Szóval összefoglalva a lényeget, a szalagos magnók eltűnése után, és a nagykapacitású memóriák megjelenése előtt csak profi eszközökkel lehetett hosszabb hangfelvételeket rögzíteni. Nem véletlen, hogy a szalagos magnókat profi szinten nem szorította ki a kazettás, csak a digitális tárolók.
Valahogy sokan mégiscsak maradtak a kazettánál a laptopos korszakban is. A 90-es években még korlátozottak voltak a lehetőségek. 1 perc 1MB Wav, a 90-es évek elején meg olyan 20 megás vinyók voltak csak, a közepén meg 500-1000 megásak. Szóval azért egy laptopba, ahová eleve kisebb vinyó fért csak nem sok anyag fért volna rá. Stúdióba, ahol az akkori legnagyobb 10-540-1G-2G-s vinyókból persze belefért egy nagyobb házba 3-5 darab, így ott nem lehetett gond.
Tanárképzőn a 90-es évek közepén az oktatástechnológia-tanár által bemutatott digitális diktafon is csak pár percet bírt. Talán 10-et?
Meg akkor kezdtek terjedni a telefonhoz a digitális rögzítők, de ugye a telefonba is a normál kazetta 2x45 percet, a mikro meg gondolom csak 2x15 percet bírt.
Ja, az kimaradt, nem mondtam, hogy nem igaz, csak nem láttam olyat és pislogok, mert nekem a DAT sosem volt hordozható cucc. Érdekes.
Beszédet megnéztem, 2007-ben kisipari körülmények közt 200+ órát rögzítettem egyhuzamban képpel hanggal... Pár évvel később már sok kamera, napi 10 óra, miazmások. Ehhhh, kurva bonyás egy laptopot vagy digit felvevőt kitolni az elmúlt sok évben. 10 éve voltam egy kvázi elmaradott stúdióban, ott is feküdt a merevlemezes rögzítő a sarokban és sorolhatnám reggelig.
Öszödi beszéd? Lúzer KGST-s gecik bazmeg. Jobbat nem tudok rá mondani, most megnéztem a dátumot, akkor már 24-100 órás nagyságrendeket rögzítettem egyhuzamban, vagy sok sávot képpel/hanggal, meg amit el bírunk képzelni. Ráadásul minimális tömörítéssel, mert a kép natív DVben ment, 14 giga/óra, csókolom. Hangot meg hagyjuk már, kisipari kivitelem is komolyabb volt ennél. Ráadásul sok cucc még nálam is el van rakva, most tömörítgetem és rakom el, vagy éppen törlöm és nem is akarok róla hallani, hátha rámmozdul a maffia :-D
Meg kell néznem a dátumokat, hátha csak az idő szépíti meg az emlékeket...
Gondolom, hogy alapból nem diktafont volt, de arra a célra már régóta kellett valami, amire lehet 45 percnél hosszabb anyagot is rögzíteni egyhuzamban.
Viszont DATot csak külső táposat láttam és aktatáska méretben.
A többség ilyen volt. De voltak kicsik is. kb tablet méretű is volt (Casio, Tascam) és walkman méretű is. (Sony, AIWA)
A DAT igen hosszú műsort tudott rögzíteni, standard módban (48kHz/16bit) 120 perc ment egy D120-as kazettára. Felezett üzemmódban kétszer ennyi ment rá. DE alapból nem diktafonnak készült.
Mitől volt aktatáska méretű a dat? Nem igaz, hogy nem volt diktaton méretű, ha magnósrádió méretű volt. Mi volt rajta annyira nagy?
Amúgy nálam az verte ki a biztosítékot, amikor pl. az őszödi beszédből kimaradt egy rövid idő, a kazettafordítás miatt, meg egy előadáson, ahol részt vettem, a szervezők rögzítették a hanganyagot, és ott is csak közönséges magnókazettát használtak. Holott ilyen esetekben a XXI. században már korszerűbb technikát várna az ember. Szerencsére azóta az SSD-k ára annyit zuhant, hogy már egy mobilba is kellő mennyiségű infó belefér. Amikor 1993-ban a számctech teremben öröm volt a 20 megás gépenkénti vinyó a korábbi suli XP-hálózata (HDD nélkül, floppyval), és a vinyó kb. discman méretű volt, míg most a 32 (64) Gigás kártya csak ujjpercnyi méretű.
Diktafonban régen szalagos volt, én meg már nem is tudom mióta memóriásat használok. Abba mikrofont és vonaljelet is be lehet vinni, viszont ezekre is voltak megoldások, csak drágán. Flash azért régebben poénzbe került és erősen kellett tömörítani is, hordozható digit felvevő jó volt. Ezek szerint júzerre gondoltál, aki a padban ül, én azzal most hirtelen nem bírtam azonosulni, mert gondoltam vegye fel a Tascam a gépteremben és kész :-D
Erre nekem annó a minidisc tetszett, főleg azért, mert szükség esetén helyben gyorsan lehetett vágni és felszabadult az üres hely. Pld. előadás végén az elejét lecsípni, satöbbi. Szalagosnál eleje bukó, ha végén tekergetem akkor csak az akku merül és úgyis elbaszom. Minidisc drága is volt, nem fehér embernek való. Passzolom a kérdéskört és idő biztos csak megszépíti az emléket, nekem júzerként nem sok szükségem volt rá, amikor kellett, akkor meg már Roland, Edirol, Tascan különböző ilyenolyan cuccai simán elérhetők voltak, dktafonom meg 100 órás nagyságrendeket bír rögzíteni.
Viszont DATot csak külső táposat láttam és aktatáska méretben.
Oké, de az profi stúdióknak volt jó. De egy egyetemi előadás vagy konferencia hanganyagának a rögzítéséhez egy diktafon méretű szerkezet célszerű, és nem egy aktatáska méretű, így a DAT okés lehet, míg a merevlemezes rögzítő már túl nagy.
A DAT szerintem nem az érdeklődés hiánya miatt bukott el. Ahol hanganyag rögzítésére van szükség (pl. konferenciákon esetleg egyetemi előadásokon), ott gyakorlatilag ez lehetett volna az egyetlen értelmes megoldás a 45 percenként fordítgatott kazetta helyett. A elején és a végén lévő üres szakasz miatt, a duplakazettás/duplafelvevőfejes diktafonnal sem lehetett folyamatos felvételt készíteni. Na meg ahol régi hanglemezeket archiváltak. Vagy DJ-k stúdiótechnikában. (Akkoriban a számítógépek még nem voltak annyira nagy teljesítményűek.) lSzóval a lakosságinál nagyobb kereslet lehetett volna rá a profi és a félprofi és a profi felhasználók között, így érthetetlen, hogy elbukott. :(
Én amerikai honlapokon látok ilyeneket. Mindent kezelnek, DVD-RAM , DVD, Blue-Ray (egyszer írható és többször írható) -RW, +RW. DE a Panasonic idehaza nem árulja őket.
Eléggé nagy baj, hogy nem fejlesztik. Egy másik érdemtelenül elkaszált találmány a digitális magnó (DAT) volt. Holott egészen a közelmúltig (nagy kapacitású digitális diktafonok) nem volt egy értelmes eszköz hanganyag egybefüggő 45 percnél hosszabb rögzítésére!!! (Szalagos magnó alacsony fordulatszámon, duplakazettás szinkronizált magnó, VHS audiósávja, egyik sem praktikus megoldás.)
Azért avult el, mert láthatóan már nem fejlesztik. Bár a Pana legújabb Blue-Ray felvevői még támogatják például a DVD-RAM formátumot, már nem gyártanak ilyen lemezt. Amúgy én is nagyon szeretem, főleg a szerkesztő funkcióját, ami egy nagyon kellemes szolgáltatás. Az egyetlen probléma ami előfordul, hogy a törölt részeknél a lejátszás egy pillanatra megáll. A kép és hangminőségük is nagyon jó.
Miért elavult? A médiaboxokban az USB csak dísznek van, és a műsor sem szerkeszthető rajtuk. Úgyhogy a DVD-felvevő a jobb cucc. Sajnos a technikai fejlődés túl gyorsan elsodorta. a VHS kapott ca. 20 évet, ez is megérdemelt volna annyit.
Sziasztok.Nagyon fontos lenne,ogy ha van esetleg köztetek olyan személy aki ért a Panasonic Asztali DVD felvevőkhöz az kérem írjon mert nagy szükségem lenne egy kis segítségre egy DMR-EH50-es típusú lejátszóval kapcsolatban.Előre is nagyon szépen köszönöm a segítséget.
A DVD felvevők, még a HDD-vel ellátott példányok, is tulajdonképpen már elavultnak tekinthetőek. Már nem nagyon fejlesztik őket, de vannak még a piacon különféle típusok.
Nekem két Panasonic felvevőm is van, az egyik már több mint 10 éves. Teljesen megbízhatóak, és a velük készült lemezekkel sincs semmi gond.
amiket kezelnek felvételre:
- DVD-RAM (nem minden típus)
- DVD-R
- DVD+R
- DVD-R DL
- DVD-RW
- DVD+RW
Egyébként igen sokoldalú berendezések, sok szolgáltatással. (mintavétel konverzió, vágás, részleges törlés, fejezetek létrehozása stb) Régi analóg felvételek DVD formátumra konvertálásra jól használhatók, némi javítás is lehetséges (TBC, digitális fésűszűrő)
Nekem digizőn is múlt, van amire nem lehetett átmásolni újrakódolva sem a felvett adást. DVDfelvevő rendre eldobta, viszont van külső cuccom az nem sokat aggódik a másolásvédelem miatt.
Ha kódolt adást vettél fel, akkor nem valószinű, illetve talán akkor ha olyan eszközben játszod le, amiben benne van a kártya. Az LG médialejátszó felvett kódolatlan anyagát simán lejátszotta a Windows, a kódoltat nem.
