus naptárt, amely alapjaiban megegyezett az egyiptomi szoláris naptárral, de az újév a tavaszi napéjegyenlőség (Nouruz napja) körül mozgott. A XI. században bevezették a szökőévet ebben a naptárban, így az újév mindig a tavaszi napéjegyenlőség napjára esett. A kínai hold-nap naptárban szintén volt babiloni típusú (Meton-féle) beiktatás, de az újév január hónap vége körül mozgott, a rizsvetés kezdetén. Ráadásul 12 éves állatövi ciklust tartalmaz, amelynek kezdete és eredete nem teljesen világos.
A legtökéletesebbek a holdnaptárok, mivel kisszámú beiktatással pontossá válnak. Az első szoláris naptár az óegyiptomi. Eredetileg az év a nyári napforduló napján kezdődött, és 360 napból állt, amelyek 12 hónapra voltak elosztva (ezt valószínűleg a sumérektől vették át), egy hónap pedig 30 napos volt, amely nyilvánvaló kapcsolatot mutat a holdnaptárral. Később az év végéhez hozzá kellett toldani még 5 napot, hogy megközelítőleg kiegyenlítsék az egyiptomi naptári évet a napévvel. Ebben a formájában (12 x 30 nap + 5 kiegészítő nap) az egyiptomi naptárat mintegy 4000 évig használták. Negyed nap hiánya miatt az újév és minden ünnep mindig előbbre került, és 1461 év alatt került vissza kezdeti helyére. Kr. e. 46-ban Gaius Julius Caesar római császár Rómában is bevezeti azzal a módosítással, hogy a hozzátoldott 5 napot elosztja különböző hónapokra, így a hónapok már nem egyforma hosszúak. Minden negyedik évben beiktatnak még egy napot. Az újév január 1-jén, a császár születésnapján kezdődik. 325-ben a niceai zsinat az egész keresztény világra nézve kötelezőnek fogadja el a Julianus-naptárt. Később Gergely pápa tökéletesítette ezt a naptárt további magasabbrendű interkalációkkal, ami lényegében megszüntette a naptár késését a reális asztronómiai évhez képest. Az interkalációs szoláris naptárokat az különbözteti meg a többi naptártól, hogy az ünnepek és a jeles napok nem mozognak benne.
A protobolgár kalendáriumról nem született nagyon részletes leírás, mivel nem áll rendelkezésünkre elegendő adat. Általában történelmi dokumentumok, valamint a hagyományos bolgár mitológia és folklór adatai alapján, illetve az ősi bolgárokkal rokon vagy velük szomszédos népek hasonló naptáraival elvégzett összehasonlító elemzés segítségével rekonstruálják. Kezdetben úgy vélték, hogy a legprimitívebb holdnaptártípushoz tartozik (Markvart, J.: Óbolgár kifejezések a csatalari (Krumovo) feliratban és a fejedelmek óbolgár névsora. Minalo folyóirat, 7. szám, 1912; G. Berry: A bolgárok kronológiai ciklusa. Minalo folyóirat, 7. sz., 1910) Egy magyar tudós, Mikola József (Török-bolgár évszámítás. Minalo folyóirat 2. sz., 1914) úgy véli, hogy az ősi bolgár naptár türk eredetű, és a kínai nap-hold ciklikus naptár átvétele. Egy másik magyar tudós, Fehér Géza (A bolgár kánok névsora – a protobolgárok időszámítása. A Nemzeti Múzeum évkönyve, 1922–1924) helyesbíti ezt a hipotézist, feltételezve, hogy a protobolgárok jóval a türkök előtt vették át a ciklikus állatnaptárt. Azonban erre a hipotézisre sincsenek komoly érvek, minthogy megállapították, hogy a kínaiak akkor vették át a 12 éves állatövi ciklusokat, amikor a protobolgárok már a Kaukázus közelében voltak.
Az újabb szerzők (M. Moszkov: A bolgár kánok névsora – új értelmezés. Szófia, 1988) a protobolgár naptárt hold-nap naptárként próbálják megmagyarázni. A legújabb kutatások azonban azt bizonyítják, hogy szoláris típusú naptárról van szó (Dobrev, P.: A bolgár tiszteletreméltóság cári könyve. Szófia. 1998; Krasztev, G.: A protobolgár naptár. Várna, 1999). A bolgár tradicionális folklór anyagainak segítségével megállapítható, hogy az év 365 napból állt, amelyek közül az egyik különálló volt. A maradék 364 nap négy egyforma csoportra oszlott. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy minden csoportban 91 nap volt, amelyek három hónapra oszlottak el: két 30 naposra és egy 31 naposra. Az ilyen, tisztán logikai következtetés megalapozott, de más adatokkal is alá kell támasztani. A Pliszkában talált bronz naptárrozetta adatai alapján az a vélemény alakult ki, hogy a protobolgárok hetekre osztották a napokat, minden hét hét napból állt, amelyek a hét égitesttel – a bolygókkal – voltak kapcsolatban.
A protobolgár naptár e rendszerét igazolja a Jakimovo faluból származó rozetta, amelyet protobolgár artefaktnak tartanak (1.kép). Ennek a tárgynak a lényegét és rendeltetését a következőképpen lehet megmagyarázni. Nagyon sok olyan, Kínában, az ókori Egyiptomban és az újabb időkben a Csernyahov-kultúra területén (Ukrajna) naptárként használt, kör alakú tárgy ismert, amelyek csak egy 12 szegmensre osztott kört tartalmaz (2-3. kép). Minden szegmenst egy hieroglifa jelöl vagy jellegzetes jelekkel van felosztva. Az ezekben a körökben lévő jelek mutatják az éghajlat sajátosságait, a mezőgazdasági munka jellegét, valamint a különböző évszakok és hónapok legfontosabb ünnepeit. A jakimovói rozetta valószínűleg szintén egy naptár, amint azt az alakja és szegmenseinek száma mutatja. Ez a naptár azonban három koncentrikus körből áll, a külső 12 szegmensre van osztva, amelyek a naptári hónapoknak felelnek meg. A középső kör négy egyenlő nagyságú szegmensre van felosztva úgy, hogy mindegyikhez három hónap tartozik a külső körből. Ezek a szegmensek a négy évszaknak felelnek meg, mindegyik 91 napból áll. A legbelső kör izolált, üres és valószínűleg az év legfontosabb napját, a kiegészítő 365. napot szimbolizálja, amely edinak vagy ednazsden néven ismert. A jakimovói rozettába be van rajzolva néhány szoláris szimbólum, amelyekkel Pliszkában, Preszlavban, Madarában stb. sok helyen találkozhatunk. Minden egyes köre, közepén a ponttal, jellegzetes szoláris szimbólum, a középső kör radiális sugarai derékszögű keresztet alkotnak, ami szintén szoláris szimbólum. Ez a kereszt egy körbe van rajzolva, ami ismét csak szoláris szimbólum. A középpontból kiinduló sugarak a körök rádiuszain helyezkednek el és a középponttól távolodva egyre vastagabbak. Ez a kör alakú test energiakisugárzó képességét hangsúlyozza. A jakimovói rozetta egészében véve a napot szimbolizálja, és a naptár szoláris jellegét hangsúlyozza. A középső kör tartalmaz még négy vonalat, amelyek szerepét nehéz megállapítani. Valószínűleg arra utalnak, hogy minden négy évben van egy szökőév, amely egy nappal hosszabb a másik három szokásos évnél.
Az a vélemény, hogy az izolált 365. nap fontos össznemzeti ünnep szerepét játszotta, utána kezdődött a naptári napok számolása. Sok kutató azt feltételezi, hogy ez a népnyelven ednazsdennek, edinaknak vagy poljaznak nevezett hagyományos bolgár folklórünnep (amely ignazsden néven került be a keresztény ünnepek körébe – ez a december 21-ről 22-re virradó éjszaka). Van egy másik bolgár folklórünnep is, a december 24-éről 25-ére virradó éjszaka (badni vecser, karácsonyéj – Krisztus születése), amit hasonló szimbolikával ünnepelnek. Mindkét esetben tölgyfatuskót gyújtanak (badnik), és mindkét esetben úgy vélik, hogy utána kezdődnek az ún. „piszkos napok” (Bolgár mitológia. Lexikon. Összeállította: Anani Sztojcsev. 7M + Logisz Kiadói Csoport. 1994. Szófia, 40. és 154. old.).
Ennek a naptárstruktúrának a legfontosabb sajátsága, hogy minden évben minden nap és ebből kifolyólag minden ünnep a hét ugyanazon napjára esik. A mozgás hiányára és az újév, ednazsden stb. ünnepek szigorú fixáltságára való tekintettel levonhatjuk azt a következtetést, hogy a protobolgár naptár szoláris típusú, és a megfelelő interkalációk segítségével kiválóan kiegyensúlyozott volt a napévvel. Ez minden bizonnyal minden negyedik évbe egy-egy szökőnap beiktatásával érték el. Nem kizárt a magasabb rendű interkalációk megléte sem. Ebben a formájában (4 x 91 + 1 nap) a protobolgár szoláris naptár sem az egyiptomi és a vele rokon zoroasztriánus típusúra, sem a római Julianus-naptárra nem hasonlít. Például elég későn, méghozzá a VI. században Örményországban az egyiptomi típusú szoláris naptárt használták (12 hónap x 30 nap + 5 kiegészítő nap), hozzáadott hónapok vagy napok nélkül. A protobolgár naptárban nincs meg a kiegészítő 5 nap, és az újév sem esik egybe a tavaszi napéjegyenlőséggel vagy a nyári napfordulóval. Ráadásul a protobolgár naptár ciklikus, az évciklus egy jupiteri évet ölel fel (12 napév állatnevekkel). Az ősi naptárak közül a kínait leszámítva a zoroasztriánus szintén ciklikus volt, de egy ciklus 30 évig tartott benne (egy szaturnuszi év).
A szenteste, a karácsonyköszöntés (koleduvane) és az újévköszöntés (szurvakane) kapcsolatban áll a megfelelő csecsen-ingus ünnepekkel, így a mai bolgároknál nem lehet szláv vagy trák eredetű, azt a protobolgároktól örökölték. Következésképpen Bulgária első benépesítőinek jelentős részét ők képezték. Néhány szláv népnél, például az oroszoknál, az ukránoknál stb. szintén van karácsonyköszöntés, de náluk ez újévi ünnep vagy átvett, illetve más jelentése van, mivel az újévet a szlávok a legtöbb indoeurópai néphez hasonlóan a tavaszi napfordulón ünnepelték.
Enoch könyvében (Victor, Robert-Jean: Az isten és az istenek emberek voltak. Enoch könyvének megvilágítása. Szófia. 1982. 156–159. old.), az égi fénytestekről szóló fejezetben két naptár leírását olvashatjuk, az egyik egy szoláris (71. fejezet), a másik egy hold-nap naptár (72. fejezet) A szoláris naptár 364 napot tartalmaz, ezek hónapokra vannak osztva, a legtöbb hónap 30 napos, de van néhány 31 napos is. A nap számozott égi kapukon át (hónapok) kel fel és nyugszik le. Amikor a nap átmegy az első kapun (első hónap, az év kezdete), a nappal a lehető legrövidebb, az éj pedig a lehető leghosszabb. A hónap sorszámának növekedésével nő a nappalok és csökken az éjszakák hossza. A negyedik hónapban (kapuban) a nappal és az éjszaka már egyforma hosszú – ez a tavaszi napéjegyenlőség napja. Majd eljön az az időszak, amikor a nappal kétszer olyan hosszú, mint az éjszaka (a nyári napforduló napja), amiből arra lehet következtetni, hogy ezt a naptárt olyan földrajzi szélességen hozták létre és használták, amilyenen a Kaukázus északi lába is fekszik. Ettől az időponttól kezdve az éjszaka hossza nő a nappal rovására, mígnem ismét eléri a kiindulópontot (az első hónapot, az egyes számú kaput), amikor a téli napforduló van. Kitűnik, hogy a nappalok és az éjszakák hosszúsága vagy rövidsége a nap járásától függ. Ez a tény, azzal együtt, hogy a hold járásával való összevetés hiányzik, azt bizonyítja, hogy az előbbiekben leírt naptár szoláris jellegű. A hónapok számozásának megfelelően az év a téli napfordulóval kezdődött, december 22-én, ahogyan az ősi csecsen és a protobolgár naptárban is.
A bemutatott példák azt bizonyítják, hogy a 4 x 91 + 1 nap típusú naptárok, amelyek első napja a téli napfordulóra esett, nagyon elterjedtek és széles körben használtak voltak a Kaukázus és a Közel-Kelet vidékén. Ezek a példák a csecsenek, a protobolgárok és valószínűleg az alánok naptárát, Enoch naptárát és a Kumrán-naptárt foglalják magukba. Ez a fontos tény azt bizonyítja, hogy a protobolgárok naptárhagyományaihoz hasonlók léteztek, és az ókori világ egyik legcivilizáltabb részén használták őket. Nehéz megmondani, ki használta elsőként, mindenesetre Enoch naptáráról az első leírás Kr. e. 110-ből származik, de bizonyára már jóval korábban használták.
M. Armeline francia csillagász 1888-ban bemutatta egy új naptár tervét, amely a Kumrán-naptár tökéletesített változata volt: egy napot tettek hozzá a rendes és kettőt a szökőévhez. Az ENSZ gazdasági és szociális tanácsának 18. ülésszakán, 1954-ben jóváhagyták ezt a naptárt, de néhány ország ellenállása miatt bevezetését befagyasztották. Feltűnő azonban, hogy a nemzetközi irodalomban a Kumrán-naptár nagyon ismert, míg a protobolgár naptár adatai hiányoznak. Ennek oka: még mindig sok bolgár történész tartja fenn azt a nehezen bizonyítható hipotézist, hogy a protobolgárok kis létszámú nomád nép volt primitív kultúrával.
Felmerül a kérdés, hogy ha a szenteste ünnepe (a december 25-ére virradó éjszaka) fontos ünnep volt a bolgárok naptári újévében, mi az ünnep lényege? Miért esik egybe Krisztus születésével? A keresztény egyház sohasem tagadta, hogy Jézus Krisztus valódi születésnapja nem ismert, és hogy a december 25-i dátumot (karácsony) az egyház választotta. Krisztus születésének az első, széles körben ismert és az alexandriai egyiptomi keresztény egyház által elfogadott dátuma az újjászülető nap óegyiptomi ünnepére esett, a téli napforduló napjára. Azt, hogy az alexandriai egyház szent atyjai Krisztus születését a szoláris naptárhoz és a téli napfordulóhoz kötötték, azzal lehet magyarázni, hogy az ókor népei a legősibb időktől kezdve úgy tartották, a nap istenként uralkodik minden fölött a világmindenségben, és a téli napforduló idején kezdenek hosszabbodni a nappalok. A világmindenség szelleme ilyenkor születik újjá és győzi le a sötétséget. Ezzel kapcsolatban Flammarion Az ég története című művében azt írja, hogy az óegyiptomi hagyományban a napot a tavaszi napéjegyenlőség idején fiatalembernek, a nyári napforduló idején szakállas férfinak, az őszi napéjegyenlőség idején öregembernek, a téli napforduló idején pedig újszülött kisbabának ábrázolták.
A pogány Rómában a nap újjászületésének ünnepét december 24-éről 25-ére virradóra ünnepelték, és a Mithrásznak, az ókori perzsák-zoroasztriánusok napistenének kultuszához kötődött; ezt a kultuszt az ókori rómaiak már régebben átvették. I. Gyula római pápa 337-ben szentesítette, hogy december 25. Krisztus születésnapja. A nap ünnepének Krisztus születésével való összekapcsolását nagymértékben megkönnyítette Nagy Konstantin római császár 312. október 27-én látott álma. Az ún. római csata előtt a napkorongon keresztet látott Jézus Krisztus iniciáléjával meg az „In hoc signum vinces” (E jelben győzni fogsz) feliratot. A győzelem után Nagy Konstantin a kereszténységet a Római Birodalom államvallásává kiáltotta ki. A „pogány” napünnepnek Krisztus születésével való összekapcsolása pragmatikus lépése volt az egyháznak, amely felismerte, hogy ezt a nagyon elterjedt ünnepet nem lehet kiiktatni.
Az itt bemutatott tények azt bizonyítják, hogy a csecsen-ingusoknál és a bolgároknál a „forró tölgyfa tönk” ünnepe (nadzsgan – szenteste –, december 25.) az újjászülető Nap ősi ünnepéhez köthető. Maga a „forró tölgyfa tönk” a Napot személyesíti meg, amely a régi emberek elképzelése szerint tüzéből teremti meg a fényt és a meleget az embereknek. Ez volt az egyik legelterjedtebb ünnep az ókori világban, nincs benne semmi különös, hogy a csecsenek és a bolgárok körében is, amelyek ókori népek, és sokáig egymás szomszédságában éltek.
1. sz. táblázat A naptár kezdőnapjának csillagászati és naptári értelmezése
A Julianus-naptár napja A protobolgár naptár napjának sorszáma A hét napja a protobolgár naptár szerint A nap csillagászati és naptári értelmezése
december 21. 364. nap vasárnap az óév utolsó számozott napja
december 22. 365. nap edinak betoldott, héten kívüli nap, a téli napforduló napja, ünnep
december 23. 1. nao hétfő az új év első napja
december 24. 2. nap kedd
szerda az új év második napja
december 25. 3. nap harmadik nap – az újjászülető Nap napja
Figyelembe véve azt a tényt, hogy a csecsen naptárban a hónapok 22-én kezdődtek, az a következtetés vonható le, hogy a csecsen új év első napja december 22-re esett, december 25. pedig az újjászülető Nap ünnepe volt. A hagyományos bolgár folklórban szintén megvan ez a két ünnep, ugyanezekre a dátumokra esik, és hasonló a tartalmuk is: ednazsden (a december 22-re virradó éjszaka) és a szenteste (a december 25-re virradó éjszaka). Feltételezhető, hogy az ednazsden (december 22.) volt a betoldott, 365. napja az óévnek a protobolgárok naptárában, a téli napforduló napja, december 25. pedig az újjászülető Nap ünnepe.
Az ednazsden vagy edinak (egyke) elnevezés ennek a napnak az izoláltságára utal, arra mutat, hogy ez a nap a többi 364 naphoz képest különleges helyzetű. A badni vecser, badnik vagy gula elnevezés azt sugallja, hogy ezzel a nappal kezdődik a jövő, az eljövendő új idő, az új év. Másrészt az előbbiekben leírt naptár és a két ünnep, az ednazsden, valamint a szenteste szertartásának értelmét megerősíti a bennük rejlő mitológiai tartalom is, amely az új „fiatal isten”, a Nap születésének megünnepléséből áll (Bolgár mitológia. Összeállította: Anani Sztojcsev + Logisz Kiadói Csoport. Szófia, 1994, 40. és 154. old.).
Amint látható, az ókori világ majdnem minden népe (az egyiptomiak, az irániak, a rómaiak) ünnepelte az újjászülető Nap ünnepét, december 25-ét, de nem újév napjaként, mert az ő naptárjuk szerint az év általában a tavaszi napéjegyenlőség napján kezdődött. A nahok és a kaukázusi bolgárok szintén ünnepelték az újjászülető Nap ünnepét, de újév ünnepeként, mert az ő naptári évüknek ez volt a kezdőnapja.
A protobolgárhoz hasonló Enoch-naptárban Barthelemy megfigyelése szerint mindig szerdán kezdődött (Barthelemy, D.: Notes en marge de publications recentes sur les manuscrits de Qumran — RB. 59, 1952, № 2, pp. 199—203.). Ez valószínűleg azzal kapcsolatos, hogy a szerda a harmadik nap, amelyen a Biblia szerint Isten a Napot teremtetette (Mózes könyve 1 : 14–19). Ebből az feltételezhető, hogy a protobolgár naptárban a szenteste utáni nap az év első hetének első szerdája. Ebben az esetben megfelelőnek tűnik, hogy a protobolgár újévi ünnepek körüli napok az 1. táblázatban foglaltaknak. Természetesen ahhoz, hogy a fenti hipotézist bebizonyítsuk, még sok kiegészítő adatra van szükség. Valószínűleg a fent leírt napok december 21-étől 25-éig ünnepnapok voltak, ez idő alatt fizikai munkát nem végeztek. E napok száma összesen öt, ugyanannyi, amennyi a pótlólag beiktatott ünnepnapok száma az ókori egyiptomiak naptárában. Az ókori Rómában ugyanebben az időben ünnepelték a híres szaturnáliát, a legvidámabb öt egymást követő napot, amelyek alatt mindenkinek joga volt ellentétének alakjába bújni. A keresztény korban is fennmaradt az a szokás, hogy ezt az ünnepet öt egymást követő napon ünnepeljék karácsony körül.
Genát Andrea fordítása
